Borsodi Bányász, 1977. január-június (20. évfolyam, 1-26. szám)

1977-01-06 / 1. szám

2 Heti jegyzetünk .Meg tudjuk érteni mindig azt a lelkesedést, amely a szocialis­ta brigádokat vezérli egy-egy al­­kalommal, amikor társadalmi mozgósító erőnek engedelmesked­ve dolgoznak a közös létesí­tmé­­nyekért. Azt viszont nem tud­juk megérteni, miért csappan meg a kedv, amikor már elké­szül a „mű”. Itt van például a felsőnyárádi brigádklub, amely a régi iskolaépÍ­letben került ki­alakításra. A feketevölgyi kollek­tívák fáradtságot nem ismerve dolgoztak, sok száz órai társadal­mi munkát végeztek, az épület rendbetétele, csinosítása érdeké­­ben. Több alkalommal találkoztunk a külszíni és a föld alatti kol­lektívákkal egyaránt, amint épp villanyt szereltek, műanyag pad­lót ragasztottak. Jól sikerült ren­dezvény volt az avatóünnepség is, amelyen ott voltak az üzem ve­zetői, s több brigád tagjai is. Később aztán — mint hallot­tuk —, mikor több, mint negyven meghívót küldtek ki a községben élő bányászoknak. — az első elő­adásra, amelyen egyébként a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem egyik szaktekintélye tartan előadást, de írd és mondd, az előadóval együtt mindössze féltucatnyian jelentek meg. Ebből aztán igazán meg lehet érezni, hogy állnak a brigádok a kulturális vállalások teljesítésé­vel. De más tapasztalattal is bi­zonyítani tudjuk a kezdeti neki­buzdulások után megcsappanó nagy kedvet. A feketevölgyi ak­na épületének földszintjén „árvál­kodó” KISZ-esek által készített henger alakú fém hirdetőtáblá­ról van szó. Elkészültéről annak idején örömmel tudósítottunk, aztán egyszer-kétszer még ma­gunk is elolvastuk a kifüggesztett cikkeket, amelyek az ifjúsági munkáról adtak ízelítőt. Azt azon­ban, amit legutóbb láttunk, már morgolódva vettük tudomásul. December utolsó napjaiban a hengeren a következőket olvas­tuk. A „kultúra hírei” címszó alá krétával valaki odabiggyesz­tette ezt a szót: kevés, az „Üzemi híradó” felírás alatt pe­­dig a­ sémi szó betűi ék­telenkedtek, pontosan így, egy m­­mel. A „Sport” alá odafirkantot­­ták a d­ö­n­t­e­t­l­e­n­­t, míg a „Politika” rovat címe alá azt írták illetéktelen kezek, hogy f u­c­s. Tudtuk, korábban is, hogy nem minden megy rendben a feketevölgyi KISZ-eseknél, arra azonban nem számítottunk, hogy még arrogánsok is tudnak lenni?! S azután arra sem gondoltunk, hogy ne legyen egy ember sem, aki letörli a primitívséget és bu­taságot sugalló közleményeket. Reméljük, mire ezek a sorok napvilágot látnak, letörli valaki a krétan­yomokat, s abban is bí­zunk, megcáfolnak a brigádok tagjai a klub látogatottságát il­letően is. Mert mi örök optimis­ták vagyunk, s bízunk az em­berekben. — sy — BORSODI BÁNYÁSZ Ш HELYEN A KÖNYVTÁR. A kurityáni művelődési ház könyvtára ezentúl a Szuhavölgyi Bánya­üzem irodaházában várja olvasóközönségét. A költözködés nem okozott változást a látogatottságban — közel száz állandó olvasója van jelenleg is. Egyelőre a világítás nem felel meg a követelmé­nyeknek. А I/szb állásfoglalása : A szakmunkásképzés fejlesztésében A VÁLLALATI szakszer­vezeti bizottság a közelmúlt­ban megtárgyalta a BSZ te­rületén folyó szakmunkás­­képzés