Borsodi Bányász, 1979. július-december (22. évfolyam, 27-52. szám)
1979-07-05 / 27. szám
1979. július 5. BORSODI BÁNYÁSZ A terveknek megfelelően Elővárosokon Putnokon A SZEMÉLYSZÁLLÍTÓ gumiszalagon oldalunkon fekve, kényelmesen utaztunk a bánya mélyébe, s alig tíz perc alatt, már a II-es számú lejtős akna folytatásában készülő új gumiszalagsor építését figyeltük. A vázszerelési munkálatok teljesen befejeződtek, a végfeszítőállomáson is az utolsó simításokat végezték, így semmi akadálya nem lesz a július első napjaira tervezett próbaüzemnek. Ez Putnok-aknán újabb lépést jelent a korszerű szállítási rendszer megvalósítása felé. Erre a szalagsorra ürít majd, a már évek óta működő ХП-es ereszkei gumiszálat egy átadó surrantó segítségével. A teljes szállítási rekonstrukciós munkálatok befejezése után ez a gumiszalagsorból álló ,,köldökzsinór” biztosítja majd a bánya és a külszín közötti összeköttetést, s üzembe helyezésével lényegesen megnő az akna szállítási kapacitása és tovább csökken a ki-, illetve beszállási idő. A mélyszinti alapvágat hajtását — amely szintén fontos beruházási munkálat —, a Bartók T. Béla vezette szocialista brigád végzi F—8 típusú elővájó géppel. Útközben kísérőnk, Markovics Sándor frontmérnök elmondta, hogy ebből a berendezésből az országban mindössze kettő van. Az, hogy az egyik Putnok-aknán üzemel, bizonyos megbecsülését jelenti az itt folyó munkálatoknak és az itt dolgozó kollektívának. A csapat éppen befejezte a reggelizést. Kovács Béla harmadvezető vásárhellyel kínált és amíg előkerestem a noteszt meg a tollat a hatalmas méretű vendégbányajáró ruhából, majd bemutatta a szak többi tagjait is: Demjén Istvánt és Hubai Lászlót. — Úgy tudom, hogy mostanában sokat bosszankodnak — vágtam rögtön a dolgok közepébe. Hát valóban így áll a dolog — válaszolta a harmadvezető —, ugyanis nem úgy mennek a dolgok, mint ahogyan azt mi szeretnénk. Lassan dél lesz, de még csak egy vágást csináltunk. Ez kevés. — Mi a probléma? — Az az igazság, hogy többet vártunk ettől a kombájntól, hiszen többet is tud a többi F-gépekhez képest. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy prototípus, s ezért bizony sok a meghibásodás. Az utóbbi napokban gyakran volt vele gondunk. Nehezíti a helyzetet az alkatrészek hiánya is. — Az igazsághoz tartozik—■ szólt közbe Hubai László, aki már huszonévesen a Bartók csapatba került, s ez a szakmában elismerést jelent, hogy ha jól menne a gép, egyelőre akkor sem tudnánk belőle kihozni a maximumot, mivel szűk a szállítási kapacitás. Ma csak egyet vágtunk, ami tíz csille meddőt jelent, de hiába is vágtunk volna többet, nem tudtuk volna mivel kiszállítani. Reggel óta egy cúgot kaptunk, — tizenhárom csillét —, pedig műszakonként hatvanat is meg tudnánk rakni. Ez az utóbbi mondat felért egy varázsigével, ugyanis üres csillék érkezését jelezték. A csapat tagjai azonnal a gépnél teremtek. Kovács Béla elvégezte az ellenőrzést, azután beindította a motort. A több tonnás test megmozdult és súlyához képest igen könnyedén közelített lánctalpain a meddőhöz. Újabb mozdulatok a gombok és a botkormányok sűrűjében, s pillanatok alatt, a megfelelő magasságra és irányba állt be a fejmajd pörögni kezdtek a fejmotorok is. A tankszerű gép nekirugaszkodott a meddőnek és könnyedén morzsolta a kőzetet, helyenként szekrénynyi nagyságú darabokat is leszakítva a homlokról. A három bányász még a köszönésünket sem hallotta, úgy lefoglalta őket a munka. Most jó a gép, üres csille is van, ilyenkor dolgozni kell, s ez rajtuk eddig sem múlott. NEGYEDÓRÁS gyaloglás után merőben más munkahelyre kerültünk. Talpvíz, tőtevíz és sár fogadott a Kondorosi László vezette ifjúsági brigád munkahelyén. Putrok-akna egyetlen föld alatti ifjúsági kollektívája a front légvágatát hajtotta, eléggé nehéz körülmények között. Alig lehetett megkülönböztetni a brigád