Borsodi Bányász, 1975. július-december (18. évfolyam, 27-53. szám)

1975-07-03 / 27. szám

1975. július 3. BORSODI BAVYASZ Felszabadulási munkaversenyben Eredményesen küzdenek­ A TRÖSZTI munkaver­senyben — az elmúlt évi szép eredmények alapján — újra benevezett a feketevöl­gyi Frankel Leó Szocialista Brigád. Az első negyedévi értékelés alapján — a legna­gyobb átlagos napi termelést figyelembe véve — harma­dik helyen állnak a Szénbá­nyászat Kiváló Brigádja cí­mért folytatott versenyben. Ebben az időszakban növel­ték a frontsebességet a ter­vezett 2,640 fm/nap-ról 2,781 fm/nap értékre. Jól alakult a baleseti hely­zet is. Csupán egy, három napon túl gyógyuló baleset volt a negyedév folyamán. A brigádban 9 munkavédelmi őr tevékenykedik, akik be­jegyzéseikkel és szóbeli fi­gyelmeztetéseikkel részesei a balesetmegelőző tevékeny­­ségnek. A negyedik-ötödik hónapban is jól dolgoztak. Az év első öt hónapjában a tervezett 116 513 tonna he­lyett 130 793 tonna szenet termeltek annak ellenére, hogy az utóbbi hetekben egy ,új nagy teljesítményű front beindítását is eredményesen elvégezték. Mivel a front­homlok lényegesen növeke­dett (197 fm), a brigáddal egy másik régi, jól dolgozó bri­gád — Bihari István brigád­ja — egyesült. Már az elmúlt hónapban is segítették Kiss Mihályékat a frontszerelésben, ebben a hónapban pedig már oda is vannak telepítve, Így a bri­gád létszáma 90 főről 150 fő­re emelkedett. Az első negyedévben a bri­gád — üzemben és lakóhe­lyükön — 768 óra társadal­mi munkát végzett. Körülbe­lül ilyen arányú lesz a má­sodik negyedévi társadalmi munkavégzés értéke is. A brigád 58 tagja vett részt a június 15-én szervezett kom­munista szombaton és 1120 tonna szenet termeltek. A brigád patronálja a kurityá­­ni kisegítő gyógypedagógiai iskola állami gondozott tanu­lóit. A gyerekeket rendszere­sen látogatják és ajándékok­kal kedveskednek nekik. Legutóbb kisdobos zászlót ajándékoztak a gyerekeknek. A brigád kommunistái párt­oktatáson vesznek részt, párt­megbízatásukat maradékta­lanul teljesítik. A nagyfokú aktivitás megmutatkozik a párt- és szakszervezeti tag­gyűléseken, a termelési ta­nácskozásokon, kulturális rendezvényeken való részvé­telben egyaránt. A BRIGÄD eddigi ered­ ményei alapján ez évben is eredményesen veheti fel a versenyt a legjobbakkal és minden bizonnyal beleszólá­sa lesz a helyezésekért folyó harcba is. T. P. Kovácsok a földalattiakért A királdi aknánál most szépen termelnek, jól teljesítik a tervet a föld alattiak. Eredményes munkájukhoz pedig szá­mos „kiszolgáló” is hozzájárul. Köztük vannak a kovácsok, akiknek nemcsak a felszíni műhelyben, hanem a bányában is sokféle tennivalójuk adódik. — Most éppen egy föld alatti bunker építéséhez készítünk 200 darab TH-feszkét, — hallottuk a múlt héten Alkercz Miklós csoportvezetőtől, aki Plesovszki Istvánnal együtt napi 16 darab TH-feszkét készített. A kovácsműhely többi dolgozójának — Barócsi Józsefnek, Spandel Gyulának, Alexa Gyulának és Farkas Józsefnek — más munkája volt: vontatókötél-javítás, illetve a bányabeli vasúti váltók javítása. . — Szinte ezermesterek a mi kovácsaink, — jegyezte meg róluk Simon Gábor gépészeti vezető. — Igazán lelkiismere­tesen dolgoznak a föld alattiak zavartalan munkájáért, a termelési eredmények fokozásáért. 