Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-06 / 1. szám

4L BÁNYÁSZ BOR'SOOI вАмУ^бГОК HfTHAPJ XIV. évfolyam, 1. szám. Ara: S« fillér 1971. január 6. — Mit hős a jövő Я BSZ fejlődése a IV. ötéves terv tükrében I­­ Í­rásunk a IV. ötéves terv feladatairól szól, a Borsodi Szénbányák vonatkozásában. Ez a jelentős tervidő­szak gyakorlatilag 1971. január másodikával meg­kezdődött. Mégis, mielőtt a konkrét célkitűzéseket, a meg­oldandó feladatokat ismertetnénk, szükséges — ha vázla­tosan is — visszatekinteni a III. ötéves terv során megtett útra, rögzíteni azt az állapotot, ahonnan indulunk, mert csak így érzékelhetjük megfelelően, a maga valóságában a feladat nagyságát. Helyes ez azért is, hiszen ránk, a szo­cializmus építésében fontos posztot betöltő bányászokra az jellemző, hogy mindig felhasználjuk a múlt tapasztalatait, s azokat értékelve, a tanulságokat leszűrve indulunk az új feladatok sikeres teljesítéséért. S most vegyük sorra a harmadik ötéves terv fontosabb eredményeit, tapasztalatait. Munkánk, minden tevé­kenységünk fő célja a szén­termelés, így nem lehet kö­zömbösen elmenni amellett a tény mellett, hogy a Borso­di Szénbányák az öt év alatt közel háromnegyed millió tonna szenet termelt terven felül, ezzel is biztosítva az erőművek, üzemek zavarta­­­lan menetét, a háztartások, a családi otthonok melegét. Ne­héz, odaadó, fáradságos, sok­szor a pihenést feláldozó munkát követelt meg ez a sikeres termelési eredmény. Csak őszinte elismeréssel le­het adózni érte. A tervidőszak során, az in­tenzív gazdálkodásra való rá­­térés időszakának egyik fon­tos jellemzője volt a terme­lés koncentrációja. Ennek eredményességét bizonyítja az a­ tény, hogy az egy bányára jutó napi átlagos szénterme­lés a tervidőszak eleji 61 vagonról 1970-re 100 vagon fölé emelkedett. Ez az ered­ményesebb gazdálkodást biz­tosította. A harmadik ötéves terv­­it­őszak másik fontos jellem­zőe volt, hogy a gépesítés kikerült a kísérletezés stá­diumából, s arra az üzem­szerű működés volt a jellem­ző. A jövesztőgépek és ön­járós biztosítószerkezetek megkönnyítették a bányászok nehéz fizikai munkáját, megteremtették a termelé­kenységnövelés, a gazdasá­gosabb munkavégzés alapja­it. Ma már a Borsodi Szén­bányáknál a széntermelés közel felét géppel jövesztik, míg 58 százalékát géppel rakják fel. A műszaki fejlesztés, a koncentráció, s nem utolsó­sorban bányászaink inten­zív munkája révén a terme­lékenység, illetve az összüze­­m­i teljesítmény az öt év alatt 35 százalékkal növeke­­­­dett. Ez tette lehetővé, hogy a létszám jelentős csökkené­se ellenére is sikerült a már előbb közölt többtermelést elérni. Mindezek természetesen le­­­­hetővé tették az önköltség kedvezőbb alakulását, a gaz­daságosabb munkát. A szén­­­­termelés önköltsége a terv­­­­időszak során tonnánként j mintegy 23 forinttal, illetve 8 százalékkal csökkent. A szép eredmények mel­lett, nem szabad a nehézsé­gekről sem elfelejtkezni, fel kell használni az abból adó­dó tapasztalatokat. Az 1970- es évben a termelés egyenet­lenné vált, jelentkezett bizo­nyos fokú szervezetlenség, fj kapkodás. Az ebből adódó t­ főbb tapasztalatok: minden Ш időben szükséges a megfelelő az