Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)
1973-01-03 / 1. szám
НПЗ. január 3. Milyen értékeket adhat az újítómozgalom? Lenin azt tanítja, hogy a szocialista terv csak a tömegek tapasztalatai alapján épülhet fel. Nem helyes tehát a dolgozó tömegek bekapcsolása nélkül tervezni. A tömegek véleményét figyelmen kívül hagyó tervek nem fejezik ki a reális lehetőségeket, nem számolnak a csak közvetlen tapasztalatok útján megismerhető tartalékokkal, és nem szabhatják meg helyesen a feladatokat sem. Még kevésbé lehet meghatározni a dolgozók kikapcsolásával a feladatok végrehajtásának módjait. Ez a tanítás pozitív értelemben úgy érvényesül, hogy az újítómozgalom a terv előrelendítőjeként a fejlődés számtalan új forrását nyitja meg, ugyanakkor magasabb célok kitűzésére is alkalmat nyújt. Természetesnek tűnik tehát, hogy a meglevő és folyamatosan jelentkező feladatok megoldásánál nélkülözhetetlen az újítók és feltalálók tevékenysége. Az elmúlt idők tapasztalatai ugyancsak azt bizonyították, hogy ott, ahol problémák mutatkoztak, megtalálhatók voltak azok az újítók és feltalálók, akik javaslataikkal, megoldást adó elképzeléseikkel az első sorokban segítették a kisebb-nagyobb feladatok sikeres megoldását. Az újítók és feltalálók szerepe minden vonatkozásban nagy fontossággal bír népgazdaságunk valamennyi területén. Rangsorolás nélkül említjük meg, hogy a minőségi mutatók javítása, a munka szervezettsége, a fajlagos anyagfelhasználás, valamint a munkás- és egészségvédelem területén számottevő eredményt értek el az újító- és feltaláló-mozgalomban tevékenykedők. Ezek az eredmények önmagukért beszélnek és a kiemelkedő sikerekből valamennyi újító és feltaláló biztatást, erőt meríthet az egyre nagyobb követelményeket támasztó alkotómunkához. Az újítómozgalomban részt vevők feladatvállalása megszokottá vált, a mindennapok eseményeiben ott találjuk kimondva, vagy kimondatlanul a tettrekészségnek számtalan jelét. Az újítók, feltalálók vállalása — többek között — a termelőeszközök ésszerű kihasználását, az új technológiai módszerek meghonosítását, az anyaggal, energiával, a munkaerővel és idővel való takarékosságot célozza. Ezenkívül a vállalások alaphangját a termelési célkitűzések teljesítésén túl a minőségi munkára való törekvés, továbbá az egyre gazdaságosabb ténykedés szándéka fémjelzi. Az újítók, feltalálók alkotó tevékenysége tehát olyan fundamentum, amelyet szilárd alapnak lehet tekinteni, és amelyre bátran építhetünk. Éppen ezért azt kérjük az alkotóktól — újítóktól és feltalálóktól — a szocialista brigádtagoktól, hogy minden tudásukat, cselekvőkészségüket állítsák a népgazdasági terv szolgálatába, ezzel is segítsék elő dolgozó népünk további boldogulását. Pál István Látható és „láthatatlan” шапка A kazincbarcikai út mentén, az ipari létesítmények sokaságában mindennapi látvány: a magasban, erős vastraverzek között, stabil kötélpályán haladnak a széntől púpos csillék, s lenn, a földön messze futó sínpárokon robognak a szénnel teli vagonok. Megszokott kép tehát, amelyből a kívülállók többnyire csak azt látják, munkával kapcsolatos. És nem is érdeklődnek különösebben : honnan jönnek a csillék, s tartalmuk hogyan, merre jut a vagonokba tovább? Pedig a kérdésre válaszolva több, mint ezer ember munkáját részletezhetnénk. Több mint ezerét — a szállítópályák karbantartóitól a meddőválogatókon át különféle szakmunkásokig, rakodókig. Mert ennyien dolgoznak a BSZ Központi Szénosztályozó művében azon, hogy a bányákból érkező szén gyorsan továbbjusson a megrendelőkhöz. Évente mintegy 4 millió tonna szénről van szó. És például a meddővásogató asszonyoknak csaknem szó szerint a „kezükön megy át” ez a mennyiség. Nehéz, nem akárki által megszokható munkák vannak itt. S valamennyi részfeladat célja: egyre jobb minőségű, olcsóbb szenet adni az országnak. Arról pedig, hogy ebben a munkában kik az élenjárók, kommentár nélkül is érthető választ ad a szénosztályozómű pártcsúcsvezetőségének egyik friss jelentése. Eszerint ugyanis a központi szénosztályozómű gazdasági eredményeihez elsősorban a szocialista brigádok járultak hozzá. A brigádok szüntelenül törekszenek a magasabb célok, követelmények elérésére, a hármas jelszó egységesebb alkalmazására, az értékelések szigorítására. Ruttkay—Lacw> Bemutatjuk pártmunkásainkat BOROS LAJOS pártcsoport bizalmi Erenyőbánya I. alapszervezet Már közel 30 éves, de még a szénbányászatban a fiatal korosztályhoz tartozik. Míg a családfáját vissza tudja vezetni, minden elődje a bányában dolgozott. Természetes, hogy fiatal korától ő is itt keresi a kenyerét. Ami jellemző a mai ifjúságra, ő is korán bekapcsolódott az ifjúmunkás mozgalomba. 