helyzetét, amelynek továbbfejlesztése érdekében számos döntést hozott. Min­denekelőtt megállapította, hogy a vállalat területén to­vábbléptünk az oktatás ke­reteinek bővítésében. Sokol­dalú szakmai, politikai kép­zés és továbbképzés indult meg, több irányú kezdemé­nyezéssel, mely valamilyen megközelítésben kapcsolódott a közművelődési­ határozat végrehajtásához. Ezzel azon­ban csak a kezdeti lépést tettük meg a nagyon fontos feladat megvalósításában. A vájárképzés azonban elma­rad a bányák technikai, gé­pesítési színvonalától. Nem volt egyértelmű erőfeszítés a fiatal, kezdő szakmunkások megtartását célzó tevékeny­ségben sem. Fékezője a köz­­művelődési határozat végre­hajtásának az egyes gazda­sági és társadalmi szemé­lyek, fizikai és műszaki dol­gozó rétegek körében mu­tatkozó negatív szemlélet. A vszb állást foglalt abban, hogy létre kell hozni egy vállalati szintű oktatási és közművelődési bizottságot — a 19 tagból álló bizottság már megalakult —, amely­nek feladata a vállalat és az üzemek szakmai és álta­lános művelődéskoncepciójá­nak kialakítása, tervezése, irányítása és ellenőrzése! AZ OKTATÁSI tervek, célkitűzések úgy készülje­nek, hogy azok legyenek összhangban a párt-, a KISZ- és a szakszervezeti politikai oktatások, továbbképzések terveivel. Gondoskodni kell arról, hogy megfelelő eszkö­zök álljanak rendelkezésre azokon a helyeken, ahol a képzés, továbbképzés, okta­tás folyik. A jelenlegi köz­ponti tanterem mellé (Al­­berttelep, Farkaslyuk, KOSZ­­GY) további olyan helyisé­geket kell biztosítani, ahol az üzemek a képzést, okta­tást rendszeresen meg tud­ják tartani. Javaslattal kell élni a gazdasági vezetés fe­lé, hogy a szemléltetőesz­közök tekintetében a köz­ponti helyeken további fej­lesztés történjen, valamint a technikai eszközök szakszerű üzemeltetésére, karbantartá­sára és kezelésére megfelelő személyzet álljon rendelke­zésre! A vállalati vájár szakmun­kásképzés színvonalának ja­vítása érdekében kezdemé­nyezni kell az oktatási köz­pontokban (Alberttelep, Far­­kaslyuk) szervezett vás­ári tanfolyamok megtartását Az oktató, nevelő munka tekin­tetében figyelembe kell ven­ni a kultúrházak, művelő­dési intézmények technikai berendezéseinek fejlesztését, korszerűsítését, amely a köz­­művelődés hatékonyságát és eredményességét szolgálja! A személyi feltételek tekinteté­ben felül kell vizsgálni az oktatást végző alkalmassá­gát! Javaslattal kell élni a gazdasági vezetés felé az ok­tatási központok személyi feltételeinek javítására — amennyiben célszerűsége in­dokolt — megfelelő függet­lenített előadói, szervezői személyzet kialakítására, ha szükséges a központi kép­zésre ki nem jelölt üzemek rovására is. GONDOSKODNI kell ar­ról, hogy a különböző okta­tást, képzést végzők megfe­lelő felkészítésben részesül­jenek, s a legalapvetőbb pe­dagógiai, oktatási, módszer­tani ismeretekkel rendelkez­zenek! Igénybe kell venni minden olyan továbbképzési lehetőséget, ami a szakmai és a közművelődési egysé­get, illetve kölcsönösséget az oktatást végzőknél alaposab­ban megismerteti és erősíti. Az oktatás és közművelő­dés fejlesztésében minden vezetőnél és dolgozónál ma­gasabb igényt kell támasz­tani, s egységes