Borsodi Bányász, 1971. január-június (14. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-06 / 1. szám
4L BÁNYÁSZ BOR'SOOI вАмУ^бГОК HfTHAPJ XIV. évfolyam, 1. szám. Ara: S« fillér 1971. január 6. — Mit hős a jövő Я BSZ fejlődése a IV. ötéves terv tükrében I Írásunk a IV. ötéves terv feladatairól szól, a Borsodi Szénbányák vonatkozásában. Ez a jelentős tervidőszak gyakorlatilag 1971. január másodikával megkezdődött. Mégis, mielőtt a konkrét célkitűzéseket, a megoldandó feladatokat ismertetnénk, szükséges — ha vázlatosan is — visszatekinteni a III. ötéves terv során megtett útra, rögzíteni azt az állapotot, ahonnan indulunk, mert csak így érzékelhetjük megfelelően, a maga valóságában a feladat nagyságát. Helyes ez azért is, hiszen ránk, a szocializmus építésében fontos posztot betöltő bányászokra az jellemző, hogy mindig felhasználjuk a múlt tapasztalatait, s azokat értékelve, a tanulságokat leszűrve indulunk az új feladatok sikeres teljesítéséért. S most vegyük sorra a harmadik ötéves terv fontosabb eredményeit, tapasztalatait. Munkánk, minden tevékenységünk fő célja a széntermelés, így nem lehet közömbösen elmenni amellett a tény mellett, hogy a Borsodi Szénbányák az öt év alatt közel háromnegyed millió tonna szenet termelt terven felül, ezzel is biztosítva az erőművek, üzemek zavartalan menetét, a háztartások, a családi otthonok melegét. Nehéz, odaadó, fáradságos, sokszor a pihenést feláldozó munkát követelt meg ez a sikeres termelési eredmény. Csak őszinte elismeréssel lehet adózni érte. A tervidőszak során, az intenzív gazdálkodásra való rátérés időszakának egyik fontos jellemzője volt a termelés koncentrációja. Ennek eredményességét bizonyítja az a tény, hogy az egy bányára jutó napi átlagos széntermelés a tervidőszak eleji 61 vagonról 1970-re 100 vagon fölé emelkedett. Ez az eredményesebb gazdálkodást biztosította. A harmadik ötéves tervitőszak másik fontos jellemzőe volt, hogy a gépesítés kikerült a kísérletezés stádiumából, s arra az üzemszerű működés volt a jellemző. A jövesztőgépek és önjárós biztosítószerkezetek megkönnyítették a bányászok nehéz fizikai munkáját, megteremtették a termelékenységnövelés, a gazdaságosabb munkavégzés alapjait. Ma már a Borsodi Szénbányáknál a széntermelés közel felét géppel jövesztik, míg 58 százalékát géppel rakják fel. A műszaki fejlesztés, a koncentráció, s nem utolsósorban bányászaink intenzív munkája révén a termelékenység, illetve az összüzemi teljesítmény az öt év alatt 35 százalékkal növekedett. Ez tette lehetővé, hogy a létszám jelentős csökkenése ellenére is sikerült a már előbb közölt többtermelést elérni. Mindezek természetesen lehetővé tették az önköltség kedvezőbb alakulását, a gazdaságosabb munkát. A széntermelés önköltsége a tervidőszak során tonnánként j mintegy 23 forinttal, illetve 8 százalékkal csökkent. A szép eredmények mellett, nem szabad a nehézségekről sem elfelejtkezni, fel kell használni az abból adódó tapasztalatokat. Az 1970- es évben a termelés egyenetlenné vált, jelentkezett bizonyos fokú szervezetlenség, fj kapkodás. Az ebből adódó t főbb tapasztalatok: minden Ш időben szükséges a megfelelő az előkészítés. A termelés ered Щményessége a frontfejtésekent dől el! A frontok üzemeltetésének, átállásainak tervszerű ütemezése, gondos munkaszervezést igényel. A harmadik ötéves terv során elért eredményekben lényeges szerepe volt a szocialista munkaversenynek, döntő módon a szocialista brigádok hatékony, célratörő munkájának. Konkrét bizonyítéka ennek az, hogy a harmadik ötéves terv időszakában a Borsodi Szénbányák háromszor nyerte el az MT és SZOT Vörös Vándorzászlaját és egyszer pedig a Kiváló vállalat címet. A harmadik ötéves terveredmények egyrészt erkölcsileg köteleznek, de ugyanakkor alapot is biztosítanak a negyedik ötéves terv sikeres teljesítéséhez. (Folytatjuk.) Sz. — a. s Előrelépnek az egységek Virágh József és Üveges Béla egység előreléptetést végez a Feketevölgy 1-es akna dobsonos frontján. a Rend a lelke mindennek. Ezt tartja a képünkön látható Pálinkás János is, aki a lyukói detekeres fronton dolgozik. Hogy az egységek jobban szuperáljanak állandó tisztítással segíti elő. (Laczó József felv.l Háromezer tonnán felül LYUKÓBÁNYA a Borsodi Szénbányák legnagyobb aknaüzeme. Az akna európai színvonalat ért el, gépesítés és termelési mennyiség tekintetében. A bányában a vastagtelepi önjáró berendezések két típusát alkalmazzák sikeresen. Ez évben sok gondot jelentett a biztosító szerkezetek üzemeltetése, a jövesztőgépek megfelelő kiválasztása, és az új technológia alkalmazása, a munkahelyen dolgozóknak, és a vezetőknek egyaránt. Az üzemeltetésnél az állhatatos munkát siker koronázta. E termelőegység ma