előkészítés. A termelés ered­ Щ­ményessége a frontfejtéseken­t dől el! A frontok üzemelteté­sének, átállásainak tervszerű ütemezése, go­ndos munka­­szervezést igényel. A harmadik ötéves terv so­­rán elért eredményekben lé­­­­nyeges szerepe volt a szoci­alista munkaversenynek, dön­tő módon a szocialista bri­gádok hatékony, célratörő munkájának. Konkrét bizo­nyítéka ennek az, hogy a har­madik ötéves terv időszaká­ban a Borsodi Szénbányák háromszor nyerte el az MT és SZOT Vörös Vándorzászlaját és egyszer pedig a Kiváló vál­lalat címet. A harmadik ötéves terv­­eredmények egyrészt erköl­csileg köteleznek, de ugyan­akkor alapot is biztosítanak a negyedik ötéves terv sike­res teljesítéséhez. (Folytatjuk.) Sz. — a. s Előrelépnek az egységek Virágh József és Üveges Béla egység előreléptetést végez a Feketevölgy 1-es ak­na dobsonos frontján. a Rend a lelke mindennek. Ezt tartja a képünkön látható Pálinkás János is, aki a lyukói d­etekeres fronton dolgozik. Hogy az egységek jobban­­ szuperáljanak ál­landó tisztítással segíti elő. (Laczó József felv.l Háromezer tonnán felül LYUKÓBÁNYA a Borsodi Szénbányák legnagyobb ak­naüzeme. Az akna európai színvonalat ért el, gépesítés és termelési mennyiség tekin­tetében. A bányában a vas­tagtelepi önjáró berendezé­sek két típusát alkalmazzák sikeresen. Ez évben sok gondot jelen­tett a biztosító szerkezetek üzemeltetése, a jövesztőgépek megfelelő kiválasztása, és az új technológia alkalmazása, a munkahelyen dolgozóknak, és a vezetőknek egyaránt. Az üzemeltetésnél az állhatatos munkát siker koronázta. E termelőegység ma a legjobb eredményeket produkálja, a lyukói komplex gépesítés paj­zsos és fletcheres berendezé­se. Lyukóbányán a múlt esz­tendőben vezették be a négy­­negyedes munkarendet, ami azt jelenti, hogy a bányászok hatórás munkaidőben dol­goznak. Évközben sok gondot okozott a gépi frontoknál a nem várt vetők megjelenése, mely embert, gépet egyfor­mán igénybe vett, és rontot­ta a minőséget. Nem volt biztosított — ke­vés kivételtől tekintve — az év folyamán, a zavartalan szénelszállítás. Ennek oka kettős: részben a kötélpálya üzemeltetése volt az akadá­lyozó, részben pedig a vagon­­ellátás gondjai nehezítették a tervteljesítést. JELENLEG IS, több mint kétszáz vagon szén vár el­szállításra, a lyukói tárolótér­ről. A lyukói gondok megol­dásában, kooperációs segítsé­get adtak a berentei javító­­műhely dolgozói is, a gépek karbantartásánál és beszere­lésénél. Német, angol, ma­gyar, lengyel szakemberek is könnyítettek a lyukói bányá­szoknak tapasztalataikkal Dicséretes munkát végeztek a frontok dolgozói is, az ipa­rosokkal és szállítókkal együtt. Év közben, úgy ítélték meg Lyukóbányát a látogatók — országunk más részéből itt­járt szakemberek is —, hogy a kollektíva és a gépek össz­hangja már kialakult, s foko­zatosan­ javuló eredmények várhatók. Ez évben Lyukóbá­­nyának naponta 3335 tonna szenet kell termelnie. Termé­szetesen ennek csak úgy tud eleget tenni, ha biztosítják a munka főételeit. (M.) Elbúcsúztak Bensőséges ünnepség ke­retén belül köszönt el a Borsodi Szénbányák veze­tősége tizenkét nyugdíjba vonuló munkatárstól, akik­re a több évtizedes munka után megérdemelt pihenés