Borsodi Bányász, 1975. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1975-07-03 / 27. szám

2 fl XI. kongresszus határozatainak feldolgozásáról A Bükkaljai Bányaüzem területén a kommunisták pártunk XI. kongresszusára kiemelkedő munkateljesít­ményekkel, s a kongresszusi munkaversenyben is foko­zott aktivitással készültek. A párttagok és a dolgozók kö­rében még nagyobb mérték­ben fokozódott a politikai aktivitás, amikor legmaga­sabb politikai fórumunk megkezdte tanácskozását. Ebben az időszakban a párt­­alapszervezetek rendszeres tájékoztatást adtak tagjaik­nak az előző napi munkáról. Az volt az általános tapasz­talat, hogy bányászaink különös fi­gyelemmel kísérték a kongresszus munkáját, s hogy ez idő alatt az őszin­teség, a nyíltság, a hatá­rozottság és következetes­ség jellemezte egész tevé­kenységüket. Mint ismeretes, az 1974— 75-ös pártoktatási év április végére befejeződött és ezzel egyidőben kezdték el a töb­bi üzemhez hasonlóan Bükk­­alján is a XI. pártkongres­­­szus határozatainak feldol­gozását. Két marxizmus,le­­ninizmus középiskola és négy különböző párt-tömegoktatás foglalkozott a határozatok­kal. A pártalapszervezetek által szervezett oktatáson kí­vül természetesen a kong­resszusi anyag helyet kapott a szakszervezeti tömegokta­tás keretében is. Az volt a cél, hogy mind szélesebb körben megismerjék a dol­gozók a célkitűzéseket. Meg kell említeni, hogy az összdolgozók több mint húsz százalékának áll rendelkezé­sére a kongresszusi anyag, amit nap mint nap tanulmá­nyozhatnak és hasznosíthat­nak munkájuk során. A marxizmus—leninizmus esti középiskola oktatásán Tervtáron 17, a hivatalház­ban pedig 19 fő vett részt, s a kongresszusi határozatok három témában kerültek fel­dolgozásra : 1. A társadalmi viszonyok fejlesztése, a párt vezető sze­repének további erősítése. 2. A­ népgazdaság helyzete és fejlesztésének feladatai. Életszínvonal- és szociálpoli­tikánk elvei és további cél­kitűzései. 3. Társadalmunk ideoló­giai állapota, a szocialista tudatosság és életmód fej­lesztésének feladatai. Ugyanakkor párt-tömegpolitikai okta­tásban Tervtáron, Beren­­te-aknán, a műhelyben és a külü­zemben összesen 155 fő vett részt. Itt öt téma­körben dolgozták fel a kongresszus anyagát. Az előadott kongresszusi témákban az MLEK-en átla­gosan három, a párt-tömeg­politikai oktatáson 4—5 fő mondott véleményt, illetve vett részt a vitában. A hozzászólások az alábbi kérdések köré csoportosul­tak: Milyen formában fog megvalósulni a hatékonyabb pártellenőrzés a gazdasági munkában ? Változni, illetve növekedni fog-e a tagfelvé­telnél a jelenlegihez képest a követelmény? A pártisko­lában és az egyetemen, va­lamint a főiskolákon kívül a marxizmus—leninizmus ok­tatást a középiskolákban be­­vezeti­k-e? Az eddig említet­teken kívül még számos gaz­dasági vonatkozású kérdés­­csoport is reflektorfénybe került. A szakszervezeti tömegpo­litikai oktatás keretében is öt témakörben dolgozták fel a kongresszus határozatait. Ezeken az előadásokon a Bükkaljai Bányaüzem dol­gozói közül 1119 fő vett részt, ami az összlétszám 56 száza­lékának felel meg. Ezeken az előadásokon részt vettek azok a párt- és KISZ-tagok is, akik szervezetszerű párt­oktatásban nem voltak be­vonva. A beszélgetések során az elhangzott vélemények ar­ról tanúskodtak, hogy a XI. kongresszus határoza­tai egyetértésre találtak. Az elkövetkezendő