Borsodi Bányász, 1987. január-június (30. évfolyam, 2-25. szám)
1987-01-15 / 2. szám
11. január 13. Bükkalja Jóformán alig teltek el az ünnepek, máris az után érdeklődtünk, hogy az elmúlt esztendőt hogyan értékelik a szakemberek. Ilyenkor még végleges adatok természetesen nem állnak rendelkezésre, de akik együtt lélegeznek az üzemmel, azok bőséges tudnivalók birtokában vannak. — Sikeres esztendőket tudhatnak maguk mögött Bükkalján. De minden bizonnyal ezek a sikerek nem születtek könnyen. Az eredmények mellett, kérem beszéljen a felmerült nehézségekről. Azokról is, amelyekkel időben — még a tervezés időszakában számolni tudtak — s amelyek a munka folyamán kerültek felszínre”. — Valóban nem lehet okunk panaszra — kezdi a tájékoztatást Simon Lajos üzemi főmérnök. Majd így folytatja: Az előző esztendő kiemelkedő sikereket hozott. Szeles-akna félmillió tonnás teljesítménye a második nagy borsodi sikernek számított Edelény is határidő előtt teljesítette e tervét. S mindezek után kellett olyan üzemi terveket kimunkálni, amelyek hosszú távon is megfelelnek az üzemünk iránt támasztott követelményeknek. Itt elsősorban a termelés-elvárás összhangjára szeretnénk utalni. Ha most visszatekintek a ’86-os évre, azt kell mondanom, terveink reálisak voltak. Mert a vállalat aknái közül elsőként az edelényiek mondhatták el magukról, hogy — októberben — teljesítettük a tervünket. Így még 45 ezer tonna mennyiséget tudtak többletként a felszínre küldeni. — Nem történt alultervezés? — Nem! Egyszerűen arról van szó, hogy a geológiai viszonyok a várakozástól sokkal kedvezőbben alakultak. S mivel a IV-es aknaiaknál kiváló a tempó, és a munkaszervezés, akkor érthető ez a teljesítmény. Ez utóbbi részben a legfontosabb, ami igazolja kijelentésemet, hogy zökkenőmentes volt a frontátállás, s tonnakiesés nélkül hajtotta végre a Szép László és az örökébe lépett Fazekas István csapata. — Szeles-aknának a terve 100 000 tonnával volt kevesebb az elmúlt évi teljesítményhez viszonyítva. Miért? — Jó előre tudtuk, hogy a szelesiek kritikus évnek néznek elé. De megelőzve a közbevetendő kérdést, mindennek oka nem a kiugró termelés volt. Egyszerűen szólva, kedvezőtlen változások voltak. Főleg a földtani viszonyok — talpvíz, főtevíz, nyomás —, valamint a mezők elhelyezkedése. Ugyanakkor az új mező bekapcsolása is rendkívüli erőfeszítéseket kívánt a szelesiektől. De minden tervezett és váratlan gond ellenére, a Pengő és Fucskó András által vezetett csapatok hozták a tervüket. — A termelés-vágathajtás összhangját megoldották-e? — A számadatok önmagukért beszélnek. Szelesen 1100, Edelényben 250 méteres többletteljesítést tudhatnak magukénak a csapatok. Előbbi aknán F-géppel, míg utóbbin ECHOR-ral születtek kimagasló havi eredmények. Ezek a jövő szempontjából életbevágóan fontosak voltak. — Tervtárán ütemterv szerint haladtak a bezárási munkálatok? — Igen. Itt meg kell említeni a tmk-sokat, akik nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy az almai berendezések felújítása, karbantartása, elvárás szerinti színvonalon, s főleg kellő időben történjen meg. — Sokan „irigykedve” hallgatták a radostyáni külfejtés eredményeit. Valóban minden ilyen szép volt? — A külfejtéssel egyrészt újabb teher került a vállunkra, másrészt jó iskola is volt ez