Borsodi Bányász, 1965. július-december (8. évfolyam, 27-52. szám)

1965-07-07 / 27. szám

VEég egfesEIsetekf VII. évfolyam, 21. szám Ars 91* miér 1965. július 1. Am adott «só becsülete Ahol nem ismernek lehetetlent.'««* A második negyedév kü­szöbén leült egy kicsit Terv­záró. Április végén, az össze­sített eredmények tételen­ként az olvasható a diszpé­cser füzetében, hogy 92 száza­lékra teljesítette havi tervét. A lemaradás tonnában szá­mítva 1253... E négyjegyű szám mögött sok-sok töprengés, számítás, tervezés és szívós elhatározás búvik meg. A csüggedés nem verhetett itt tanyát. Szembenézve a tényekkel, a kibontakozás le­hetőségeit keresték... S meg is találták. Az új munkarend összedugták fejüket veze­tők és dolgozók egyaránt. így alakult ki az új munkarend „.technológiája”, amely sze­rint körletenként (sőt, a munkahelyekre is lebontva) jelölték meg a feladatokat, s ennek kapcsán a várható ter­melést, illetve eredménye­ket. A műszakok minden órájában a szeizmográf ér­zékenységével és pontossá­gával kísérték figyelemmel a termelést, a munkát, így azon­nal tudtak segíteni, ahol arra szükség volt. Mindennek a veleje a következetesség volt. A legjelentéktelenebbnek lát­szó utasítástól kezdve a leg­fontosabbig az utasítások végrehajtásának az ellenőrzése volt a feladat. De a leggondosabb előkészí­tés és felelősségtudat mel­lett is közbeszólt egy olyan tényező, ami a gépészet mun­kájának hiányosságaira utal. Üzemzavar! A bányászok úgy mondják, s hivatalosan is ez a neve: IV-es déli frontfejtés. Megál­lás nélkül kúszik a gumi­­szalag. Szállítja a lefejtett szenet, amikor, mint egy ros­­­szul indított vagonsor ránga­tózva, remegve megáll az egész monstrum . .. Kiáltás hangzik nekiverődve a szén­falnak, de parancsolóan: — Megállni! Állj meg!... Még egyet rándul a kígyó­szerű alkotmány, leülepszik az útját kísérő por is, az em­berek kérdőn néznek a csapat­gazdára: — Hát ez végighasadt! — hangzik később a diagnózis. Egy éles széndarab került a szalag alá megátalkodott moz­dulatlansággal. De a motor erősebb lévén, ha köhögve is, de vonszolta a szalagot, a be­szorult szén pedig megtette a magáét. Mintegy 15 méter hosszúságban kettéhasította a gumit. — Ki kell cserélni! — hang­zott el az utasítás. Ehhez kellett volna a gé­pészet gyors segítsége. Saj­nos a gyorsaság és az opera­tív intézkedés jóformán még csak hírből ismerős a gépé­szetnél. Állt is jó ideig a munka, pihent a szén, évez­redes ágyában várva a fes­tést, hiszen a sok üres csille éhesen nézett farkasszemet a csillogó, tömör fronthomlok­kal. Mire újra mozdult a gumi­­­ harag, megnőtt az adósság Ebbe nem lehetett belenyu­godni. Azt szokták mondani, ha egy baj van, esőstől jön a többi. Az első hónap mínu­szát már teherként hordozta Tervzára, június napjait „fo­gyasztották” már, amikor újabb nehézséggel kerültek szembe. Pótolják a lemaradást A moraj tompa volt, mint egy lefojtott üstdob hangja. De a veszély már végigszáguldott a bányán, nyomában a bizo­nyosság is: — A táborból nyíló kis lej­tős ereszke üres oldalán a del­ta beszakadt. A tartós esőzés megtette a magáét. Mintegy 20 csille föld csúszott be ... Emiatt este fél hét órától tíz óráig teljesen leállt a szállítás. A fejtéssel viszont nem áll­tak meg. Az üres csillét az egyvágányú tele deltán át küldték a munkahelyre. S a napok egymást követték a maguk megszokott rendjé­ben. A bányászok végezték munkájukat a megszokott me­derben haladva. Karjukban tetterő feszült, bátran szem­benéztek az ilyenfajta gondok­nak ... S az eredmény nem is maradt el. Június végére már 191 szá­zalékkal zárták a munkát Pótoltak