pártok­tatási évek feladata lesz a kongresszusi anyag teljes részletességében való feldol­gozása. További cél, hogy a középtávú politikai képzési terv elkészítésekor vala­mennyi párttagot beiskoláz­zák a párt-tömegpolitikai ok­tatás különböző formáira, hogy ezáltal valamennyien teljes részletességében meg­ismerjék és magukévá te­gyék a XI. pártkongresszus határozatát BORSODI BÁNYÁSZ Az szb napirendjén (Folytatás az 1. oldalról) mel­ — S mint Perényi Ist­ván ismertette: ezeket bőví­tették az elmúlt oktatási év­ben a szakszervezeti fórum­mal és a bejáró dolgozók po­litikai konzultációjának elő­adássorozatával. Tömören összegezve a je­lentős tömegpolitikai mun­kát, a következőket állapít­hatjuk meg: Az oktatás eredményesen töltötte be feladatát. A vi­takészség erősödött, tartal­mában gazdagodott. A hall­gatók aktivitása, a hozzá­szólások száma az előző év­hez viszonyítva 50 százalék­kal emelkedett... A vezető propagandisták és a propa­gandisták egyaránt nagyfokú felelősségről adtak számot. Nemcsak előadói voltak az oktatásnak, hanem vizsgál­ták, elemezték annak haté­konyságát, ellenőrizték szer­vezését is. A tematikát fő­leg az MSZMP XI. kong­resszusa, hazánk felszabadu­lásának 30 éves eredményei, a IV. ötéves terv megvaló­sításához szükséges felada­tok alkották. Ezek a témák lesznek irányadók az új ok­tatási évben is, amelynek feladatait szintén részletesen megvitatta és meghatározta az szb-ülés. Milyen feladatokat oldottak meg? Jól dolgoznak Feketevölgyön A FEKETEVÖLGYI akna műhelyének udvarán és a műhelyekben mindenütt se­rényen dolgozó emberekkel találkoztunk. Kabos István, gépészeti körletvezető tájé­koztatójához a működő gé­pek duruzsolása szolgáltatta a kísérőzenét. Kérésünkre elmondta, milyen fontosabb feladatokat oldottak meg az ez évben is jól dolgozó mű­helyi brigádok. Mint mondot­ta, a visszafejtés alatt álló II-es akna ma már keve­sebb gépészeti tevékenysé­get igényel.­­ A fő hangsúly az I-es aknára tevődött át, s ebben az évben is igen nagy sze­relési tevékenységet kívánt. Meg kell említeni az V/4-es és az V/3-as frontfejtés be­szerelését és indítását. Az V/4-es frontfejtés gépi be­rendezéseinek javítását a KOSZGY csinálta, helyben csak a kisebb módosításokat, a hiányok pótlását végezték el. Fordítva történt az V/3- as frontfejtés esetében, ami­kor is a hidraulikus beren­dezésnek csupán a hidrauli­kus részét javította a KOSZGY és az összes me­chanikus jellegű javítás pe­dig helyben történt. Kiemel­kedő tevékenységet végzett ebben a munkában Muzse­­rák János és szocialista bri­gádja, akik a lehető­ legki­sebb időráfordítással — sok­szor társadalmi munkában — oldották meg feladatukat. A szocialista brigádok kö­zül említésre méltó tevé­kenységük alapján Gál Géza brigádját is dicséret illeti. Közülük is kiemelkedik a brigádvezető tevékenysége, aki az új maróhengerrel fog­lalkozott. Az őt segítő mű­szakiak és a külföldi kolléga együttes munkájának kö­szönhető, hogy az új maró­henger időben működőképes és beszerelhető állapotban volt.