Borsodi Bányász, 1978. július-december (21. évfolyam, 27-52. szám)

1978-07-06 / 27. szám

BORSODI ВЛNTASZ Rendkívüli pártbizottsá­gi ülés napirendjén• Szervezeti és személyi változások A múlt héten szerdán délután ülést tartott a Borsodi Szénbányák pártbizottsága. Egyik napirendi pontként Új­helyi Tibor, az MSZMP Borsod megyei Bizottságának tit­kára terjesztett elő javaslatot a vállalati pártbizottság szervezeti felépítésére, illetve személyi változásra vonat­kozóan. Ismertette a megyei párt-végrehajtó bizottság má­jus 12-i ülésének állásfoglalását, miszerint a Borsodi Szén­bányák Vállalat pártbizottságánál módosítani kell a szer­vezeti felépítést — a járási pártbizottságokhoz hasonlóan —, át kell térnie a kettős titkári rendszerre. Ezt — mint mondotta — több fontos tényező is indokolja. Egyrészt a vállalatnak a megyében elfoglalt politikai, gazdasági súlya, tekintélye, a közbeeső üzemi pártbizottságok, alap­szervezetek és a párttagság viszonylag nagy aránya. A titkári funkció betöltésére a megyei párt-végrehajtó bizott­ság Kovács Lajost, a vállalati KISZ-bizottság volt titkárát javasolta, aki most tért vissza a hároméves Politikai Fő­iskoláról. KOVÁCS LAJOS 1941. március 17-én született Ku­­rityánban. Munkáscsaládból származik. Eredeti foglalko­zása: vájár. Iskolai végzett­sége: bányaipari technikum (1959), Komszomol Főiskola (1969). A pártnak 1960-tól tagja. 1958-tól vesz részt a munkásmozgalomban. Nős. Felesége a B.-A.-Z. megyei tanács főelőadója. Párttag. Kovács Lajos 1955-től vesz részt az ifjúsági mozgalmi munkába. Gazdasági be­osztása mellett különböző társadalmi funkciókban dol­gozott. Munkáját mindig lel­kiismeretesen, pontosan vé­gezte. Politikai felkészültsé­ge, vezetői tulajdonságai és mozgalmi tapasztalatai alap­ján 1964-ben a Borsodi Szénbányászati Tröszt KISZ- bizottságának politikai mun­katársa lett. 1969-ben vá­lasztották meg a KISZ-bi­­zottság titkárának. Irányító munkájára a megfelelő hoz­záállás, a tervszerűség és következetesség jellemző. A vállalat párt-, tömegszerve­zeti vezetőivel a KISZ Bor­sod megyei bizottságával jó kapcsolata van. Magas fokú elméleti felkészültséggel, tá­jékozottsággal rendelkezik. A Politikai Főiskolán elért tanulmányi eredményei alap­ján a legjobb tanulók közé sorolták. A megyei párt-végrehajtó­bizottság a KISZ apparátus­ban szerzett gyakorlati ta­pasztalatai, vezetőkészsége, felkészültsége alapján alkal­masnak tartja és javasolja a titkári funkció betöltésére. A RENDKÍVÜLI pártbi­zottsági ülés előtt a vállalati­­ párt-végrehajtó bizottság,­­ mind a szervezeti, mind a­­ személyi változásra vonatko­zó megyei párt-vk állásfog­lalását megtárgyalta és egyet­értett vele. Ezt követően a választott testület is tudomá­sul vette. A vitában többen véleményt nyilvánítottak, s csak helyeselték a szervezeti rendszer módosítását és a személyi változtatást. El­hangzott olyan javaslat is, hogy a pártbizottság függet­lenített apparátusának lét­számát egy fővel bővíteni kellene, hogy a titkár haté­konyabban tudjon dolgozni, segítséget adni az üzemi pártbizottságoknak és alap­­szervezeteknek. A titkár megválasztása a pártdemokrácia szabályai­nak megfelelően történt. A szavazólistára más jelölt ne­ve nem került. Ezután a pártbizottsági ülés megvá­lasztotta a szavazatszedő bi­zottságot, amely ismertette a szavazás módját, majd pe­dig megtörtént a titkos sza­vazás. Ennek