Borsodi Bányász, 1954. január-április (3. évfolyam, 1-14. szám)
1954-01-06 / 1. szám
г ^ ifjuionM, total! У] esztesildben щ munkasikeretet! Pártunk Központi Vezetőségének júniusi, valamint októberi határozata, s az ezeket követő kormányintézkedések bányászifjúságunk életét vidámabbá, szebbé tette. A „Termelj többet, jobban élsz“ jelszó a párt határozata óta különösen érvényesül és munkánk nyomán még jobban fog érvényesülni. Ezt lehetővé teszi az a határozat, mely kimondja — többek között — hogy azoknak a szénvágóknak, kik tervüket 90 százalékban és ezen felül teljesítik, keresetüknek 2 százalékos premizálását kapják; a szállítómunkásoknak — hol a fiatalok többsége dolgozik — 15 százalékos béremelés, s a külszíni szállítóknak emellett munkaruha is biztosítva van. Fiataljaink e jelszót többségében magáévá téve, s a lehetőségeket kihasználva tervüket teljesítik, illetve túlteljesítik, így pl. a herbolyai bányánál Márton János kamrafejlési DISZ-brigádja, kik előírt tervüket 130 százalékban, a bánfalvi bányánál Sie Pál vájár ifjúmunkás 130 százalékban, vagy Veres János vájár ifjúmunkás 110 százalékban teljesítették évi tervüket december 8-ra! Sorolhatnánk ezt így tovább, mert minden üzemben vannak ilyen fiatalok szép számmal, kik példamutatásukkal felhívták magukra a figyelmet. Eredményeink nem kicsinyek — s erre büszkék vagyunk — de emellett komoly hiányosságok is vannak: WSZ-szervezeteink nem mozgósítják tagjaikat a felvilágosító munka végzésére, melyen keresztül a gyakori igazolatlan kimaradást, a munkaidő nem helyes kihasználását fel tudnánk számolni. A termelésben szép eredményt elérő fiatalok népszerűsítésének, a verseny nyilvánosságának és a bányáknál meghonosodott különféle mozgalmak kiértékelésének hiánya a fiatalokban élő versenyszellem teljes kibontakozását gátolta. Ezzel párosult egyes területeken a műszaki feltételek nem kellő biztosítása, s a bérelszámolás terén meglévő lazaság. Mindezen hiányosságok kijavításához a fiatalok szervezetének, a IMSZ-nek is hozzá kell fogni. A DISZ KV X. plenáris ülése e téren is megszabta feladatainkat. Arról van szó, hogy a tervteljesítésért vívott harc elválaszthatatlan a fiatalok jogos sérelmeinek orvoslásától. S bár a DISZ-szervezetek az utóbbi időben foglalkoznak a fiatalok e problémáival, szabadidejének, kulturális igényeinek kielégítésével (Berentén 3 esetben bérkifizetés elintézése, II-es akna gramofont, Bánfalva különféle társasjátékokat kapott, stb.), ez azonban csak kezdeti, korántsem kielégítő. Fiataljaink, a DISZ tagjai ennél többet várnak. Ma már várják — igen helyesen — hogy a DISZ vezetői a terv— teljesítéshez szükséges feltételeiket biztosítsák és biztosíttassák, hogy a KV júniusi határozatanak szellemében új módon ve i lessenek és dolgozzanak. Pártunk, egész dolgozó népünk azt várja bányászfiataljainktól, • hogy még nagyobb lendülettel, s több és szebb munkasikerekkel biztosítsák ötéves tervünk utolsó ivének tervteljesítését, a kormányprogram mielőbbi valórai váltását. Induljunk hát versenybe egyje mással! Pártunk III. Kongresszusának tiszteletére indított munkaversenyben mutassuk meg, hogy „ki a legény a gáton“, ki tett legtöbbet a Kongresszus méltó megünnepléséért! MISKOLCI JÁRÁSI DISZ-BIZOTTSÁG I v_______________________1 Sajókazaiak az élen a trontbrigádekő versenyében A frontbrigádok versenyében a hosszú idő óta lelkesen küzdő Mancza Gyula frontbrigádja lett az első december hónapban a sajókazai üzemből 146.4 százalékkal. Második Soltész József 20 főből álló brigádja a felsőnyárádi üzemből 140.5 százalékkal. Harmadik helyre az ugyancsak sajókazai üzemben dolgozó Gyenes István frontbrigádja került 138.5 százalékos eredménnyel. Negyedik Szűcs Béla