Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912)

VÍZSZABÁLYOZÁS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM - Az állami szabályozás - Az abszolutizmus korában

Az állami sza­bályozás. Az abszolutiz­mus korában 182 Víz szabályoz­ás és árvízvédelem 182 a tiszamenti töltést, a bábatói magas parttól kezdve, folytatólagosan tovább építi, a réven alul is, az alsóaradi—nagybecskereki és écskai határokon a Tisza partján és azokat a lukácsfalvi határban levő magas parthoz egy kereszttöltéssel beköti. Ez által az alsóaradi—zsablyai utat az árvizektől megmenti és minden időben jár­hatóvá teszi, de egyidejűleg mintegy 15 ezer hold területet is ármentesít. 1838-ban már a Tiszamente Nagybecskerektől föl egészen Törökkanizsáig töltésekkel volt ellátva. A Szegeddel szemben levő területek betöltésezése ellen azonban Csongrád vármegye tiltakozott, attól tartván, hogy ha a Maros szabad lefolyását itt töltések gátolnák, akkor Szegedet és a vármegye alsó részét az árvíz veszélye állandóan fenyegetné. Ez időtájt erélyesebben folytatták a tiszamenti töltésépítéseket, a mi szükségessé tette annak a meghatározását is, hogy jövőre mely munkák tartoz­zanak a vármegye közönségéhez és melyek az uradalmakhoz. Az 1840 : X. t.-cz. életbelépte után az érdekelt birtokosok már ármentesítő társulatokat alakítottak, a­mi az árvíz elleni védekezést rendszeresebbé tette. E törvény alapján keletkeztek a Tisza mentén vármegyénkben a csókai- és tiszaszentmiklósi, valamint a bábató —nagybecskerek—lukácsfalvi töltések fenntartására alakult társulatok is. Időközben megindultak az előkészületek a Tisza egységes állami szabá­lyozásához is. A kormány már 1833-ban elrendelte a tervek elkészítését. 1836-ban megbízza az udvari építészeti bizottságot, hogy a Tiszát vizsgálja meg és tanul­mányozza. Vásárhelyi Pál az építészeti igazgatóság megbízásából a Tiszát 1844-ben bejárja és 1845-ben elkészíti és bemutatja a szabályozási tervet, melyek alapján a nádor a helytartótanács kebelében szabályozási bizottságot alakít, a bizottság pedig 1845-ben elhatározza, hogy a töltések felü­lről-lefelé, az átvágások pedig alulról-fölfelé haladva készítendők. Ugyanaz évben gróf Széchenyi István veszi kezébe a Tisza-szabályozás ügyét, és az a véleménye, hogy e nagyszabású művet csak az érdekeltség közre­működésével lehet helyesen megoldani, tehát társulatokat kell alakítani és ezek fölé egy középponti szervet helyezni. Gróf Széchenyi István a Tisza-szabályozás királyi biztosává neveztetvén ki, 1846 január 9-dikére az érdekelt társulatokat és vármegyéket értekezletre hívja össze. E nagygyűlés megalakítja a Tiszavölgyi Társulatot és megválasztja gróf Károlyi György elnöklete alatt annak középponti választmányát. Széchenyi első­sorban a királytól kért segélyt, a ki az államkincstárból 100.000 forintot utalványozott s azonkívül elrendelte, hogy a só árából az állam évenként 100.000 forintot fizessen. Beszédes József készítette a részletes terveket, és Vásárhelyi Pált állították a Tisza-szabályozás élére, a­ki száz átvágással akarta a Tisza vizének folyását rendezni. Később Palleocapa, híres olasz mérnököt hívták meg a szabályozási tervek felülbírálására, a­ki beutazván a Tiszát, terveket készít, melyekben a töltésekre fektette a fősúlyt, nem pedig az átvágásokra, a mint azt Vásárhelyi akarta. A helytartótanács Palleocapa terveit elfogadta és ezek szerint kezdték meg a munkát. A tiszai gőzhajós társulatnak 1847-ben történt megalakulása nagy lendületet adott a munkálatok haladásának, úgy hogy 1848-ban már 31.160 folyó öl töltés és 4914 folyó öl átmetszés volt készen. Az 1848—1849-iki politikai események és küzdelmek a Tisza szabályozás ügyét is háttérbe szorították, de a szabadságharcz után az osztrák abszolút kormány erélyesen folytatni kívánta e művet és állami kezelésbe vette azt. Az uralkodó 1850 június 16-án, 235. számú császári rendelettel az államkincstárból öt éven át 100.000 forintot utalványoz e czélra. A kereskedelemügyi minisztérium fenn­hatósága alatt középponti bizottságot alakítanak, a Tiszavölgyi Társulat hatás­körét és működését felfüggesztik, érvényben csak az egyes társulatoknak az 1840 : X. t.-cz. 7. §-ában a vízi munkálatok költségeihez való hozzájárulásra vonatkozó jogai maradnak. A Tisza-szabályozás részletes szervezése az 1856. évi október 9-én 201. szám alatt kiadott Tiszaszabályozási Utasítás (Vorschrift fü­r die Theissregulierung) által történt, mely alkalommal a Tisza-szabályozási építészeti hivatalok részére szolgálati és eljárási utasítást is adtak ki. E szerint a Tisza szabályozás legfőbb vezetése és ellenőrzése a belügyi, illetőleg a kereskedelmi, ipari és közmunka­minisztériumra bízatott, a műszaki ügyek intézésére pedig Budán egy közép-

Next