eredményeként lett kihirdetve, hogy a java­soltat mindhárom funkcióba: pártbizottsági és párt-vb tag­nak, valamint titkárnak száz százalékos szavazattal meg­választották. Elsőnek Váci László, a pártbizottság titkára gratu­lált Kovács Lajosnak titká­ri funkcióba való megvá­lasztása alkalmából, s egy­ben — érdemei elismerése mellett — megköszönte Fraj­­ka Mátyásnak, a pb volt po­litikai munkatársának vég­zett tevékenységét, s szerény ajándékkal jutalmazta meg, aki fontos gazdasági beosz­tásba került. T. A. Kovács Lajos, a pb titkára A pártépítés tapasztalatai Farkaslyukban A közelmúltban összegezte a Farkaslyuki­ Bányaüzem pá­rt-végreha­j­tó bi­zottsága a­z 1977-ben végzett pártépítési tevékenység tapasztalatait. A testület megállapításairól és a témával kapcsolatos dön­tésekről kérdeztük Búzás Já­nost, az üzemi pártbizottság titkárát. — Hogyan értékelte a végrehajtó bizottság az alapszervezetek pártépítési munkáját? — összességében jónak minősítette az üzemnél te­vékenykedő hét pártalap­­szervezet e területen végzett munkáját, mert a cselekvé­si programban meghatáro­zottaknak eleget tettek. Az elmúlt évben 12 fő tagfelvé­telét tárgyalták és fogadták el a taggyűlések. Az új párt­tagok közül 11 fő fizikai, egy pedig műszaki dolgozó volt. — A felvettek között milyen volt a fiatalok és a nők aránya? — Ezt a kérdést a testület tagjai is feltették a titká­roknak és nem azt a választ hallották, amit szerettek volna, ugyanis az elmúlt év­ben mindössze két 30 éven aluli dolgozót vettünk fel, míg a női dolgozók közül egyet sem. Kevésnek tartot­tuk a KISZ-ajánlással fel­vett tagok számát is, hisz’ mindössze három fiatalt ja­vasolt párttagnak a KISZ- taggyűlés. — Év közben nem fi­gyelt fel erre a végrehajtó bizottság? — De igen, és felhívta rá a KISZ-vezetőség és a párt­­a­laps­zervezetek vezetőinek a figyelmét. Elmondtuk, hogy a KISZ-alapszervezetek elő­készítő munkájából hiányzik a tervszerűség és a követke­zetesség. Pártalapszervezete­­ink sem nyújtottak elég se­gítséget a fiataloknak, akik a harmad-alapszervezeti rendszerre való átálláskor kissé elbizonytalanodtak. Több segítségre lett volna szükségük az átállás során. — A problémák feltárá­sán kívül milyen segítsé­get kaptak a fiatalok és a pártalapszervezetek? — Jobban odafigyeltünk az előkészítő munkára, még­pedig azért, hogy ez a fon­tos tevékenység ne válhas­son formálissá és rutinsze­rűvé A jelöltek kiadványo­kat kaptak, hogy alaposabb politikai ismeretekre tehes­senek szert, s elméletileg jobban felkészülhessenek. Folyamatosan ellenőriztük a felkészítők és a konzulensek tevékenységét, azonkívül több alkalommal is elbeszél­gettünk az ajánlókkal, hogy valóban jól ismerik-e a je­lölteket, meggyőződtek-e az alkalmasságukról? Néhány­szor a testület tagjai ellen­őrizték, hogy a pártba java­solt dolgozók hogyan hajtot­ták végre a rájuk bízott fel­adatokat. Ez a módszer né­hány hónap alatt rendsze­ressé vált és mindent elkö­vetünk, hogy a jövőben is ilyen eredményes legyen. — Már mutatkoztak eredményei? — Igen, szembetűnő javu­lás tapasztalható az alap­szervezetek pártépítő tevé­kenységében. Használt a kri­tika is, de úgy érzem, fon­tosabb volt ennél a helyes módszer bemutatása és a következetes munka minden­napossá válása. Ebben az évben az alapszervezetek három jelölt felvételét uta­sították el alkalmatlanság miatt, tehát magasabb lett a mérce, s eltűnt a