személet ki­alakítására kell törekedni! Minden szervnek és vezető­n­ek e fontos tevékenységben nagyobb felelősséggel kell részt venni! Vizsgálat tár­gyává kell tenni a különbö­ző szintű vezetők szerepét, az oktatás, a közművelődés hatékonyságának függvényé­ben, s e fontos feladat vég­rehajtásában való részvétel legyen része a vezetők mi­nősítésének is! JAVÍTANI KELL, a kezdő szakmunkások fogadását, a velük való rendszeres fog­lalkozást a vezetők és a kol­lektívák részéről. Ezzel na­­gyobb felelősséggel és ös­­­szehangoltabb tevékenység­gel kell foglalkozni a gazda­sági, és KISZ- és szakszer­vezeti szerveknek is! A szo­cialista brigádok ezirányú vállalásaikkal segítsék a fia­talok beilleszkedését a mun­kakollektívákba. A szakszer­vezeti szervek minden szin­ten nagyobb felelősséggel szervezzék, segítsék és ellen­őrizzék az oktatási és köz­­művelődési feladatok végre­hajtását. Üléseiken évenként legalább egyszer tűzzék na­pirendre e tevékenység tár­gyalását. SZTARI JÓZSEF Beszélgetés az alapító tagokkal Aki a szívére hallgat SZOLGÁLATBAN keres­tem fel Ludva Györgyöt, a Borsodi Bányász munkásőr egység ügyeletén, ahol mint biztosító őr teljesített szol­gálatot. Szívélyes, jó kedélyű ember. Zömök testalkatú, szelíd tekintetű, szinte su­gárzik róla az életerő. Gyuri bácsinak szólítottam, amin kissé elmosolyodott az öreg bányászveterán és így szólt: — Nem haragszom a meg­szólításért, hiszen otthon is és itt is csak így szólítanak. Bizony már eljárt felettem az idő. 1918-ban születtem Rudolftelepen. Bányász volt az egész famíliám, így hát én is bányász lettem 18 éve­sen. Kilenctagú családnak — bármennyire is igényte­lenek voltunk — sok kenyér kellett. — Csillésként kezdtem a munkát és mint frontaknász mentem nyugdíjba, 1973- ban. Nehezebb volt abban az időben a bányászmunka. Csákánnyal és néha a tíz körmünkkel kapartuk ki a szenet. 1939-ben behívtak katonának, ahol őrvezető­ként teljesítettem szolgála­tot. Leszerelésem után vis­­­szamentem a szénfal mellé dolgozni. Itt ismerkedtem meg a munkásmozgalommal is. Felszabadulás után 1945 telén kértem a felvételemet a pártba. Felvettek. Párt­megbízatásként az alapszer­vezetnél bizalmi lettem A munkásőrségnél 1957-től tel­jesítek szolgálatot. Kezdet­ben az edelényi egységnél te­vékenykedtem. Merengve maga elé nézett, maj­d elmosolyodott és meg­jegyezte: — Mennyire más volt ak­kor szolgálatba járni, mint most. Eleinte még egyenru­hánk sem volt, csak fegyve­rünk és az a hit, mely fű­tött és biztatott bennünket. Nehéz idők voltak, hiszen nem volt tapasztalatunk Ma már könnyebb a fiatal mun­kásőröknek, hiszen egy har­cos múlt áll előttük, ami számos példát és tapasztala­tot szolgál a részükre Az idősebbik fiam is munkásőr már tíz éve. Jelenleg tarta­lékállományban vagyok de nem tudnék megválni a tes­tülettől. Ide húz a szívem az elvtársak közé. Örömmel jö­vök, mert érzem és tapasz­talom, hogy szeretettel fo­gadnak maguk közé. Ma is olyan izgalommal készülök szolgálatba, mint húsz évvel ezelőtt. — A család mit szól ah­hoz, hogy még most is el kell járni szolgálatba? — A feleségemmel már csak ketten vagyunk odaha­za. Megszokta, hogy gyak­ran el kell járnom