Borsodi Bányász, 1968. január-június (11. évfolyam, 1-26. szám)
1968-01-04 / 1. szám
Visszapillantás Szocialista átalakulásunkban újabb mérföldkőhöz érkeztünk. Mindenki előretekint, vagy az új alkotás lehetőségének serkentő izgalmával, vagy az ismeretlentől tartó bizonytalansággal. Nos, az eddigi tapasztalatok nyomán állíthatom, hogy biztosan fejlődünk tovább. Tekintsünk vissza az államosított szénbányák 20 évére és megállapíthatjuk, hogy — ha nem is zökkenőmentesen — kérlelhetetlenül haladunk, felidézek néhány epizódot az elmúlt 20 évből. 1948: tavaszi-il létszámarányosítás, a fölösleges emberek leépítése, végkielégítése, esetleg nyugdíjazása; karácsony előtt már engedélyt kaptunk az elbocsátottak visszavételére. Következő karácsony: felhívás a dolgozókhoz, hogy a szénínségre való tekintettel karácsony másodnapján jöjjenek műszakra. Még a legkonzervatívabb kétlakiak is eleget tettek a felhívásnak. 1949—1953: negyedévenként egy-egy nagytermelési nap. Bár nem voltam már fiatal, egész éjjel vágtam a szenet Varga Balázzsal, Nagy Alberttel, vagy valamely más igazgatóval együtt. Még a tröszt vezető emberei is kijöttek az üzemekhez széncsillét számolni. Csodás eredmények születtek! 1954: frontfejtést vezettem be az I. telepben; a dolgozók annyira idegenkedtek tőle, hogy nem merték a biztosító máglyákat eltávolítani és a nyomás átbillent a homlokra. Egyik éjjel behívták a nagyüzemi pb-titkárt és leállíttatták a frontot. Az acéltámok az üzemeknél a külszínen rozsdásodnak. 1955—1956: vezető műszakiak azon a véleményen vannak, hogy minél több akna, minél több lyuk, annál több és biztosabb termelés. Készítjük a beruházási terveket és tanulmányokat régi aknák rekonstrukciójára, újak létesítésére. 1957—1961: a termelés egyenletesen emelkedik, több külfejtés kerül üzembe; a frontfejtések termelése két és félszeresére emelkedik. 1961: belép Szuhakálló II. akna és gyönyörűen felfejlődik. 1962: leáll a gyenge teljesítményű Kondó. 1963: megszűnik Finkey-táró és Rudolf III. táró. 1964: a Borsodi Bányász hasábjain búcsút mondunk a 82 éves Baross-aknának, leáll a kondói Béke-akna, megszűnik Anna-bánya, amelynek mezejét és termelését Erenyő veszi át. 1965: kimerül Bánfalva és helyette bekapcsolódik a termelésbe Nagybarca; leáll a lyukói Mátyás lejtősakna. A frontfejtések termelése 1962-höz viszonyítva 60 százalékkal emelkedik. A gépi jövesztés és fémbiztosítás széles homlokú fejtésben annyira elterjed, hogy a dolgozók maguk kérik és az aknák vetélkednek érte. 1966: leáll Sajókaza és Ormos IV. akna. 1967: a tröszt ésszerűségi okokból leállítja a kitűnő Máriabányát, a gyenge teljesítményű Sajószentpéter II-es aknát és Nagybarcát, valamint Szuhakálló I. aknát. 1961-hez képest 15 aknával lett kevesebb, a napi termelés mégis megnövekedett. (A további elképzelés szerint még 8 akna szűnik meg, de a termelés mégsem csökkent.) Már több bányánkban önjáró biztosítású, gépi jövesztésű frontok működnek; a munkaidőnek heti 5 munkanapra való megrövidítése folyamatban van. Ebből a néhány mozaikból érzékelhetjük a haladást és ez bizalommal tölthet el a jövőre vonatkozólag. Ha a következő 20 esztendőben is ilyen mérföldjáró csizmával lépkedünk, úgy fiainknak, vagy unokáinknak már csákányt sem kell a kezükbe venni, és mégsem lesz kevesebb termelés. Reményi Viktor Közös célok Az Ózdvidéki Szénbányák KISZ- és szakszervezeti bizottsága közös intézkedési tervet dolgozott ki a gazdasági mechanizmus átmeneti időszakára, illetve az új irányítási rendszer bevezetésének kezdetére. A közös célokról Kovács Béla, a vállalati KISZ- bizottság titkára és Orbán István, a szakszervezeti