a legjobb eredményeket produkálja, a lyukói komplex gépesítés pajzsos és fletcheres berendezése. Lyukóbányán a múlt esztendőben vezették be a négynegyedes munkarendet, ami azt jelenti, hogy a bányászok hatórás munkaidőben dolgoznak. Évközben sok gondot okozott a gépi frontoknál a nem várt vetők megjelenése, mely embert, gépet egyformán igénybe vett, és rontotta a minőséget. Nem volt biztosított — kevés kivételtől tekintve — az év folyamán, a zavartalan szénelszállítás. Ennek oka kettős: részben a kötélpálya üzemeltetése volt az akadályozó, részben pedig a vagonellátás gondjai nehezítették a tervteljesítést. JELENLEG IS, több mint kétszáz vagon szén vár elszállításra, a lyukói tárolótérről. A lyukói gondok megoldásában, kooperációs segítséget adtak a berentei javítóműhely dolgozói is, a gépek karbantartásánál és beszerelésénél. Német, angol, magyar, lengyel szakemberek is könnyítettek a lyukói bányászoknak tapasztalataikkal Dicséretes munkát végeztek a frontok dolgozói is, az iparosokkal és szállítókkal együtt. Év közben, úgy ítélték meg Lyukóbányát a látogatók — országunk más részéből ittjárt szakemberek is —, hogy a kollektíva és a gépek összhangja már kialakult, s fokozatosan javuló eredmények várhatók. Ez évben Lyukóbányának naponta 3335 tonna szenet kell termelnie. Természetesen ennek csak úgy tud eleget tenni, ha biztosítják a munka főételeit. (M.) Elbúcsúztak Bensőséges ünnepség keretén belül köszönt el a Borsodi Szénbányák vezetősége tizenkét nyugdíjba vonuló munkatárstól, akikre a több évtizedes munka után megérdemelt pihenés vár. Különböző beosztásban végezték hasznos munkájukat. A nyugdíjba vonulók között olyan szakemberek búcsúztak, mint Kricsfalvi Jenő, a MEO osztály vezetője, és Beregi Gábor, kutatásokkal foglalkozó főmérnök. Mindketten sok bányászt és bányamérnököt neveltek a magyar szénbányászatnak. Munkájuk elismeréseként díszoklevelet és- jutalmat adtak át a bányász veteránoknak. A nyugdíjba vonulóknak a BSZ igazgatója köszönte meg áldozatos munkájukat. Bezárják az edelényi ilt as aknát Mi lesz a sorsunk? A bányászattal kapcsolatban ez a kérdés igen sokszor elhangzott az utóbbi években azok részéről, akik olyan aknán dolgoznak, amelyek gazdaságossági okok, vagy szénvagy önkimerülés miatt bezárásra kerülnek. Az energiahordozók tekintetében a X. pártkongresszus egyértelműen állásfoglalt, a szénbányászat jövőjét illetően. A kormány elnöke Fock elvtárs Tatabányán tett látogatása során minden bizonytalanságot eloszlatott, amikor kijelentette, hogy az országnak szénre, bányászokra még nagyon hosszú ideig szüksége lesz. A Borsodi Szénbányák mennyiségben legkisebb termelésű almája az edelényi Ш-as akna, 1971 elején megszűnik. Az itt dolgozók részéről többször elhangzott: mi lesz a sorsuk? Erre kértünk választ az üzem igazgatójától, Rácz Jánostól, és főmérnökétől, Balogh Béla elvtárstól, akik a következőket mondották el: — Tőlünk is többször megkérdezik: mi várható az alma visszafejlesztése után? Az edelényi III-as akna hosszú évek óta a vállalat leegyenletesebben termelő egysége volt. Ez évi tervét is már novemberben 23-án befejezte. Az aknán — amit az üzem „házi bányájának” is neveznek — jól összeforrott kollektíva van, szorgalmas, fegyelmezett emberekkel, vezetőkkel. Évek óta ide nagyon kevés új dolgozó került, ismerik, megbecsülik egymást. Az itt dolgozók többsége ebben az aknában kezdte meg bányászéletét, itt vált igazi bányásszá. Megértjük, hogy nehezen válnak meg ettől az aknától, hiszen “ szerették, ápolták azt az aknát és környezetét, amely igen sok embernek jelentett biztos megélhetést. Ez a ragaszkodás megmutatkozott abban is, hogy rendezett, szépen parkosított üzemterükért igen sok társadalmi munkát végeztek. Azt is tudjuk, hogy minden környezetváltozás nehéz, mert sok tépelődést jelent, milyen lesz az új munkahely, kik lesznek az új munkatársak, tudnak-e velük törődni úgy és annyit, mint a régi helyen, egyáltalán hogyan is lesz ezután ? Mindent figyelembe véve úgy döntöttünk, hogy a III-as aknán dolgozókat — akiknek más kérésük nincs — a jelenlegi IT-es körletbe helyezzük át. Itt ugyanabban a telepben, azonos körülmények között, ugyanolyan technológiával dolgozhatnak, mint korábban. Lehetőség nyílik arra is, hogy azokat a jó elővárási csapatokat, akiknek a II-as aknán már nem tudtunk elővárást biztosítani a jövő termelési lehetőségeinek kialakítása érdekében, ilyen munkahelyen foglalkoztassuk. Szüksége van az üzemnek minden dolgozóra, nincs ok az aggodalomra, azt várjuk és kérjük, hogy az új környezetbe minél jobban beilleszkedve, továbbra is hasznosan segítsék az üzem munkáját. Ehhez az üzemvezetőség, az üzemi pb, szó és KISZ minden segítséget megad.M> «