sajókazai frontbrigádja 134.8 százalékos teljesítménnyel, ötödik Soltész János ormosbányai frontbrigádja 127 százalékkal. Hatodik Várnai Géza felsőnyárádi frontbrigádja 128,6 százalékos eredményével. . Eddig keveset hallottak róla. Meg van ennek is az oka, hiszen 18 hónapig a kombájn mellett 30—35-en dolgoztak egy’ keresetre. Tudnivaló, hogy’ ilyen helyen nem látszik meg az, hogy ki a rossz és ki a jó dolgozó. Volt rá eset azonban, amikor jó munkájáért már ekkor is dicséretben részesült. Október második felében itt is, mint másutt, rátértek az egyéni bérezésre. Már az első műszakon G. Tóth Imre neve került legelsőnek a dicsőség-táblára. Jóval 100 százalék felett teljesítette napi tervét. De nap mint nap nagyobb eredmények, tűntek fel Tóth elvtárs neve után a versenytáblán. A forradalmi hét versenyében is elsőnek tűnt ki, ezért a szakszervezet vezetősége könyvjutalomban részesítette. Elég abból annyi, hogy G. Tóth Imre, amióta egyéni bérezésben dolgozik, 150—160 százalékot ér el. Jó munkájának lett is eredménye. Nyolc éven keresztül keveset fordult elő, hogy 1500 forint,ne nyomta volna havonta zsebét. Nézzük meg, hogy a becsületes munkájának gyümölcsét hogyan élvezi ma. © Tardonán, a Rákosi utcában szép sárgára festett, kőlábas házat építtetett keresetéből. Ez a szép családi otthon 40 ezer forintba került. Most karácsony előtt költöztek be. Az újév előestéjén látogattam meg G. Tóth Imrééket. Kíváncsi az ember, hogy ilyenkor mit csinál egy fiatal házaspár az új otthonában. Éppen disznótoros vacsorához készültek. Ott ülünk a kellemes illattal teli konyhában. Tóth Imréné középtermetű, barna fiatalasszony, gyorsmozgású. Kávásókanál a kezében, sül a hús, fő a töltött káposzta, hol az egyiket, hol a másikat kavarja, hogy le ne égjen. Én a fiatal bányásszal beszélgetek, aki derűs életéről ezeket mondja: — Sokat dolgoztam a föld gyomrában, míg ez a ház tető alá került, amellett élni is kellett. Disznót is tudtam hizlalni, amely jóval felül volt a két mázsán. — Meg a bútor — szól közbe a fiatalasszony — mire a ház elkészült, bútorról is gondoskodtunk. Ez is ötezer forintba került. Mi magunk is csodálkozunk az emberrel, hogyan is tudtunk ennyi pénzt összehozni Igaz, Imre, a férjem, nem kocsmás,, inkább idehaza issza meg a magáét, mert én elhozom és közösen elfogyasztjuk. Műszak után minden idejét — pihenés után — a ház körül tölti el. Van nagy kertünk, megterem ott minden. Ezzel éppen elég munka van, ezt is a népi demokráciának köszönhetjük. Csupán egy hiányzik még. Már nyolc éve, hogy együtt vagyunk a férjemmel, de gyermekünk még nincs, pedig talán ez még boldogabbá tenne bennünket. No, de talán lesz még az is. — Vasárnap mit szokott csinálni — vetem közbe. — Vasárnap? Műszakba megy akkor is, úgy van már ő a bányával, hogy csak akkor érzi jól magát, ha mindig ott lehet. — Volt-e már valamikor hiánya? Erre már Tóth eb .ms. felel. — Ez nem fordult még elő, amióta bányász vagyok. Ezidáig még a hűségjutalmat is megkaptam. Most, legutóbb is kétezer forintot markoltam fel. Ebből én és a feleségem felruházkodtunk. Bizony, aki csak egy műszakot is mulaszt, nagyon sok mindentől elmarad. Ha én is úgy tettem volna, mint egyesek, soha nem lett volna házam. Sok olyan dolgozó van a mi bányánkban, aki igazolatlanul kimarad, de ha ott van, akkor sem izgatja az, hogy mennyit keres. Engem sokszor kinevetnek azért, hogy minden vasárnap bemegyek dolgozni, hisz minden vasárnap van munka, ha nem termelés, akkor fenntartás. Most meg különösen lehet forintot keresni. Béremelés volt. Január 15-én ismét sok pénzt várok, hisz jóval 100 százalék fölött teljesítettem tervemet. Persze, ebben az évben még odaadóbbar fogok dolgozni, mert sok szénnel