bizottság munkatársa a következőket mondották: “ Munkánk fő célkitűzéseit a jövőben is a IX. pártkongresszus vonatkozó határozatai, a SZOT és a BDSZ kongresszusának irányelvei, valamint a KISZ VII. kongresszusának határozatai szabják meg. Ezek szellemében egyértelmű az, hogy a termelés segítése, a politikai ideológiai nevelő munka, valamint az érdekvédelmi tevékenység terén közös feladataink vannak. A termelés segítésében munkaverseny szervezése során ifjúsági brigádjaink körében el akarjuk érni, hogy vállalásaik és teljesítéseik mindig konkrétek legyenek és az üzem feladatait tartalmazzák. Szükségesnek tartjuk a brigádértékelések rendszerét is intenzívebbé, hatásosabbá tenni úgy, hogy az ösztönözzön minden versenyben részt vevő brigádot és brigádtagot. Ennek érdekében javítani kell a versenyeredmények propagálását, a versenynyilvánosságot. Rendszeressé kívánjuk tenni a brigádok, a brigádvezetők, patronálok értekezletét is, hogy fiataljaink megismerjék az időszerű üzemi feladatokat. Tennivalóink növekednek az FMKT-ban is. Célunk az, hogy a kiadott szakdolgozatok témái szorosan kapcsolódjanak :*?, í ■PwiqHsitriz’'ho? Ezért olyan javaslatokat kell kidolgozni hogy azokból világosan és konkréten kitűnjön az üzem valamennyi fontos feladata. Az FMKT-k legyenek a szakmai versenyek elindítói, kezdeményezői és értékelői. A helyi védnökségvállalások kiszélesítését is tervezzük. Segítséget kívánunk nyújtani ezzel a gépek, berendezések megóvásában és karbantartásában. Továbbá a termelést segítő tevékenységünk összehangolásában a jövőben nagyobb szerepet szánunk a termelési bizottságoknak és a kialakításra kerülő vállalati termelési osztálynak. Gazdasági, termelési tevékenységünk mellett komoly feladataink vannak az ifjúság körében végzendő politikai nevelő munka terén is. El kell érnünk, hogy ifjú kommunistáink lelkesedjenek az új irányítási rendszer módszereinek kialakításáért, az új célkitűzések mgvalósításáért. Ezért politikai nevelő munkánk fő célkitűzése az oktatások színvonalának emelése. A jövőben nagyobb mértékben kívánjuk bevonni fiataljainkat kulturális intézményeink tevékenységébe is és új módszereket keresünk a vidékről bejáró fiatalok nevelése érdekében. E célkitűzések, eredmények megvalósítása érdekében — úgy mint eddig — a jövőben is igényelni fogjuk a párt segítségét. Bízunk abban, hogy így terveink valóra válnak. (f. s.) BORSODI BÁNYÁSZ tervtárgyalás a központi bányasén javítóban Az év utolsó napjaiban a Kazincbarcikai Központi Bányagépjavítóban is megtartották a tervtárgyalást. Üzemegységenként vizsgálták meg, milyen feladatokat kell elvégezni 1988 januárjában, s milyen terveket kell készíteni az új esztendő első negyedévében. A tervtárgyalást alapos elemzés jellemezte. Megállapították, hogy egy sor területen anyaghiány mutatkozik. A BSZ vezetőinek segítségével azonban minden jelentkező probléma megszüntethető. Az igényekhez csak úgy tud jobban igazodni az üzem — állapították meg —, ha az üzemek is tervszerűbben küldik javításra gépeiket. A tervtárgyalás, amelyen a Borsodi Szénbányák részéről részt vett Stoll Lóránt főmérnök, Tóth István főmérnök- helyettes, Latorcai János fő-* osztályvezető és dr. Kerende-#vics Imre gépészeti osztályve*zető, eredményes volt. Nem csak azért, mert egy sor kér* dést tisztázott, hanem azért is, mert igen részletesen és ala*posan vizsgálta meg az üzemi helyzetét, 4 Sistialista munkabrigádok rangsora Mákvölgyében, Mákvölgyében a szocialista munkabrigádok közötti verseny az elmúlt hónapban ismét komoly eredményt hozott. Az éves munkaversenyben legjobb brigádok rangsora a következőképpen