Borsodi Bányász, 1973. január-június (16. évfolyam, 1-26. szám)

1973-03-21 / 12. szám

ø BORSODI BÁNYÁSZ Felelősséggel és őszintén...­ ­1 éves beszámoló taggyűlések tapasztalatai A Borsodi Szénbányák Pártbizottságához tartozó alapszervezetek, csúcsvezető­ségek az 1972-es munkáról szóló beszámoló taggyűlései­ket megtartották. Eleget tet­tek a Szervezeti Szabályzat 26. pontjában előírt kötele­zettségnek : „A vezetőség­­ évenként köteles beszámoló taggyűlést tartani, ahol a párttagság értékeli a pártve­zetőség, a pártszervezet éves tevékenységét. A B§£ PB területén a be­számoló taggyűlések előké­születei kielégítették a köve­telményeket. Jellemző volt az előkészületekre a tervszerű­ség, melyet a megyei párt-vb, s a vállalati párt-vb irány­elvei alapján az üzemek és alapszervezetek konkrét ütemtervben realizáltak. Len­dületet és segítséget adott a munkához a KB 1972. novem­ber 14—15-i állásfoglalása és határozata. Könnyített a be­számoló elkészítésében, hogy a KB állásfoglalását konkre­tizálni kellett a helyi munká­ra, elismerve ami jó, előre­vivő és hatékony, de őszintén feltárva a gyengeségeket, fo­gyatékosságokat és azok oka­it is. Az előkészületek jellemzői Az előkészületek során a politikai tevékenység fellen­dült, nőtt a felelősség a párt­­élettel járó kötelezettségek teljesítése iránt. Kritikus vizsgálat és önvizsgálat folyt az alapszervezeteknél, s az irányító szerveknél is. A pártcsoportok, a bizalmiak munkája is sokat fejlődött.­­A párt­csoport­on belül a párt­tagok értékelést végeztek sa­ját munkájuk, s a pártvezető­ség munkája irányában is. A pártcsoportok minden párttaggal elbeszélgettek, s tájékozódtak a területen dol­gozó pártonkívüliektől is. Er­ről informálták a pártvezető­­séget. Ismételten bizonyítani lehetett, hogy a pártcsoportok munkavégzésének feltételei megvannak. Szükséges azon­ban, hogy a pártcsoportok munkájára a pártalapszerve­­zetek vezetőségei igényt tart­sanak, legyen meg a tájékoz­tatás, segítés és ellenőrzés. A beszámolók elkészítésé­nek időszakában az üzemi, vállalati pb-ok aktív segítsé­get nyújtottak, de sok segít­séget adtak az alapszerveze­teknek a vállalati pb által kijelölt aktívák is, akik részt vettek a vezetőségi üléseken, a beszámolók összeállításá­ban, valamint felszólalásaik­kal a taggyűléseken igyekez­­tek tájékoztatást adni. Az aktivitás fokozódása ki­­hatott a pártonkívüliekre, a tömegszervezetekre és a gaz­dasági vezetőkre is. Erősö­dött az adósságok, elmaradá­sok törlesztésének biztosítása. Nőtt a párthatározatok vég­rehajtása iránti felelősség. Összegészében az utolsó ne­gyedévben a gazdasági mun­ka hatékonysága is nőtt, bár a körülményekhez képest lé­nyeges javulást elérni nem lehetett. Néhány tapasztalat a taggyűlésekről Az előterjesztésre elkészí­tett beszámolók sokoldalúan megvitatásra kerültek, őszin­ték, kritikusak voltak. Tük­rözték az alapszervezetek va­lóságos helyzetét, s a végzett munkájukat. A beszámolók a feladatokat is megjelölték. 