Borsodi Bányász, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)
1982-01-07 / 1. szám
1982. január 7. BORSODI BÁNTASZ Termelési körkép Hogyan zárták az évet üzemeink? (2.) Az elmúlt héten indítottuk útjára sorozatunkat, amelyben az üzemek igazgatóitól kértünk tájékoztatást az elmúlt évi célkitűzések megvalósításáról. E heti összeállításunkban három üzem vezetője számol be az 1981. évi feladatok megoldásáról. Levonták a tanulságokat Sztermen Gusztáv, a Szuhavölgyi Bányaüzem igazgatója gondokkal, nehézségekkel teli esztendőről számolt be: — Annak ellenére, hogy felkészültünk a nehézségekre, jelentkeztek olyan, előre nem látható geológiai problémák, amelyek majdnem megoldhatatlan feladatok elé állították az üzemet Frontfejtéseink kísérő vágatai olyan állapotba kerültek, hogy időnként kérdésessé vált a termelés. Sikerült azonban megbirkózni a feladattak ha a termelés rovására is. Pozitívum, hogy az áldatlan körülmények ellenére állandóan üzemelt a frontfejtés. Éves termelési tervünk 902 300 tonna szén kitermelése volt, az év végéig mintegy 130 ezer torna lemaradással kell számolnunk. Sok mindent vonzott maga után a frontfejtések kísérő vágatainak elszerencsétlenedése. A frontfejtési vágatok hajtására telepítettük az elővárosi csapatainkat, így nem tehettek eleget a tervezett vágathajtási feladatoknak. Lemaradtunk a vágathajtásban is, tízezer méter volt a tervünk, ezzel szemNagy László, a KOSZGY igazgatója örömökről és gondokról egyaránt beszélt: — Rekord született ebben az esztendőben üzemünkben. December 21-én a Miskolci Bányaüzemből beszállítottuk az 1 millió 250 ezredik tonna szenet, ebből 1 millió tonnát a kötélpályán. Egyébként az üzemek most, az év utolsó napjaiban is szépen termelnek, és fogadni is tudjuk a szenet. Gondunk — de talán majd az időjárás segít rajtunk —, hogy nagyon sok vasúti kocsi összegyűlt az elmúlt fagyos napok miatt, melyek ürítése nagyon nehéz. December 30-án reggel is 250 —260 megtelt vagon állt a ben az év utolsó napjáig körülbelül 6400 métert tudunk kihajtani Gondjaink ellenére ma még egyensúlyról beszélhetünk az üzemünkben, és ha az 1982-es esztendő kegyesebb lesz hozzánk, minden jobban sikerül. Leszűrtük a szükséges tanulságokat, elsősorban azt, hogy nagyobb takaróréteg alatt bányászkodunk, és így a vágatokat is jobban kell biztosítanunk. Az elkövetkeződő évben az egyik legfontosabb feladatunk, hogy július 1-én áttérjünk az ötnapos munkahétre. Ezt az időpontot tűztük ki az átállásra, mert ekkorra a frontfejtéseink olyan bányamezőbe jutnak, ahol biztosítható a folyamatos termelés. Köztudott, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzem a vállalat második legnagyobb üzeme, ezért a termelés mennyiségéből nem engedhetünk. A vállalattól a plusz munkaerő biztosításához 220 dolgozót kapunk, de mi magunk is igyekszünk felvenni munkásokat, bár nem könnyű. Eddig húsz dolgozót sikerült felvennünk, de még hatvanat várunk a pályaudvaron. Szervezéssel igyekeztünk enyhíteni a gondon, a műhely dolgozói közül többeket felkértünk, hogy segítsenek a vagonok ürítésénél. Szeretnénk, ha az új évre minél kevesebb vagonunk maradna, hogy ha az időjárás ismét zordra fordul, ne legyen fennakadás. — Évközben jelentősen gátolta a munkánkat, hogy az elszerencsétlenedett bányákból nagyon meddős, vizes, sáros szén érkezett. Különösen a téli időszakban okozott ez gondot a fagyás és a vagonürítés miatt. — Úgy érzem, üzemünk megtette a magáét az 1981- es évben, elvégeztük azokat a feladatokat, amiket a bányaüzemek vártak tőlünk. Nagy lelkesedéssel és szívesen állunk a rendelkezésükre 1982-ben is. — Tervszerűen haladt a mosómű építése, sikerült behoznunk azokat a lemaradásokat is, amelyek a tervkésések és az anyaghiány okoztak. Véleményem szerint a mosómű építését határidőre be tudjuk fejezni és nem titkolom azt a vágyunkat sem, hogy az eredeti határidőből jó munkával, jó szervezéssel szeretnénk lefaragni. Ha sikerül, 1983. december 31. helyett 1983. bányásznapján átadjuk a mosóművet. Nehézségeik