alakult: 1. Mátyus János, 2. Krisztián Ferenc, 3 Gebei Géza, 4. Csikász Sándor, 5. Bíró Béla, 6. Zilahi Dezső, 7. Gergely Mihály, 8. Főző Tibor, 9. Urbánszki Tamás, 10. Károlyi György, 11. Székely József, 12. Jármi Mihály, 13. Simkó Máté, 14. Matyi János, 15. Nagy Sándor, 16. Hoskó István, 17. Hencs János, 18. Kalmár János, 19. Deák János, 20. Plankó István, 21. Ménesi József, 22. Kovács László brigádja. Felkészültek a télre Szuha völgyében befejezték a téli intézkedési tervben rögzített feladatok végrehajtását. A részletes téli intézkedési terv nemcsak a télre való felkészülést, és a téli időszak zavartalan termelési feltételeit van hivatva biztosítani, hanem az 1968-as év zavarmentes beindulását is. S nem utolsósorban a fagyos, hideg időszakban igen nehéz körülmények között helytálló külszíni dolgozókról való legmesszebbmenő gondoskodást is magába foglalja. Az üzem vezetői többszöri ellenőrzés során meggyőződtek arról, hogy az aknákon elvégezték az intézkedési tervben előírt teendőket. Felkészültek a hideg fogadására. Külszíni előkészületek••• Képes tudósítás Farkaslyukból Előkészületek közben találkoztunk Farkaslyukon a bányaműhely „iparosaival”. Villanyszerelők, lakatosok és kovácsok. Húzták a vastag kábeleket, „kalapálták” a szállítószalag alkatrészeit. Munkájukkal nagymértékben hozzájárultak az új, XX-as ereszkei mechanizált frontfejtés beindulásához, amely már ontja a szenet. A gépek beszerelése nagy körültekintést igényelt, ugyanis az Ózdvidéki Szénbányák üzemei között elsőnek ezen a fronton szerelik be rövidesen a Dobson! 1967-ben is élüzem szinten termelt a Szuhavölgyi Bányaüzem Egy olyan üzemnek, amely évről évre élüzem szinten dolgozik — s a produkált eredmények a külső és belső szemlélő számára egyaránt magasak — a fokozatos fejlődés állandó biztosítása nem könnyű dolog. Mindezek ellenére megállapítható, hogy az üzem 1967-ben — az új gazdasági mechanizmusra való áttérést sok tekintetben megalapozó esztendőben — olyan eredményeket ért el, amelyek biztosítékai annak, hogy a jövőben is számíthat rá a BSZ és a népgazdaság. Mint ismeretes, az utóbbi két évben csökkent az üzem aknáinak száma, de ezzel egyúttal ugrásszerűen növekedett a koncentráció. Míg 66-ban az egy aknára jutó termelés 166 tonna/nap volt, addig a múlt év 11 hónapjában 675 tonna nap eredményt értek el, ami 1966-hoz viszonyítva 144,8 százaléknak felelt meg. Üzemi szinten jelentősen emelkedett tehát az összüzemi teljesítmény is. Kétségtelen, hogy a koncentráció növekedése mellett, nagy szerepe volt a teljesítmény javulásban a BSZ igazgatósága által helyesen választott szezonális jellegű munkaidő rövidítésnek, amely az üzem aknáinál soha nem látott termelési sikerek és teljesítmények elérését eredményezte. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ez csakis a dolgozók és műszakiak közötti jó összhangnak, a célok helyes kitűzésének és az elvégzendő feladatok helyes meghatározásának köszönhető. S benne van a párt és szakszervezet funkcionáriusainak mindenkor helyes hozzáállása is. A minőségi mutatók javulása, a fűtőérték-terv 101,3 százalékos teljesítése, a hamutartalom csökkenése, valamint a darabos szemhullási arány növekedése kedvezően befolyásolta a költségszint alakulását. Az árbevételi tervet mindezek alapján 102,5 százalékra teljesítette Szuhavölgy. A jövőben egyre jelentősebb mértékben számításba veendő nyereségszemlélet, leghűbb kifejezője a költségszint alakulása, melynek az árbevétel mellett a másik igen fontos ága az önköltség vonala. Az önköltség javítása érdekében történt műszaki fejlesztés következtében, az üzem aknáin a