nekünk. De a Volán dolgozóinak is. Dicséretesen javultak eredményeik a tapasztalatok szaporodásával. Ami a 205 ezer tonna termelvényt érinti, azért „csak” ennyi, mert több már nem volt. De arról sokan elfelejtkeznek, hogy az időjárás kegyei nélkül nem születhettek volna ilyen eredmények. — Milyen létszámmozgások történtek? — Üzemen belüli és vállalati létszám-átcsoportosítások történtek az év folyamán. Szükségszerűségből — Szelesre. Mindezt a jövő megfelelő körülményeinek kialakítása érdekében. Kétségtelen, hogy az összetétellel nem lehetünk elégedettek, de úgy csoportosítjuk a rendelkezésre állókat, hogy az eredmények a továbbiakban is hasonlóan alakuljanak. — Az év közben született Állami Tervbizottsági elvárásoknak — a 120 forint/ Gigajoule értékhatárnak — eleget tudtak tenni? — Igen. Várhatóan 115 Ft/ GJ határ körül fogunk zárni, s azt kívánom minden bányásztársunknak, hogy hasonló vagy még jobb gazdálkodási eredményekből számolhassunk be egy év múlva is. — s — Kitérő Az idős szaki ahogy belépett az irodába, sapkáját levéve rögtön szabadkozni kezdett. Hozott valakit, aki a sógora csapatában dolgozott a szomszéd aknán, hosszú ideig, és most itt keres munkát. Egyértelmű a vezető kérdése: — Miért? A jól öltözött fiatalos, csendes hangú, de magabiztos férfi tömören előadja kis ’töténetét, és érdeklődik, hogy van-e felvétel. Választ nem kap egyértelműen, sem igent sem pedig elutasítást, r ' v'mstop? Remeg a levegőben a ki nem mondott kérdés. De biztatást azért kap. — Tojjon vissza, akkor ha bent lesz az aknavezető mert a jó szakemberre szükség van. A 43 éves férfi köszön, és ez távozik. Vajon miért jönne vissza? Mert szavaiból kiderült, hogy ez a helyzet. Azon az aknán ahonnan ismeri az idős szakit, 18 esztendőt húzott le csillésként. A fizetéséből is kiderült, hogy nem akárkinek a csapatába dolgozott. Abba a gárdába nem tűrtek meg lustaságot. Meg csillést kaphattak volna akármennyit. Aztán áthelyezéssel került máshova. Annak az aknának a környékére költözött, s az első helyén ezt megértéssel vették tudomásul. Nem így a második helyén ahol — fele annyi fizetésért — töltött el három évet. Újabb családi gond adódott, s ez megint költözést eredményezett. De az ottani vezető nem járult hozzá a visszahelyezéshez. Indok nem volt. Így emberünk fogta magát leszámolt, s három hónapra máshol helyezkedett el. De húzta a szíve, vissza irányába. Meg — s nem szégyellte bevallani egy kicsit a pénz is. Hogy most mi lesz vele? Egyelőre marad a régi helyén. — Kivárom míg visszakerülök. Nem tudok én már a bánya nélkül élni! — sgy — BORSODI BÁNYÁSZ * Sikeresen zárult az elmúlt esztendő a Bükkaljai Bányaüzem Edelény-aknáján, tájékoztatott Balla László bányamester. — A tavalyi terveket az aknák közül elsőként teljesítettük, így maradt időnk a többlettermelésre, amit ki is használtunk. Büszkén mondhatom, hogy az a százötvenezer tonna szén, ami éves tervünk volt, negyvenötezer tonnával gyarapodott az év végéig, de vágathajtásban sem maradt el a túlteljesítés. A kétezerháromszáz méteres elővárosi tervet kétszáznegyvenhét méterrel szárnyalták túl vágathajtó brigádjaink. Nem törte meg lendületünket az augusztusban sikeresen végrehajtott — egyébként kritikus munkafolyamat — vágatharántolás sem. Év végén négy frontszerelést is