Borsodi Bányász, 1972. július-december (15. évfolyam, 27-52. szám)

1972-09-27 / 39. szám

Magasabb színvonalon• Követelmények a politikai oktatásban A X. pártkongresszus határozatainak mélyreható, alapos isme­rete és a gyakorlatban történő hatékonyabb végrehajtása azt a követelményt állította a pártszervek, az alapszervek, s az egész párttagság elé, hogy emelni kell a pártoktatás színvonalát! Mit tett ennek érdekében a Borsodi Szénbányák Pártbizottsága? — erről kértünk tájékoztatást Horváth Ferenctől, a pártbizottság po­litikai munkatársától. , — Hogyan készítette elő, szervezte meg az új ok­tatási évet a pártbizott­ság? — Területünkön alighogy befejeződtek a tanfolya­mok, máris hozzáfogtunk az új pártoktatási év meg­szervezéséhez. Június 30-ig befejeztük a hallgatók és a propagandisták kiválogatá­sát, s biztosítottuk az okta­tási anyagok megrendelé­sét, befizetését is. • A pártoktatásnak me­lyik formáját választot­ták? — A tapasztalatok egyez­tetése alapján az igények­nek megfelelően végrehaj­tó bizottságunk úgy határo­zott, hogy­ az 1972/73-as pártoktatási évben kiemel­ten kell foglalkozni a párt­irányítás, pártálét, valamint a vállalati gazdálkodás, vál­lalati élet kérdéseivel. Ezért e két oktatási forma meg­szervezésére fordítottunk gondot. Ezeken a tanfolya­mokon mintegy­ 1000 hall­gató tanul majd. Kiemelten foglalkoztunk az egyéves marxista esti középiskolák szervezésével is. Ötvenkét hallgató részvételével 3 üze­münkben indítjuk be az oktatást. — Az oktatás sikeres le­bonyolítása érdekében ho­gyan készítették fel a pro­pagandistákat? — Pártbizottságunk má­jus 29-i határozata alapján 5 napos tanfolyamot szer­veztünk a propagandisták részére. A tanfolyamot szeptember 18—22 között rendeztük meg Alberttele­­pen, amelyen a 100 propa­gandistán kívül részt vettek az üzemi pártbizottság, csúcsvezetőség és az alap­szervezetek titkárai, sőt a KISZ-bizottságok vezetői propagandistái is A tanfo­lyamot két részben bonyo­lították le. Az első három napon a ,,Pártirányítás, pártépítés’­ című tanfolyam propagandistái voltak jelen, majd ezt­ követően került sor a ,,Vállalati gazdálko­dás, vállalati élet” tanfo­lyamok oktatóinak felké­szítésére. Ezenkívül a me­gyei pártbizottság által szervezett tanfolyamra 20 propagandista részvételét biztosítottuk. — Ш volt a követemény? — A propagandisták fel­készítésével kettős célunk volt. Egyrészt tisztáztuk azo­kat a vitás kérdéseket, ame­lyek az elmúlt oktatási év­ben a pártvezetés, a lenini normák érvényesülése és az ideológiai harc kapcsán fel­vetődtek, másrészt elvi út­mutatást, érveket és módsze­reket adtunk a pártmunka, a nevelés gyakorlati viteléhez. (Ezért voltak jelen a párt­titkárok is.) Madarász György, a megyei pártbi­zottság PMO osztályának ve­zetője például: „A pártszer­vezetek helye, szerepe az ideológiai harcban” címmel tartott előadást. Bogár Ká­roly, az Oktatási Igazgatóság filozófiai tanszékének veze­tője a „pártélet lenini nor­máiról”, valamint: „Hogyan készüljön fel a propagandis­ta a foglalkozás levezetésé­re” témákról adott részletes tájékoztatást, míg Вики Im­re, a BSZ pártbizottság po­litikai munkatársa a párt­munka gyakorlati kérdései­ről és módszereiről beszélt. ,,A vállalatok helye és sze­repe a népgazdasági életben” címmel dr. Pál László, a BSZ igazgatóhelyettese, a KISZ- szervezetek feladatairól Ko­­vács Lajos, a BSZ KISZ-bi­­zottságának titkára, a válla­lati üzem- és munkaszerve­zés fejlesztéséről Tóth István főosztályvezető tartott elő­adást. Az előadásokat követő viták igen élénkek és szen­vedélyesek voltak. Maguk­nak a propagandistáknak is az volt a véleményük, hogy sokat tanultak és nagy segít­séget kaptak