szolgálati feladatok végrehajtására. — Találkozik-e a régi munkatársakkal ? — Sokat, mindennap. Nem tudok én meglenni a bánya, a volt munkatársak nélkül. Ha nem is dolgozom, de ér­deklődöm a munkájuk, az eredményeik iránt. Jólesik tudni, mikor, kivel mi törté­nik. LUDVA GYÖRGY három­szor nyerte el a Kiváló Dol­gozó címet és büszkén vi­seli a Munkaérdemrend bronz és ezüst fokozatát is. Búcsúzóul még csak annyit mondott: — A bányászkodást abba kellett hagynom, de a csil­lagos sapkát és a fegyvert, amire esküt tettem, még so­káig szeretném viselni. Radics Béla 1977. január 9. Gondolatok a [UNK]у vetélkedőről a BSZ szakszervezeti szerveinek, művelődési intéz­­­­ményeinek hasznos és elismerést kiváltó tevé­kenysége, hogy évenként megrendezik a szocia­lista brigádok szellemi vetélkedőjét. Hasznos, mert a gazdasági vállaalások mellett a művelődési és a szocia­lista életmód értékelései egyre nagyobb súllyal esnek latba. De hasznos azért is, mert a korszerű elméleti is­meretek elsajátítása segíti a tudományos világnézet, az általános műveltség, az értelmi képesség fejlődését. A vetélkedőkön való részvétel időigényes, hosszú fo­lyamat. Így a megszerzett ismeretek később is felhasz­nálhatók. Éppen ezért tudatformáló jelentősége van. A vetélkedőket ezért úgy tekintjük, mint a szocialista életmód, s ezen belül a személyiségfejlesztés dinamikus folyamatát, a hármas követelményrendszer teljesíthető­ségének lehetőségét. 1976-ban több mint 3000 brigádtag vett részt az új­szerűen megrendezett vetélkedőkön. Ellentétben a ko­rábbi gyakorlattal, az idén külön versenyeztek a bá­nyászok, s külön az iparosok. A december 12-én Al­­berttelepen megrendezett vállalati döntő 102 főnyi rész­vevője általában a törzsgárda tagjai közé tartozik, 15— 20 éves munkaviszonnyal rendelkezik. Többségük évek óta szocialista brigádtag. Az előző évekhez hasonlóan, ez a vetélkedő is na­gyon sok tapasztalatot hozott. Mindenekelőtt bebizonyí­totta, hogy a szocialista brigádok művelődési tevékeny­ségének segítése, a lehető legjobb közművelődési be­fektetés. A nagyszerű eredmények mellett azonban gon­dolkodásra és a szocialista brigádmozgalom elemzőbb vizsgálatára késztetett. Egyik ilyen hiányérzetet kiváltó terület volt a munkavédelem témaköre. A vetélkedő szakzsűrije úgy értékelte az írásban kapott válaszokat, hogy a rendszeres biztonságtechnikai oktatásokon való részvétel ellenére is szembetűnően hiányosak a szak­mai és baleset-elhárítási ismeretek. Levonható tehát egy olyan következtetés, hogy az üzemekben „rutinból” a sok éve már megszokott, de nem a szabályzat előírá­sainak megfelelő munkavégzés folyik. Például a vájároknál alapvető követelmény a biz­­­­­osítási technológiai előírások ismerete, a rob­bantás, a bányában előforduló gázok elleni véde­lem, a СО-készülékek alkalmazásának, a megtörtént baleset utáni teendők ismerete. A döntő résztvevőinek több mint 20 százaléka nem volt tisztában, vagy bi­zonytalankodott az említett előírások gyakorlati alkal­mazásával kapcsolatban. Az iparos szakma képviselői­nek ismeretei is eléggé leszűkítettek voltak. Ezekből a tapasztalatokból azt a következtetést lehet levonni, hogy az üzemi