3 A Széchényi­­ Múzeum segítségével Szocialista brigádok kapcsolata Széchenyi néven 11 tagú kollektíva dolgozik a Mák­­völgyi Bányaüzemnél. A mérnökökből, technikusok­ból, műszaki dolgozókból ál­ló brigád már többszörös tu­lajdonosa a szocialista cím­nek, kétszeresen az ezüst fo­kozatnak is. — Munkaköri kötelessége­inken kívül mi is szeretnénk minél értékesebb tartalmat adni a szocialista cím egyéb követelményeinek — hatá­rozták el immár nem elő­ször. S hogy elhatározásu­kat milyen újabb emberi, erkölcsi értékekkel tudják kinyilvánítani ? Érdekes hírt hallottunk válaszként a na­pokban Lengyel István gé­pészeti vezetőtől, a brigád patronálójától: — Megtudtuk, hogy a Széc­hényi Múzeum kapcsolatot keres országszerte azokkal a szocialista brigádokkal, ame­lyek Széchenyi nevét vise­lik. A mi brigádunk is írt le­velet a múzeumnak. Mint a brigádtagok elmon­dották : nemcsak szénbányá­­szatbeli, hanem bármely más iparágban dolgozó Széchenyi- brigáddal is szívesen levelez­nének. Ezáltal pedig bizo­nyára olyan baráti, elvtársi kontaktust alakíthatnak ki, amelynek során egymás meglátogatására is sor kerül­het. A sokféle , örvendetes szempont között elsorolták, hogy az országot megismerő útiterveiket egyeztethetnék új barátaikkal, akik között bizonyára szintén lesznek mérnökök, technikusok, mű­­szaki dolgozók. Tehát köz­ben a szakmai tapasztalat­­csere sem marad el... A Széchényi Múzeum kezde­ményezésének tehát Mákvöl­gyön, illetőleg Alberttelepen is nagyon örülnek, s az or­szág bármely tájáról várják a címeket. Jó hangulat Lyukó­bányán Nagyszerű elővájók Áldozatos munkával Igen jó a hangulat az idén a Miskolci Bányaüzemnél. S hogy miért? Sokféle „össze­tevő” következtében. A tava­lyi munka alapján élüzem címmel rendelkező bányánál most aránylag szerencsések a geológiai adottságok, s olyan az üzem- és munka­­szervezés, hogy a leglénye­gesebb dolgokban panaszra nincs ok. Mivel pedig mind­ez jó munkakedvet teremt, az eredmény: hónapról hó­napra 100 százalék fölötti tervteljesítés... A jövesztősépek tudorai Az üzemnek egy termelő­­aknája van, Lyukóbányán. A szén minőségéről szintén csak a legjobb jelzőkkel be­szélhetünk. S mivel a megle­vő frontokon a bányászok ugyancsak „hajtanak”, s a tervezettnél előbb akarják kiadni a­ föld kincsét, ezál­tal egyben siettetik az elő­­vájók munkáját is.­ Bírják-e ezt az elővájók? S ha igen, miként? Ezt tudakoltuk Kál­mán László körletvezetőtől, aki az előváros mintegy 400 dolgozójának munkáját irá­nyítja. — Elöljáróban hadd is­mertessek néhány adatot, — kezdte a választ a körlet­vezető. — Idei első félévi vágat­­hajtási tervünk 2800 méter volt, s ezt napjainkig már 400 méterrel túlteljesítettük. Beszélgetésünk félévzárta előtt, június 25-én történt. — A kézi elővájók becsü­letes munkáján kívül négy gépi elővájó brigádunk nagy­szerű munkáját emelném ki, — folytatta Kálmán László és igen nagy elismeréssel szólt azokról az emberekről, akik a jövesztőgépekkel dol­goznak. — A gépek régiek, — mondotta. — Sajnálatosan