1971-hez viszonyítva fejlődést mutatott, hogy alapszerveze­teink zöme az értékelés tár­gyává tette:"a párttagok la­kóterületükön hogyan vesz­nek részt a munkában, a la­kóterület politikai, társadalmi életének alakításában. A taggyűléseken való rész­vétel bizonyítja, hogy a párt­tagság készült, érdeklődött az éves számvetés iránt. A tag­gyűléseken 70—90 százalék között váltakozott a megjele­nés. Pb-szinten 84,2 százalé­kos volt. Az igazolatlanul tá­vol maradottak száma az elő­ző évhez viszonyítva ugyan csökkent, de mégsem tartjuk elfogadhatónak a távol mara­dók számát. Ez a szám még kisebb lehetett volna, ha ha­tékonyabb azokkal a pártta­gokkal való foglalkozás, akik­nél az ismeretek szerint szük­séges többszörösen a felelős­ség felkeltése. Ezt a megálla­pítást az is bizonyítja, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzem Pártbizottságához tartozó alapszervezeteknél az előké­szítő munka hatékonyságának hatására az igazolatlanul tá­vol maradók száma a legki­sebb volt. Addig, míg vállala­ti szinten a távol maradók 4 százalék körül voltak, Szuha­­völgyön ez csak 2 százalék körül alakult. Párttagjaink közül egyesek megjelenését akadályozta az influenzajár­vány is. Az alapszervezetek feladata a beszámoló taggyű­lések után, hogy személyen­ként vizsgálják meg a távol­maradás okait és ahol szük­séges, felelősségre vonást is alkalmazzanak. Néhány alap­szervezetünknél a taggyűlé­sek megtartásának időbeni lehetősége zavart okozott, melyre különösen nagy gon­dot kell fordítani a jövőben, hogy hasonló esetek ne is­métlődjenek meg. A vitában való részvétel néhány tanulsága A felszólalók felelősségtel­jesen, felkészülve, — ismerve a helyzetet — mondtak véle­ményt a beszámolóhoz. A pártszerűség elveinek betar­tásával bíráltak és javasol­tak, de nem volt ritka jelen­ség az önbírálat sem. A fel­szólalások zöme a pártélet kérdései, a pártmunka konk­rét hatása a gazdasági tevé­kenységre és hasonló kérdé­sek körül tömörültek. Pozitív fejlődést mutatott, hogy a vita nem vált termelé­si tanácskozássá. Másrészt, hogy a hozzászólások — is­merve a КM-határozatot és állásfoglalást — nem az ár- és bérkérdésekből közelítet­ték­ meg a pártmunkát, ha­nem a feladatok végrehajtá­sának felelősségét sürgetve utaltak arra, hogy a bérek emelése hatékonyabb mun­kát követel. Területünkön 294 párttag szólt hozzá a beszámoló tag­gyűlések előterjesztéseihez. Volt néhány olyan hozzászó­lás, ami értetlenséget tükrö­zött, ami csak mások felelős­ségét hangsúlyozta. A tag­gyűlések vitája, pártszerű légköre, a párttagság érett­ségének,­­felelősségének tulaj­donítható. A vita során a résztvevők egymás helytelen nézeteit is helyreigazították. Következtetések és tennivalók Igényként hangzott el a tag­gyűlésen a vezetésben dolgo­zók felé, (párt­, tömegszerve­zetek, gazdasági vezetés), hogy még gyakrabban láto­gassák a munkahelyeket, job­ban ismerjék meg a konkrét munkahelyi gondokat. Van ebben az igényben sok igaz­ság. Még fokozottabban kell törekedni az íróasztaltól való elszakadás biztosítására, mert a valóságos helyzet ismerete biztosítja a helyes intézke­dések megtételét. Néhány he­lyen az alapszervezetek tit­kárai felé is elhangzott a fo­kozottabb munkahelyi láto­gatás igénye. Ezt az ez évi feladatok is szükségessé te­szik. A pártcsoportok munkájá­val kapcsolatban felvetődött kifogások és javaslatok kö­zött elhangzott az a köve­telmény, hogy javítani kell a csoportszintű pártmunkát. Feladat,­ hogy az alapszer­vezetek — de az irányító üzemi szervek is —, a fő fi­gyelmet e munka megjavítá­sára, és ne arra fordítsák, hogy indokolják miért nem lehet e területen előbbre jutni. Több hozzászóló egy­­egy alapszervezetnél az alap­­szervezetek vezetőségeinek hatékonyabb munkáját kér­te. Ezen belül is kiemelték a vezetőségeken belüli egyes reszortfelelősök­­ munkájának jövőbeni javításának szüksé­gességét. A hozzászóló