26 éves koráig a KISZ-ben dolgozott vezetőségi tagként, majd a KISZ-taggyűlés ajánlásával került a párt soraiba. A Karnóczy Imre által vezetett ifjúsági szocialista szállítóbrigádban dolgozom. Védnökséget vállaltunk a szállítópályák állapota felett. Igyekszünk azt állandóan rendben és tisztán tartani, így kisebb a baleseti veszély, és szemre is tetszetősebb egy tisztán tartott kapcsolóállomás. Aknánk az elmúlt év során kétszakos szállításra állt át, ez egy kissé szétzilálta a brigádunkat, azonban új szervezésben is éppen úgy, mint tavaly, most is szeretnénk elnyerni a Szocialista címet. A légkörön még van javítanivaló. Igen sokat teszünk a pályák rendben tartásáért, de legtöbbször az a válasz, hogy munkaidőben csináljuk, és hogy ez kötelesség. Igaz. Mégis úgy érezzük, hogy sokat teszünk kötelességen felül is, és néha-néha megérdemelnénk egy elismerő szót. Szabad idő? A ház körül mindig van tennivaló. Szeretek barkácsolni, dolgozgatok a kertben és a kétéves fiammal is foglalkozni kell —, nyilatkozik kérdésünkre Boros Lajos pártcsoportbizalmi, aki alig egyéves párttagsága után kapta felelősségteljes pártmegbízatását. Az alapszervezet vezetősége elégedett a munkájával, jól összefogja a hozzá tartozó párttagokat. Fiatalos lelkesedés, tenniakarás a fő jellemzője. Politikai továbbképzését sem hanyagolja el, mert tudja, hogy a megnövekedett követelményekhez nagyobb politikai tudás is szükséges. Cs. Z. BORSODI BÁNYÁSZ Évzáró-évnyitó egységgyűlések a munkásőrségnél Valamennyi munkásőregységnél befejeződött a kiképzési év. Mint mindenütt, itt is számadást végeznek miként sikerült eleget tenni a tervekben rögzített feladatoknak. Hűen a másfél évtizedes hagyományokhoz, a január 10—20. között sorra kerülő évzáró-évnyitó egységgyűlések is fontos értékelő és nevelő fórumai lesznek a végzett munkának. A parancsnokok értékelik majd az éves munkát. A testület jellegéből adódó demokratizmus alapján a munkásőrök is nyilatkoznak majd egységük életének egészéről, a parancsnokok munkájáról, vezetési módszereiről, s javaslatokat tesznek a további feladatok végrehajtásának módjáról. Ezeken a munkaértekezleteken értékelik a szocialista versenymozgalom eredményeit és a kollektívák véleményt nyilvánítanak a legjobb alegység, a kiváló munkasör és a kiváló parancsnok címek odaítéléséről. Az évzáró-évnyitó egységgyűlések mindenütt a 1 [UNK] éves évforduló jegyében zajlanak majd le. Az edelényi egység január 20-án Alberttelepen, az ózdi egység ugyancsak január 20-án az ózdi Liszt Ferenc kultúrotthonában, a Borsodi Bányász munkásőregység pedig január 13-án az ormosbányai kultúrházban tartja ünnepélyes egységgyűlését, amelynek ismertetésére lapunkban még visszatérünk. 3 A vágathajtások gyorsításáról Szakmai tanácskozás a KSZ-nél Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Borsodi Csoportja 1972. december 21-én, csütörtökön a BSZ nagy tanácstermében ülést tartott, amelyen közel 100 szakember vett részt. Az ülésen elnöklő Tóth István főosztályvezető, a rendező tudományos egyesületi csoport titkára megnyitó szavai után először a föld alatti szállítás és anyagmozgatás kérdéseiről volt szó. Dr. Herendovics Imre osztályvezető filmvetítéssel, kísért előadásában függősínpályás szállítást és anyagmozgatási megoldásokat mutatott be. A bemutatott megoldások egyetlen föld alatti szállítási rendszer sokoldalú, komplex felhasználását demonstrálták. A bemutatott módszerrel elővárások szén- és meddőszállítását, a föld alatti munkahelyek fa-, sín- és TH-ellátásának