a negyedév eleji le­maradásból 163 tonnát. Követésre méltó példa Még egy hónap és itt az év közepe. Izgalmas napok kö­vetkeztek. A tettvágy hevé­ben feszültek az izmok, nőtt a szorgalom , gyümölcsöt termett. Még öt százalékot rányomtak az előző hónapra. Az értékelésnél 106 százalék volt a június havi eredmény ... A szívós akarat, a tettek szépsége és ereje fényesen igazolja. Tervtárán ennél az aknánál nem ismernek lehe­tetlent. Bár így dolgoznának a többi aknák is. Sajnos, ott még mindig nincs elég becsülete az adott szónak. Tervzáró példája letagadhatatlan. Kö­vetésre méltó, hiszen itt sem dolgoznak sokkal jobb körül­mények között, mint a többi aknák. S ha jobbak a feltéte­lek, magasabbak a követel­mények is. Ezt senki sem ta­gadhatja. A Bükkaljai Bányaüzemnek sok az adóssága. A Tervtáron dolgozókban megvan a kész­ség és akarat, hogy az utolsó dekáig terjesszék. A többi akna is vegye át ezt a tempót és lelkesedést, s akkor nem éri szó ezután a sajószentpéteri bányászok házatáját... (*f) m Példamutató segítség az árvízkárosultaknak A borsodi bányászok is szüntelen érdeklődéssel kísérték a dunai árvíz pusztításáról szóló híreket. A bá­nyászok, akik gyakran jutnak veszélyes helyzetbe a föld alatti nehéz munkahelyeken, igen megértik, mit jelent az árvízveszély a Duna-menti családok számára. Ezért is ajánlották fel az elsők között a segítséget az árvízká­rosultaknak .Szép példa erre a Szeles-aknai bányászok és műszaki vezetők felhívása, amelyben kérik a Szuha­­völgyi Bányaüzem összes dolgozóit: egy teljes vasárnapi műszakot ajánljanak fel az árvízkárosultak megsegíté­sére. A Szuhavölgyi Bányaüzem dolgozói bizonyára csatlakoznak e felhíváshoz, s mire e sorok megjelennek, már ők is megtették felajánlásaikat. A hírek szerint a szocialista brigádok az árvízkárosultak megsegítésére indult mozgalomban is az élen akarnak járni. A Borsodi Szénbányászati Tröszt Gépjavító és Ga­rázs üzemrészlege már a június 23-án megtartott szak­­szervezeti gyűlésen megtette felajánlását. Egyhangúlag úgy döntöttek: egy havi fizetésük 2 százalékát adják az árvízkárosultak megsegítésére. Többen voltak olyan dolgozók is, akik a gyűlés után bejelentették: egy teljes napi keresetet adnak, hogy gyorsabban épüljenek fel az összedőlt házak, s induljon meg ismét az élet az árvíz sújtotta területeken. Ezek a dolgozók úw hatá­roztak: egy napi fizetésüknek megfelelő bélyeget vásá­rolnak majd, ha az megjelenik. A segítségnyújtás szép példáját mutatja a borsodi tröszt anyagosztályának kollektívája. Fizetésük 3 száza­lékát ajánlották fel az itt dolgozók, de többen vannak olyanok is, akik túlteljesítették a kollektíva vállalását. Mindez szép és követendő példája az önzet'en és öntudatból történő segítségnyújtásnak. Mint azt a Sze­les-aknán dolgozó Irmes Ferenc szocialista brigádvezető kezdeményezésére megszövegezett felhívás is tartalmaz­za: „Tudjuk, hogy pártunk és kormányunk minden se­gítséget megad a veszélyeztetett területek megsegítésére, de mi is részt kívánunk venni ezen áldozatvállalásban.” Bizonyára ez a véleménye minden borsodi bányász­nak, s ezt bizonyítják majd a napokban sorra kerülő kollektív és egyéni felajánlások is. « szegedi — Eredmények és gondok a Berentei Bányagépjavító Üzemben A borsodi tröszt korszerű üzeme — Már szerelik a nagycsarnok gépeit — Kiváló szakmunkások — Egy érdekes és merész újítás — Nagy jelentőségű kísérlet A GYORS FEJLŐDÉS pa­rancsolta, hogy a Bor­sodi Szénbányászati Tröszt részére egy korszerű bánya­gépjavító üzemet építsenek Berentén. A nagyszabású be­ruházás most már a vége felé közeledik, a szakemberek úgy