Borsodi Bányász, 1972. január-június (15. évfolyam, 1-26. szám)

1972-01-05 / 1. szám

1972 első műszak Drabon Pál és T. Gál Gyula a Sajószentpéteri Hí-as akna vájárai hamar véget vetettek a szilveszteri viga­lomnak, mert reggel indulniuk kellett az új év első műszakjába. Igaz, kongott a bánya az ürességtől, hi­szen néhányan tartózkodtak benne. Ezek is inkább csak felügyeltek, hogy nem f­enyegeti-e veszély a munkahe­lyeket. A bányajárás után a két idős vájárnak jól esett beleszippantani a csípős levegőbe. Vilag м [UNK] [UNK]аМлкМ!, b ©w­b © i­íbi48r­ BKM­RSZ XV. évfolyam, 1. szám­ára: 50 fillér 1972. január 5. A BORSODI BÁNYÁSZOK HITHAPJA Olcsóbban­ több szenet! Helyi tartalékok feltárása az aknáknál Berente A borsodi szénmedence bá­nyáiban az 1971-es esztendő­ben különösen nagy jelentő­sége volt az átlagosnál is jobban szervezett munkának, a­z a­n­y­agta­ka­r­ék­o­s­s­á­g­na­k, a többtermelésnek. A bányák szinte kivétel nélkül a me­dencében gyakran kerültek nehéz helyzetbe. Kedvezőtlen geológiai viszonyok, víz és sok más egyéb körülmény akadályozta a munkát, volt kerékkötője az eredménye­sebb gazdálkodásnak. Ennek ellenére azt kell mondani, ho­gy eredményes esztendőt zártunk. A termelés legkisebb sejtjeitől kezdve, egészen a vállalatig a dolgozók min­dent megtettek, hogy felszín­re kerül­jenek a tartalékok, hogy munkájuk kézzelfogha­tóan pénzben realizálódjon. A Bilkkaljai Bányaüzemhez tartozó berentei aknán is ez­zel kapcsolatban hasonló és sokoldalú törekvésekkel ta­lálkoztunk. Azt is állíthat­juk, hogy eredményes törek­vésekkel. Ez derült ki Zá­­horszki László aknavezető főmérnökkel folytatott be­szélgetésünkből. Az akna éves termelési tervét, amely meghaladta a 235 ezer tonnát, mintegy 6 ezer tormával túl­teljesítette. Az akna bányászai egyedi acéltámos frontfejtéseken dolgoznak. A termelt SiZén mintegy 94 százaléka kézi jö­­vesztéssel kerül a felszínre. Berentén tehát a robbanó­anyagé, a csákányé, a lapáté a döntő szó. Nos ez nem­ azért van, mint­ha a toenenteáek idegenked­nének a gépeiktől, a b­ányabe­­li viszonyok kényszerítették őket a hagyományos terme­lési módra. Próbál­koztak­­* maróhengerrel is, de a szén olyan kemény, mint ők mondják szívós, hogy a mé­rőhenger nem bírta. A mun­ka szenvedése azonban még ennél a termelési formánál is azt bizonyítja, hogy a be­­rekítések ismerve a korszerű termelés előnyeit egyértel­műen a koncentráltságra irányították figyelmüket. Ké­zi művelés mellett is megva­lósították a frontfejtést. En­nek, a bányászok szorgalmá­nak, a műszakiak, s a bánya valamennyi dolgozója harmo­nikus együttműködésének köszönhető, hogy túlteljesí­tették éves tervüket és vár­hatóan minden általuk ki­termelt szán tonnáján mint­egy 14 forintot nyer a bányá­szok nagy kollektívája, a népgazdaság. A gazdaságos termelésre, az ezzel kapcsolatos eredmé­nyes munkára számos példa (Folytatás a 3. Oldalon. Az ÓSZ-nél koncentráltabb a közúti szállítás Dupla teljesítmény a centeri átrakón Az Ózdvidéki Szénbányák munkájában, a vállalati munka szervezésében az el­múlt esztendőben különösen nagy jelentőséget kapott a közúti szállítás továbbfej­lesztése. A közúti szállítási munka ugrásszerű növeke­dése megkövetelte ezen a te­rületen is az üzemi koncent­rációt, a szállítási üzem lét­rehozását: minden korábbi­nál magasabb szintre kellett emelni a szállítási üzemszer­vezést. 