hagyományos, elmaradott művelési formák helyett, rátértek a korszerű biztosításra, amivel elsősorban a frontfejtéseken értek el ugrásszerű eredményt. Míg 1966-ban csupán 256 folyóméter homlokon üzemeltek acéltámmal, 1967-ben már 472 folyóméter volt az acéltámos homlok, s ez önmagában sok mindent elárul. Mert a megnövekedett homlokkal a begyakorlási, kezdeti nehézségek mellett is nagyobb frontsebességet produkált az üzem, mint 1966-ban — 105,2 százalékos előrehaladási sebességet ért el. Nem volt tehát igazuk azoknak, akik azt hangoztatták: kár a jól menő, nagy sebességgel üzemeltethető, jó teljesítményű, fás frontokat bontani. Az acéltámosítás azt is eredményezte, hogy növekedett a fejtési biztosítószerkezetek száma. A fejtés során mindig több támra és süvegre volt szükség, mint amennyi rendelkezésre állt, s ez a beépítési arányszámoknál igen kedvezően mutatkozott meg. Vagyis, a meglevő tám- és süvegkészlet állandóan használatban volt, s nem mint elfekvő készlet terhelte az üzem önköltségét. A veszteségi arányról is kedvező képet mutat a statisztika. A begyakorlási nehézségek ellenére, a fronti csákányos teljesítmények a Szeles-akna kivételével mindenütt felülmúlták az előző évit. Hasonlóan nőtt ennek révén a produktív teljesítmény is. Csakis a frontok acéltámosításának kedvező hatása eredményezte azt, hogy az üzem bányafa-felhasználási mutatói nagymértékű javulásról tanúskodnak. A műszaki fejlesztés terén, éppen napjainkban újabb előrelépés történt. Szeles-aknán hosszas bizonytalanság után, végre sikerült egy KWB—2. típusú maróhengert a IV/6. frontszárnyon 60 méteres homlokon üzembe helyezni. Úgy a műszakiak, mint a maróhengeres frontra kiválasztott jó szellemű frontbrigád, igen lelkesen látott a feladat megoldásához. Hisszük, hogy a kísérlet sikerül, s beváltja a hozzá fűzött reményeket. A másik nagy aknaüzemben Feketevölgyön, ahol jelenleg még nem a fejtés, hanem a gyors előkészítés a feladat, a vágathajtások meggyorsítása érdekében gépesítenek. Két F–5-ös gépet állítanak üzembe az első vetőköz frontjának lehatárolási munkájára, ahol 1620 folyóméter TH-s vágat kihajtását végzik el. Végezetül, de nem utolsósorban meg kell említeni, hogy az üzem műszaki fejlesztési feladatainak teljesítéséhez, megoldásához sok esetben hozzájárultak az újítók. Aktivitásukat mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a BSZ által ez évben rendezett újítási versenyen az üzem harmadik helyezést ért el. Minden vonatkozásban sikeres évet zár a Szuhavölgyi Bányaüzem. S ez egyben biztosítéka az ez évi terv eredményes teljesítésének. Koltainé Sikerekben gazdag esztendő Ormoson December 27-én délután öt órakor szállították ki az 1967-es évi termelési terv teljesítését jelentő utolsó csille szenet Ormosbányán. Az év végéig közel 12 ezer tonna szenet adott terven felül az Ormosi Bányaüzem. De nem csupán a mennyiségi, hanem a többi lényeges mutatókat is ésüzem szinten teljesítette Ormos. Az összüzemi tervet 105,5 százalékra, fűtőérték tervet 101 százalékra teljesítették. Önköltségben közel 7 millió forint megtakarítást értek el. A baleseti helyzet is igen jól alakult, halálos kimenetelű baleset nem fordult elő ebben az évben. Országos szinten is a legjobbak között szerepel ilyen viszonylatban az armodi üzem. Mindezek az eredmények a kollektíva igen jő munkáját tükrözik. A szocialista akna címért versenyző Ella-akna és Ormos II-es akna kitűnő eredményeikkel kétségkívül hozzájárultak az üzem sikeres évzárásához. S az elmondottak arra engednek következtetni, hogy az összeforrott kiváló kollektíva ez évben a fokozott követelményeknek is eleget tud tenni. — K —