Borsodi Bányász, 1979. január-június (22. évfolyam, 1-26. szám)

1979-01-04 / 1. szám

/ Ax >i­rl Miskolci Bü. Szuhavölgyi Bü. Orrnosi Bü. Farkaslyuki Bü. Putnoki Bü. Mákvölgyi Bü. Bükkaljai Bü. Vállalat: 103,4% LEGJOBB AKNÁK Lyukóbánya Putnok Feketevölgy Ormos VII. Egercsehi 126,5% 118,1% 114,30/0 112,1% HO,20/o Korszerűsítik a szállítást Évek óta az együk legége­tőbb probléma Putnok-aknán a munkahelyek üres csillé­vel való ellátása, amit el­sősorban a meddőürítés kor­szerűtlensége okoz. Emiatt több esetben lassítani kel­lett a frontok termelését és csökkenteni az elővárások ütemét. A probléma részle­ges megoldására a vállalat tervezési osztálya vállalko­zott, és tervei alapján a FAKBU elkészítette a java­solt buktatóberendezést. Ennek segítségével a bá­nyából külszínre kerülő meddős csillék tartalma gé­pi úton denevér csillékbe kerül, amelyeknek kiüríté­se jóval kevesebb fizikai munkát igényel. A berende­zés átürítő betonalapjai már elkészültek, és mire lapunk megjelenik, a szereléssel is végeztek a szakemberek, így 1979-ben már valamivel korszerűbb módon történik Putnok-aknán a meddőürí­tés. A minőségi mutatókról Azt, hogy miként dolgo­zik egy bányaüzem, mi­lyen szinten dolgozik egy akna, nemcsak a kitermelt szén mennyisége mutatja, hanem a minőségi mutatók is. Ezen a téren pedig min­dig van tennivaló minde­nütt. Mivel az 1978-as ös­­­szesített adatok még nem állnak rendelkezésünkre, így csak a novemberi mi­nőségi mutatókat tudjuk is­mertetni lapunk olvasóival. A tervezetthez képest a legjobb kalóriájú szenet az egercsehi aknában termel­ték ki, hiszen a tervezett 3399 kcal/kg-hoz képest 3683 kcal/kg-os mutatót ér­tek el. Őket követi kalóriá­ban a királdi, 3573 kcal/kg­­mal. Mindkét aknán azon­ban olyan kevés a ki­termelt szén mennyisége, hogy össze sem lehet hason­lítani például Lyukóval vagy Feketevölggyel. Az ő eredményük viszont ebben a tekintetben 2764, illetve 2797 kcal­­ kg volt. Ha viszont a kitermelt szén hamutartalmát vizs­gáljuk, akkor már a Putno­ki Bányaüzem áll az élen 13,2 százalékos hamutarta­lommal. Következő a Far­kaslyuki Bányaüzem, ahol 19,15 százalék az eredmény. A legmagasabb hamutartal­ma a tervzárói szénnek van, 29,9 százalék. Sajnos, ma­gas a Bükkaljai Bányaüzem mutatója is, a tervezett 27,9 százalékkal szemben 28,7. Ha az üzemeknél kiter­melt szén­kocka—darabos arányát vizsgáljuk, akkor Rudolftelepet említhetjük elsőként. írd és mondd, 40,4 százalék a kocka—darabos arányuk. E téren jónak mondható a vállalati ered­mény is — a tervezett 34,3 százaléknak megfelelő — bár itt van még javítaniva­ló VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! XXII. évfolyam, 1. szám Ára: 50 fillér Ж [UNK]уе [UNK]аЯУ [UNK]tm­S. • 4. 