gyakran elromlanak és al­katrész egyáltalán nincs hozzájuk. Említett embere­inket azonban már a jövesz­­tőgépek ,,tudorainak” is ne­vezhetjük. A javításit, a kar­bantartást maguk végzik. Még komplett gépkulcskész­­letük is van. De hát kik ezek az em­bereik? H­a­kordtel­je­s­ítmén­y A lyukói akna 1. számú ereszkéjében már fél éve hajtja a vágatot egy 18 tagú szocialista brigád, amelyet Klibert Béla vezet és Dere­­gi Bertalan aknász, patronál. Május hónapban például 142 százalékos tervteljesítést ér­tek el, s ezt igazán mond­hatjuk rekordteljesítmény­nek. A József Attila nevé­vel dolgozó, többszörös szo­cialista címmel rendelkező brigádnál ugyanis egy évre visszatekintve sem volt még ilyen kiemelkedő eredmény.­­ Az értékeléshez még tudni kell, hogy Kliberték jövesztőgépe a legrosszabb, — s a körletvezető megma­gyarázta: egy F—5-ös és egy F—6-os gép „összeházasítá­sával” működő géppel dol­goznak. És szinte álomszerű kívánságnak tartanák, ha kapnának egy F—6-os HK- gépet, mert akkor: — Havonta 200 méternél is több vágatot tudnának kihajtani. A 142 százalékos rekord ugyanis havi 122 méter vá­gathajtást jelent. (Ehhez még tudnivaló, hogy munka­helyük szelvénymérete 12,3 négyzetméter, s munkaide­jük 13 százalékát elveszi a ki- és beszállás, a gyaloglás a munkahelyig ...)­­ A Klibert-brigád azon­ban olyan lelkiismeretes, ré­gi szakmunkásokból áll, akik­re mindig számíthatunk. É s bizonyításként Kálmán László elsorolta, hogy mint­egy 8 éve dolgoznak jövesz­­tőg­épekkel. A brigád min­den tagja elvégezte a jövesz­­tőgép-kezelő tanfolyamot. Az idén még nem volt balese­tük, igazolatlan hiányzásuk, s munkájukra minőségi ki­fogás. Nehéz munkájuk után 300 óra társadalmi munkát vállaltak. A miskolci Gyer­­mekvárosban 30 gyermeket patronálnak. Együtt járnak moziba, színházba, múzeum­ba, s kirándulni. Tavaly hárman pártoktatási, hárman szakszervezeti és heten KISZ- oktatási tanfolyamon vettek részt. Találkozás Kökényesdiék­kel Kliberték most mintegy 1,5 kilométerre dolgoznak egy másik előváló csapattól, ame­lyet Kökényesdi György ve­zet. S a tervek szerint a két csapatnak ez év­.végéig ta­lálkoznia kell... S míg Kli­berték munkáját többek kö­zött a talpvíz nehezíti. Kö­kény­esd­iék vetőkkel küsz­ködnek. Mégis, az utóbbi (24 tagú) szocialista brigád ho­gyan halad előre? — Áprilisban 152 méter vágatot hajtottak ki, s ez­zel 131 százalékos tervtelje­sítést értek el — mondotta a körletvezető — Májusban már nehezebbé váltak a körülményeik,­­ s így is 147 métert haladtak előre. Az előírt „randevú” elma­radásától tehát nem kell fél­ni... Együtt eredményesebb Még két előváló brigád munkájára is elmondhatjuk a nagyszerű jelzőt. Az egyi­ket Fülöp András, a másikat Magyar István vezeti. — Fülöpék májusban egye­sültek Bakondi János szocia­lista brigádjával — ismer­tet Kálmán László. — Az összeszokás kezdeti nehézsé­gein két hónappal ezelőtt még itt­ is megnyilvánultak. De mit mondhatunk már nap­jainkban? Hatméteres napi vágathajtási sebességgel büszkélkedhetnek. Ez pedig mintegy 20 százalékkal jobb az előző hónapi eredménye­iknél. S a hatméteres előre­haladás a­­ 