tudom meghálálni igazán pártunk szerető gondoskodását. Új év, új élet, derűsebb napok virradnak G. Tóth Imrére és feleségére. Elérte azt, amiért évek hosszú során küzdött a föld gyomrában, saját családi otthona lett. Aki a szénfal mellett becsülettel állja meg helyét, elérheti mindazt, amit G. Tóth Imre fiatal bányász elért. BOLDOG EMBEREK Egy bányász otthonában Az év első munkanapján... A Borsodi Szénbányászati Tröszt frontbrigádjai közül az új év első munkanapján Loy Árpád albe ‘ telepi frontbrigádja 193.9 százalékos eredményt ért el. Németh András herbolyai frontbrigádja 163.3. A bánfalvi Kulin József frontbrigádja pedig 128.6 százalékos teljesítménnyel dicsekedhet. A legelső műszakon trösztünk vállalatai közül legjobb eredményt Rudolf telep érte el 107.9 százalékos ljesítménnyel. Az első műszakon az üzemek között folyó versenyben a legjobb eredményt érték el: Edelény III-as akna 132.3, az edelényi I-es akna 110.2, a rudolfte lepi IV-es akna 108.1 százalékkal. Barossrkna, amely az előző évben állandó lemaradással küzdött az ú., év első műszakján jó eredményt ért el, mert 104.5 százalékra teljesítették egy műszakra előirt tervüket. Ormosbányai DISZ-brigád kiemelkedő eredménye Január 1-én Ormosbányán a II. számú akna Disz-brigádja a legmagasabb termelési eredményt érte el. Az F 4/51. számú fejtőgéppel dolgoztak. Ifjú Nagy István gépkezelő vájár, Parci András ácsoló vájár, Virosztkó Róbert és Kaiser Ernő, a Diszbrigád tagjai megfogadták, hogy az új évben legjobb tudásukkal harcolnak a kormányprogram megvalósításáért és mind több szenet adnak a hazának. Ötéves tervem utolsó évének sikere érdekében versenyre indulok Loy Árpád Kossuth-díjas frontmesterrel Az 1953 december 18-án Tatabányán megtartott bányászértekezleten elhatároztam, hogy versenyre hívom ki Loy Árpád Kossuth-díjas alberttelepi vájárt ,az alábbi versenyszempontok szerint: 1. Havi tervemet mindig 120 százalékra teljesítem és áprilisban, a pártkongresszust megelőző héten, annak tiszteletére 150 százalékra teljesítem. 2. Az igazolatlan hiányzásokat csapatommal teljesen megszüntetem, a jó nevelőmunkán keresztül. 3. A megengedett 21 kg-os palatartalmat 12 kg-ra csökkentem és emellett a csilletöltési súlyt a legmesszebbmenőkig kihasználom. 4. A robbanóanyaggal takarékoskodom, a rabolt, de még használható fákat, újra beépítem, amivel az önköltségemet jelentősen csökkentem. 5. A csapatomhoz beosztott toborzott dolgozókat állandóan tanítom és azon leszel, hogy mielőbb elsajátítsák a bányászatban előforduló mindenirányú munkát. 6. A balesetek számát a minimumra csökkentem és munkaterületemen állandóan betartom a munkavédelmi előírásokat. 7. A jól bevált munkamódszereimet a csapat többi tagjainak átadom. Ezen versenyfelhívásom 1934. évre vonatkozik. Az első kiértékelés időpontja: a III. pártkongresszus, második: a 4 bányásznap, harmadik: 1951. december 31. „Több szenet a hazának“ jelszóval indulok harcba brigádommal a fenti versenyszempontok megvalósításáért". SAULAI ELEK sztahanovista vájár. A BÁNYÁSSZAL Szilveszter éjszakáján találkoztam a RonaUlli-éterem fehértermében. Szólt a zene, pergett a műsor, táncoló párok lepték el a parkettet, a fények éltek, lobogtak, az emberek szemében vidámság csillogott, szebbnél-szebb ruhák, no és hogy teljesen igaz legyek, szebbnélszebb asszonyok, lányok, ki családjával, ki anélkül búcsúzott az óévtől. Kavargó forgatag, asztalok között suhanó pincérek, a zene ritmikus, lágy melódiái megtöltik a termet, üvegek dugója durran, felgyöngyözik a pohárban a bor, baráti jókívánságok, szíves visszaemlékezések örömre vagy bánatra, azután az ilyenkor sokat hallott szó, egyszerű mondat: „Boldog új évet!