­­ Nagyon sok munkát igé­nyelnek az F-gépek is, hi­szen jelenleg is 4 darab üze­mel belőlük. Igen nagy ki­terjedésű bányamezőnk van és ennek következtében a gépiek termelését elszállító hosszú szállítási rendszerek karbantartása sokszor nagy gondot okoz. Ezt főleg az itt alkalmazott — eléggé elhasz­nált állapotban levő — B- kaparók és gumiszalagok okozzák. — Gondjaink, problémáink között kell megemlíteni az egy-egy front indításakor, vagy F­ gép beszerelésekor jelentkező alkatrész-utánpót­lási nehézségeket. Ezek után jelentkezik ugyanis a tar­talék alkatrészek biztosítása. Ez nagyon fontos feladat, mert így megoldható feladat a gépek javítgatása helyett az alkatrészek gyors cseréje. Az energiatakarékosságra úgy törekszünk, hogy a gé­peket és az azokat meghajtó motorokat megfelelően vá­lasztjuk meg. Mivel új anya­got általában csak frontok beszerelésénél kapunk, min­den esetben az a cél, hogy a tartalékokat lehetőleg a se­­lejtnek még nem mondható anyagokból, alkatrészekből biztosítsuk. DOLGOZÓINK jó hozzá­állására jellemző, hogy a kommunista szombaton a 240 fős létszámból 75 százalék most is jelezte részvételi szándékát — mondta befeje­zésül a gépészeti körlet ve­zetője. T. P. Szerelik az elővájó berendezést. Küldött a Rudolf telepről A KAZINCBARCIKAI sportpálya mögött szép csa­ládi házak épülnek. Az egyik telken még csak az erős terméskőalap emelke­dik. Itt tölti most legtöbb szabad idejét Hübner Gyu­la, rudolftelepi vájár. — Sok munkával jár a házépítés, de a brigádtársa­­im megígérték, hogy eljön­nek segíteni — mondja örömmel, s Juhász Béla ak­nász nevét említi, aki nagy kedvvel szervezi a társadal­mi munkákat. — Nálunk már megszokot­tá vált, hogy mindenben se­gítjük egymást — folytatja Hübner Gyula, aki a rudolf­­telepi IV. aknájánál a Béke nevű, többszörös szocialista címmel rendelkező brigád egyik tagja. És még hozzá­fűzi : nemcsak szólamnak tartjuk azt, hogy mindenki egyért, egy mindenkiért... Nos, ha a „mindenki”, a tok bányásztárs segít neki mit tehet viszonzásképpen ő, az „egy”?... — Nagy megtiszteltetésnek tekintem, hogy a Borsodi Szénbányák Vállalatnál en­gem is megválasztottak kül­döttnek a Bányaipari Dol­gozók Szakszervezetének XXI. kongresszusára — kezdte a választ, s elmondotta, ezzel a megbízatásával most iga­zán mindenben képviselheti nemcsak közvetlen munka­társait, hanem a vállalat nagy közösségét is. Még ak­kor is, ha a kongresszuson személy szerint ő nem kap szót. Mert amint magyaráz­ta: — Előzőleg küldött-társa­immal megbeszéljük a bá­nyászok közös gondjait, ké­réseit, egyeztetjük leglénye­gesebb mondanivalónkat. És a rudolftelepiek milyen főbb témákat bíztak Hübner Gyulára, aki 32 éves kora el­lenére már 14 esztendeje dolgozik a föld alatt, s ugyancsak ismeri társai helyzetét, igényeit? (Ráadá­sul nemcsak szakszervezeti bizalmiként, hanem párt­­csoportbizalmiként is tevé­kenykedik ...) — Elsősorban a bányászok lakáshelyzetének további ja­vítására szeretnénk felhívni a figyelmet — jelentette ki. — Az egészségügyi ellátás­sal kapcsolatban az orvos­hiányt kell megemlítenünk. További segítséget kérnek még a dolgozók a bérfejlesz­tésben (különös tekintettel a nyugdíj előtt állókra, illetve az utánpótlás biztosításával, a melegvizű üdülők beutalói­nak növelésében, s a kitün­tetések adományozásának fo­kozásában. Elmondotta azt is, hogy a bányászok nagyon jól tud­ják: nem kis kérések ezek. Teljesítésüknek azonban sok ezren örülnének. S különö­sen azok értékelnék, akik már évtizedes bányabeli munkásságukkal szolgáltak rá a fokozottabb törődésre. Akiknek van viszonyítási alapjuk az élet- és munka­­körülmények javulásában. Hübner Gyulának is van; hatgyermekes monoki mun­kásember fiaként jött a bá­nyához bátyja, János után, aki