vélekednek, hogy az építé­szeti részleg határidőn belül végezte el feladatát. Hatalmas csarnok, korszerű raktárak, műhelyek helyezkednek el az üzem területén. Villamos üzemegységgel,­­ mechanikai üzemegységgel szállító és szakipari üzemegységgel és egy főraktárral rendelkezik a Berentei Bányagépjavító Üzem. Mondanom sem kell, hogy itt javítják majd a bor­sodi tröszt üzemeinek gépeit, gépi berendezéseit, villamos berendezéseket, valamint a dieselmozdonyokat is. A hatalmas szerelőcsarnok­ban, amely 120 szer 50 mé­ter­, már szerelik a gépeket, berendezéseket. Itt tettünk látogatást Csonka Béla vezető könyvelővel és Boza Ernő mechanikai üzemegységveze­tővel. A kovácsműhelyben is serényen dolgoznak a szere­lők. A nagy melegben is jó lendülettel halad a munka. Ebben az üzemrészben Bod­nár József és Váraljai Vince kovács szakmunkások dolgoz­nak kitűnően. PÁR MÉTERREL ARRÉBB a forgácsoló részlegben már sorban állnak a korszerű, új esztergapadok. Ebben az üzemben Frigyik Károly laka­tos, Szemerszki Zoltán esz­tergályos, Sebők Zoltán és Berkesi Gyula lakatosok, vala­mint Balázs István esztergá­lyos végez kimagasló munkát. Balázs István a régi eszterga­­padok kijavításánál tűnt ki nagyszerű eredményeivel. A mechanikai részlegben egy érdekes és merésznek ne­vezhető újítást mutatott be Boza Ernő. A lényege a követ­kező: a csarnokban elhelyezett esztergapadok alapozását, il­letve rögzítését nem a hagyo­mányos betontömbös lehorga­­nyozással végezték, hanem a gépeket egészen újszerűen, gumibetétes acélcsészékkel rögzítették, miután a kísérle­tezés bevált. Ezt a módszert Boza Ernő és Fülöp Pál alkal­mazta, miközben Bartha Al­­fonz főmérnök és Herendovics Imre, a tröszt gépészeti osz­tályának vezetője lelkesen tá­mogatták és segítették a ki­vitelezést. Nem kellett tehát vésni a betont, és nem kellett megvárni a beton 30 napos kö­tési idejét. De előnye az is ennek az újításnak, hogy a gé­peket egyik helyről a másik­ra könnyen áthelyezhetik a csarnokban. Ezt a géprögzí­tési módszert Magyarorszá­gon egyedül a Debreceni Gördülőcsapágy Gyárban hasz­nálják hasonló módszerrel. A TRÖSZT JAVITÖ rés­­legében — amely ugyan­csak a bányagépjavító üzem­hez tartozik — most folytat­nak kísérleteket a torlasztó­ekés berendezéssel, hasonló berendezés Angliában mű­ködik. A lényege az, hogy fel­húzza a szenet a kaparóra, majd visszaindul a helyére vagyis két pont között jár állandóan, és ráhúzza a szenet a szalagra. A Berentei Bányagépjavító Üzem igazga­tója, Sándor I­ajos szerint ez a gép igen jó konstrukció, sokat segíthet a bányákban, az első kísérlet jónak mond­ható, már csak bizonyos fi­nomításokra van szükség. A kivitelezési munkában Aponyi László villamosrészleg-vezető, Valek és Laczik csoport­­vezetők végeztek kiemelkedő munkát. A torlasztóekés be­rendezés kitűnő megoldású szerkezet, nagy hasznát veszi majd a tröszt. A SZÉP EREDMÉNYEK mellett vannak azonban gon­dok is az épülő, szépülő bá­nyagépjavító üzemben. Hiá­nyoznak bizonyos anyagok — csavar, cső stb. — s ez hát­ráltatja a szerelést. Az építke­zés jó ütemben haladt, de a további, munka üteme nem megfelelő. A már kihelyezett műszaki vezetők és fizikai dol­gozók erejük megfeszítésével dolgoznak, hogy a hatalmas létesítmény mielőbb meg­kezdje üzemszerű működé­sét. Várják is ezt az eseményt az üzemek, mert sok a ja­vításra szoruló „beteg”- gép a bányákban. — szegedi — A darupálya szerelés közben a nagycsarnokban. Már indulásra készen állnak a gépek a nagycsarnok korszerűen berendezett hatalmas falai között. Fotó: Bartha Alfonz korszerű irodaháza a Borsodi Hőerőmű szomszédságáb­­an.

Next