Borsodi Bányász, 1982. január-június (25. évfolyam, 1-25. szám)

1982-01-07 / 1. szám

1982. január 7. BORSODI BÁNTASZ Termelési körkép Hogyan zárták az évet üzemeink? (2.) Az elmúlt héten indítottuk útjára sorozatunkat, amelyben az üzemek igazgatóitól kértünk tájékoztatást az elmúlt évi célkitűzések megvalósításáról. E heti összeállításunkban há­rom üzem vezetője számol be az 1981. évi feladatok megol­dásáról. Levonták a tanulságokat Sztermen Gusztáv, a Szu­­havölgyi Bányaüzem igazga­tója gondokkal, nehézségek­kel teli esztendőről számolt be: — Annak ellenére, hogy felkészültünk a nehézségek­re, jelentkeztek olyan, előre nem látható geológiai prob­lémák, amelyek majdnem megoldhatatlan feladatok elé állították az üzemet Front­fejtéseink kísérő vágatai olyan állapotba kerültek, hogy időnként kérdésessé vált a termelés. Sikerült azon­ban megbirkózni a feladattak ha a termelés rovására is. Pozitívum, hogy az áldatlan körülmények ellenére állan­dóan üzemelt a frontfejtés. Éves termelési tervünk 902 300 tonna szén kiterme­lése volt, az év végéig mint­egy 130 ezer torna lemara­dással kell számolnunk.­­ Sok mindent vonzott ma­ga után a frontfejtések kísé­rő vágatainak elszerencsétle­­nedése. A frontfejtési vága­tok hajtására telepítettük az elővárosi csapatainkat, így nem tehettek eleget a terve­zett vágathajtási feladatok­nak. Lemaradtunk a vágat­hajtásban is, tízezer méter volt a tervünk, ezzel szem­Nagy László, a KOSZGY igazgatója örömökről és gon­dokról egyaránt beszélt: — Rekord született ebben az esztendőben üzemünkben. December 21-én a Miskolci Bányaüzemből beszállítot­tuk az 1 millió 250 ezredik tonna szenet, ebből 1 millió tonnát a kötélpályán. Egyéb­ként az üzemek most, az év utolsó napjaiban is szépen termelnek, és fogadni is tud­juk a szenet. Gondunk — de talán majd az időjárás segít rajtunk —, hogy nagyon sok vasúti kocsi összegyűlt az el­múlt fagyos napok miatt, melyek ürítése nagyon nehéz. December 30-án reggel is 250 —260 megtelt vagon állt a ben az év utolsó napjáig kö­rülbelül 6400 métert tudunk kihajtani Gondjaink ellené­re ma még egyensúlyról be­szélhetünk az üzemünkben, és ha az 1982-es esztendő ke­gyesebb lesz hozzánk, min­den jobban sikerül.­­ Leszűrtük a szükséges tanulságokat, elsősorban azt, hogy nagyobb takaróréteg alatt bányászkodunk, és így a vágatokat is jobban kell biztosítanunk.­­ Az elkövetkez­ődő év­ben az egyik legfontosabb feladatunk, hogy július 1-én áttérjünk az ötnapos munka­hétre. Ezt az időpontot tűz­tük ki az átállásra, mert ek­korra a frontfejtéseink olyan bányamezőbe jutnak, ahol biztosítható a folyamatos termelés. Köztudott, hogy a Szuhavölgyi Bányaüzem a vállalat második legnagyobb üzeme, ezért a termelés mennyiségéből nem engedhe­tünk. A vállalattól a plusz munkaerő biztosításához 220 dolgozót kapunk, de mi ma­gunk is igyekszünk felven­ni munkásokat, bár nem könnyű. Eddig húsz dolgozót sikerült felvennünk, de még hatvanat várunk a pályaudvaron. Szervezéssel igyekeztünk enyhíteni a gon­don, a műhely dolgozói közül többeket felkértünk, hogy se­gítsenek a vagonok ürítésé­nél. Szeretnénk, ha az új év­re minél kevesebb vagonunk maradna, hogy ha az időjá­rás ismét zordra fordul, ne legyen fennakadás. — Évközben jelentősen gá­tolta a munkánkat, hogy az elszerencsétlenedett bányák­ból nagyon meddős, vizes, sá­ros szén érkezett. Különösen a téli időszakban okozott ez gondot a fagyás és a vagon­ürítés miatt. — Úgy érzem, üzemünk megtette a magáét az 1981- es évben, elvégeztük azokat a feladatokat, amiket a bá­nyaüzemek vártak tőlünk. Nagy lelkesedéssel és szívesen állunk a rendelkezésükre 1982-ben is. — Tervszerűen haladt a mosómű építése, sikerült be­hoznunk azokat a lemaradá­sokat is, amelyek a tervkésé­sek és az anyaghiány okoztak. Véleményem szerint a mo­sómű építését határidőre be tudjuk fejezni és nem titko­lom azt a vágyunkat sem, hogy az eredeti határidőből jó munkával, jó szervezéssel szeretnénk lefaragni. Ha si­kerül, 1983. december 31. he­lyett 1983. bányásznapján átadjuk a mosóművet. Nehézségeik ellenére dr. Szentpétery