ellenére dr. Szentpétery Ernő, az Ormosi Bányaüzem igazgatója, sikeresnek tartja az elmúlt évet. — Tavalyi indulásunkat elsősorban az átszerelések nehezítették : a vastagtelepi, alsópadi pajzsbiztosítású fejtéseket egy ’80-ról áthúzódó szerelésen kívül, még egy komplett átállást is el kellett végeznünk. A termelési szintünket meghatározó önjárós fejtés, homlokhosszabbítási, vágatharántolási gondok és más akadályt jelentő körülmények között dolgozott. A vékonytelepi MK—97 önjáró biztosítású komplex fejtés folyamatosságát is csak négy átállással tudtuk biztosítani. És e munkaterületen is számos geológiai nehézségbe ütköztünk. Főleg a főtébe települt vízdús homok okozott sok gondot. Az egyedi acélbiztosítású frontokon kilenc átszerelést végeztünk, ami nyilvánvalón az üzem dolgozóinak összehangolt, jó munkájának eredménye. — Vágathajtási tervünket mintegy 1800 méterrel teljesítettük túl. Kiemelkedik ebből az F-gépes vágathajtás 145,6 százalékos teljesítménye. Újlaki Miklós kollektívája elérte a 2400 m/év kihajtási sebességet! Éves tervünk célkitűzéseinél 40 600 tonnával tudunk többet nyújtani a népgazdaságnak. — Árbevételi tervünket 110,6 százalékra teljesítettük. — Üzemünkben április 1- én vezetjük be az ötnapos munkahetet, elsőként a szénelőkészítő és a kötélpálya üzemegységekben, de mint a vállalatnál mindenütt, július 1-ig mi is teljesen átállunk. Jelenleg létszámgondokkal küzdünk, főként lakatos és villanyszerelő szakmákban, de a segédmunkás is kevés. Ez utóbbi elsősorban a szénelőkészítő üzemegységet érinti. Megpróbáljuk a létszámot feltölteni, illetve jobb szervezéssel csökkentjük a fajlagos műszakot, hogy azokat a munkákat, amiket a bányaüzemek várnak, az új munkarendben is el tudjuk végezni. Előbbre léptünk az anyag- és energiatakarékosság területén. Ugyanakkor igyekeztünk megvalósítani azon elvünket, hogy a dolgozókat ott kell foglalkoztatni, ahol munkájukra szükség van, s ahol nagyobb teljesítményt tudnak elérni. Tehát minőségi mutatóink kedvezően alakultak. Baleseti helyzetünk stagnált, e téren is szeretnénk elérni a mutatószámok javulását. — Eredményesnek bizonyult, hogy az elmúlt év folyamán előre meghatározott munkanap-fényképezéseket végeztünk a tömegtermelő munkahelyeken, amellyel célunk az volt, hogy a termelés veszteségforrásait feltárjuk. Az elkövetkezendő időszakban tovább folytatjuk ezt az oknyomozó vizsgálatot. Feladatul tűztük ki azt is, hogy az egész bányára kiterjesszük az egységcsomagos anyagmozgatási szállítási rendszert. Végre üzembe helyeztük az 1-es körlet új, fő vízmentesítő telepét, és a diszpécserközpontot. Elkészült két robbanóanyag-raktár. Átálltunk a védőruhakiadásra. És megoldottuk a művelődési ház fűtési gondjait is. Egyszóval, úgy érzem, eredményes évet zártunk. Rekord 1981-ben Összehangolt, jó munkával A szovjet szénbányászat új távlatai A szén mindig megbecsült helyet foglalt el a Szovjetunió fűtőanyag-energetikai mérlegében. Még akkor is, amikor megkezdődött a hatékonyabb fűtőanyagok, a kőolaj és a földgáz korszaka. A szilárd tüzelőanyag, a szén részaránya az ország fűtőanyag-energetikai mérlegében azonban mégis észrevehetően csökkent, s ma nem egészen 30 százalékot tesz ki. Az SZKP XXVI. kongresszus elvi határozatokat hozott a szovjet energetika távlatairól, a fűtőanyag-energetikai mérleg szerkezetének lényeges javításáról. Célszerűnek ismerte el a kőolaj mint fűtőanyag részarányának csökkentését, s azt, hogy a széntermelés volumenének növekedését jelentős mértékben a technológiai szükségletek kielégítésére kell felhasználni, a kőolajat földgázzal s szénnel kell helyettesíteni, s gyorsabban kell fejleszteni az atomenergetikát. Ily módon a szovjet energetikai távlati fejlesztése az ország fűtőanyag-energetikai mérlegében a szén százalékos részarányának jelentős mértékű növelésére támaszkodik A XI. ötéves terv előirányzatainak megfelelően a szénkitermelés a Szovjetunióban már 1985-ben 770—800 millió tonnára növekszik. Emellett fokozott ütemben fejlesztik a széntermelést