1971-ben az új szál­lítási üzem munkáját, min­den területen, de különösen a szénszállítás feladatait te­kintve igen jól látta el. Ma gyakorlatilag­ a vállalat tel­jes széntermelésének mint­egy egyharmada fut keresz­tül a szállítási üzemen. A gépjárművek kihasználtságá­nak hatékonyságát jól bizo­nyítja, hogy a vállalat gép­kocsijai 1971. I—XI. hónap között csaknem 4 millió kilo­métert futottak. Több mint 698 ezer tonna árut szállítot­tak ez idő alatt, amelyből csaknem 312 ezer tonna szén volt. Mindezt a feladatot amellett oldották meg, hog­y javítóbázisuk ma is a régi bánszállási javítóban, kezdet­leges feltételek között végzi megnövekedett munkáját. Ugyanitt figyelembe kell venni azt is, hogy a javító­üzemet jelentős mértékben sújtja az országos méretek­ben is krónikus gépkocsi­alkatrészhiány. A szállítási üzem átlagon felüli munkáját érzékelteti az is, hogy hozzájuk tartozik a centeri úgynevezett szén­átrakó, amely a tervezett 200—250 tonna napi átrakási teljesítménnyel szemben már tartósan 400—420 tonna napi átrakási terhet visel. Meg kell állapítani azt is, hogy néhány hónap óta a Center­be érkező anyagok kirakását is elvégzik, olyan erőfeszítés­sel, hogy­ eddig nem kellett íekbért fizetni. Az Ózdvidéki Szénbányák­nál tehát jól vizsgázott a fiatal szállítási üzem. Ha­marosan, még ebben az év­ben, üzembe helyezik a farkaslyuki új javítóműhelyt, amellyel az eddiginél ren­dezettebb körülmények kö­zött tudják majd megoldani a gépkocsik javítását A­ szál­­lítási üzem megérdemli, hogy a továbbiakban a vállalattól és az illetékes szervektől még több segítséget kapjon. Az új üzem gondjaival, prob­lémáival egyébként a koráb­biakban még foglalkozott az Ózdvidéki Szénbányák párt­végrehajtó bizottsága is. Hogyan áll a verseny? 1971 DECEMBER HÓNAPBAN BORSODI SZÉNBÁNYÁK: 1. Mákvölgyi Bű. 124,4% 2. Bükkialjai Bü. 120,9% 3. Edelényi Bü. 110,9% 4. Miskolci Bü. 106,3% 5. Ormos! Bü. 96,2% 6. Szuhavölgyi Bü. 88,8% Vállalat: 107,0% LEGJOBB 5 AKNA Rudolf IV. 128,8% Tervtáró 127,8% Szuhakálló II. 122,5% Alberttelep I. 120,7% Sajószentpéter III. 117,7% ÓZDVIDÉKI SZÉNBÁNYÁK: 1. Somsályi Bü. 125,2% 2. Királdi Bü. 121,1% 3. Farkaslyüki Bü. 120,0% 4. Boreodnádasdi akna 105,7% 5. Putnoki Bü. 94.4% 6. Egeresein Bü. 71,9% Vállalat: 106,2% A Bükkaljai Bányaüzem terv­zárói aknáját mostanában nem­csak kiváló termelési eredmé­nyeiért emlegetik. Még az el­múlt év szeptember 9-én tör­tént a nagy esemény, a bor­sodi szénmedencében először itt, ennél az aknánál kezdte meg munkáját egy teljesen új szovjet önjáró berendezés. A kitűnő „masina” típusjele: MK—97—­K önjáró. Ma úgy be­szélnek róla, hogy a legjobb gépe a borsodi bányáknak. A látogatók, a tapasztalatcserére érkezők szinte egymásnak ad­ták a kilincset, s a gép és mellette az emberek bizonyí­tottak. Már a kezdet kezdetén a tervezettnek csaknem más­­félszerese volt az elért ered­mény. A lengyel KB 125—Z maróhengerrel párosított be­rendezés könnyedén „ette” a szénfalat. Eddigi legnagyobb A vizsga eredménye: kitűnő Új gép került a bányába... teljesítménye több mint 25 tonna szén csákányos teljesít­ménynek felelt meg műszakon­ként. Az eddigi típusoktól el­térően a berendezés nem a talpon csúszik előre. Előnye, hogy a felét nem engedi előre­dőlni. Nemrég új gép került tehát a bányába, s néhány hónap alatt a gépnek, s a vele dol­gozó embereknek már legen­dája van. Az bizonyos: kiváló kollektíva vette kézbe a re­mek szovjet berendezést. Régi bányászok, szocialista brigá­dok. Szeretik a bányát, s nagy örömmel fogadták mindig a gépeket. Már úgy látták mun­kához az új szovjet berende­zéssel, hogy tudták, amennyi­ben a gép meghonosodik, az a népgazdaságnak is számottevő megtakarítást jelent. Az emlí­tett szovjet berendezés mintegy 2,3 millió forinttal olcsóbb, mint például az angol Dobson. Most már nyugodtan mondhat­juk, jól