Torontál vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1912)
VÍZSZABÁLYOZÁS ÉS ÁRVÍZVÉDELEM - Az állami szabályozás - Az abszolutizmus korában
Az állami szabályozás. Az abszolutizmus korában 182 Víz szabályozás és árvízvédelem 182 a tiszamenti töltést, a bábatói magas parttól kezdve, folytatólagosan tovább építi, a réven alul is, az alsóaradi—nagybecskereki és écskai határokon a Tisza partján és azokat a lukácsfalvi határban levő magas parthoz egy kereszttöltéssel beköti. Ez által az alsóaradi—zsablyai utat az árvizektől megmenti és minden időben járhatóvá teszi, de egyidejűleg mintegy 15 ezer hold területet is ármentesít. 1838-ban már a Tiszamente Nagybecskerektől föl egészen Törökkanizsáig töltésekkel volt ellátva. A Szegeddel szemben levő területek betöltésezése ellen azonban Csongrád vármegye tiltakozott, attól tartván, hogy ha a Maros szabad lefolyását itt töltések gátolnák, akkor Szegedet és a vármegye alsó részét az árvíz veszélye állandóan fenyegetné. Ez időtájt erélyesebben folytatták a tiszamenti töltésépítéseket, a mi szükségessé tette annak a meghatározását is, hogy jövőre mely munkák tartozzanak a vármegye közönségéhez és melyek az uradalmakhoz. Az 1840 : X. t.-cz. életbelépte után az érdekelt birtokosok már ármentesítő társulatokat alakítottak, ami az árvíz elleni védekezést rendszeresebbé tette. E törvény alapján keletkeztek a Tisza mentén vármegyénkben a csókai- és tiszaszentmiklósi, valamint a bábató —nagybecskerek—lukácsfalvi töltések fenntartására alakult társulatok is. Időközben megindultak az előkészületek a Tisza egységes állami szabályozásához is. A kormány már 1833-ban elrendelte a tervek elkészítését. 1836-ban megbízza az udvari építészeti bizottságot, hogy a Tiszát vizsgálja meg és tanulmányozza. Vásárhelyi Pál az építészeti igazgatóság megbízásából a Tiszát 1844-ben bejárja és 1845-ben elkészíti és bemutatja a szabályozási tervet, melyek alapján a nádor a helytartótanács kebelében szabályozási bizottságot alakít, a bizottság pedig 1845-ben elhatározza, hogy a töltések felülről-lefelé, az átvágások pedig alulról-fölfelé haladva készítendők. Ugyanaz évben gróf Széchenyi István veszi kezébe a Tisza-szabályozás ügyét, és az a véleménye, hogy e nagyszabású művet csak az érdekeltség közreműködésével lehet helyesen megoldani, tehát társulatokat kell alakítani és ezek fölé egy középponti szervet helyezni. Gróf Széchenyi István a Tisza-szabályozás királyi biztosává neveztetvén ki, 1846 január 9-dikére az érdekelt társulatokat és vármegyéket értekezletre hívja össze. E nagygyűlés megalakítja a Tiszavölgyi Társulatot és megválasztja gróf Károlyi György elnöklete alatt annak középponti választmányát. Széchenyi elsősorban a királytól kért segélyt, a ki az államkincstárból 100.000 forintot utalványozott s azonkívül elrendelte, hogy a só árából az állam évenként 100.000 forintot fizessen. Beszédes József készítette a részletes terveket, és Vásárhelyi Pált állították a Tisza-szabályozás élére, aki száz átvágással akarta a Tisza vizének folyását rendezni. Később Palleocapa, híres olasz mérnököt hívták meg a szabályozási tervek felülbírálására, aki beutazván a Tiszát, terveket készít, melyekben a töltésekre fektette a fősúlyt, nem pedig az átvágásokra, a mint azt Vásárhelyi akarta. A helytartótanács Palleocapa terveit elfogadta és ezek szerint kezdték meg a munkát. A tiszai gőzhajós társulatnak 1847-ben történt megalakulása nagy lendületet adott a munkálatok haladásának, úgy hogy 1848-ban már 31.160 folyó öl töltés és 4914 folyó öl átmetszés volt készen. Az 1848—1849-iki politikai események és küzdelmek a Tisza szabályozás ügyét is háttérbe szorították, de a szabadságharcz után az osztrák abszolút kormány erélyesen folytatni kívánta e művet és állami kezelésbe vette azt. Az uralkodó 1850 június 16-án, 235. számú császári rendelettel az államkincstárból öt éven át 100.000 forintot utalványoz e czélra. A kereskedelemügyi minisztérium fennhatósága alatt középponti bizottságot alakítanak, a Tiszavölgyi Társulat hatáskörét és működését felfüggesztik, érvényben csak az egyes társulatoknak az 1840 : X. t.-cz. 7. §-ában a vízi munkálatok költségeihez való hozzájárulásra vonatkozó jogai maradnak. A Tisza-szabályozás részletes szervezése az 1856. évi október 9-én 201. szám alatt kiadott Tiszaszabályozási Utasítás (Vorschrift für die Theissregulierung) által történt, mely alkalommal a Tisza-szabályozási építészeti hivatalok részére szolgálati és eljárási utasítást is adtak ki. E szerint a Tisza szabályozás legfőbb vezetése és ellenőrzése a belügyi, illetőleg a kereskedelmi, ipari és közmunkaminisztériumra bízatott, a műszaki ügyek intézésére pedig Budán egy közép-