Szatmárnémeti (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

Szatmár-németi város leírása - Eötvös-utcza - Szirmay-utcza - Várdomb-utcza - Vashíd - Báthory-utcza - Petőfi-utcza

50 Szatmár-Németi város leírása. 54 Eötvös-utcza. Szirmay-utcza Várdomb­utcza. Vashíd. Báthory utcza. Petőfi-utcza, a Czeczil-egyleti ház. Itt lakik a székesegyházi karnagy, itt tanul a székesegyházi énekkar, óriási terem, orgonával és zongorával felszerelve, hangverseny­terem, a melyben felolvasó- és zeneestélyeket gyakran tartanak. Az iskolaközön át, melyben a városi vámház és az 1891-ben felállított Páz­mánysajtó emelhető ki, jutunk az Eötvös-utczába, melynek éjszaknyugati szegletén a régi első szállót pillantjuk meg, a ,,Koroná­t". Ma felső emelete bérház, míg lenn kávéház és egyéb kisebb üzletek vannak. Odébb áll a Demidor és Unger-ház. A déli vonalon kiemelendő a régi Ruprecht-ház mellett a Morvay János háza, a ,,Szatmár és Vidéke" nyomdájával. E ház márvány-emléktáblával van megjelölve, mert e háznak akkori tuladonosánál, barátjánál, Pap Endre költőnél Petőfi Sándor 1846—7­8-ban gyakran tartózkodott s innen járt Szendrey Júliához Erdődre. A sarki püspöki kath. elemi népiskola jobb szárnyán, a mai utczatest köze­péig hajdan a Szt. János-kápolna állott s ettől nevezték soká ezt az utczát Ká­polna-utczának. Betérünk a most Szirmay-, régen pedig Doboló-utczába. Baloldalon látható a Szuhányi telken, mór stílben 1904-ben épített szép neológ izraelita­ templom, míg a nyugati tájon nyúlik hosszan végig a jezsuiták háza, convictusa, kálvária­kertje és régi rezidentiális székháza, melyben Hám püspök is lakott 1851-ig, 13 évig. A konviktust, melynek udvara az Eötvös-utczáig rúg ki, Hám János ala­pította 1828-ban s a zárda kiépítése után 1843-ban emeletesre húzatta. 50,000 forintot tett le először, majd többet adott és földbirtokot vásárolt az intézet czél­jaira. 1858-ban a jezsuiták vették át, a­kik azt ma is vezetik. Kezdetben csak alapítványos növendékek lakhattak benne. 1862-től kosztosokat is vesznek fel az atyák. Alapítványos ifjú ma 32, kosztos kb. 40 van. A rezidenczia közelében, a közre s a Várdomb-utczára is néz egy kis keskeny raktárszerű épület. Ez egykor fiók-kadét­iskola volt, míg a főintézet a mai Ferencz József-laktanya helyén volt elhelyezve. Várdomb-utczának azért nevezik a szomszédos utczát, mert az ősi vár­domb mellett húzódik el, ki a Szamos-hídig. A Jezsuiták nagy kert­jében emelkedett egy dombon, (a Doboló-dombon, mert a várőrség régebben itt dobolt), melyet Hám püspök feljebb töltetett, az általa épített kéttornyú kálvária-templom. Most bontották le s helyette nagy, tágas, stílszerű templomot emelnek. A Doboló-dombtól nyerte nevét a ,,Doboló-utcza". A régi jezsuita­ rezidencziával szemben van a Lechner-féle épülettömb. Ennek területe hajdan gyakorló­tere volt a várbeli katonaságnak. Később kath. templom épült itt, a melyet a jezsuiták gondoztak. Ennek azonban ma már nyoma sincs. A Szirmai-közön át a Kossuth Lajos-utczába jutunk s onnan a közúti vas­hídon át, — melytől balra a város hatalmas villamos gépházai állanak, jobbra a Heinrich-féle első nagy gőzfürdő 1890-ből, — a Szamoson túlra érkezünk. Ez a vas­híd 1889-ben épült, három nagy ívvel, kőlábakkal. A­zelőtt fahíd vezetett a bal­partra, de ezt az ár minden évben megrongálta, igen gyakran átszakította, minden 30 évben pedig egészen elvitte. Lejebb a Lator­szeg táján volt még egy híd, gyalogjárók részére, mely favesszőkkel volt a parthoz erősítve. A várőrség emberei ezen közlekedtek. A Szamoson túl fekszik a tisztán tartott, emlékekben gazdag, szép, katholikus temető, a­mely olasz cimiterv benyomását teszi. Kör alakú kápolnáját Hám püspök építtette, hátsó részén van a Meszlényi püspök díszes mauzóleuma. A­ temetőn túl gőzmalom s kertek találhatók, azontúl mezőségek és lankák vannak. Térjünk vissza a vashídon és haladjunk a Szamos partján az uszodák mel­lett. Miután a Batthyányi-utczába betekintettünk, mely a város egyik legcsen­desebb, de legszélesebb utczája, elérkezünk a jéggyártó művekkel ellátott vágó­hídhoz, mely 1894-ben épült. Erre terül el a Kotró-kert s itt állott a város nyári színköre, a­hol Prielle Kornélia 1848-ban először lépett a színpadra. A­ vágóhíd­tól a Diana-utczán, ma József főherczeg-utcza, térünk meg. A köznép ezt a város­részt Gyehennának nevezi. Itt laknak a város összes czigányzenészei. A­ Diana-utczából visszatérve, betekintést nyerünk a Báthory-, régente Fazekas-utczába, a­mely a város egyik legszélesebb és legmélyebben fekvő utczája. Erre vezették le a belvizeket; a végén nagy zsilip látható. Árvíz idejében az egész utcza vízben úszott. Betekinthetünk a Zrinyi-, régen Csizmadia-utczára is, végül pedig a Petőfi­vagyis a Nemes-utczára lyukadunk ki.­Ebben emelkedik a Szamos partján a

Next