Borsodi Bányász, 1981. július-december (24. évfolyam, 26-52. szám)
1981-07-02 / 26. szám
981. július 7. в [UNK] [UNK]а [UNK]от вд^тдте Egy EHOR és más semmi Gondok az edelényi elővájásokon Az edelényi bányában vékonytelepi munkahelyekből fejtik a szenet. Gyorsabb tehát a frontok sebessége, ezért gyorsabbnak kell lennie az elővájási tevékenységnek is, ha hosszabb távon tartani kívánják a feltártsági szintet. Az elővájási ütem gyorsításához gépekre lenne szükségünk, azonban jelen pillanatban mindössze egy EHOR segíti a munkánkat — mondta Jobbágy József, Edelény I—IV. akna elővárási körletvezetője. — Ennek ellenére a 15 elővárási csapat kitett magáért az első fél évben és 40 folyóméterrel teljesítette túl a 3890 folyóméteres időarányos tervet. Növeli a teljesítmény értékét, hogy az EHOB-ral dolgozó csapatot kivéve, egyetlen brigádot sem tudtunk minden műszakban elővárásra telepíteni. — Mi volt az oka ennek? — Több körülmény is közrejátszott ebben. Elsősorban azt emelném ki, hogy vezetőink sajnos nem úgy kezelik az elővárásokat, mint a frontfejtéseket. Rendszeresen előfordul, hogy elővájásokról viszünk embereket frontra, s addig áll a vágathajtás. Az ellenkezőjére alig volt példa. A folyamatos munkához szükséges berendezések biztosításában sem tapasztalható az a hozzáállás, amit például a frontoknál látunk nap mint nap. Alapvető dolgok hiányoznak. Ventillátorok, szivattyúk és villák után szaladgálunk, eredmény nélkül. Nincs például sínhevedercsavar, ami a szállítópályán összefogná a síneket. Ez nagyon veszélyes, biztonsági okokból is, nem beszélve arról, hogy sok esetben akadályozza a folyamatos szállítást. • Ilyen körülmények között nehéz lesz biztosítani azt a vádatmennyiséget, amit majd a még csak tervekben szereplő vékonytelepi pajzs alkalmazása igényel. A pajzs üzembe helyezése után éves szinten százas nagyságrenddel nő majd a kihajtási igény. Már a jelenlegi termelési kapacitáshoz sem elég ez az ütem. Az egy darab EHOR önmagában kevés, többre lenne szükségünk, már csak azért is, mert a berendezés nálunk bizonyított. Az első fél évben összesen 480 folyómétert hajtott ki segítségével a Bodolai Ferenc vezette szocialista brigád, tehát 80 folyómétert havonta. — Több tény indokolja az edelényi elővárosok gépesítését. Elsősorban az, hogy a 7500—8000 folyóméteres éves terv nagyságrendben a harmadik a vállalatnál. Az sem mellékes, hogy amíg a vállalatnál a vágatok 50 százalékát hajtják gépekkel, addig nálunk csak a 10 százalékát. Figyelmeztető számunkra, s ez is indoka a gépesítésnek, hogy rendkívül nagy az elöregedés az elővárosi munkahelyeken. Egyre kevesebb csapatot tudunk összehozni, mert a fiatalok nem szívesen vállalják a kézi elővárással járó nehézségeket. — Úgy tudom, hogy szó volt még egy EHOR üzembe helyezéséről. — Szó volt róla, de eddig még nem kaptuk meg. Legutóbb olyan ígéretet kaptunk, hogy a harmadik negyedévben szállítják. Már alig várjuk. Egyébként nekem meggyőződésem, hogy F-gépet is lehetne alkalmazni Edelényben. Már csak azért is, mert az ellenkezőjét még senki nem bizonyította be. A jövőben mindenféleképpen közelíteni kell az elővárosi munkahelyek gépesítését a frontok gépesítéséhez, különben néhány éven belül a kemény munka ellenére sem tudjuk tartani az alapvetően szükséges előkészítettségi szintet — mondta Jobbász József. — Jónagy — Színvonalas eszközgazdálkodás, hatékonyabb munka A Miskolci Bányaüzem idei széntermelési terve egymilliószáztizenhatezer tormna. Ennek a hatalmas mennyiségnek a felszínre küldése, a folyamatos termelés feltételeinek megteremtése függ attól, hogy a miskolci bányászok rendelkeznek-e a szükséges berendezésekkel. Másképpen fogalmazva: az elővárosi és termelési feladatok megvalósításához az év elején hogyan sikerült biztosítani a szükséges állóeszközállományt? A holt munka milyen arányt képvisel a tervcélok megvalósításában? Az elmúlt héten, szerdán ezekről a kérdésekről beszélgettünk Nagy György gépészeti főmérnökhelyettessel. — Január elsejétől a harmadik tömegtermelő munkahelyen is létrejött a gépesített termelés, s ezzel — a vállalatnál elsőként — Lyukóbányán megvalósult a fejtések komplex gépesítése — kezdte Nagy György. — A termelés meghatározójává