vizsgázott a gép, s az eredmény: kitűnő. Az emberek, a Németh Ist­ván I., és a Németh István II. vezette szocialista kollektívák, a vizsgabiztosok, hasonlóan vizsgáztak. Ők többszörösen kitűnőek lettek ... —cse— A két szakvezető megbeszé­li a feladatokat. .. Gyenes Gyula megvizsgálja a szelepeket az egység előreléptetése előtt. Linczó felvételei Danika Gábor kaparó elő­retolást végez. Gondolatok a új év küszöbén az, hogy mi minden történik egy-egy esz­tendőben, szinte lehe­tetlen számba venni. A mö­göttünk elmaradt, kemény munkában eltelt hónapokra visszatekintve, az év utolsó napján kisimultak az erőfe­szítések okozta ráncok. A pohárköszöntők idején, akár családi körben, akár baráti társaságban zajlott le, né­hány pillanatra felvillantak az 1971-es év eseményei. Az ünneplés közepette nem fe­ledkezhetünk meg arról, hogy az egymás sarkában járó hétköznapokon, a min­dennapi munkával teremtet­tük meg azokat az értékeket, amelyek biztosítják a to­vábbhaladás feltételeit, élet­színvonalunk emelését, s s l­egyen további boldogulás­." . A Borsodi Szénbányák do­­gozók vájártól technikusig, mérnöktől igazgatóig, az e­l­múlt tizenkét hónap alatt olykor éjt nappallá téve fá­radoztak azon, hogy végre­hajtsák a feladatot, amelyet a népgazdaság kért: minél több jó minőségű szenet adni az országnak. Nem kis dolog az: tenni valamit a nép­gazdaság asztalára, előseg­í­teni hazánk felemelkedését. A­z új esztendő küszöbén elmondhatjuk, hogy bányászaink, mint már annyiszor, ismét helyt­álltak. Számtalanszor száll­tak harcba a természet erei­vel, előre nem látható nehéz­ségekkel, s olykor pihenő­napjaikat is feláldozva oda­­álltak a szénfal mellé, hogy harcukat megvívják. Az eredmény nem maradt el. Si­kerekben gazdag esztendőnek nevezhetjük 1971-et, annál is inkább, mert a két szén­bánya vállalat jelentős men­­­nyiségű szenet termelt ter­ven felül Az Ózdvidéki Szén­bányák mintegy 55 ezer, a borsodiak pedig 34 ezer 436 tonna többlettel dicsekedhet­nek. Természetesen említést kell tennünk a kollektív munka élenjáróiról, a kom­munistákról, s a szocialista közösségekről egyaránt. Ők mindenkor teljes erőbedobás­sal dolgoztak. Példamutatá­suk az előttünk álló hóna­pokra is biztosíték. Egy em­berként tevékenykedtek a fiatalok, a KISZ-alapszerve­­zetek is. A KISZ VIII. kong­resszusa tiszteletére tett vál­lalásaik maradéktalan telje­sítésével bizonyították tenni akarásukat. M­ost, amikor az elmúlt évben szerzett, tapasz­talatokkal gazdagodva indulunk az új évnek, tud­nunk kell, mi a teendő, hol kell előbbre lépni. A negyedik ötéves terv második esztendejében még jobb munkára, szélesebb kö­rű összefogásra van szükség, hiszen bizonyos, hogy van még kihasználatlan lehető­ség, helyi tartalék. A munkát senki nem végzi el helyet­tünk, csak önmagunkra­­ szá­míthatunk, s ha mindenki így vélekedik, a közösség ereje megsokszorozódik. A termelés növelésekor ügyeljünk a gazdaságosság fokozására, az önköltség csökkentésére. Fegyelmezet­tebben, öntudatosabban, szer­vezettebb munkával kell to­vábbhaladnunk. Vigyázzunk a ránk bízott gépekre, az ember munkáját megkön­­­nyítő termelő berendezésekre, s nem utolsósorban saját testi épségünkre. Nem sza­bad figyelmen kívül hagyni, hogy 1971-ben a 400 ezret meghaladta a betegség, s a balesetek miatt le nem dol­gozott műszakok száma­­ben az évben ezt is csök­kenthetjük, ha körültekintőb­ben dolgozunk. L­együnk többek, dolgoz­zunk jobban, szilár­dabb akarattal és tö­retlenebb hittel fogjuk két­­sarokra a munkát. A min­dennapi helytállás legyen népünk további erősödésé­nek, hazánk gyarapodásának záloga. A

Next