'i ' yV StorSSí lÉl&.Jk-ki.' iíl «Isié шя [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]ммт им у ш [UNK] I 1979. január 4. Újabb mérföldkő Lyukóbányán A­z 1978-as esztendő utol­só napjainak egyikén nemcsak a borsodi, de a magyar szénbányász­kodás történetében is egye­dülálló eseményre került sor. Huszonnyolcadikén délelőtt tizenegy óra 35 perckor út­jára indították a lyukói fel­­adóállomáson azt a fehérre festett, szépen feldíszített csillét, amely képletesen az egymilliomodik tonna szenet tartalmazta, amelyet ebben az évben a lyukói aknából kitermeltek. Valamennyien jól emlék­szünk még az év elején meg­rendezett szocialista brigád­vezetői tanácskozásra, ahol megfogalmazódott az egymil­lió tonna gondolata. Akkor — mondjuk meg őszintén —, nem nagyon hittünk benne. Egy aknából egy év alatt egymillió tonna szenet kiter­melni nem gyerekjáték, s ez mindenképpen csak rendkí­vül jó munkaszervezéssel, s a rendelkezésre álló munka­idő és gépkapacitás kihasz­nálásával lehet. Nos, e tekin­tetben a Miskolci Bányaüzem kollektívája jelesre vizsgá­zott. A lyukóiak erre az évre 280 munkanapot terveztek, viszont ezzel szemben a nép­­gazdasági igények fokozott kielégítése érdekében 12 pót­műszakot vállaltak. A jó munka gyümölcse elég ha­mar beérett, hiszen mi ma­gunk is tudósítottunk arról, hogy a vállalatnál elsőként a lyukói Pataki Sándor szo­cialista brigádja teljesítette éves tervelőirányzatát. A hír­neves brigád tagjai október 30-án már a többlettonná­kért szálltak le a föld mé­lyébe. Ugyancsak nagy erő­bedobással dolgoztak az elő­vájó, szállító és kiszolgáló brigádok — beleértve termé­szetesen a külszíni műhelyek dolgozóit — is. A közös ös­­­szefogás eredménye, hogy de­cember 28-án kitermelték az egymilliomodik tonna szenet. A termelvény hatvan száza­lékát a pajzsos fejtés bizto­sította, tíz százalék pedig az elővárásokról került a kül­színre. A jövő bányászkodását a nagy kapacitású, komplex gépesítésű fejtések jelentik. Azt hiszem, nem árulunk el titkot, ha már most elmond­juk, hogy a következő lépés vállalatunknál, egy fejtésről egy év alatt, egymillió tonna szén kitermelése, s e tekin­tetben is a Miskolci Bánya­üzem lesz az úttörő. E cél el­éréséért azonban még szük­ség van a szállítórendszer rekonstrukciójára. incs már messze az az idő, amikor a lyukói frontokon kitermelt szén pneumatikus úton jut el a külszíni szállítóbe­rendezésekig, ahol ugyancsak megtörténik majd a csillegel­adás automatizálása is. Sőt, a következő ötéves terv so­rán korszerűsítik a szénosz­tályozót is, s nem kell töb­bet a szénosztályozó lányai­nak és asszonyainak műsza­konként hetven mázsa ter­­melvényt megmozgatni. A családias hangulatú kis ünneplésre a főmérnöki iro­dában került sor, ahol Mo­nos János, a vállalat igazga­tója újságírók jelenlétében megköszönte a bányaüzem gazdasági vezetőinek, az egész akna kollektívájának az egymillió tonna szén ki­termelése érdekében végzett áldozatos munkáját. A vállalat igazgatója töb­bek között beszélt arról, mi­lyen tervek, elképzelések fog­lalkoztatják a jövőre vonat­kozóan a vállalat vezetőit. Megtudtuk, hogy a követel­mények változatlanul maga­sak, s 1979-ben is több mint ötmillió tonna szén kiterme­lését kéri a népgazdaság a vállalat üzemeitől. Feljegyez­tük azt is, hogy a pneuma­tikus szállítórendszer kialakí­tásával naponta mintegy ezer tonnával több szenet tudnak majd a külszínre juttatni. Lyukóban éves szinten a naponta felszínre küldött szén mennyisége 344 vagon volt, ami mindenképpen ki­emelkedő teljesítmény. Érde­mes azt is­­ megemlíteni, hogy igen kedvező a létszám fi­zikai aránya is, hiszen az ak­na létszámának 