egyre inkább az alkalmazott holtmunka válik. A fejtések teljes gépesítésével jelentősen bővült a gépi állóeszközállomány is: összesen három maróhenger, 240 pajzsberendezés, 16 láncos vonszoló, 18 szállítógép, 136 szivattyú és mintegy 7 kilométernyi szállítószalag-rendszer segíti bányászaink termelési tevékenységét. A már említett szállítási és kiszolgálói rendszer mellett elővárosi feladataink megvalósítását az év első felében hét F-gép könnyítette. A termelés vonatkozásában kiemelt figyelmet fordítottunk a második negyedévben végrehajtott kettős frontszerelésre. A feltételek minél tökéletesebb megteremtése érdekében már az év elején kidolgoztunk egy tinktervet, amely az anyag- és eszközigények mellett a műszakráfordítást is tartalmazta. Ezzel párhuzamosan a vállalat felé is elküldtük igénylésünket, s az abban foglaltakat — az EKF—2 láncosvonszoló alkatrészeinek kivételével — a vállalat illetékes osztálya rendelkezésünkre is bocsátotta. A láncosvonszoló felújítására is kaptunk ötmillió forintot, de felhasználására csak szeptember után kerülhet sor. A rendelkezésünkre álló alkatrészek addig elegendőek a berendezések üzemeltetéséhez, így nem kerülhet veszélybe a termelés folyamatossága. A kettős szerelés sikeréhez hozzájárult, hogy szakembereink már jó előre kiépítették a közel háromkilométernyi szállítási rendszert, melyből a vállalat közel egy kilométernyi szakaszhoz biztosította a szükséges anyagokat. Nem lenne azonban reális a kép, ha nem tennénk említést meglevő gondjainkról. Ilyen többek között a víztelenítés hiányossága. A fejtési és egyéb bányatérségek megnyugtató víztelenítéséhez szükségünk lenne egy 420 literes, két-háromlépcsős szivattyúra és mintegy öt-hat darab kismunkahelyi víztelenítőberendezésre. Egyre több bosszúságot okoz szakembereinknek a 412-es pajzsokon alkalmazott lengyel hidraulika. A kiváltásához, illetve feljavításához szükséges anyagigényeinkből eddig még semmi nem valósult meg, S mint megtudtuk, rövid időn belül nem is számíthatunk kedvező változásra. A nagy teljesítményű komplex frontfejtések egyre nagyobb követelményt támasztanak az elővárásokkal szemben. Ez érthető is, hiszen a zökkenőmentes termelést csak kellő előkészítettséggel lehet biztosítani. E téren sikerül-e lépést tartani az igényekkel ? — Az év első hetében egy új F—8-as elővárógéppel bővült a kismunkahelyek állóeszköz-állománya, s így összesen már 7 gépi elővárásunk üzemel az aknában. Az F—8-as berendezéssel — a gépi és egyéb feltételek: szállítóeszközök, szivattyúk, szellőztetőberendezések biztosítása után — sikerült megvalósítani a gyorsított vágathajtási programot, melyet a jövőben tovább szeretnénk folytatni. Egy F—6-os előváló géppel a 11-es frontfejtés előkészítését kívánjuk meggyorsítani. A feltételek megteremtéséhez már hozzákezdtünk, ez irányú tevékenységünket hátráltatja azonban a szállítószalag-hevederek és a görgők hiánya. — A második fél évtől a föld alatti gépi állóeszközállományt naprakészen szeretnénk nyilvántartani, ezért egy alapos felmérést végeztünk a bánya teljes térségében. A berendezések számbavételét a villamos és gépészeti csoport szakemberei végezték. Gondos munkájuk eredményeként a második fél évtől, folyamatosan nyomon követhetővé válik a bányában alkalmazott berendezések holléte. A vizsgálat egyébként alapul szolgál a megfelelő tmk-tevékenységhez, hatékonyabbá válik a karbantartási munka. Elősegíti továbbá, hogy mindig megfelelő mennyiségű és minőségű berendezések álljanak a termelés és elővárás rendelkezésére — mondotta befejezésül Nagy György. Cs. Gy. 3 A föld alatt és a külszínen A karbantartás becsülete A Szuhavölgyi Bányaüzem a vállalat egyik legmagasabban gépesített üzeme, a berendezések bruttó értéke meghaladja a 360 millió forintot. A nagy értékű gépek szerelése, karbantartása 394 dolgozónak jelent állandó elfoglaltságot. A gépesítettség színvonalának ugrásszerű növekedése ugyanakkor egyre nagyobb szakértelmet is kíván az iparos dolgozóktól. Munkájuktól, az elvégzett tmk-tevékenységtől függ, hogy a berendezések milyen biztonsággal szolgálják a frontfejtési és elővárási szakembereket munkájuk során. A teljes üzemi létszám 25 százalékát jelentő iparos és karbantartó