Borsodi Fiatal, 1962 (1-10. szám)
1962-01-01 / 1. szám
„PEDAGÓGUS AKAROK Pályaválasztások előtt az ózdi József Attila Gimnáziumban Alacsony, vékony, fekete fiú lép be az igazgatói irodába. A neve: Holló János és ő az iskola KISZ-titkára. Elmondjuk neki, hogy a KISZ pedagógusképzés felett vállalt védnökség ügyében jöttünk. Szeretnénk tudni kik azok, akik hivatásuknak tekintik a tanulást, a nevelést, mert ezek egy része megbízó levelet, kap majd tavasszal a KISZ Borsod megyeibizottságától. Bemegyünk az egyik negyedik osztályba. Fizikaóra van Szádeczki László, a megyebizottság munkatársa ismerteti a tanulókkal, hogy hová mehetnek érettségi után. — Jelentkezzenek, akik pedagógus pályára akarnak lépni — mondja végezetül. Öt kar emelkedik a magasba. Három fiú és két leány tölti ki a következő percekben a kérdőíveket. Ki Sárospatakra, ki Debrecenbe vagy Budapestre akar menni főiskolára, illetve egyetemre. — Hogy-hogy ilyen kevés a jelentkező? — kérdezzük a tanárnőtől. — Az osztály zöme fizikai munkára készül. A politechnikai oktatás és üzemlátogatások során megkedvelték a különféle szakmákat és elhatározták, érettségi után az üzemibe mennek. Miközben egy másik osztályba igyekszünk, ahol csak lányok tanulnak, Tokár Géza, az iskola KISZ-tanácsadó tanára mondja: — Ez az osztály elég gyenge tanulmányi eredményt produkált és talán azért is jelentkeztek oly kevesen, de ahová most megyünk, ott figyeljék meg, a fél, osztály felemeli a kezét, mihelyst elmondják mi járatban jöttek. Szóról szóra így történt. Hiába, úgy látszik, a pedagógus pályát valahogy jobban kedvelik a lányok. Mindhárman mosolyogtunk, s egy kissé örültünk is, hiszen sok jó nevelőre és tanárra van szükség. Meg is jegyezte az órát tartó tanárnő. Az osztály zöme igen érdeklődik a pedagógus szakma iránt, Közben arról is szó esik, hogy az iskola elvégzése után, milyen feladatok várnak majd rájuk. Nagy figyelemmel hallgatják a jövőt ecsetelő mondatokat, a többségükön látszott: nem mai elhatározásuk az, hogy pedagógusok akarnak lenni. Persze akadt néhány „ingadozó” is. Határozatlanságuknak többféle oka van. Volt olyan diák, aki elmondta, hogy szülei mindenáron orvost akarnak belőle. Másoknál a papa műszaki ember, s miután Ózdon ez a pálya elég népszerű és keresett — mérnököt szeretnének faragni fiukból, illetve leányukból. S a szülők közbeszólása sokszor megzavarja agyerekeket a pályaválasztáskor, így fordulhatnak ellő olyan esetek, hogy egyik diák nem az ő, hanem a mások által kedvelt egyetemre kéri felvételét. S amikor rájött, hogy utat tévesztett — sokszor már késő. Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy okos, megfontolt, jó tanáccsal ne segítsenek a szülők gyermekeik pályaválasztásánál. Tanácsra szükség van, de ez a tanács vegye figyelembe a gyermekük képességét, hajlamait és elképzeléseit. Közben végigjártunk valamennyi negyedik osztályt. S amikor az utolsó helyről is kijöttünk, azt mondta Szádeczki elvtárs. — Úgy látom, nem kell félni a pedagógusképzés felett vállalt védnökségtől... és a holnaptól sem. — pó — ** *k k k k k SZÉLJEGYZET .Ezek a mai fiatalok M1 HA EGY szeleburdi ifjú csúcsforgalom idején nekimegy egy felnőttnek, már hangzik is a lesújtó ítélet: ezek a mai fiatalok!... Ha moziba vagy és a feszült csendben