tagjait, mindnyájan sárosak és vizesek voltak. A gazda magasabb termetével tűnt ki a többiek közül, de az ő arcát sem tudtam kifürkészni, mert vonásait eltakarta a szétmázolt és megszáradt sár. — Mivel fél év végéhez közeledünk, bizonyára elkészült már a brigád önértékelése. Elmondaná ennek a legfontosabb megállapításait? — kérdeztem a harmincéves gazdától. — Július közepén tartjuk a következő brigádértekezletet, s akkor értékeljük az első fél évben végzett munkát is. Ez a csapat két és fél éve dolgozik együtt, s az eddigi legjobb eredményünk az 1977-ben elért vállalati harmadik hely volt. Fiatal kollektíva, hiszen az átlagkor harminc év körül van, a legfiatalabb tagunk Sikorszki Sándor 22 éves, a legidősebb pedig Kriston László negyvenéves. Erre az évre a bronz fokozat elérését tűztük ki célul, de — mint azt az önértékelés során is elmondom majd — az ezüst elnyerésére is megvan minden reményünk. A júniusi hónap kivételével szépen dolgoztunk, s többször is megközelítettük a 100 folyóméteres „ álomhatárt”. Második hónapja dolgozunk F6—HK típusú elővájó géppel, azelőtt kézzel hajtottunk. Nagyon jó a berendezés, csak ki kell használni, ami nekünk a jelenlegi körülmények között nem sikerül, ugyanis nagyon elvizesedett a munkahely. Mint az előbb mondtam, a csapat száz folyóméter vágat kihajlását tűzte ki célul a júniusi hónapra, de örülni fogunk, ha 70—75 méter sikerül. Az értékeléskor a jó munkáért járó dicséret mellett egy hiányosságra is felhívom majd a fiúk figyelmét. Néhányan a fiatalabbak közül, hevesebb vérmérsékletűek a kelleténél és a varóbb megjegyzések kíséretében hajtják végre a harmadvezetők utasításait. Komolyabb probléma soha nem fordult még elő, de éppen ezért, a kisebb megjegyzéseket is kerülni kell. SOK SZERENCSÉT és a százméteres havi előirányzat mielőbbi elérését kívántuk a csapatnak és elindultunk az akna komplexen gépesített frontfejtése irányába. Tapasztalatainkról a következő számunkban számolunk be. Fónagy István Anga Sándor vájár, a Kondorosi László vezette ifjúsági brigád tagja Kovács Béla vájárlakatos, beindítja az F—8-as kombájnt Kriston К. László harmadvezető vájár 3 A bánya helyén központi telephely BESZÉLGETÉS A MIK IGAZGATÓJÁVAL Ott szálltam le a Perecesre igyekvő autóbuszról, ahonnan négy évvel ezelőtt még a szenet szállító autók indultak .Щак, de csak későn vettem észre, hogy ez a bejárat megszűnt, s egy drótkerítés állja el az utam, így aztán nem volt mit tenni, meg kellett kerülnöm a betonkerítést, s emiatt majdnem tíz percet késtem a délelőtt fél kilencre megbeszélt randevúról. Nyíri István, a Miskolci Ingatlankezelő Vállalat igazgatója azonban nem csinált más programot a megbeszélt időre. Tudtam, hogy fiatalember lesz a beszélgető partnerem, arra azonban csak az ajtónyitáskor jöttem rá, hogy régi ismerősök vagyunk. Ő ugyanis bányamérnökként végzett a műszaki egyetemen, így aztán nem idegen tőle a föld alatti világ sem. A régi erenyei aknából nem sok maradt. Csak az egykori központi épületek, néhány műhely, s a magas betonkerítésen belül nagy változás nyomai láthatók. — Mi 1977 . június 30-án vettük birtokunkba a régi bányaépületeket, az erenyői akna területét. Hogy mit szeretnénk itt kialakítani? Kilencvenkétmillió forintos beruházással valósítjuk meg elképzeléseinket, s a munkát 1982 decemberére befejezzük. A városi ingatlankezelő vállalat összes telephelyét idehozzuk, jelenleg ugyanis 38 telepen vannak elhelyezve a különböző szakterületek. Itt a központi épületben, ahol beszélgetünk, az irányító testület található. A beruházás nyomán az első két épület már elkészült, a külszíni transzformátorépületben pedig kialakítottuk a főépítész vezetőséget. A régi műhelyépületeket meghagytuk, a szabad területekre pedig KERVÁZ-ból építjük fel a szükséges csarnokokat, műhelyeket és egyéb helyiségeket. A kivitelezést a BÁÉV végzi. Ahol