párttagok közül többen erélyesen tet­ték szóvá egy-egy párttag magatartását, viselkedését, munkához és a pártszerve­zethez való viszonyát. Alap­szervezeteink feladata, hogy a felvetéseket megvizsgálva, következetes számonkéréssel szüntessék meg az egyes em­bereknél jelentkező fogyaté­kosságokat, és a mércét a Szervezeti Szabályzat szerint állítsák fel, és követeljék meg. Ezt az igényt hangsú­lyozták a vezetésben dolgo­zó egyes kommunisták felé is, akiknél szintén magatar­tásbeli kifogások merültek fel. Párttagságunk egyértel­műen igényelte a párt, az ál­lami fegyelem további szi­lárdítását, fejlesztését. Párt­tagságunk bizonyította, hogy az üzemi demokrácia és a pártdemokrácia következetes érvényesítése mellett nem fogadja el és harcol a szer­vezetlenség és fegyelmezet­lenség ellen. Párttagságunk a gazdasági feladatokat a párt gazdaságpolitikáját ma­gáénak vallja, de követelték, hogy a munkavégzés feltéte­leit rendszeresen és folya­matosan biztosítsa a veze­tés. Több hozzászóló hang­súlyozta a munkaszervezés­sel összefüggő munkahelyi tennivalókat,, de ugyanakkor a gazdasági vezetés felé az ebből a pozícióból megteen­dő intézkedéseket sürgette a hatékonyság érdekében. A párttagság — és véleményt adva a pártonkívüliek kéré­sének is — követelte, hogy minden fontos kérdésben még következetesebb legyen véleményük kikérése, figye­lembevétele a feladatok megoldásában. Ha ez tovább javul, nagyobb biztosíték van az eredményes munkára és a kitűzött cél megvalósí­tására. Összegezve: megállapítható, hogy a számvetés, a beszá­molási kötelezettsége a veze­tőségnek jól szolgálta, az el­végzett munka értékelése mellett az előttünk álló­ fel­adatok megvalósítása érde­kében a mozgósítást is. Most az a feladat, hogy minden szinten a beszámoló taggyű­lések tapasztalatait elemez­zük, értékeljük, a javaslato­tok alapján olyan konkrét intézkedéseket fogalmazzunk meg, amelyek kifejezik párt­­tagságunk és dolgozóink igé­nyeit. RUKA IMRE PR-munkatárs 19*3. március 21. AZ ELMÚST napokban vb-ülést tartott az ŐSZ Párt­­bizottsága, amelyen többek között a Farkaslyuki Bánya­üzem csúcsvezetőségének az alapszervezeteket irányító, segítő és ellenőrző tevékeny­ségének értékelése szerepelt napirenden. Ismeretes, hogy az ŐSZ párt-vb 1971 májusában tár­gyalta a Farkaslyuki Bánya­üzem csúcsvezetőségének és alapszervezeteinek elvi, poli­tikai irányító munkáját, ame­lyen sokrétűen meghatároz­ták a további feladatokat. A közelmúltban történt vizsgá­lat az említett idő óta eltelt munkáról ad képet. A­ ta­pasztalatok azt mutatják, hogy eredményesen dolgoztak a határozatok maradéktalan végrehajtása érdekében Farkaslyukon. A politikai munkát a bányaüzemnél egy kilenc főből álló csúcsveze­tőség, valamint 9 alapszerve­zetnél 35 főnyi vezetőség irá­nyítja és szervezi. A csak­nem háromszázas taglétszá­mot összesen harmincöt párt­csoport fogja össze. Az említett időben a hatá­rozatnak megfelelően három alapszervezetet hoztak létre Tólápán, egyet a hivatalház területén. Tervszerű és jól megala­pozott az üzemben a párt­építő tevékenység. Az elmúlt esztendőben több mint harminc új tagot vettek fel, javarészük fizikai dolgo­zó, s jelenleg is alapszerve­zetenként 2—3 dolgozó van felkészítve a pártba való fel­vételre. A csúcsvezetőség a vb határozata alapján prog­ramtervezetet készített a fel­adatok végrehajtása érdeké­ben. Cél volt a munkafegye­lem további szilárdítása, a munkaszervezés