Temes vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1914)
IRODALOM, TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET - Joannovits Pál - Jovánovits E. Milán - Jörgné Draskóczy Ilma - Kakujay Gyula - Kakujay Károly
210 Irodalom, tudomány és művészet Joannovits Pá Jovánovits E. Milán Jörgné Draskóczy Ilma Kakulay Gyula nevében meleg elismerését fejezte ki Joanovichnak, buzgó és sikeres működéséért. Joanovich ekkor visszatért Temes vármegye szolgálatába és 1885-ben Buziásfürdőre került mint szolgabíró, 1889-ben a rékasi járás főszolgabírója lett. Itt tíz éven át, 1898 májusig működött és ez idő alatt a minisztériumok és a vármegyei hatóságok több ízben részesítették elismerésben. 1898-ban egyhangúlag központi járási főszolgabírónak választották meg, de már 1899 november hónapban a főjegyzői székbe került. 1905 május 18-án Temes vármegye közönségelispánná választotta. Mint ilyen, modern alapokra fektette a községi adminisztráczió ellenőrzését. 1908 deczember hónapban miniszteri tanácsossá, egyben országos czigányügyi kormánybiztossá nevezte ki a kormány. 1910-ben pedig Temes vármegye és Temesvár szab. kir. város főispánjává nevezték ki és mint ilyen általános szeretetnek és köztiszteletnek örvend. Joanovich szépirodalommal és zenével is foglalkozik, a „Pesti Hirlap" és „Budapesti Hirlap" számos közigazgatási és közgazdasági czikkét közölte. Jeles műfordító, magyarról németre és viszont. Saját költeményei is szélesebb körben ismertek és különösen figyelmet érdemel az a tehetsége, hogy fordításai, mind a magyarok, mind a németek, az eredetinek minden jellegzetességével bírnak. Számos irodalmi és kulturális társaság tagja s az Arany János Társaságnak dísztagja. Magyar nótái, melyekhez a szöveget is maga írja, közkedveltségnek örvendenek és zamatos magyar jellegük által tűnnek fel. Kötete magyar és német eredeti és fordított versekkel 1912-ben jelent meg. Joannovits Pál festőművész, született 1859 június 16-án Verseczen. Atyja foglalkozását tanulván, Bécsben fényképész lett, ahol az akadémiába lépett. 1884-ben tűnt fel első képével. Leginkább a balkánvidéki nép életét szerette képeinek tárgyává tenni s azért délszláv „Defregger"-nek is nevezik. Festett történeti képeket is. Ujabban az arczképfestésre adta magát. Münchenben tartózkodik. Jovánovits E. Milán dr., verseczi orvos, írt drámákat és útleírásokat. Jörgné Draskóczy Ilma költő. Jörg Endre lippai királyi ügyész neje. Első verseit Szabolcska Mihálynak küldte el megbírálás végett, aki melegen buzdította az írásra. Csakhamar a temesmegyei lapokban, majd a fővárosi szépirodalmi és napilapokban a „Hét"-ben, a „Budapesti Hírlap"-ban stb. jelentek meg sűrűn költeményei és novellái. Eddig két verses kötetet adott ki: „Versek" (1910.), „Melódiák" (1910.). Költeményei és novellái közül többet német és angol nyelvre is lefordítottak, Írói érdemeinek elismeréséül az Arany János-Társaság és a mármarosszigeti Szilágyi-társaság tagjául választotta. Kakulay Gyula jogi doktor és hírlapíró, szül. 1847. Fenlakon. Középiskolai tanulmányait Temesvárott bevégezvén, a pesti, bécsi és párisi egyetemen jogot és közgazdaságot hallgatott. Innen visszatérve, Pesten szigorlatozott és az Ellenőr czímű politikai lapnak, melynek már párisi levelezője is volt, belmunkatársa lett. Egy év múlva Temesvárra jött, hogy az ott megindult Temesi Lapokat szerkessze. 1874-ben, az ekkor Budapesten megalakult Középpárt meghívására, a fővárosba költözött, hogy a párt lapjának szerkesztését átvegye. A lap néhány hónap múlva megszűnvén, Kakulay maga alapított lapot Budapesti Napilap czímmel (1876). Két év múlva ez a lap is megszűnvén, egy ideig a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézeténél foglalt állást, majd a Pesti Hirlap közgazdasági rovatának vezetője lett. Meghalt Budapesten 1882 júl 1-én. Számos ismertető-, vezérczikkén stb. kívül, önálló műve : A kisbirtoki földhitel szervezése a kisbirtokosok országos földhitel egyesülete és az ezzel szövetséges mezőgazdasági előlegegyletek által. Budapest, 1876. Kakulay Károly, tanfelügyelő, szül. 1840 aug. 13-án Hidasligeten. A budapesti paedagógiumot elvégezvén, előbb Oraviczán, majd Temesvárott lett tanító. 1876-ban a gyárvárosi községi elemi iskola igazgatójának választották meg. 1879-ben temesvármegyei segédtanfelügyelőnek nevezték ki. Később Fogaras, majd Brassó vármegye tanfelügyelője lett. A népiskolai oktatás terén szerzett érdemeiért ő felsége 1895-ben a Ferencz József-rend lovagkeresztjével tüntette ki, 1899 szept. 7-én pedig megkapta a királyi tanácsosi czímet. A délmagyarországi tanítóegylet alapításában nagy érdemeket szerzett és az egyesület első elnöke is ő volt. Számos paedagógiai és didaktikai czikket írt a szaklapokba. A nem magyarajkú népiskolák számára írt Magyar nyelvgyakorló és olvasókönyve, később német, bolgár és román átdolgozásban, számos kiadásban, több mint 500.000 példányban terjedt el. Egyéb iskolakönyvein kívül nevezetesebb munkái: A temesmegyei népoktatás ügye. Temesvár, 1884 — Helyrajzi emlékmű a magyar orvosok és természetvizsgálók 1886. évi aug. 22-től 26-ig Buziás—Temesvárott tartott XXIII. vándorgyűlésére. Temesvár, 1886.