Borsod - Miskolci Értesítő, 1875 (9. évfolyam, 1-52. szám)

1875-09-23 / 38. szám

Azonban az egylet bubába által okozott kár és veszteség sokkal nagyobb, sokkal érzé- !kenyebb volt, sem hogy az ügyek altatásába, habár voltak is egyesek, kik veszteségeikre már - már keresztet vetettek, — bele nyugodni, beleegyezni tudtak volna. — Akadtak férfiak kik egy általános közgyűlés megtartásától az abban hozandó határozatoktól várták némi légi kárpótoltatásukat, várták a mindig jobban óhajtott liquidate mihamarébbi keresztül vihetését. E terv magában véve nem lett volna rész , ha oly férfiaknál születik meg, kik az ügyek élére állva higgadtan tudtak volna gondolkozni, és a mi főember ösmerettel is buták volna. Fájdalom nem így történt. Az 1873. évi oct. 17. és 18-án megtartott általános közgyűlés , minden volt inkább mint gyűlés, minden inkább mint higgadt tanácskozás. Szilaj szenvedélyek harcz helye lett a csillag vendéglő nagy terme, — az értelmetlenség a nevetségig felcsigázott remények meggondolatlan határozatai hozattak ott kárára, jóvá tehetetlen kárára a különben is károsult érdekletteknek. És valamint a juh nyáj rohan a kolompos után, úgy rohant a gyűlés is meggondolás nélkül egy oly ember után, ki őket szép szóval, ígérettel, hitegetéssel, bőven ellátni, feltüzelni, s a pillanat hatalma alatt a maga érdekét előmozdítani, az oroszlán részt magához ragadni elég okos volt. Így történt, hogy a gyűlés a helyett hogy s higgadt értelmes érdeknélküli férfiakat választott volna meg osztoztató bírálul, épen ellenkezőleg olyanokat választott meg, kik részben az egylet ügyeibe belebonyolódva, annak nem mikarábbi lebonyolításán, de a részükre busásan megszavazott napi dijjak minél hosszabb ideig tartó szedhetésén kívül úgy látszik egyébre nem gondolnak. Azonban lássuk magát a gyűlést, lássuk határozatait. Az új mértékrendszer gyakorlati meghonosítása érdekében a földmivelés,ipar- és kereskedelmi miniszter a következő fontos körrendeletét intézte az ország valamennyi ívhatóságához. Jövő 1876. év január 1-től kezdve a közforgalomban kizárólag a méterrendszer szerinti mértékek és sulyok használhatók. T A R_CZ A. Egy kereszt története. Beszély irta: V. K. (Folytatós.) Az ifjú gyönyörrel olvasá e lapot: r Nem beszéltem vele soha, noha félév óta majd mindig vele társalkodom. Tőle tanultam meg, hogy mily szép a természet, a tavasz a föld és ég mosolya. Ő beszél velem az ifjúságról, szerelemről és dicsőségről. Gyakran álmaimból ébreszt föl, majd édes szén derbe ringat, és virraszt fölöttem. Egy egy hangja napokig cseng fülemben és szivemben. Mindenki nevetne, ha tudná, hogy ő az én egyedüli barátom, vigasztalóm , kedvesem , noha azt sem tudom , hol él és kicsoda. Csak azt tudom, hogy — költő.“ — Mily boldoggá tett ön Margit! — monda az ifjú hévvel. — Csendesen! — figyelmezteté a lányka , — meg találnék hallani. — Igaz — viszonz az ifjú szomorúan, mi vagyok én, s micsoda ön! Nekem ön nem lehet kedvesem, csupán csillagom. Láthatom , fényében gyönyörködhetem , de el nem érhetem soha. ( Margit nem ért rá vigasztaló szavakat mondani, mert lépteket hallottak a porondon, s zavarodva keltek föl egymás mellől. Bertha volt, ki vidám arcczal, örömtől sugározva fogta meg kezeiket. — Mennyire örülök kedveseim, — monda szelíden , hogy boldogok vagytok ! III. Atyjuk nem örült. Mikor egyik kirándulásából haza érkezett, Fodorkövy szomszéd, kihez egy pár szóra befordult, így szólt hozzá : — Kedves barátom, vigyázz! Amin oly sokat nevettünk, azon