Ernő, az Ormo­­si Bányaüzem igazgatója, sikeresnek tartja az elmúlt évet. — Tavalyi indulásunkat el­sősorban az átszerelések ne­hezítették : a vastagtelepi, al­sópadi paj­zsbiztosítású fejté­seket egy ’80-ról áthúzódó szerelésen kívül, még egy komplett átállást is el kel­lett végeznünk. A termelési szintünket meghatározó ön­­járós fejtés, homlokhosszab­bítási, vágatharántolási gon­dok és más akadályt jelentő körülmények között dolgo­zott. A vékonytelepi MK—97 önjáró biztosítású komplex fejtés folyamatosságát is csak négy átállással tudtuk biztosítani. És e munkaterü­leten is számos geológiai ne­hézségbe ütköztünk. Főleg a főtébe települt vízdús homok okozott sok gondot. Az egye­di acélbiztosítású frontokon kilenc átszerelést végeztünk, ami nyilvánvalón az üzem dolgozóinak összehangolt, jó munkájának eredménye. — Vágathajtási tervünket mintegy 1800 méterrel telje­sítettük túl. Kiemelkedik eb­ből az F-gépes vágathajtás 145,6 százalékos teljesítmé­nye. Újlaki Miklós kollektí­vája elérte a 2400 m/év ki­hajtási sebességet! Éves ter­vünk célkitűzéseinél 40 600 tonnával tudunk többet nyúj­tani a népgazdaságnak. — Árbevételi tervünket 110,6 százalékra teljesítettük. — Üzemünkben április 1- én vezetjük be az ötnapos munkahetet, elsőként a szén­­előkészítő és a kötélpálya üzemegységekben, de mint a vállalatnál mindenütt, július 1-ig mi is teljesen átállunk. Jelenleg létszámgondokkal küzdünk, főként lakatos és villanyszerelő szakmákban, de a segédmunkás is kevés. Ez utóbbi elsősorban a szénelő­készítő üzemegységet érinti. Megpróbáljuk a létszámot fel­tölteni, illetve jobb szerve­zéssel csökkentjük a fajla­gos műszakot, hogy azokat a munkákat, amiket a bánya­üzemek várnak, az új mun­karendben is el tudjuk vé­gezni. Előbbre léptünk az anyag- és energiatakarékosság terüle­tén. Ugyanakkor igyekeztünk megvalósítani azon elvün­ket, hogy a dolgozókat ott kell foglalkoztatni, ahol mun­kájukra szükség van, s ahol nagyobb teljesítményt tudnak elérni. Tehát minőségi mu­tatóink kedvezően alakultak. Baleseti helyzetünk­­ stagnált, e téren is szeretnénk elérni a mutatószámok javulását. — Eredményesnek bizo­nyult, hogy az elmúlt év fo­lyamán előre meghatározott munkanap-fényképezéseket végeztünk a tömegtermelő munkahelyeken, amellyel cé­lunk az volt, hogy a termelés veszteségforrásait feltárjuk. Az elkövetkezendő időszak­ban tovább folytatjuk ezt az oknyomozó vizsgálatot. Fel­adatul tűztük ki azt is, hogy az egész bányára kiterjesszük az egységcsomagos anyag­­mozgatási szállítási rend­szert.­­ Végre üzembe helyeztük az 1-es körlet új, fő vízmen­tesítő telepét, és a diszpé­cserközpontot. Elkészült két robbanóanyag-raktár. Átáll­tunk a védőruhakiadásra. És megoldottuk a művelődési ház fűtési gondjait is. Egy­szóval, úgy érzem, eredmé­nyes évet zártunk. Rekord 1981-ben Összehangolt, jó munkával A szovjet szénbányászat új távlatai A szén mindig megbecsült helyet foglalt el a Szovjet­unió fűtőanyag-energetikai mérlegében. Még akkor is, amikor megkezdődött a haté­konyabb fűtőanyagok, a kő­olaj és a földgáz korszaka. A szilárd tüzelőanyag, a szén részaránya az ország fűtő­anyag-energetikai mérlegében azonban mégis észrevehetően csökkent, s ma nem egészen 30 százalékot tesz ki. Az SZKP XXVI. kongres­­­szus elvi­ határozatokat hozott a szovjet energetika távlatai­ról, a fűtőanyag-energetikai mérleg szerkezetének lénye­ges javításáról. Célszerűnek ismerte el a kőolaj mint fű­tőanyag részarányának csök­kentését, s azt, hogy a szén­­termelés volumenének növe­kedését jelentős mértékben a technológiai szükségletek ki­elégítésére kell felhasználni, a kőolajat földgázzal s szén­nel kell helyettesíteni, s gyorsabban kell fejleszteni az atomenergetikát. Ily módon a szovjet ener­getikai távlati fejlesztése az ország fűtőanyag-energetikai mérlegében a szén százalékos részarányának jelentős mér­tékű növelésére támaszkodik A XI. ötéves terv előirányza­tainak megfelelően a szénki­termelés a Szovjetunióban már 1985-ben 770—800 millió tonnára növekszik. Emellett fokozott ütemben fejlesztik a széntermelést a