megoldottunk, amelyek azonban mégsem okoztak kiesést a termelésben, addig ugyanis egy tartalék front vette át a szerepét az éppen szerelés alatt álló egységnek. A kettes telepi, még kitermelésre váró terület előkészítettsége nagyon jónak mondható. Két évvel előre meg van oldva az elővárás, szinte csak a frontszerelést kell végrehajtani, és termelhetünk tovább folyamatosan. Az akna igazi jövőjét a D/IV-es telep feltárása jelenti. Igen nehéz körülmények között dolgoznak itt az elővájók. Egy erősen vízdús homokréteget kell harántolniuk, hogy aztán szintesen haladva, várhatóan 1988-ban találkozzanak a Szeles aknai fronttal — amellyel egyesülve, közösen kezdjük meg az új terület kitermelését. A négyes ereszke vágathajtása olyan feladat, amelynek megoldása jelenleg a legnagyobb szakértelmet, óvatosságot és tűrőképességet is megköveteli az ott dolgozóktól. A helyszínt látva megborzong az ember. Nekem egy hajóépítés belső munkálatainak is mondhatnák, ha nem tudnám, hogy bányában vagyok. — Ezeket a szavakat már Nagy Ragályi Béla főaknásznak mondom, aki bányajárásunkat vezeti. Hatvan-hetven métert kell ebben az úszó homokrétegben haladni, úgy hogy méterenként húsz centimétert lejtsen az akna — mondja vezetőnk. Víz mindenütt, pedig kitartóan zümmög a szivattyú. Bári Ferenc brigádvezető irányításával bélelik körbe a vágatot. Eddig még ilyen módszert nem alkalmaztak, talán ez is oka a rendkívül lassú előrehaladásnak. Öthat műszak alatt haladnak egy métert előre, de lehet, hogy a húsz százalék vízpótlék nem elég ösztönzés az elemekkel való elszántabb harcra. A talpgerendák ötven centiméterenként követik egymást, rájuk kerül az ácsolat, a köztes részt pedig precízen illesztett bélésdeszkák töltik ki. A vizes homok visszatartására azonban még ez sem elég, a deszkák közötti réseket szalmával kell betömni, hogy csak a víz hatolhasson át a bélésen. A homokbetörés végzetes lenne. A munka szépsége éppen a veszélyessége, és a nagy pontosságot igénylő szakszerűsége volna, ha egy kicsit gyorsabban menne. Egyelőre nem érezzük, hogy a rendkívüli körülmények a fizetési borítékon is látszanának — mondják a brigádtagok. Kézzel szinte könnyebbnek látszik a homokot csillébe rakni, mint lapáttal. Ha elromlik a szivattyú, a víz hamar elönti a vágatot. Nagyon kell vigyázni, nehogy rossz helyre kerüljön egy ácskapocs, mert akkor nincs ami visszatartsa a homokot. Ilyen munkát még nem végeztek, de gyakorlat teszi a mestert és a mesteri eredményeknek meglesz a méltó jutalma is. — Az akna jövőjéről van szó! Egy olyan akna jövőjéről, amelyik a legjobb minőségű szenet adja Borsodnak, és bár nagyságrendileg csak Farkaslyuk kisebb tőle, Szeles-aknával egyesülve a jövő nagy széntermelője lehet. — Idei terveink megegyeznek a tavalyiakkal Reméljük sikerül majd hasonlóan sikeres évet zárnunk, lendületünk töretlen, a hangulat jó, a szorgalom és a szakértelem lehet biztosítéka az ismételt sikernek — mondja bányajárásunk végén Bálla László, bányamester. L. I. Küzdelem vízzel, homokkal Elővájóknál Edelényben Balról jobbra: Kmecó László, Kresák Tibor, Tolvaj István, Bári Ferenc Gondjaik okozója a homok Szűk a hely, nehezen halad a munka Gyakran a lapátra is szükség van Néha jó szolgálatot tesz a bányászcsákány Szivattyú nélkül itt elképzelhetetlen a munka