fejlesztése, és igen komoly szerepet ka­pott a pártvezetés munkájá­ban az egyenletes termelés megvalósítása. A megerősö­dött agitációs munka, s az utóbbi években megnöveke­­dett komplex gépesítés nagy­mértékben hozzájárult a ter­melési és gazdasági felada­tok megvalósításához. A csúcsvezetőség az elmúlt két évben kilenc alkalommal fog­lalkozott ülésein a termelés értékelésével és folyamatos volt a segítségadás. A KÜLÖNBÖZŐ FÓRU­MOKON kialakult viták to­vább növelték a gazdasági munka hatékonyságát, egy­ségesebbé tették a­­ feladatok végrehajtásáért folyó mun­kát. Növekedett a vezetőségi ta­gok önállósága, erősödött a kollektív tevékenység és felelősség. A csúcsvezetőség és az alap­szervezetek jelentős munkát végeztek az üzemi demokrá­cia fejlesztése terén is. Jól bizonyítja ezt a párttagok és pártonkívüliek különböző fó­rumokon tanúsított aktivitá­sa. Az év végi értékelő tag­gyűléseken­ — amelyeken a tagság legnagyobb része je­len volt, — több mint fél­száz hozzászólás hangzott el. A véleményt nyilvánítók el­sősorban az üzem politikai és gazdasági kérdéseiben foglal­tak állást, de gyakori volt az egyéni sérelmek közzététele is. Változatlanul van még tennivaló az üzemi agitáció terén, amely elsősorban a termelésre és a munkavéde­lemre irányul. Nem kielégí­tő a szemléltetés és hiányos a politikai rendezvényekre való mozgósítás. A politikai oktatás a hatá­rozatok szellemében készült négyéves oktatási terv alap­ján történik. A jelen oktatási évben például 3 oktatási for­mába mintegy 220 kommu­nistát vontak be. A vb résztvevői megálla­pították, hogy a csúcsvezető­ség jelenlegi összetételében alkalmas a hozzátartozó te­rület irányítására. A vezető­ségben 4 fizikai munkás, 4 műszaki dolgozó és 1 egyéb foglalkozású foglal helyet. Féléves munkaterv alapján, havonta tartanak csúcsveze­tőségi ülést, s a megvitatott napirendek arányosan érintik a párt­­munka legkülönbözőbb te­rületeit. Örvendetes, hogy a fórumo­kon az utóbbi időben egyre nagyobb teret kapnak a sa­játos és egyes gazdasági egy­ségeket érintő problémák, valamint a gazdasági, mű­szaki és mozgalmi vezetők beszámoltatása. E téren­­ a műhelyi alapszervezet jár az élen, ahol rendszeresen szá­mon kérik az illetékes veze­tőktől a végzett munkát. Az értékelt időszakban to­vább javult a titkárok fel­készítése és segítése. A havonta megtartott titkári értekezleteken igen alapos és részletes eligazítás történik. Ezek a megbeszélések őszin­ték és hasznosak. A CSÚCSVEZETŐSÉG és az alapszervezetek vezetői örömmel nyugtázták a vb­­nek azt a megállapítását is, hogy az utóbbi időben to­vább javult a kapcsolat a vállalati és járási pártbizott­sággal is. Munkájukhoz hat­hatós segítséget kapnak, s ez rendkívüli mértékben befo­lyásolja mindennapi tevé­kenységüket. Tervszerű, jól megalapozott munka Mit jelentett a körletesítés a tervtárói pártalapszervezetnél? A KÖRLETESÍTÉS a párt­­alapszervezetek felépítésében, munkájában is változásokat hozott. A Bükkaljai Bánya­üzem tervtárói aknájánál például 4 körletben 10 párt­csoportot hoztak létre. A pártalapszervezet szervezeti felépítése így már megfelel a gazdaság szervezeti felépí­tésének.