elől, egy fiatalerríber közbenevet, mindig akad, aki nagy jelentőséget tulajdonít neki és máris általánosít: ezek a mai fiatalok! A villamoson, vonaton, autóbuszon utazol, s egy fiatal, akad, aki nem, adja át a helyét idősebb útitársárnak, biztosan van, aki megjegyzi szomszédjának, vagy csak úgy önmagának az orra, alatt: ezek a mai fiatalok! .. . Nem akarom dicsérni, vagy felmenteni a magukról megfeledkező, udvariatlan, figyelmetlen, ízléstelenül öltöző és viselkedő fiatalokat. Mégis azt mondom, a mai fiatalok nem ilyenek. Nem ez jellemző a mi ifjúságunkra, nem ez az általános sem utcán, sem járműveken, sem szórakozóhelyeken — s főleg nem ott, ahol ifjúságunk döntő többsége él és eltölti idejének legnagyobb részét, az iskolákban, az üzemekben. Néhány hete taggyűlésen voltam a DIMÁVAG-ban. Még most is fülembe zsongnak Grencsák János elvtárs párttitkár szavai. Fiataljaink közel 400 órát dolgoztak társadalmi munkában fásításnál, sportpálya, járda, üdülő és KISZ-ház építésénél. A kultúramunkában vállalati szinten is első helyen állnak, többször adtak jól, sikerült kultúrműsort az üzemünk által patronért Bogács és Bükkzsérész községekben, számos esetiben vettek részt Kérdezz,—felelek esteken, különböző szellemi fejtörőkön, ahol első és második helyet szereztek. Az ifjú kommunisták üzemünk nagy erősítését képezik a tervek teljesítésében, az ifjúság szabadidejének hasznosításában, kulturális és sportigényeik kielégítésében. Ami pedig a legfontosabb: pártszervezetünk kiváló utánpótlást lát a KISZ-tagok soraiban. Ifjúságunk szorgalmas, munkája, lelkesedése cáfolja a felszínes véleményeket, amit egyesek néhány, magukról megfeledkező fiatal magatartása alapján alakítanak ki. A mi ifjúságunk nagyon is megérdemli a velük való törődést, a róluk való gondoskodást, hiszen ők jelentik a születő új világ, a szocializmus, a kommunizmus ifjú generációját... HEJ, DE JÓ IS LETT volna, ha néhány felszínes jelenségekből általánosító ember is hallotta volna a párttitkár szavait, hogy megjegyezhesse, ha csak az orra alatt is: ezek a mai fiatalok! k kk Csépányi Lajos 65 ifjúsági brigád 800 fiatallal Manapság elég gyakori az, amikor a fiatalok is brigádokba tömörülve igyekeznek eredményesebben dolgozni. Ezúttal arról szeretnénk beszámolni, hogy napról-napra miként növekszik a Borsodi Szénbányászati Tröszt területén az ifjúsági brigádok száma. Egy legutóbb elkészített kiértékelés allapján Borsodban 65 ifi brigád versenyzik, s e munkacsapatokban dolgozó fiatalok száma megközelíti a 800-at. Máriabányán Lengyel András 9 fős műhelybrigádja hónapok óta kiváló munkát végez. Kollektíven részt vesznek a társadalmi munkában és a takarékossági mozgalomban, segítik a gyengébben dolgozó KISZ-alapszervezeteket. A Sajószentpéteri II-es aknában Sikora István 30 fős ifjúsági frontbrigádja hónapok óta átlagosan 140 százalékos teljesítményt ért el. Az egyéni dolgozók közül is sok fiatalt felsorolhatnánk, akik részesei az aknák kiváló sikereinek. A MÁV fiúnevelő intézet bodrogolaszi otthonában a legifjabbak is örömmel készültek az ünnepekre. Felső képünkön öltözködés közben láthatók a fiatalok, az alsó képen pedig a zászlófelvonásnál tisztelegnek. A világ térképe előtt Jó tapasztalatok szemináriumvezetőknek - Tudásszomj - Módszerek