formali­tás­. Komoly eredményként könyvelhetjük el, hogy öt jelöltet a KISZ-ta nevűlée ajánlott a párt soraiba, kö­zöttük egy női dolgozót is. Természetesen ezekkel a fel­vételekkel nem a statiszti­kánkat akarjuk szépíteni, nincs is rá szükség. Olyan párttagokat akarunk magunk között tudni, akik erősítik sorainkat, segítik politikai munkánk minőségi javulá­sát és eredményesebbé téte­lét. Fónagy István 1978. július в. A jövő feladata: A tartalmi munka színvonalának emelése SAJÓSZENTPÉTER lakos­sága közel húszezer. Az itt élő emberek döntő többsége fizikai munkás. Ki a bányá­szatban, ki az ELZETT ki­helyezett üzemében, vagy az üveggyárban keresi a meg­élhetéshez szükséges anyagia­kat. Azért tartottam szüksé­gesnek mind ezt­­ elmondani, hogy jobban érzékelhesse az olvasó azt a közeget, amely­ben a nagyközség egyetlen közművelődési intézménye, a Petőfi Sándor Művelődési Ház működik és harcol a munkásművelődés színvona­lának emeléséért. Görömbey István fiatal kultúrigazgatóval az irodájá­­ban­ találkoztam. Ő egyébként a szomszédos Múcsony köz­ségben lakik, onnan jár be nap mint nap. Az intézmény irányítását az elmúlt évben vette át. Az eltelt fél év tapasztalatairól a következő­képpen nyilatkozott: — Nehéz volt az indulás, ugyanis amikor megbíztak a kultúrház vezetésével, az or­szágos hírű bányász kulturá­lis és sporthetek rendezvény­­sorozatába csöppentem bele. Az első időszak az ismerke­déssel telt el. Sodródtam a rendezvények áradatával. Azt azonban már akkor tapasztal­tam, hogy az itt élő embe­reket a „komolyabb” műfa­jú előadásokra nehéz „be­csalni”. Beszélgetésünkkor érződött, hogy az 1977-es év utolsó két hónapja csak úgy eldöcögött. Ha belegondolunk, nem is volt mód a nagy változtatás­ra, a műsorok zöme előre le­kötött volt. Ő így beszélt er­ről. — Elmondhatom, hogy a művelődési ház már akkor — a korábbi évekhez képest — fejlődőfélben volt. A rendez­vényeknél túlsúlyba kerültek az ismeretterjesztő előadások, amelyek mindig nagy érdek­lődést váltottak ki a lakos­ságban. — Milyen szempontok alap­ján állították össze az 1978. évi programot? — Figyelembe véve, hogy az itt élő emberek nehezeb­ben mozdulnak ki a kultu­rális rendezvényekre — ami a nehéz fizikai munkának tudható be —, első és leg­fontosabb teendőnk az volt, hogy a kultúrház rendezvé­nyeivel az üzemekhez men­jünk ki. Célom az „üzem­­centrikusság” megvalósítása ma is. Persze ez nem jelenti azt, hogy „idebent” meghal az élet, hiszen a ház az egész település közművelődését szolgálja. Januárban felhí­vással, igényfelméréssel for­dultunk a szocialista brigá­dokhoz. Az igényeket figye­lembe véve állítottuk össze­ az éves cselekvési progra­mot. A brigádok kulturális vállalásának könnyítése ér­dekében módszertani útmu­tatásokat bocsátottunk ren­delkezésükre. Az elmúlt év­hez hasonlóan több alkalom­mal tartunk brigádgyűlést a művelődési házban, ahol műsorral kötjük össze a ta­lálkozót. Az üzemekben meg­tartott előadások főleg a sza­bad idő hasznos eltöltésével foglalkoznak. Továbbra is megrendezzük a nagy sikerű TIT-előadásokat, amatőr mű­vészeti csoportjainkkal ebben az évben is felkeressük a be­járó dolgozók lakóhelyeit. A TELEPÜLÉS lakosságá­nak igényeit és szórakozását is ki tudjuk elégíteni. Az üzem dolgozóihoz elküldött igényfelmérő lapokat a la­kosság középe eljuttattuk, ennek figyelembevételével kötöttük le a művelődési ház­ban megrendezendő