a legfejlettebb külszíni módszerrel, a fejlett technológia és a nagy egyedi kapacitású bányászati szállító berendezések széles körű meghonosítása révén. Nemrég párt- és kormányhatározat jelent meg azokról a kiegészítő rendszabályokról, amelyek a külfejtéses szénkitermelés ütemének a fokozását célozzák az 1981-től 1990-ig terjedő időszakban, valamint a szénbányászati minisztérium bányaüzemeinek műszaki újjáalakítását. A határozat megteremti az anyagi-technikai bázist az ország egész széniparának gyorsított ütemű fejlesztéséhez. Konkrét gazdasági mutatókat és intézkedéseket jelöl a tervek teljesítésének biztosítására. A Szovjetunióban már 1980- ban 269 millió tonna szenet bányásztak külszíni fejtéssel, azaz a széntermelés összvolumenének 38 százalékát. A tervek szerint 1985-ben ezzel a gazdaságos módszerrel 1315 millió forina szenet fejtenek, s 1390-ben — 390—1ú0 millió tonnát. Különös figyelmet fordítanak a nem mély rétegeződésű dél-jakutföldi szénkomplexum, a kanszk— acsinszki, az ekibásztuzi fűtőanyag-energetikai komplexum, valamint Szibéria és a Távol-Kelet más körzeteiben a külszíni szénkitermelés fokozott ütemű fejlesztésére. A szovjet külfejtésű széntermelés fejlesztésének fő iránya az évi 25—55 millió tonna termelésű — nagy teljesítményű exkavátorokkal, hatalmas vontató gépegységekkel, nagy szállítóképességű gépkocsivonatokkal felszerelt — külszíni bányák építése. Már üzembe helyezték a világ legnagyobb külművelésű bányáját, az évi 50 millió tonna teljesítőképességű „Bogatir” bányát. A számítások szerint a külszíni fejtéssel kitermelt szén költsége négyszer kisebb, mint a mélyművelésű bányákban. A munka termelékenysége viszont kilencszer magasabb. Az olcsó szibériai szén bázisán megkezdték a hatalmas hőerőművek építését, amelyeknek az energiáját az óriási kiterjedésű terület gazdasági fejlesztésére használják fel, illetve az energia egy részét nagy feszültségű távvezetékeken az ország távoli központjába, juttatják el. Nagy lehetőségek nyílnak a folyékony szintetikus fűtőanyag ellátására a kanszk— acsinszki medence szénkészleteinek alapján. Már épül itt az első ipari berendezés a szén energetikai, technológiai feldolgozásához. A kokszolható szén- és az antracitbányászás fő üzemei azonban továbbra is az aknaüzemek maradnak, s a mélyművelésű szénkitermelés fejlesztésének fő iránya a bányaüzemek új felszereléssel való ellátása, a termelés hatékonyságának a növelése és a biztonságos munkakörülmények megteremtése. Az utóbbi tíz évben a gépesített komplexumok segítségével történő szénkitermelés 67 százalékra, a kombájnokkal történő vágathajtás 38 százalékra növekedett. Az ország szénmedencéinek meredek dőlésű vágataiban alapjában véve befejeződött az áttérés a rázócsúszdás szállításra. A XI. ötéves tervben a bányaüzemek műszaki újjáalakításának fő irányvonala az egységesített gépkomplexumok és gépegységek bevezetése, az áttérés a magasabb technikai színvonalú gépcsoportokra, valamint a nehéz fizikai munka kiküszöbölése. Fokozott ütemben létesülnek és lépnek üzembe automatizált széntermelő eszközök, anélkül, hogy az emberek állandóan a fejtési munkahelyen tartózkodnának. Fontos szerepet szánnak a nagy hatékonyságú hidraulikus szénkitermelési módszernek és a szén csővezetékben történő szállításának. A szovjet szénbányászat fő távlati gazdasági feladata, hogy a szén — a kitermelési költségek tekintetében — más energiahordozókkal versenyképessé váljék. Gleb Szpirilonov (APN) 1 i 8 1981 — képekben A kongresszusi munkaversenyben elért eredményeinkért az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi zászlót adományozott vállalatunknak. A vállalat közössége elnyerte a MTSZOT Vörös Zászlaját is Az elmúlt évben elsőként az edelény-aknai Szép László által vezetett szocialista brigád teljesítette a tervét. Az ágazati munkaversenyben is az első helyen álltak. Alberttelepen, a bányászlakás-építési akció keretében 24 lakást adtak át A putnoki óvoda építéséhez csaknem egymillió forinttal járult hozzá a bányaüzem