még szomorodhatunk is. Kertedben egy farkas jár, s elviheti szép bárányodat. Ennyit mondott, többet nem. Ezt sem bosszúból, irigységből, vagy haragból mondta, hanem azt híve, baráti kötelessége figyelmez tetni kedves szomszédját,, hogy baj lehet. Ily angyal és egy szegény kis lutheránus káplán — bizony ez elég nagy baj volna. A szomszéd néhány szava szöget ütött az orvos fejébe, s néhány percz múlva jelenés volt a háznál. Máskor, ha az orvos jött, a lányok együtt szaladtak eléje, nyakába, karjaiba kapaszkodtak , s csókok közt nevetve kisérték be, s versenyezve szabadnált meg minden úti tehertől a mi rajta és nála volt. Most csak Bertha szaladt eléje. Margit hátul maradt, félt és halvány volt. — Hát te, kedves leányom! nem jösz hozzám ? Margit oda ment, zavarban volt, s csók helyett, atyja keblére dugta arczát, hogy le ne olvashasson róla valamit. — Nem az vagy, akit elhagytam, há , nyom! — monda az apa, s egyet sóhajtott. Aztán midőn bementek, igy szólt: Margit veled valami történt? Mond el! — Oly nehéz elmondani... én nem is tudom elmondani... Bertha majd el fogja mondani ... És szemlesütve, félve, a másik szobába ment, s az ágyra dőlve, zokogni kezdett. Sohasem szenvedett igy , s lelkét, úgy nyomta valami , mintha vétkezett volna. Ezalatt Bertha elmondott mindent, s hozzá tette: — Ez történt, kedves apuskám! Nem valami ritka történet . . . két fiatal szív találkozott, és megértette egymást. Enyi az egész. Az orvos nem tudta, haragudjon-e vagy búsuljon. Szörnyű nyugtalanság fogta el lelkét. Járt kelt föl s alá, mialatt Bertha aggódó szemekkel kisérte. — Megértették egymást . . . mintha ez elég volna . . . monda szakgatottan . . . Arra nem is gondolnak , hogy élni is kell a világon , nemcsak ábrándozni, szeretni. Egy fiatal káplán,... kinek sem állása ... sem jövedelme. — Majd lesz édes atyám . . . Györgynek sok esze van . . . a költő . . . — Hát mi az a költő ? Egy semmi. Hát állás vagy hivatal az ? Az orvos, daczára önzetlen gondolkozásának, elég gyakorlati nézettel bírt, s lelkiismeretes szüle lévén, nem vehette könnyelműen a dolgot. Ő nem tartotta azt, mit a költők mondanak , hogy az élet álom, s őszintén szólva, magukról a költőkről sem tartott sokat. Mi köze volt eddig neki e rajongó szegény szívekkel, kik danolnak , röpködnek a levegőben , s többnyire a levegőből is táplálkoznak , oly csodálatosan, mint a madarak. Nem tudta, mit tegyen! Eltökélte magában, hogy Margot le fogja beszélni e haszontalan ábrándokról, melyek megronthatják életét. De midőn bement hozzá és keservesen sírni látta őt, megszánta szegényt. Eszébe jutott, mily érzékeny szive volt mindig , mennyire fájt neki minden, s mennyire nem leheted vele soha szigorúan bánni. Megsimitá szép szőke fürtéit, keblére vonta , és szomorúan mondta: — Látod kedves Margitém , mennyi bajt okoztál magadnak és énnekem ! A lány nem tudott szólani, és az apa nem tudta nézni szomorú arczát, fölkelt és átment a szomszédba. (Folytatása következik.) Ideje ennél fogva, hogy az új mértékfigy iránti érdeklődés a közönség részéről minél általánosabb és minél behatóbb legyen. A méterrendszer kötelező behozatala véget fog vetni a mértékügy tekintetében hazánkban mindeddigien uralkodó bizonytalanságnak, könynyítni fogja nagy mérvben a forgalmi élet mindennapi számításait s így egyrészt teljes bizonyságot nyújtva, másrészt a lehető legegyszerűbb kezelés folytán túl nem becsülhető időkimélést eredményezve, bizonyára lendíteni fog a gazdasági tevékenység minden