munkájukhoz. — Biztosítottak-e a felté­telek az oktatás beindulásá­hoz? — Igen. A tananyagok — mint már említettem — ren­delkezésre állnak. A helyisé­gek ki vannnak jelölve és gondoskodtak a fűtésről is. A pártszervezetek mindenütt oktatási naptárt készítettek, amelyekben egyeztették az időket a társadalmi szervek­kel és a gazdasági vezetéssel. Semmi akadálya sincs tehát annak, hogy október 15-én kezdetét vegye az oktatás. TÖRÖK ALFRED borsodi­­AnyAsz Ózd 700 éves­ ­ dombok, a lankák­­ ugyanazok, mint év­századokkal, sőt év­ezredekkel ezelőtt voltak. És emberek is éltek már itt évezredekkel ezelőtt. Nem­csak 1272 óta, amikortól az első hiteles írásos feljegyzés megemlíti a települést — Ouzd in Comitatu Bursud néven — mint Detrikus is­pán fiának, Miklósnak a Ba­­lassák és a Csákányiak ősé­nek birtokát. Miklós a bir­tokot feleségének, Hontpáz­­mány L­ampert lányának adta hitbér fejében, s az asszony 1272-ben visszaadta fiának, Domokos sárosi és pataki ispánnak 11 öröklött szolgával. „A telepü­lés utolMja*^ már előbb létezett, csupán feljegyzés nem örökíti meg keletkezésének időpontját. Erre utaló, hitelt érdemlő írásos emlék, feljegyzés nem került elő” — írja Dobi Sán­dor abban, a 700 éves Ózdot ismertető kiadványban, amely a napokban jelent meg a jubileum alkalmából, s amelyből lelkes történet­­kutatók megbízható munká­ja segítségével megismer­hetjük Ózd múltját, jelenét, sőt jövőbeli terveit is. A Borsodi Nyomda ál- A­tal kivitelezett — tartalmilag és for­mailag egyaránt értékes — több mint 60 oldalas, képek­kel illusztrált könyvecské­ből sok-sok érdekességet tudhatunk meg Ózdról. Pél­dául: már az őskorban volt itt emberi­ élet, s az Uppony­­völgy barlangjaiban, a Bükk lankás hegyoldalain, a bő­vizű források vidékén elő­ször is vadászattal, majd ál­­­lattenyésztéssel (juh, szar­vasmarha, sertés tenyészté­sével) foglalkoztak az ősla­kók, s a régészek tudomá­nyos becslése szerint a Kő­­alja-tetőn feltárt őskemen­cék tanúsága alapján — Ózd területén már kétezer évvel ezelőtt is égettek meszet. Ré­gészeti és történelmi kutatá­sok bizonyítják, hogy az it­teni erdőkben már 2000 év­vel ezelőtt is működtek fa­tüzelésű olvasztókemencék, és lapl­ak­­ksrékgyártó műh­e­­lyek. Tehát a település hír­neve, majd növekedése, gaz­dagodása már igen régóta az ipar kialakulásától, illetve fejlődésétől függ. Ezt pedig meghatározták a történelem folyamán az adott társadal­mi viszonyok. És hogy a mai társadalomban mennyire fej­lődött Ózd a korábbi évszá­zadokhoz viszonyítva? Erre lapunk következő­ számában visszatérünk. Ruttkay—Laczó A régi és az új Ózei „találkozása”. Fotó: Laczó J. szocialista brigádok a termelésért A szocialista brigádok helyzetével, munkájával fog­lalkozott a borsodnádasdi akna párt­ csúcsvezetősége. A fenntartó, a szállító rész­leg, a műhely, a fatelep, az osztályozó 46 szocialista bri­gádjában 350-en dolgoznak,, és nagy számuk révén je­lentősen befolyásolják az üzem termelési eredményeit. Fónagy József szocialista brigádvezető, csúcsvezetősé­gi tag úgy fogalmazott, hogy eredményesebb, egysé­gesebb lenne az a munka, ha a jelenleginél még több brigádvezető venne részt a pártmunkában. A tanácskozáson született meg az a döntés, hogy két héten belül tanácskozásra hívják össze a szocialista brigádvezetőket. Az elkövet­kező időszakban ugyanis 50 vagon nap teljesítményt vár­nak el tőlük, amellyel az eddigi lemaradásukat és éves tervüket is teljesíthe­tik. E munkához a tanács­kozáson kérik majd az ak­na szocialista brigádjainak segítségét. Téli programok Petőfi emlékműsor az A SAJÓSZENTPÉTERI Pe­­tőfi Sándor Művelődési Köz­pont az egyik olyan kultu­­r­ális intézmény, amely