megoldásait, a bányászati egységcsomagok alkalmazását és függőleges, valamint lejtős aknákon át történő anyagbeadás függősínpályás módszereit ismertették. Az előadást követő vitában id. Reményi Viktor nyugalmazott főmérnök, dr. Szentpétery Ernő osztályvezető, valamint Jánossy József aknavezető főmérnök hozzászólása és kérdései nyomán tisztázódott, hogy függősínpályás megoldás mind lejtős, mind szintes vágatokban alkalmazható. Ezzel a megoldással ki lehet küszöbölni a gumiszalagok és a csilleszállítás kettős költséget jelentő egyidejű alkalmazását, de a megoldás — amint az a bemutatott filmben is szerepelt — a hagyományos adhéziós csilleszállítással kombinálva is alkalmazható. A nagyobb létesítési költség a szállítással, anyagmozgatással foglalkoztatott kisebb létszám révén bőségesen megtérül, így a megoldás nemcsak gyors és biztonságos, hanem emellett rendkívül gazdaságos is lehet. Második napirendi pontként Horváth József, Landgráf János okleveles bányamérnökök, valamint Pintér Gyula okleveles gépészmérnökök — mindhárman a Bükkaljai Bányaüzem műszaki csoportjának dolgozói — három részre bontott előadássorozattal a Gyorsvágathajtási kísérletek Tervtáron című dolgozatukat ismertetnék. Beszéltek a bányaművelési, munkahelyszervezési és gépészeti megoldásokról, amelyeket a tervtárói aknamezőben működő nagy lefejtési sebességű fejtések ellensúlyozására, az elővájási sebesség gyorsítására kialakítottak. Végvári Károly okleveles bányamérnök kiemelte, hogy a kísérletek és az azokról elhangzott beszámoló arról tanúskodik, hogy azok végrehajtásához nagy szellemi energia, magas fokú műszaki intelligencia volt szükséges. Az elővárások kérdése rendkívül összetett problémakört takar, amelyre még talán az oktatás területén sem fordítanak elegendően nagy gondot. Klamár Tibor okleveles bányamérnök (Ormosi Bányaüzem) korreferátumában hangsúlyozta: a nagy lefejtési sebesség többé-kevésbé biztosítható már az eddig elért gépesítési, szervezési és munkahely-irányítási tapasztalatok alapján. Sok esetben a kellő módon feltárt, fejtésre előkészített szénvagyon nem áll rendelkezésre a fejtési eredmények folyamatos tartásához, különösen, mert a borsodi medencében tapasztalható geológiai, tektonikai zavargások miatt kedvezőtlenebb valószínűséggel kell számolnunk, mint az a bányászatban megszokott, annak ellenére, hogy minden mélyműveléses bányászat sok bizonytalansággal terhelt. Borsodban ez még fokozódik. Az előadások és a korreferátumok után elhangzott vitában Tuskán József okleveles bányamérnök, főmérnök hangsúlyozta, hogy a kísérletek az adott bánya — Tervzáró — legrosszabb körülmények között működő vágathajtási munkahelyén folytak, ezért lényegesen kedvezőbb eredmények várhatók különösen akkor, ha a vágattalp kevésbé vizes, és nem duzzadó agyag, amelyben az előfeszítő állomás vontatása és más munkafolyamat is csak hosszabb idő alatt végezhető el. Célként jelölte meg, hogy az elővágások sebessége érje el vagy haladja meg a fejtések sebességét. Dr. Szentpétery Ernő osztályvezető hozzászólásában kifogásolta, hogy az adott kísérletekről akkor számoltak be, amikor a tervtárgyalások, az átszervezések és a szabadságok miatt nem mindenki tudta az elhangzott előadásokat meghallgatni. Hangsúlyozta a továbbiakban, hogy a borsodi iparvidék aggasztóan nagy munkaerőhiány miatt — amely a bányászatot különösen érzékenyen érinti — nem lényegtelen a vágatok napi összes előrehaladása mellett az egy műszakra eső teljesítmény. Tóth István okleveles bányamérnök zárszavában ismét kiemelte: a csoport ülése is bizonyítja, hogy a szénbányászat egyik alapkérdése napjainkban is az elővárások, vágathajtások korszerűsítése. Ahhoz, hogy a megfelelő bányászati — föld alatti — koncentráció kialakuljon, illetve tovább fokozódjék, hogy az állandó költségek csökkenthetők legyenek, részben az egy időben nyitva tartott vágatok hosszát, részben az egy időben működő elővárosi munkahelyek számát kell csökkenteni azonos vagy növekvő termelési volumen mellett. Ehhez egyértelműen növelni kell — nagymértékben — a vágathajtások sebességét. Szalai László