biztonságtechnikai továbbképző tanfo­lyamok és baleset-elhárítási oktatások nem mindig érik el a kívánt célt. Amilyen nagy élmény volt hallgatni a javaslatokat a közművelődési törvény vállalati alkalmazásával kap­csolatban, olyan nagy csalódást jelentett konkrétan a szocialista brigádmozgalom sajátos kérdéseinek, alap­vető ismereteinek hiánya, amely ennek a vetélkedőnek legnagyobb meglepetése volt. Az alábbi kérdésre a zsűri maximum 16 pontot adhatott volna helyes válasz esetén: „A vállalati munkaverseny-szabályzat a hármas jelszó keretében milyen feladatokat jelöl meg a brigá­dok számára?” A megszerezhető pontok viszonylatában a kérdésre adott válaszok alapján a 102 fő mindössze 32,6 százalékos teljesítményt ért el, de volt olyan csa­pat, amelynek egyetlen tagja sem válaszolt a kérdésre. E­ i­gy következő kérdés a vetélkedő döntőjének anya­i­­gából: „Mi a szocialista brigádnapló kettős ren­deltetése?" Az 5 pontot érő válaszra a bányász­­brigádok 27,5 százalékos, az iparosok 37 százalékos tel­jesítményt értek el. Meghökkenést váltott ki az alábbi kérdés értékelése is: „Milyen kitüntetési fokozatok el­érésére van lehetősége a brigádnak, s mi a feltétele?” A kapott válaszok az előző két kérdés színvonalát ér­ték el, vagyis a döntő résztvevőinek nagyobb száma nem tudta a megközelítő választ sem. A vetélkedő résztvevőinek egy óra állott rendelke­zésre, hogy 30 kérdésre írásban válaszoljanak. Lehet­séges, hogy az idő kevés volt — bár a kérdések fele csak egészen rövid, néhány szavas választ igényelt —, de az is bizonyos, ha valamit tudunk, annak közlésére a kérdés jellegének megfelelően rövid idő is elegendő, de amire nem tudunk választ adni, az hosszabb idő alatt sem megy. Tekintettel arra, hogy a döntő részt­vevői vállalatunk szocialista brigádjainak „élmezőnyé­hez tartoznak”, érdemes felfigyelni a fenti hiányossá­gokra. PERÉNYI ISTVÁN Napfvgetika a Szovjetúnióban Ötéves fejlesztési tervet dolgoztak ki a Szovjetunió­ban a napenergia felhaszná­lására, amely jelentős mér­tékben növeli majd az or­szág energetikai potenciál­ját. Előzetes tervek szerint, a Karakum és a Kizilkum sivatagban napenergiával működő tengervízlepárló be­rendezéseket állítanak fel. Szakemberek véleménye szerint ez a legolcsóbb mód­szer az állattenyésztés le­gelőterületeinek bővítésére. A Szovjetunióban már szá­mos, napenergiával működő szerkezetet konstruáltak, melyek az esetek többségé­ben gazdaságosabbak voltak, mint a szerves üzemanyag­gal működő berendezések. A déli vidékeken már építenek — ha egyelőre még csak kísérleti jelleggel is — olyan lakóházakat, melyek ener­giaellátását a Nap biztosít­­ja. _­­ Biztató eredményeket értek el a napenergia árammá va­ló átalakítása terén is. Már elkészültek az első szovjet ipari kivitelű heliogeneráto­­rok, melyek teljesítménye az 500 wattot is eléri. Egy ilyen berendezés legalább húsz évig működhet leállítás nél­kül. Alkalmazása!" elsősor­ban a nehezen elérhető kör­nyezetekben — hegyekben, tengeren stb. — levő műsze­rek és berendezések energia­­ellátásában várható. Még ebben az évben ter­melni kezd egy napenergiá­val működő berendezéseket gyártó üzem az Üzbég SZSZK-ban is. (APN)

Next