terv­szerűen és következetesen szervezi programját bányá­szaink tájékoztatására, mű­velődésére, szórakoztatására. Kezdeményező és szervező készségüket jól ismerik már a Bükkaljai Bányaüzem dol­gozói, hiszen a TIT-előadá­­sokat, ünnepi megemlékezé­seket az aknáknál is meg­tartják. Az az elvük — mint ahogy a gyakorlatban alkal­mazzák — közelebb a mun­kahelyhez, közelebb a dol­gozóhoz. Színes, gazdag, változatos programok várják a műve­lődési központba látogató­kat. Haris László igazgató­tól arra kértünk választ, milyen rendezvények, esemé­nyek töltik majd ki az év hátralevő részét. — Névadónk, a költő szü­letésének 150. jubileumára készülve irodalmi színpa­dunk érdekes és színvonalas műsort állított össze Petőfi Sándorról. Ebben különböző visszaemlékezések, szemel­vények alapján mutatjuk be a költőt és természetesen a rövid, de tettekben gazdag élet illusztrálásaként a leg­szebb­­ verseit is hallhatják majd. E műsorunkkal 8 köz­séget keresünk fel három hónap alatt, és az aknákhoz is ellátogatunk. OKTÓBERBEN készülünk megtartani az olimpiai él­ménybeszámolót, amelyre Papp Lászlót és az olimpiai bajnokságot nyert magyar sportolók közül néhányat hívunk meg. Nagy várako­zással nézünk e rendezvény elé, mert a bányász sportkör ökölvívói révén Papp Laci­nak — az „aranygyárosnak” — mindig nagy sikere volt Sajószentpéteren. Szórakoztató műsoraink közül már rendszeressé vált aknák nál­ tak a havonta egyszer meg­rendezendő beat-koncertek, de a filharmónia rendezvé­nyeire is 259-en váltottak bérletet. Kulturális programunkban kiállítások, tárlatok szere­pelnek. Télen két író-olvasó találkozót is szervezünk: az egyikre Fekete Sándort hív­juk meg, a másikra pedig egy fiatal költőt. Október­ben különböző tanfolyamo­kat indítunk be: szabás-var­rás, díszítő-hímző és német nyelvtanfolyamokat. Az is­kolásoknak kívánunk segí­teni az ifjúsági filmsorozat beindításával, melyben a kö­telező olvasmányok filmvál­tozatait mutatjuk be. TERMÉSZETESEN menet közben — az aktualitás je­gyében — számítani lehet programbővülésre, de az előbb említettek képezik rendezvényeink alapját. (SZ.) 1972. szeptember 27. Garami Ágoston 1910—1972 Guszti bácsi elment — ad­ták tovább egymásnak a szomorú hírt, az ismerősök, a barátok, akik szerették, tisztelték GARAMI ÁGOS­TONT, a kiváló bányászt, a nagyszerű pártmunkást, a felszabadulás első éveinek bányász kormánybiztosát, a vájárképzés borsodi meg­honosítóját. A halál 62 éves korában ragadta el az élők sorából Pécsett, ahol nyugdíjas éveit töltötte. Kí­vánságára Perecesen helyez­ték örök nyugalomba, ahol életének legszebb éveit töl­tötte. Temetésén ott voltak a rokonok, a barátok, az egykori munkatársak és mindazok, akik tisztelték őt. Elbúcsúztak a szeretett Guszti bácsitól, akinek em­lékét örökké megőrizzük. Könyvet nyertek! Az ötfordulós keresztrejt­vényünket egyedül Erdélyi Zoltánná (Izsófalva, József A. u. 5.) fejtette meg helye­sen. Négy forduló megfejté­sére több helyes válasz ér­kezett, ezek közül az aláb­biak nyertek könyvjutalmat: Paranai Jánosné (Kazincbar­cika, Szabó L. u. 4. 1/2.), Halmai Rezső (Ózd I., Ápri­lis 4. u. 4.), Varga Zsigmond (Edelény, November 7. u. 14.), Barta J. Béla (Sára, Pe­tőfi u. 17.) Szóvá tesszük Kilóg a lóláb...” is A borsodnádasdi bányánál hal­lottuk : — Sokan hiányzanak mostaná­ban az üzemből. A mintegy 680 dolgozó közül naponta átlag 60— 70-en kimaradnak a műszakok­ból, így a tervezett, 50 vagon szén helyett általában csak 45— 48 vagonnal tudnak adni. Az el­lenőrzések során megállapították, hogy itt is valóban sokan van­nak olyanok, akiknek ősszel ki­újulnak régi bányászbetegségeik, izületi fájdalmaik, légzőszervi rosszulléteik. Mégis: miért hi­ányzik legtöbb dolgozó a krumpliszedés idején? A kérdés­re nehéz válaszolni. Mindeneset­re tény,­ hogy 31 községből jár­nak ide dolgozni. Tehát zömmel úgynevezett kétlaki emberek. Ezeket a községeket 12 körorvos járja, s bizony, annyi a munká­juk, hogy egy-egy panaszos ala­pos vizsgálatára nem sok idejük jut. — A betegellenőrzésben meg­próbáltunk mi is segíteni — hallottuk Zám István szb-titkár­­tól —, de ez még kevés. Sze­retnénk, ha az illetékesek felfi­gyelnének erre a gondunkra. Dolgozni kell Egy műszak Lyukóbányán I Jill­éí a szállítószalag U un mellen vezetett to­vább. Pár percnyi gyaloglás után megérkeztünk a kiöntő­höz. A következő szalag ala­csonyabbról indult. Odább két dolgozó a szállítópályát tartó drótkötél, s mozgásban levő gumiszalag közé helye­zett lécdarabbal „korrigál­ta” a szén útját. — Félrehord a gumiszalag, s ahogy látják lepereg a szén. Úgy kell visszalapátolni — panaszkodtak. A „főnökök” itt is megbeszél­ték a tennivalókat, s kiadták a szükséges utasítások­at. Legközelebb már csak a bun­kernél álltunk meg. Az elektromos lámpával bevilá­gítottam a mélybe, de nem láttam a szenet, csak a lezú­duló anyag robaját hallottam. Ide fut be az északi, s déli mezőben termelt szén. Itt ta­lálkozik a két­ gumiszalag, hogy megszabaduljon terhé­től. Egy összekötővágaton, majd légajtón áthaladva találkoz­tunk Mihók András és Doro­gi István vájárokkal akik robbanóanyagot szállítottak. Mihók 1951-től, Dorogi pedig 1955-től dolgozik Lyukóbá­nyán. — Négy csillével vittünk a robbanóanyag raktárból az északi alapvágatba, a négyes siklóba pedig tíz csillével szállítunk. Pontos, körülte­kintést érdemlő munka ez, és csak felügyelettel végez­hető. Végezetül az elővár­ások egy részét néztük meg. Láttuk a Forgony-brigád kezemunká­­ját. — Szép, pontos, minősé­gi munka — mondotta a főmérnök. A háromezres szelvényű TH-val biztosított előváráson nem találkoztunk emberekkel. Ők más munká­ra voltak átcsoportosítva. Egy fogásnak megfelelő szén­mennyiség várt elszállításra. Jó ideig kell lapátolni, amíg csillébe kerül a kirobbantott szén. Ezen a munkahelyen szállítóvágatot „építettek”. Ы­ köbméter szalagra lapátolásáért 5 forint hatvan fillért kapnak a dol­gozók, s a meddő köbméteré­nek felrakásáért 8 forint jár. Gondoljuk csak el hányszor kell megfeszíteni az izmokat, megtölteni a lapátot, lendíte­ni a kart, amíg összejön a napi 210 forintos kereset. Dolgozni kell keményen! Utolsó állomásként a déli 1-es légvágatot néztük meg. Őszintén örült a dicsérő sza­vaknak Sasvári Antal az elő­­városi és fenntartási körlet ve­zetője. Talán ő tudta a legjob­ban, mennyi munka van az elismerő szavak mögött. Pár­száz méteren át bo­kán felül ért a víz a vágatban. Nehe­zen érzékeltük a síneket tartó talpfákat. Takács József az egyik legtapasztaltabb elővá­jó kíséri el „különítményün­ket” az F—5-ös géphez. Mol­nár János kollektívája dolgo­zik ezen a munkahelyen. A gép pihent, készült a tvábbi munkára. A kaparó törött tengelyének megjavításáig az embereket más munkára ve­zényelték. Itt is rövid szak­mai megbeszélést tartottak kísérőim, majd beindították a berendezést. A forgó ,,acél­ököl” beletúrt a szénfalba, s egy perc múltán, mikor le­szállt a por, jól láttuk a ha­talmas ökölnyomot a szén­falban. Véqisiiirluk aJtáil”. A főúton vonat járt és lám­pások égtek. Nagy volt a for­galom. A mellékutcák kicsit keskenyebbek, sötétebbek­­ voltak, de a rombadőlt, elha­gyatott utakon is látni lehe­tett még az alkotó emberi kéz nyomát. Az emberét, aki meghódította az eget és a földet, legyőzte az elemeket, s uralkodik a természet fö­lött. Őt szolgálja az anyag, a tér, az iőfő. Berencsy Sándor

Next