vár. Különböző beosztásban végezték hasznos munká­jukat. A nyugdíjba vonulók között olyan szakemberek búcsúztak, mint Kricsfalvi Jenő, a MEO osztály veze­tője, és Beregi Gábor, ku­tatásokkal foglalkozó fő­mérnök. Mindketten sok bányászt és bányamérnököt neveltek a magyar szénbá­nyászatnak. Munkájuk elismeréseként díszoklevelet és- jutalmat adtak át a bányász veterá­noknak. A nyugdíjba vo­nulóknak a BSZ igazgatója köszönte meg áldozatos munkájukat. Bezárják az edelényi ilt­ as aknát Mi lesz a sorsunk? A bányá­szattal kapcsolatban ez a kérdés igen sokszor elhangzott az utób­bi években azok részéről, akik olyan aknán dolgoznak, amelyek gazdaságossági okok, vagy szén­­vagy önkimerülés miatt bezárásra kerülnek. Az energiahordozók tekinteté­ben a X. pártkongresszus egy­értelműen állásfoglalt, a szén­bányászat jövőjét illetően. A kormány elnöke Fock elvtárs Tatabányán tett látogatása során minden bizonytalanságot elosz­latott, amikor kijelentette, hogy az országnak szénre, bányászok­ra még nagyon hosszú ideig szüksége lesz. A Borsodi Szénbányák men­­­nyiségben legkisebb termelésű almája az edelényi Ш-as akna, 1971 elején megszűnik. Az itt dolgozók részéről többször el­hangzott: mi lesz a sorsuk? Er­re kértünk választ az üzem igazgatójától, Rácz Jánostól, és főmérnökétől, Balogh Béla elv­­társtól, akik a következőket mondották el: — Tőlünk is többször megkér­dezik: mi várható az­­ alma vis­­­szafejlesztése után? Az edelényi III-as akna hosszú évek óta a­ vállalat leegyenletesebben terme­lő egysége volt. Ez évi tervét is már novemberben 23-án befejez­te. Az aknán — amit az üzem „házi bányájának” is­ neveznek — jól összeforrott kollektíva van, szorgalmas, fegyelmezett embe­rekkel, vezetőkkel. Évek óta­ ide nagyon kevés új dolgozó ke­rült, ismerik, megbecsülik egy­mást. Az itt dolgozók többsége ebben az aknában kezdte meg bányászéletét, itt vált igazi bá­nyásszá. Megértjük, hogy nehezen vál­nak meg ettől az aknától, hiszen “ szerették, ápolták a­zt az aknát és környezetét, amely igen sok embernek jelentett biztos meg­élhetést. Ez a ragaszkodás meg­mutatkozott abban is, hogy ren­dezett, szépen parkosított üzem­terükért igen sok társadalmi munkát végeztek. Azt is tudjuk, hogy minden környezetváltozás nehéz, mert sok tépelődést je­lent, milyen lesz az új munka­hely, kik lesznek az új munka­társak, tudnak-e velük törődni úgy és annyit, mint a régi he­lyen, egyáltalán hogyan is lesz ezután ? Mindent figyelembe véve­­ úgy döntöttünk, hogy a III-as aknán dolgozókat — akiknek más kéré­sük nincs — a jelenlegi IT-es körletbe helyezzük át. Itt ugyan­abban a telepben, azonos körül­mények között, ugyanolyan tech­nológiával dolgozhatnak, mint korábban. Lehetőség nyílik arra is, hogy azokat a jó elővárási csapatokat, akiknek a II-as aknán már nem tudtunk elővárást biztosítani a jövő termelési lehetőségeinek kialakítása érdekében, ilyen munkahelyen foglalkoztassuk. Szüksége van az üzemnek min­den dolgozóra, nincs ok az ag­godalomra, azt várjuk és kérjük, hogy az új környezetbe minél jobban beilleszkedve, továbbra is hasznosan segítsék az üzem munkáját. Ehhez az üzemveze­tőség, az üzemi pb, szó és KISZ minden segítséget megad.­­M> «

Next