91 százaléka fizikai dolgozó. A beszélgetés során szó esett továbbá arról, hogy Lyukóbányán, — ahol negy­ven évvel ezelőtt kezdődött a bányászkodás­­, még negyven évre való szénkész­let található, s az évi egy­millió tonna kitermelése az elkövetkező évtizedekben is biztosított. Mivel a lyukóiak egy dollárnyi értéket tizen­hat­­ forintért állítanak elő, mindenképpen megéri a tő­kés importból behozott be­rendezések alkalmazása is. Az egymillió tonna kiterme­lése még akkor is biztosított, ha a mukakörülmények ja­vítása következményeként bevezetik az ötnapos munka­hetet, a folyamatos munka­rend figyelembevételével. M­indez úgy történik majd, hogy nem vál­tozik a rendelkezésre álló létszám. Termé­szetesen a legfontosabb dol­gok közé tartozik a bánya jó előkészítettsége, amely első­sorban a vágathajtási tevé­kenység meggyorsításával biztosítható. Mindezekről és még egy sor más témáról beszélget­tek az­ újságírókkal az akna vezetői és a vállalat igazga­tója, majd fél tizenkettő után öt perccel a feladóállo­máson megszólalt a csengő, amely a feldíszített csille út­nak indítását jelezte. Tankó István munkavezető az indí­tóálláshoz tolta a szénnel teli csillét. A fehérre festett szállítóeszköz az LY 454-es és az E­ 7-es jelű csille között indult útnak több mint tíz kilométeres útjára. Sajnál­tuk, hogy az egész vidék ködbe burkolózott, másként látták volna a Pitypalatty­­völgyben lakó bányászok, ho­gyan utazik az egymilliomo­dik tonna szenet tartalmazó csille a tartóoszlopok maga­sában. A kötélpályán körülbelül két óra alatt jutott el a szén az osztályozó tizennyolcas szintjére. Mi már egy órakor ott voltunk a munkahelyen, ahol ebben a műszakban öten dolgoztak a fogadóállo­máson. Miglécz Miklós, Ba­­ráth Sándor, Mihók János, Geda György és Vass József arcán nem látszott semmiféle ünnepélyesség. Végezték munkájukat, mint a hét, vagy az év bármelyik napján. Mi­kor a szögállomásról megér­kezett a telefonüzenet, már az osztályozó vezetői, Bartha Alfonz és Üveges János is ott voltak, Dr. Szentpéteri Ernő osztályvezetővel egye­temben. Az ünnepélyes pillanatra felhívtunk a szalagok mellől három asszonyt is, legyenek tanúi a nem mindennapi ese­ménynek. Mikor feltűnt az LY 454. számú csille, egy pil­lanatra megállt a kötélpálya, s a dolgozók a döntőállásig kézzel tolták be ünnepélye­sen a felszalagozott csillét. Hogy mennyire vidám embe­rek a bányászok, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy nem állták meg viccelődés nélkül. Egyikük megjegyezte, mikor a fémlapra hullott a szén, hogy bárcsak minden aknától ilyen tiszta külde­mény érkezne naponta min­den csillében, akkor nem len­ne szükség a válogatásra. Öt munkanappal az év vége előtt megszületett tehát a siker, amely újabb mérföldkövet je­lent Lyukóbánya életében. A munka azonban nem fejező­dött be, hiszen szilveszterig még körülbelül négyezer ton­na szenet termelnek az egy­millió tonnán felül a lyukói bányászok. A vállalatvezetés pedig elismerésként összesen 600 ezer forinttal jutalmazta meg mindazokat, akik a leg­többet tették a sikerért. B. S. M K Az egymilliomodik tonna szenet tartalmazó, fehérre festett, felszalagozott csille délelőtt 11 óra 30 