gárda négy területen látja el nap, mint nap feladatát: föld alatti lakatos-villanyszerelőként, külszíni karbantartókként, ügyeletesi hálózatban és a munkahelyekre beosztva tevékenykednek. Latermen Gusztáv üzemigazgató a következőképpen értékelt: — A gépek szerelését, karbantartását szervezetileg a műhelykörlet végzi, alapvetően megfelelő színvonalon — mondotta bevezetésképpen. — A szakemberek sokrétű tevékenysége közül legfontosabb a tömegtermelő és elővárosi munkahelyeken alkalmazott berendezések karbantartása. — Milyen időközönként történik a gépek javítása? — Ütemterv szerint javítjuk a maróhengereket, a függőleges aknai szállítóberendezéseket, a mozdonyokat, a főszellőztetési gépeket, valamint az energiaellátást biztosító villamos berendezéseket. A frontfejtések és elővárások nagy értékű berendezéseit általában az átszerelések alkalmával javítjuk fel. A gépesítettség magában hordja azt a veszélyt, hogy a gyakori meghibásodások nagy veszteséget okozhatnak a termelésben. Ebből következik, hogy a munkahelyeken állandó készenlétben kell állniuk a magas szakképzettségű iparosoknak. A leginkább járható út — úgy vélem — a kettős szakma előtérbe helyezése. Hogyan sikerült ezt a célt megvalósítani az üzemben? — Üzemünkben jelenleg 34 iparos tevékenykedik szakmányosként a munkahelyeken. Célunk a létszám további növelése. Elsősorban az F-gépes brigádokhoz kell minél több iparost telepítenünk. Ennek a gyakorlatnak az erősítése hatékonyabbá tenné a karbantartási munkát, elősegítené, hogy az iparosok minél kevesebb időt fordítsanak ügyeletesi munkára. Erőfeszítéseinket tükrözi, hogy a közelmúltban — kísérleti jelleggel — egy gépnél a lakatosműszakot beépítettük az elővárosi szakmányba. Az előzetesen elvégzett időfelmérés már bebizonyította, hogy az iparos szakember a karbantartás mellett munkaidejének közel 50 százalékát fordíthatja effektív elővárosi munkára. A még hatékonyabb karbantartási munka érdekében a jövőben elengedhetetlen a műhelyszervezet korszerűsítése is. A szó legszorosabb értelmében meg kell valósítani a tervszerű megelőző karbantartást. Az ügyeletesi műszakok számának csökkentésével csak a legszükségesebb területeken tartunk állandó ügyeletet. Az átszervezés következtében felmaradó iparoslétszámot pedig a tmk-ra csoportosítjuk át. Az átszervezéshez a személyi, tárgyi feltételeink adottak, csak a legmegfelelőbb módszert kell kidolgoznunk — mondotta befejezésül Sztermen Gusztáv. Ezt követően ellátogattunk a külszíni műhelykörletbe, ahol Molnár Gyula villamos üzemi csoportvezetővel beszélgettünk. Elmondta, hogy a megnövekedett feladatoknak egyre nehezebben tudnak eleget tenni a jelenlegi létszámmal. A csoportot alkotó 28 szakemberből mindössze csak húszan végeznek közvetlen tmk-tevékenységet. A mind több feladatot csak úgy tudjuk ellátni, ha a nagyjavítások alkalmával a föld alatti szakemberek is segítenek. Létszámgondjaink enyhítését hátráltatja a föld alatti és a külszíni szakemberek munkájának eltérő elismerése. Értendő ,ez a bérezés és egyéb juttatások közötti eltérésre. Külszíni dolgozóink sok tekintetben hátrányos helyzetben vannak; ilyen például a lakásjuttatás. Ennek hatásaként egyre nehezebb a ,,napon” megtartani a dolgozókat. Amint tehetik, föld alatti beosztásba kérik magukat, hiszen az ottani juttatások sokkal kedvezőbbek. Ha azt akarjuk, hogy a fiatal szakemberek minél nagyobb arányban maradjanak meg a külszíni munkahelyeken, akkor elsőként a két munkaterület közötti bérfeszültséget kell áthidalni, vagy legalább mérsékelni. Itt van például a mi kollektívánk, a 18 fős Zippernovszki szocialista brigád. Az elmúlt évben a szakmunkás-bizonyítvány megszerzése után három fiatal került hozzánk dolgozni s a velük folytatott többszöri beszélgetés arról győzött meg bennünket, hogy nem áll szándékukban megválni az üzemtől. Arra viszont már nincs garancia, hogy jobb fizetés reményében ne kérjék magukat a bányába. Ezért is lenne minél sürgetőbb hogy a külszíni dolgozók munkáját is azonos szinten ismerjék el, mint a föld alatti társaikét. Csákó Gyula Az F-gépet elszállították Lyukóbányára, a tanbányába, ahol az oktatás szolgálatába állítják Fneumatikus préssel nyomtatják ki a fogaskerék tengelyét