immár 22 éve dolgozik a föld mélyében. BÁNYÁSZTÁRSAI méltán bízták Hubner Gyulára ér­dekképviseletüket az orszá­gos kongresszuson. (r. a.) Hubner Gyula 1975. július X Gazdasági fejlődésünk 30 éve A legfontosabb termelőerő az ember a maga szakképzett­ségével, tapasztalatával. A felszabadulás után ez a fo­galom új tartalmat kapott. A szocialista társadalomban az ember nem pusztán esz­köze, hanem elsődleges cél­ja a termelésnek. Az ország újjáépítése, majd a szocia­lizmus építése igényelte, s egyben lehetővé tette, hogy a foglalkoztatottak száma növekedjék, és min­den mun­kát kereső kéz munkaalkal­mat találjon. A felszabadulás óta a fog­lalkoztatottság aránya nagy­mértékben emelkedett, bár közvetlenül utána jelentős volt a munkanélküliek szá­ma. Különösen nagy válto­zás következett be a nők foglalkoztatásában. A 25 év­vel ezelőtti állapothoz képest a női aktív keresők száma egymillió fővel növekedett, és ami nagyon lényeges: a dolgozó nők jóval iskolázot­tabbak és szakképzettebbek. Lényegesen módosult a munkaerő-ágazatok közötti megoszlása. A mezőgazda­ságból több mint egymillió ember áramlott el, elsősor­ban az iparba és az építő­iparba. Az ágazati szerkezet változása lényegesen megnö­velte a munkásosztály szá­mát és arányát. Napjaink­ban a munkásosztály létszá­ma közel jár a hárommil­lióhoz, s aránya nem sokkal marad el a 60 százaléktól. Szabad fejlődésünk három évtizede egybeesik a tudo­mányos és technikai forra­dalom kibontakozásával. Eredményei behatolnak a termelésbe, átalakítják a tár­sadalmi, termelési folyama­tot, s magát a konkrét mun­kafolyamatot is. A gazdasá­gi tevékenység fokozott kul­turális igényt támaszt, mind több általános és technikai ismeretet követel. A ma­gyarországi fejlődés az el­múlt évtizedekben kielégítet­te a gazdasági növekedés szabta követelményeket. A fokozott­­ igények hatására javult a dolgozók iskolázott­­sági és szakképzettségi szín­vonala. A szakképzett dol­gozók számának növekedése jóval gyorsabb volt, mint a társadalmi termelésbe be­vont összes munkavállalók számának emelkedése. A termelésben részt vevő munkaerő mellett a gazdasá­gi növekedés másik alapvető tényezője az épületek, gé­pek, berendezések, továbbá a nyersanyagok és egyéb forgóeszközök, ezek állomá­nya és összetétele. Az álló- és forgóeszközök alkotják a nemzeti vagyon döntő több­ségét. Állományuk a gazda­sági fejlődés eredményekép­pen az elmúlt 30 év alatt gyorsan gyarapodott. A­­ ter­melési eszközök fejlődése többszörösen felülmúlta a foglalkoztatottak számának növekedését, s így a munka­erő technikai felszereltsége nagymértékben javult. Első­sorban ennek köszönhető, hogy a munka termelékeny­­­ség az elmúlt 25 év alatt a népgazdaság egészét tekintve több mint háromszorosára növekedett. A beruházások eleinte túl­nyomó részben a te­rmelési területre irányultak. Később a nem termelő beruházások­kal azonos arányban nőttek, majd 1971—74-ben elsősor­ban a lakásberuházások ke­rültek előtérbe. Az állóeszköz-állomány műszaki összetétele az el­múlt évtizedek alatt szintén változott. Ez megmutatko­­zik abban, hogy az állomá­nyon belül nőtt a termelés­sel szorosabb összefüggésben álló gépek és berendezések száma, és csökkent az épüle­­tek-építmények aránya. A termelő berendezések műsza­ki színvonalát jelentősen nö­velték a korszerűbb, nagyobb teljesítményű hazai és im­portált eszközök. (sz—a)

Next