“ Az ajtóban állok s mindezt egy pillanat alatt állapítom meg, már-már rámragad a kellemes meleg, szeretnék én is valahová leütni, barátok után kutatok, amikor észrevettem a Bányászt. A zenekartól nem messze, egy cirádás oszlop mellett lévő asztalnál ült, sötétkék egyenruhában, ősz hajjal, homlokán sok-sok ránccal és csendesen mélázó kék szemekkel. •Úgy figyelte a tarka, színes forgatagot, mint egy öreg bölcs, aki sok mindent látott, sok mindent átélt s most csendes nagyapai jósággal mosolyog a fiatalok bohóságáig. SZEMEMNEK jól csett e látvány, mint ahogy mindannyiszor jólesik, ha bányásszal találkozom, hiszen magam is onnan kerültem a föld alól, az ő világukban éltem. Talán mondanom sem kell, hogy tovább megyek, hely után nézek, ha ebben a percben* a pincér meg nem üll a bányászom asztala, előtt. Kiváncsi • voltam, mit lesz az öreg elé, mit rendel s akkor vettem észre, hogy... a. fehér, szalvétából egy • üveg pezsgő... .....«шии,, üveg pezsgő kerül elő. A dugó nagyot pukkant, néhányat odafigyeltek, én pedig elhatároztam, hogy közelebb kerülök az öreghez, így ismeretlenül nem akartam tolakodni, nehogy esetleg félreértésre adjon okot s a nóta vége az lett, hogy a mellette lévő asztalnál telepedtem le. Tovább figyeltem az öreget, aki lassú, komótos mozdulattal, minden különösebb meghatottság nélkül, mintha egész életében csak pezsgővel lett volna dolga, töltött és szájához emelte a bugyborékoló, gyöngyöző italt. A keze nagy és vaskos volt, bütykös, erős s a pompás ragyogásban a tenyér hasadásait is megfigyelhettem. Igazi munkás kéz. Ki tudja, hány éve vágja a szenet, hiszen a kabát hajtókáján lévő csillagok elárulták, hogy vájár, öreg vájár egy üveg pezsgő mellett. ÚJÉV, JÓKEDV, bor, vidámság s nekem akkor mégis egy pillanatra a múlt jutott eszembe, ez a kitörölhetetlen gyászos valami, amit mi már nem tudunk kivetni szivünkből. Valamikor 10—12 évvel ezelőtt történt. Még nem voltam husz éves, de már a föld alatt vágtam a szenet. Az óév utolsó napján dálutános voltam s talán H óra is lehetett, amikor bekecmeregtem Perecesről Miskolcra. Az Arany János utcán laktam s fázósan, rossz kabátban, összegémperedve a hidegtől, tapostam a havat a Széchenyi utcán. Mondom, 11 óra lehetett, hullt, a hó, újévet köszöntő rongyos gyerekek hada mászkált az utón, néhány elegáns katonatiszt, még elegánsabb nőikkel. A Pannónia elé értem. A széles, nagy üvegablakok befüggönyözve, de hasadéka azért mégis akadt. Belestem. Zsúfolva volt. A márványasztalok körül kipirult arcú, nagy potrohos urak ültek, lefittyedt. táskás szemaljú, pénzsóvár, kiélt arcukkal, olyanok voltak, mint Balzac .Л'срте.ц [UNK]’. Pezsgőt ittak. Színes konfetti úszott a levegőben, füst, nevetés, zene mind-mind egybeolvadt előttem, itt is pincérek suhantak az asztalok körül, s ha fizetésre került, a sor, vastag, százasokkal telített pénztárcák kerültek elő a Volponok zsebéből. Az ablaküveg hideg volt, ahogy forró, lüktető fejemet rányomtam s figyeltem addig figyeltem, mig csak egy rendőr érdes, kellemetlen basszusa el nem zavart, innen is. SZILVESZTERÉ.!. Még néhány pere s átfordulunk az 1954-es esztendőbe. Az én .öreg bányászom teletölti poharát. . majd kézbefogja s a szemével egy vonalba emelve, sokáig gyönyörködik a habzó italban. A zenészek tust húznak s ebben a percben találkozik a pillantásom az öreggel. Én is kézbeveszem a poharat, magasra tartom, s inkább magamnak, mint neki, halkan ezt mondom: „Egészségedre, öreg cimbora!" Meghallotta, vagy csak a szám mozijáról találta ki? Mindegy. Rámmosoly.: tisztaságot, becsületet sugárzó szemé' ' megbiccenti a fejét, egy gondolatnyival ■> is feljebb emeli poharát azután egyszer''“ hajtjuk le az italt, ő is biztosan ugyanarra gondolt, mint én. (H)