legfejlettebb külszíni módszerrel, a fejlett technológia és a nagy egye­di kapacitású bányászati szál­lító berendezések széles körű meghonosítása révén. Nemrég párt- és kormány­­határozat jelent meg azokról a kiegészítő rendszabályok­ról, amelyek a külfejtéses szénkitermelés ütemének a fo­kozását célozzák az 1981-től 1990-ig terjedő időszakban, valamint a szénbányászati minisztérium bányaüzemei­nek műszaki újjáalakítását. A határozat megteremti az anyagi-technikai bázist az or­szág egész széniparának gyor­sított ütemű fejlesztéséhez. Konkrét gazdasági mutatókat és intézkedéseket jelöl a ter­vek teljesítésének biztosításá­ra. A Szovjetunióban már 1980- ban 269 millió tonna szenet bányásztak külszíni fejtéssel, azaz a széntermelés összvo­­lumenének 38 százalékát. A tervek szerint 1985-ben ezzel a gazdaságos módszerrel 1315 millió forina szenet fejtenek, s 1390-ben — 390—1ú0 mil­lió tonnát. Különös figyelmet fordítanak a nem mély ré­­tegeződésű dél-jakutföldi szénkomplexum, a kanszk— acsinszki, az ekibásztuzi fű­tőanyag-energetikai komple­xum, valamint Szibéria és a Távol-Kelet más körzeteiben a külszíni szénkitermelés fo­kozott ütemű fejlesztésére. A szovjet külfejtésű szén­­termelés fejlesztésének fő iránya az évi 25—55 millió tonna termelésű — nagy tel­jesítményű exkavátorokkal, hatalmas vontató gépegysé­gekkel, nagy szállítóképessé­gű gépkocsivonatokkal fel­szerelt — külszíni bányák építése. Már üzembe helyez­ték a világ legnagyobb kül­­művelésű bányáját, az évi 50 millió tonna teljesítőképessé­gű „Bogati­r” bányát. A számítások szerint a kül­színi fejtéssel kitermelt szén költsége négyszer kisebb, mint a mélyművelésű bányák­ban. A munka termelékeny­sége viszont kilencszer maga­sabb. Az olcsó szibériai szén bázisán megkezdték a hatal­mas hőerőművek építését, amelyeknek az energiáját az óriási kiterjedésű terület gaz­dasági fejlesztésére használ­ják fel, illetve az energia egy részét nagy feszültségű távvezetékeken az ország tá­voli központjába, juttatják el. Nagy lehetőségek nyílnak a folyékony szintetikus fűtő­anyag ellátására a kanszk— acsinszki medence szénkész­leteinek alapján. Már épül itt az első ipari berendezés a szén energetikai, technológiai feldolgozásához. A kokszolható szén- és az antracitbányászás fő üzemei azonban továbbra is az ak­naüzemek maradnak, s a mélyművelésű szénkitermelés fejlesztésének fő iránya a bá­nyaüzemek új felszereléssel való ellátása, a termelés ha­tékonyságának a növelése és a biztonságos munkakörülmé­nyek megteremtése. Az utób­bi tíz évben a gépesített komplexumok segítségével történő szénkitermelés 67 szá­zalékra, a kombájnokkal tör­ténő vágathajtás 38 százalék­ra növekedett. Az ország szénmedencéinek meredek dőlésű vágataiban alapjában véve befejeződött az áttérés a rázócsúszdás szállításra. A XI. ötéves tervben a bá­nyaüzemek műszaki újjáala­kításának fő irányvonala az egységesített gépkomplexu­mok és gépegységek beveze­tése, az áttérés a magasabb technikai színvonalú gépcso­portokra, valamint a nehéz fizikai munka kiküszöbölése. Fokozott ütemben létesülnek és lépnek üzembe automati­zált széntermelő eszközök, anélkül, hogy az emberek ál­landóan a fejtési munkahe­lyen tartózkodnának. Fontos szerepet szán­nak a nagy ha­tékonyságú hidraulikus szén­kitermelési módszernek és a szén csővezetékben történő szállításának. A szovjet szénbányászat fő távlati gazdasági feladata, hogy a szén — a kitermelési költségek tekintetében — más energiahordozókkal verseny­­képessé váljék. Gleb Szpiri­lonov (APN) 1 i 8 1981 — képekben A kongresszusi munkaversenyben elért eredményeinkért az MSZMP Központi Bizottsága kongresszusi zászlót adomá­nyozott vállalatunknak. A vállalat közössége elnyerte a MT­SZOT Vörös Zászlaját is Az elmúlt évben elsőként az ed­elény-aknai Szép László által vezetett szocialista brigád teljesítette a tervét. Az ágazati munkaversenyben is az első helyen álltak. Alberttelepen, a bányászlakás-építési akció keretében 24 la­kást adtak át A putnoki óvoda építéséhez csaknem egymillió forinttal já­­rult hozzá a bányaüzem

Next