­­ — Aknánknál év közben némi változás következett be a körletesítésben, de a válto­zások ellenére is úgy ítél­jük meg, hogy a korábban kialakított pártcsoportok be­illeszthetők ebbe a szervezeti formába — mondotta Pócsik Sándor, a tervzárói pártalap­szervezet titkára. A GAZDASÁGI feladatok szerinti változások, átcsopor­tosítások azonban nehezíthe­tik a párttagság összefogását. Például a különféle munka­helyeken és különböző mű­szakokban dolgozó kommu­nistákat bizonyára nem könnyű közös megbeszélések­re összehívni, aktivizálni, mozgósítani. Mi erről a párt­titkár véleménye? — Gazdasági adottságaink miatt pártcsoportjaink két­ségkívül nehéz körülmények között dolgoznak, s különö­sen a szétszórt elővárásokon dolgozó párttagságot nehéz átfogni... Nem véletlen, hogy pártvezető cégünk is gyakran kényszerül (a szerve­zeti változtatások, a munka­helyi telepítés miatt) a párt­csoportok átszervezésére. A jelenlegi formát azonban mégis alkalmasnak tartjuk arra, hogy pártcsoportjain­­kon belül az eddigiektől ha­tékonyabb pártpolitikai tevé­kenység bontakozzon ki. PÓCSIK SÁNDOR hang­súlyozta: „A pártmunka szem­pontjából az a nagyon fon­tos, hogy az egyes szaka­szokban dolgozó párttagok is­merjék az adott szakaszban levő pártcsoportbizalmiakat és a bizalmiak is ismerjék a szakaszukban levő párttago­kat, hogy a közös feladatok megbeszélésére és végrehajtá­sára mozgósítani tudják őket. Igen lényeges, hogy a szaka­szon belül dolgozó párttagok szoros­­ kapcsolatot tartsanak egymással és a bizalmival. Ez vonatkozik a külszínen és a műhelynél tevékenykedő pártcsoportokra is. Tudjuk, hogy főleg az elővárosi párt­csoportoknál okoz gondot a csoport­megbeszélések rend­szeres megszervezése. Mégis azt kell mondanunk, hogy a szükségletnek megfelelően e területen is megvan a lehe­tőség a közös feladatok meg­beszélésére. Például a ki- és beszállások alatt a rendelke­zésre álló 15—20 percben mindig megbeszélhetik a cso­portok tagjait foglalkoztató legfontosabb kérdéseket és a legszükségesebb tennivaló­kat.” Azt már a pártcsoportve­zetőknek és a csoport tagja­inak kell eldönteniük, hogy a vezetőségtől kapott tájé­koztatón kívül mikor, milyen kérdéseket vitassanak meg, s a csoportmegbeszélésekre me­lyik napon kerüljön sor. A MEGBESZÉLÉSEKRE kerülő kérdések lehetnek a nemzetközi és belpolitikai eseményekkel, a párt belső cigiével, a tagfelvétellel, a pártfegyelemmel, a párt­megbízatások­ kiadásával és és számonkérésével, vagy a termeléssel, a gazdasági mun­kával, a munka és erkölcsi fegyelemmel kapcsolatosak. — Tavaly, az adott lehető­ségeken belül a pártcsoport­megbeszélések­­ megtartására csak kevés helyen került sor, s ezeknél sem folyamatosan és tervszerűen — állapította meg­ önkritikusan a párttit­kár. — Fejlődést, előrelépést a villamos és a lakatosmű­helynél, a külszíni pártcso­­portnál és néhány frontbri­gádnál tapasztaltunk. Az utóbbi­­ időben azonban lá­tunk már ilyen irányú törek­vést néhány elővárosi párt­csoportnál is. ÉS AZ IDÉN E­ZT akarják még inkább szorgalmazni. Minden területen, minden körletben. Mert a lényeg az, hogy a körletesítést a párt­alapszervezet szempontjából is jónak tartják. S közös vé­leményüket Pócsik Sándor így összegezte: — Okultunk a tavalyi, kez­deti nehézségeken. És a hi­bák ellenére elmondhatjuk, hogy párttagságunk igen ke­­mény munkát végzett annak érdekében, hogy a most már ismert eredményeket elérjük, összmunkájuk eredményét az 1972. év minden részletére ki­­térő értékelés adja és ennek alapján elmondhatjuk, hogy­­nem volt rossz munka. A további előbbre lépéshez azonban az szükséges, hogy a pártcsoportok munkáját még magasabb szintre emeljük. Ez mindannyiunk közös fel­adata és érdeke. R. A.

Next