12,3­ négyzetméter keresztmetszetű munkahe­lyen naponta több mint 70 köbméter jövesztett termé­ket jelent... A nagyobb „együttes”, az egész elővárosi körlet eddigi nagyszerű munkájához pedig még a negyedik (a Magyar István által vezetett, 15 ta­gú) szocialista brigád tevé­kenykedésének ismertetése szükséges. — Az utóbbi hetekben, il­letve az elmúlt hónapban ők dolgoztak a legnehezebb kö­rülmények között — jelen­tette ki a körletvezető. — Négy vetőt is harántoltak, s ezenkívül talpvíz, főtevíz hátráltatta munkájukat. Mégis teljesítették tervüket. És itt Kálmán László ki­emelte a kiszolgálók jó­­ munkáját. — Nyikos László gépmes­terünk kezdeményezésére az elmúlt év végétől heved­er­­tározós gumiszalagra dolgo­zik a jövesztőgép, amely Magyaroknál van. S ezáltal a tavalyi, napi 3,7 méteres vágathajtási átlagsebességet több mint 50 százalékkal le­hetett növelni. A gépészek munkájáról ha­sonlóan nagy elismeréssel beszélt a körletvezető.­­ Nagy György gépészeti vezető például a maximális segítséget adja mindenben — jelentette ki. — A részle­tek közül érdemes megem­líteni a P. 620 f.­típusú her­nyótalpas, láncosvonszoló önjárósítására tett intézke­dést és kivitelezés, továbbá a jövesztőgép, a gépi kaparó itteni gyártását. Sokféle, mindennapi mun­ka sorolása helyett most már azonban csupán azt ismertet­jük, hogy az idén összesen 5600 méter vágatot kell ki­hajtani Lyukóbányán. Ezt pedig — amint mondották — szeretnék legalább 1000 méterrel túlteljesíteni. Mi­ben kérnek segítséget? — Kevés a kiszolgáló és a szállítólétszám. Ez a fő gond. Persze, ha még az anyag- és alkatrész­ellátási gondok is javulná­nak, akkor az eredmények még inkább fokozódnának, s növekedne a jó hangulat, a jó munkakedv. Ruttkay Anna Dolgozunk Mikor bekopogtatunk az irodába a bányamester és az akna főmérnöke a térkép fö­lé hajlik. Az elkövetkezendő hetek, hónapok tennivalóit beszélik meg. Azt, hogy me­lyik bányarészben van szük­ség vágatépítésre a kiterme­lésre kerülő szénmező előké­szítése miatt, hol kell zsom­­pokat takarítani, s hosszabb távon mire kell koncentrál­ni az erőket. Amíg be nem fejezik párbeszédüket, csen­desen szemlélem kettejüket Taliga István bányamestert régebben ismerem, többször megcsodáltam már az irodá­jában levő babérfát, s min­dig volt mondanivalója a termelésről, dicsérő szava a dolgozókról. Baranyi István­nal korábban Borsodnádas­­don volt alkalmam szót vál­tani. Ő is készséggel állt rendelkezésemre, akármikor nyitottam rá az ajtót. Most is, ahogy befejezték, a meg­beszélést, tájékoztatott az ak­na ezévi tevékenységéről. — Nem panaszkodhatunk, volt mit tenni az eddig eltelt hat hónap alatt. Az első ne­gyedéves tervteljesítés sike­res volt, a második negyed­ben a vágathajtás „feláldo­zásával” — itt mutatkozik lemaradás — kéthónapi ke­mény munka után jutottunk egyenesbe. — E hónapban is a 110-es szinti front adta a szenet s megfelelően alakultak a ter­melési mutatók. A közeljö­vőben vágatharántolás lesz az említett bányarészben, amelynek már megkezdtük az előkészületeit. Fokozott figyelemre, nagyobb hiflYTál­­lásra van szükség tehát az elkövetkező napokban. El kell mondani