előadá­sokat. Többek között ebben az évben is ellátogatnak Sa­­jószentpéterre a Miskolci Nemzeti Színház művészei, de író—olvasó találkozók is szerepelnek a műsorban. Is­mét megrendezzük, a szinte már hagyományossá váló — a zenei oktatásban részt ve­­vő gyerekek közreműködésé­vel­­ [UNK] egész estét betöltő ko­molyzenei előadásunkat. Emellett gondolunk a tanu­lóifjúságra is. Az iskola ve­zetésével közösen ebben az évben szervezünk­ rendhagyó irodalomórákat. A BEVEZETŐT azzal kezd­tem, hogy Sajószentpéter kö­zel húszezres lakosságának összetétele igen heterogén. Az itt élő emberek kulturális igényét minden tekintetben kielégíteni szinte lehetetlen. Tartalmas, színvonalas mun­kát felmutatni — az eléggé hálátlan és idegtépő közmű­velődés területén —, egy év­tizedek óta e­­n a pályán te­vékenykedő embernek is be­csületére válik. — csákó — Togói bányászvendégek látogatása A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének meghívá­sára a togói bányászok szak­­szervezetének főtitkára, Be­­nyo Yamo és Missodey Ad­­jeoda nemzetközi felelős ha­zánkba látogatott. A két fős küldöttség egy hétig — jú­nius 27-től július 4-ig — tartózkodott Magyarorszá­gon, és ezalatt tapasztalat­­cserékre alkalmat adó üzem­­látogatásokon vettek részt, s többek között ellátogattak a borsodi szénmedencébe is, ahol megtekintették a Ruda­­bányai Vasércbányát és a bányászati múzeumot. A 28- tól 30-ig Miskolcon tartóz­kodó küldöttséget elkísérte Hermann István, a BDSZ nemzetközi felelőse. 28-án a Rudabányai Vasércbányában a kedves vendégek a szer­vezeti élet itteni formáival, a dolgozók szociális és egész­ségügyi körülményeivel is­merkedtek és vártak választ az őket érdeklő kérdésekre. A külszíni fejtés megtekin­tése során elbeszélgettek a bányászokkal. A délutáni órákban a Borsodi Szénbá­nyák Vállalatnál a vendége­ket Baku Imre, a vállalat szakszervezeti bizottságának titkára és Váci László, a BSZ pártbizottságának tit­kára fogadta. Itt sajtótájé­koztató keretében kölcsönö­sen megismerkedhettek a vállalat szervezett dolgozói­nak munkakörülményeivel, az elért eredményekkel és magával a szakszervezet vál­lalaton belül betöltött szere­pével. Benyo Yamo, a togói bá­nyászok szakszervezetének főtitkára elmondotta, hogy országában a négy évvel ez­előtti államosítás tette lehe­tővé a szakszervezetek és az állam vezetőinek együttmű­ködését. Ekkor nyílt meg a lehetőség a dolgozók érde­keinek megfelelő képvisele­tére, arra, hogy biztosítsák számukra az alapvető szociá­lis és egyéb körülményeket. A nálunk látottakra a kö­vetkezőket válaszolta:­­ „A tapasztalatcsere dön­tően a szervezeti élet itteni formáira terjed ki, mert úgy érzem, van mit tanulni a magyar barátoktól és elvtár­saktól. A két nap tapaszta­latai alapján még korai len­ne sok következtetést levon­ni, de úgy érzem az önök országában oly régóta mű­ködő szakszervezetek szer­vezeti életéből nagyon sokat meríthetünk és hasznosítha­tunk a mi országunkban is.” A vendégek másnap, júni­us 28-án, az ország egyik legnagyobb és legmodernebb bányájával, Lyukóbányával ismerkedtek. A bányalátoga­tás alkalmával találkozhat­tak az elmúlt évi eredmé­nyek alapján országos első, Pataki Sándor vezette 120 fős szocialista brigád tagjai­val. A küldöttség 30-án visszautazott a fővárosba. Csákó Gyula A­­ogói vendégek beszélgetnek a BSZ szakszervezeti bizottságának titkárával Kozák íelé.

Next