perckor indult útjára a lyukói feladóállomáson, s 13 óra 15 perckor érkezett a KQSZGY-be, ahol a vezetők fogadták a nem mindennapi jó­kívánságot, majd koccintottak a szénnel együtt utazott pezsgővel a kiemelkedő munkasikerre. Fotó: Laczó — Kozma a mércét! MÁR MINDENÜTT el­csitultak a szilveszteri trom­biták, megittuk az óévet búcsúztató vörös bort, s fel­bontottuk az új esztendőt, köszöntő pezsgőt. Öregeb­bek lettünk ismét egy év­vel. Bezártuk azt a határ­időnaplót, amely 1978. évi feladatainkat, s azok végre­hajtásának sikereit örökí­tették meg, s bár az egész gazdasági évet illetően a végső összegzés még ezután következik, újult erővel lép­tük át az 1979-es év kapu­ját. Jól dolgoztunk, hiszen — mint az a vállalati szocia­lista brigádvezetői tanács­kozáson is elhangzott — a Borsodi Szénbányák elért eredményei alapján megpá­lyázhatja a „Kiváló Válla­lat” elismerést. Pedig nem volt könnyű a dolgunk. Olyan nagy jelentőségű munkák elvégzéséről adha­tunk számot, mint a feke­tevölgyi szállítási rekonst­rukció, a mocsolyási függő­leges akna elkészülte, a putnoki rekonstrukció foly­tatása, de olyan emlék is megmarad bennünk, mint a májusi Szeles-aknai vízbe­törés, amely összefogásra szólította a borsodi bá­nyásztársadalmat. Az ország gazdasági hely­zete mindannyiunk előtt is­mert. Tudjuk jól, hogy az előttünk levő hónapok sor­­rán magasabbra kell emel­nünk a mércét, hogy eleget tehessünk a velünk szem­ben támasztott követelmé­nyeknek. Az ország 1979-ben is mintegy ötmillió tonna szén kitermelését várja tőlünk, borsodi bányászoktól, s hogy elérhető, teljesíthető mindez, arra az elmúlt évi sikeres munka kell, hogy le­gyen a biztosíték. Nem nagyon lesz több pénzünk új gépekre, to­vábbra is a belső tartalékok jobb kiaknázásával, a ren­delkezésre álló eszközök ha­tékonyságának fokozásával, s körültekintőbb munka­­szervezéssel kell megvaló­sítanunk mindazokat a cé­­kitűzéseket, amelyek meg­valósításáért összefogtunk AZ UTÓBBI ÉVEKBEN mindig egy jelentős politi­kai esemény évfordulója adta meg a munka jelsza­vait. Két éve a NOSZF 60. évfordulója tiszteletére tet­ték meg felajánlásaikat a munkahelyi kollektívák, 1978-ban a KMP megalaku­lásának hat évtizedes év­fordulója adott nagyobb hangsúlyt a kifogástalan­­ munkának, ez az év pedig a Tanácsköztársaság kikiáltá­sának hat évtizedes jubi­leuma jegyében zajlik. A több mint két évtizedes munkaversenyben felnőtté vált szocialista brigádok ez­úttal is igen nagy szerepet kapnak a termelési és mi­nőségi feladatok teljesítésé­­ben, a kitűzött cél elérésé­ben. A buzdító szóra, a lelke­­sítő gondolatokra minden­kor igen nagy szükség van. El kell végre jönni annak az időnek, amikor a minő­ségi követelmények mara­déktalan teljesítése a leg­első feladatok közé tarto­zik. GONDOLJUNK ARRA,hogy már az új esztendő el­ső napjaiban mindent meg kell tennünk annak érde­­kb­en hogy fejlődé­sünk egyen­letes ívű és töretlen legen. Egyenletes tempóban dol­gozzunk, segítsük egymást, és politikai téren is követ­kezetes munka jellemezze, hétköznapjainkat. Ha erre képesek vagyunk, akkor is­mét egy lépéssel közelebb kerültünk az ötödik ötéves terv célkitűzéseinek teljesí­téséhez.

Next