azt is, hogy a hetes ereszkei front telepítése helyett elővájásra koncentráltuk erőinket, de zavarja, hátráltatja a mun­kát a kötőszer és a pipacsa­­var-ellátás, amit nem is me­rek említeni. Én május 15-én kerültem az akna élére, azóta — de mondták, hogy korábban sem — nem érkezett ak­nánkhoz ilyen szállítmány. Dolgozunk tehát ahogy tu­dunk, igyekszünk takarékos­kodni, s teljesíteni a ránk háruló kötelezettségeket. Tanműhelyi körkép AZ ORMOSI BÁNYA­ÜZEM tanműhelyében a tanév végére jellemző „elő­zetes vizsgalat”, növekvő egyéni és kollektív igyeke­zet, vagyis olyan „maximá­lis sebességre kapcsolás” ta­pasztalható. Igen, a tanulmányi év be­fejezésének küszöbe előtt állnak a tanulók és ez sokak számára az „ÉLET”-be lé­pést is jelenti. A június 24- től vizsgázott bánya-elektró­­lakatosok és a június 27-től vizsgabizottság elé állt gép­szerelő szakmunkásjelöltek — reméljük valamennyien sikeresen túljutottak a „nagy akadályon” — és szak­munkás-bizonyítvánnyal a kezükben a termelőmunka frontján is bizonyíthatnak. Az igen alapos és lelkiis­meretes felkészülésnek re­méljük meglesz az eredmé­nye, mert Sándor István tan­műhelyvezető, és Hegedűs András, Lapocsi Zoltán, So­­modi H. György, Rusznyák Ferenc szakoktatók „non stop” tevékenysége minden­re kiterjedt, különös tekin­tettel a vizsgázók munkada­rabjaira, műszaki rajzaira, különböző feladataira, az el­mélet és gyakorlat „szink­­ronából” fakadó, jó szak­munkásoktól elvárható isme­retek biztosítására. A „VIZSGATÉMA” mel­lett említést érdemel a ta­nulóképzés színvonalának emelését elősegítő és a meg­valósulás stádiumában levő bánya-elektrolakatos kabinet. A tanműhely tehát „gaz­dagodik”, de tudásban gaz­dagabbak lesznek az itt ta­nulók és ez kamatozni fog a későbbi évek jobban képzett szakmunkásainak eredmé­nyesebb munkája nyomán a termelőmunkában is. Külön érdekessége — és természe­tesen fokozott értéke — en­nek a „kabinet-ügynek”, hogy az összes szerelést a tanulók végzik és a tervek szerint ez év szeptember 1. napjára a „birtokbavétel” is megtörténik. A „tanműhelyi körképhez” tartozik, hogy megérkezett a várva várt második eszter­gagép, amelynek beállítása, üzembe helyezése, a gépsze­relő-lakatos tanulók felada­tát képezi. Persze az „igazi” diák­­öröm mégiscsak a nyári va­káció időszakával van „ös­­­szefüggésben”. Erre sem kell sokat várni, hiszen július 3- tól augusztus 7-ig tartó nyá­ri szünet a megérdemelt pi­henés, üdülés sok-sok ке [UNK]е­­mességét ígéri. Végül egy figyelmeztetés, amelyről nem szabad elfeledkezni! A mun­kahelyi óvó rendszabályok alóli „felmentés” nyári idő­szaka gyakran helyt ad a heveskedésnek, virtuskodás­nak, az értelmetlen „hőskö­désnek”, amely számos fia­tal tragédiáját okozta. A fo­­lyóknak, fürdőknek, kirán­dulásoknak is megvannak a maga ,,rendszabályai”. Eze­ket be kell tartani, és akkor örömteli lesz a szünet utáni újra­találkozás. AZ ELŐBBI — értelemre és érzelemre alapozott — fi­gyelmeztetés után mi lehet­ne a közeljövőt érintő. ..leg­időszerűbb” befejező mon­dat, mint: eredményes vizs­gát. jó nyaralást, kellemes pihenést, hasznos nyári idő­töltést fiatalok! Pál István

Next