ágán. Ehez járul még, hogy az európai continens valamennyi nagyobb államában elfogadtatván a méter rendszer, a nemzetközi forgalom érintkezéseit is fejleszteni fogja, biztosítva egyaránt a nemzetközi mértékek és súlyok úgy azonos, valamint helyes voltát. Ezen szempontoknál fogva a kormány legkiválóbb gondjai közé sorozta: jó eleve megtenni mindazon intézkedéseket, melyek az 1874. évi, a métermérték behozataláról szóló VIII. törv. czikk sikeres keresztülvitele czéljából szükségesek, s az e részben legsürgősebbeknek ismert előmunkálatok nagyjában befejezetteknek mondhatók. — Kétszáznál több mérték hitelesítési hivatal állíttatott fel eddig az ország törvényhatóságai által és működését részint már megkezdette, részint legközelebb megkezdendő idejekorán fel lettek szólítva hazánk gyárosai és iparosai, hogy a törvényes kellékeknek megfelelő mértékek és súlyoknak a közforgalom szükségleteihez képest kellő mennyiségben leendő előállítása iránt gondoskodjanak. Facultatív használata a méterrendszer szerinti súlyoknak és mértékeknek már folyó évi július hó 1-seje óta lett megengedve. Ideje immár az új mértékrendszer gyakorlati meghonosításához látni. E részben felette kívánatos, sőt az országos ügy hovabiztosabb előmozdítása végett multatlanul szükséges, hogy hazánk hazafias és értelmes polgárai vállvetve közreműködjenek, nehogy a népesség tájékozatlanság következtében megkárosuljon. Nem kétlem, hogy az ügy fontosságát s a teendők elodázhatlan voltát méltányolva, az új mértékügynek meghonosítását, népszerűsítését támogatni fogja mindenki, kinek az ország haladása, a közjólét emelése szívén fekszik. Ezért óhajtandó, hogy a méterrendszert a legegyszerűbb módon ismertető „tudnivalók“, valamint az új mértékeket és súlyokat ábrázoló „színes táblázatok“ minél inkább terjesztessenek. Nem kétlem továbbá, hogy a törvény rendelkezésének megfelelni fog pontosan és lelkiismeretesen minden hazafias honpolgár, és hogy miután jövő évi január 1-től kezdve a közforgalomban csak hitelesített mértékek és súlyok használhatók, gondoskodni fog jó eleve mindenki a törvényes mértékek és súlyok megszerzése iránt. Elkerülhetlenül szükséges pedig, hogy az állami központi mértékhitelesítő m kir. bizottság felügyelete alatt kiadott átszámítási táblázatok megfelelő példányai minden helyen, hol adás-verési ügyletek rendszerint köttetnek, mindenki által könnyen hozzáférhető helyen kifüggesztve legyenek. Az új mértékügy köteles behozataláig immár igen kevés idő van még hátra, és annyival inkább elvárom, hogy a törvényhatóságok a szükséges előintézkedéseket hazafias készséggel s a legnagyobb erélylyel megteendik. Felhívom ezek után a törvényhatóságot, hogy mindezeket tegye kellőleg közhírré, figyelmeztesse a közönséget az átszámítási, táblázatoknak ideje korán való megszerzésére s az uj mértékrendszernek gyakorlati, általános és teljes meghonosodását mozdítsa elő minden kitelhető erővel. Az uj mértékrendszerre való átmenetet, mely a gazdasági és forgalmi élet alaptényezőit érinti, annál könnyebben rossz eszközölhető és annál kevesebb megrázkódtatásokat fog szülni, minél inkább hozzá készül a népesség minden osztálya, idejekorán megküzdve az átmenet nehézségeivel, nehogy utóbb a kényszer szigora által a törvény megtartására szoríttassék. Végül megjegyzem, hogy az uj mértékrendszert ismertető munkálatok, valamint az átszámítási táblázatok az ország minden nevezetesebb papirkereskedésében kaphatók. Budapesten, 1875. sept. 11-én. Báró Simonyi Lajos, s. k.