Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912)
VÍZSZABÁLYOZÁS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM - Mederrendezés
184 Víz szabályozás és árvízvédelem 184 A 102—100 kilométerek között van a 94. számú, úgynevezett ada—moholi átvágás, mely 1855—1856-ban keletkezett. Hossza 2,03 km, a kanyaráé pedig 4.684 km. A kanyart az 1901 — 1902. év telén a partszín magasságáig földdel át töltötték A 97 — 95. szakaszok között, a balparton a Felsőtorontáli Ármentesítő Társulat vegyes anyagból, sarkantyú-rendszerű művekkel védi a partokat. A 87 — 86 kilométerek közötti szakaszon keletkezett nagyméretű zátonyokon 1901-ben kotrás útján a hajózás érdekében csatornát ástak ; e folyószakaszt később 1908 és 1909-ben rőzseművekkel szabályozták. A 81 — 77 kilométerek közé eső szakaszon van a 95. számú aracsi átvágás, mely 1860—1863-ban készült Hossza 3.232 km , a kanyaré pedig 14.649 km. E kanyar felső torkát 1900-ban földanyaggal áttöltötték. A 74—72 kilométer között Óbecsénél torkollik a Tiszába a Ferencz -csatornának bácsföldvár—óbecsei új csatornája, mely torkolat ugyan Bács-Bodrog vármegye területére esik, de itt említés nélkül nem hagyható. A 72 — 70 kilométerek közé eső szakaszon a folyó medre zátonyos természetű, melyen 1901-ben hajózási csatornát kotortak ; ez azonban gyökeresebb javítást igényel, ami most van folyamatban. A 66—65 szakaszon a védőtöltés Törökbecse község belsőségei mentén egy régi kőfalhoz támaszkodik, melyet az állam a Tisza-szabályozás keretében 1895— 1896-ban megerősíttetett és felmagasíttatott. E faltól lefelé mintegy 2 km. hosszban a törökbecsei társulat védtöltését vegyes anyagból készült 40 darab sarkantyú védi az alámosás ellen, mely védelem költségeihez az állam — mederszabályozás révén — kétharmad részszel járul. A 62—56 kilométer között van a 96. számú borjasi átvágás, mely 6.302 km. hosszú, kanyaránál pedig 23.060 km. Ez átvágás 1854—1858-ban keletkezett, az 1897—1901. években pedig kotrással bővítették, mely alkalommal a kanyar mindkét torkát áttöltötték. Ez elzárt kanyar felső részén, Bácsföldvár mellett van a Ferencz-csatorna régi torkolata és zsilipje. Az 56—53 kilométerig terjedő részen van a kumáni sziget fölötti zátonyos Tisza-szakasz, melyen a borjasi átvágás kotrásával kapcsolatosan akként segítettek, hogy a szigetmenti jobboldali Tisza-ágat áttöltötték, minek következtében a folyónak a sziget baloldalán levő ága a hajózás szempontjából kedvezően képződött és a fölötte levő zátonyos rész is lényegesen javult ; 1909-ben pedig még rőzseművekkel is alaposabban szabályozták. A 49 — 46 kilométerek közötti Tisza-kanyartól alkotott földcsúcsot 1902-ben kotrási munkával átvágták. Az átvágás hossza 0.9 km., a kanyaré 2 km. Közvetetten ez alatt van a 97. számú, az úgynevezett tarrasi átvágás, mely 1861 —1863-ban keletkezett. Az átvágás hossza 1.754 km., a kanyaré 6.018 km. A 39 — 37 kilométerek között van a 98. számú zsablyai felső átvágás, melynek hossza 0.861 km, kanyara pedig, 4.876 km. Ez átvágást az 1860—1862. években készítették. Kanyarját 1901-ben a part magasságáig földdel áttöltötték. A 35 — 34 kilométerek között van a 99. számú zsablyai alsó átvágás, mely 1861 —1863-ban keletkezett, hossza 1.225 km, kanyarának hossza 3.806 km. Ez átvágás kanyarját 1889-ben vegyes anyaggal elzárták, 1901-ben pedig az elzáró gátat a partmagasságig felemelték. 31 — 30 kilométerek között van a 100. számú, az alsóaradi átvágás, mely 1860—1863. években keletkezett, hossza 1.345 km, kanyarja pedig 7.160 kméter. Kanyara át van töltve. A 26—25 kilométerek között van a 101. számú, mosorini átvágás, mely 1864-ben készült. Az átvágás hossza 1.441 km., a kanyaré pedig 4.003 km. Kanyarát 1901-ben a partszín magasságáig áttöltötték. A 24—22 kilométerek között van a mosorini sziget, melynél a folyó jobboldali ágát a felső torok közelében, 1901 telén, partszerű magasságig földdel áttöltötték. A 17 — 16 kilométerek között a baloldali part szakadozó jellegű, amiért is az 1908—1910. években kőhányásokkal biztosították. A 13—11 kilométer között van a livádiai Tisza-szakasz, mely azelőtt annyira el volt zátonyosodva, hogy itt kis víznél a hajózási út csakis gyakori kotrásokkal volt fenntartható, amiért is az állam 1899-ben e mederrészen mintegy 2 km. hosszú kőpárhuzamművet emelt, melylyel az ottani kis vízi medret 240 méternyire