egykor a fatelep volt, ott helyezzük el mi is a fűrészáruraktárt és a feldolgozó részleget. Oda pedig, ahol valamikor a mázsaház volt, mi a szállítási részleget telepítjük, amely nyolcvan gépjármű befogadására lesz alkalmas, természetesen beleértve a javítóműhelyeket is. _— Mennyi az ingatlankezelő vállalat létszáma? — Ezerhatszázan voltunk, de ahogy kivált, a Távhő, 1291-en maradtunk. S mint mondtam, jelenleg 38 különböző helyen dolgoznak alkalmazottaink. Több mint 28 ezer bérlemény tartozik hozzánk, s ebből 26 500 lakás. Több mint nyolcmilliárd forintot képvisel az a nemzeti vagyon, amelynek karbantartásáért, kezeléséért mi felelünk. — Az üzemeltetési, karbantartási és felújítási munka rendkívül összetett feladat. Évente mennyit költenek a város ingatlanjainak karbantartására, s milyen forrásokból teremtik elő a költségeket? — A múlt évben 157, az idén pedig 237 millió forint jut a bérlemények javítására, karbantartására, s három forrás áll rendelkezésünkre. Első a tanácsi fejlesztési alap, második a központi állami költségvetés, a harmad difi« pedig a saját gazdálkodásunkból teremtődik. — Milyen a lakásbérlők fizetési morálja, tartoznak-e sokan a lakbérrel? — Ez megint bonyolult téma, s addig, amíg át nem álltunk a számítógépes adatfeldolgozásra, nem láttuk tisztán ezt a helyzetet. Természetesen most is vannak, akik késedelmesen fizetik be a lakbéreket, de már gyorsabban megtaláljuk a notórius nem fizetőket. — No, és mi van akkor, ha például valahol vasárnap délelőtt elreped egy vízvezetékcső? — Akkor rendelkezésre áll a gyors hibaelhárító-szolgálatunk, amely 1979. január elsejétől tevékenykedik a nap huszonnégy órájában. A 35-522-es telefonon lehet szolgáltatásaikat igénybe venni. Hét közben pedig a házkezelőségeken — ebből négy működik a városban —, illetve a 38-383-as telefonon jelenthetik be panaszaikat. Ezeken kívül minden hétfőn fogadónapot tart a vezetőség a Hunyadi utca 19. szám alatti részlegnél. Ha ide jönnek a bérlők, kérjük, hozzák magukkal a szükséges papírokat, mert csak így tudunk hatékonyan intézkedni, rendelkezni. . ... — Hogyan, mennyi idő után kerül sor egy-egy épület felújítására? —Az igazság szerint az új épületekhez tizenöt évig hozzá se kellene nyúlni, de a rengeteg bérlemény, s a régi épületek miatt, sok az elmaradt felújítás. Általában nálunk 22—25 évvel az építés után válik szükségessé nagyobb arányú munka. A következő szempontok a mérvadóak a felújításoknál. Első az elhasználódás mértéke, második a városkép, s sorolhatnám tovább. Mi évente összeállítjuk a sorra kerülő bérlemények jegyzékét, s ezt a városi tanács vb. hagyja A munkákat 50 millió forintos kapacitásig mi magunk, ezen felül idegen kivitelező végzi. Általában a Miskolci Építőipari Vállalat dolgozik nekünk. — Milyen a szakmunkásgárda, van-e fluktuáció.’ __ A szakmunkás-létszámunk állandó, csak a segédmunkások között nagyobb arányú a cserélődés. Nem mondom, hogy nincs baj egyik-másik szakmunkásunkkal, de e téren közrejátszik az is, hogy a jobb munka reményében a bérlők etetikitatják dolgozóinkat. A szabálytalanságnak így két illetve okozója lehet. Mi a dolgozóinkat a végzett munkáért megfizetjük, semmi szükség nincs az „elkényeztetésükre”. Az igazgató beavat még néhány tudnivalóba. Például mi módon kell a fűtéskorszerűsítést kérni, s milyen témában, hogyan kell intézkedni, de erről a bányász lakásbérlők pontos felvilágosítást kaphatnak a területi házkezelőségen is. _ Tudjuk jól, hogy évente mindenkinek akad dolga az ingatlankezelő vállalattal. Ezért is látogattuk meg őket, no meg az is közrejátszott, hogy központi telephelyükön valamikor bánya volt. Akik annak idején ott dolgoztak, azoknak most bizonyára sok emlékepizód jut eszükbe az ott töltött esztendőkről. Berencsy Sándor Kozma-fotó Nyíri István igazgató A régi akna üzemtere madártávlatból Kozma István képei