ifjúságunk körében legnépszerűbb oktatási forma a világ térképe előttitanfolyam. Hogy miért? Erre a k öt legilletékesebbtől, egy ilyen ktanfolyam vezetőjétől kértünkválaszt. " Csépányi Béláné arlói pedagógus a következőkben öszszegezte véleményét: — Mi miután a világtérkép előttitankfolyamon a különböző orszápolitikájával, gazdasági ágokk helyzetével foglalkozunk, ezt a viszonylag színesebben lehet belőadni, meg könnyebb is J megérteni, mint más politikai k anyagot. Nem beszélve arról, , hogy különböző országokról a k fiatalok már az iskolában ta- Jnultak, a legtöbbjükben él a k tudásszomj, hogy többettud-ljon róluk. No, meg, talán az is k hozzájárul a világtérképe feletti tanfolyam nagy népszerűségéhez, hogy a tanhanyagról a fiatalok nap mint knap olvasnak az újságban, h hallanak a rádióban, napi beszédtémájuk az embereknek. * — És milyen módszerrel „vezeti a tanfolyamot? ” — TIZENNYOLC HALLIGGATÓ van, valamennyien *17—18 évesek. Nagy részüket még tanítottam az iskolában. Nem vagyok nekik idegen, én is közelebb tudok hozzájuk kerülni, — válaszolta Csépányiné elvtársnő. Elmondotta, hogy két-három hiányzón kívül nincs több egy szemináriumon sem. Ha valamelyik fiatal nem tud eljönni, üzen, ne várjuk, s magától pótolja az anyagot. A módszerekről szólva pedig elmondotta, hogy egyáltalán nem iskolás módon tartja a foglalkozásokat. — Felnőtteknek tekintem a fiatalokat — s elbeszélgetek velük — hangsúlyozta a pedagógus. S ami igen hasznos, nem tart egyetlen olyan foglalkozást sem, ahol ne használnák a térképet. A fiatalok maguk keresik meg a szóbanforgó országot, olvassák le a főváros, a hegyek, folyók neveit. A viszszakérdezés sem úgy történik, hogy a fiatalok, ha esetleg valamelyik kérdésre nem tud válaszolni, szégyellniük kéne magukat. Hozzá tartozik még a módszeremhez, —hogy nem ragaszkodom túlságosan az előírt anyaghoz. Ha valamelyik fiatalnak van valamilyen problémája, hallott valamelyik országról, bátran megkérdezheti — meg is kérdezik — s megbeszélik azt a foglalkozáson. Ami meg különösen helyeselendő, a foglalkozásokat nem szigetelik el a jelenlegi nemzetközi helyzettől, annak szellemében beszélik meg az anyagot, kidomborítva, mit akar, milyen politikát folytat a Szovjetunió s mire spekulálnak a kapitalisták. Az utóbbi hetekben mi volt a legvitatottabb téma? — A fiatalok a tanmenettől eltérően nagy figyelmet szenteltek a SZKP XXII. kongresszusára. Ugyan még részletesen foglalkozunk majd vele, de úgy gondoltam, nem árt, ha menetközben is válaszolok a feltett kérdésekre. Elsősorban az albán helyzet és a személyi kultusz problémája érdekelte őket. ILYEN MÓDSZEREKKEL tanítja Csépányi Béláné arlói pedagógus a világtérképe előtt a fiatalokat. Úgy gondoljuk, nem árt e jó tapasztalatokat más szemináriumvezetőnek is átvenni. F. L. V . * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ! ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦♦ ♦ * ♦ ♦ $ 4 ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ * ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ ♦ Apák és fiúk együtt! Az apák és fiúk k°ev® v,dékek váltják egymást. Cserélődnek a stafétabotot tartó kezek. Az idősebbek átadják ismereteiket, tudásukat, gazdag tapasztalataikat a fiatalabbaknak, hogy ők újabb magaslatokra törhessenek fel. Az antik görög világ bölcse, Herakleitos azt a szellemes, frappáns megállapítást hagyományozta ránk, hogy nem léphetünk kétszer ugyanabba a folyóba, mert közben a folyó is, magunk is megváltozunk. Hozzátehetjük: egészen addig, hogy az idő múlásával és a mi elmúlásunkkal már mások lépnek a folyóba. Ez a váltás és változás — a történelem ritmusa, az élet megmásíthatatlan törvénye. A törvény az osztályrendben jó alkalmul adódott és kínálkozik ma is hamis elméletek, torz teóriák kialakítására. Az apák és fiúk, az egymást követő nemzedékek — úgymond — harcban állnak egymással. A helyeket, a jogokat, a kiváltságokat joggal, körömmel, ravaszsággal és praktikákkal kell megszerezniük a fiataloknak. Emlékezhetünk még a jelszóra: Helyet az ifjúságnak! Filmek, színdarabok, tudományos értekezések születtek e témáról, amelyek az idősebbeket korholták, bírálták, puhították, hogy adják át helyüket az ifjabb nemzedéknek. Odáig torzultak ezek a — tisztesség ne essék szólván — tanítások, hogy a nemzedékek közti harcot a történelem hajtóerejének, a haladás motorjának tüntették fel. Emlékszem olyan könyvre, amely ezt a torzonborz dialektikát még az irodalomra és a művészetre is ráhúzta. Igenám, — mondhatná valaki — de a múlt képei, amelyek fel-felvillannak emlékezetünkben, — nagyon is arra vallanak, hogy az ifjúság tántorgott, botorkált a lét ösvényein. Vajon az állástalan diplomások, a díjtalan díjnokok, a nyomorgó egyetemi hallgatók, a jussukért verekedő fiatal házasok nem ezt bizonyítják-e. De hadd fűzzük tovább és egészítsük ki a kérdést: s a munkára váró öreg kubikusok a budapesti Tisza Kálmán téren, vagy a hónapokig alkalmazást kereső 50 év körüli kőművesek az Aréna, úti szakszervezeti székházban, az állástalan magántisztviselők tömegei mit bizonyítanak? S ha a politikai törekvéseket, a haladó eszmék térhódítását vizsgáljuk, minden öreg konzervatív, avagy minden konzervatív öreg és minden fiatalban forradalmi tűz lángol? Ezzel a nemzedékszem-1*1 „Mi nem jutunk semlelettel mire. Ez csak arra jó, hogy a világ magyarázatában, a történelmi átalakulás megvalósításában az osztályharc helyére tegyék és zavarják, bénítsák az erők céltudatos, célirányos tömörülését. Az persze természetes, hogy minden friss nemzedék magánhordja a maga korának sajátos jegyeit, a maga ideje technikai, termelési, társadalmi viszonyainak különleges bélyegét. Hogyne lenne ma más az életritmus, bizonyos kérdésekben való állásfoglalás, az élményvilág, mint évszázadokkal vagy akár évtizedekkel ezelőtt. A gazdasági és politikai életben, a társadalom szerkezetében bekövetkezett változások, — nálunk a népi demokratikus rendszer, a munkáshatalom, a szocializmus építése, — természetszerűen hatalmas mértékben befolyásolják és alakítják az új nemzedék arculatát, hiszen ez már ezek között a merőben új viszonyok között születik és nő fel. De ki mondhatná, hogy érintetlenül hagyják az idősebbeket. Ezt a fajta vélekedést életünk ezer meg ezer jelensége cáfolja meg. Ilyen kategorizálással semmit sem érthetünk meg világukból. Valaha azt a hangzatos jelmondatot is fülünkbe harsogták: az ifjúságé a jövő. Akkoriban volt ez, amikor a jelen a kiváltságosoké volt, és az érdeklődő, kíváncsiskodó szegények tekintetét, álmait, vágyait, törekvéseit a jövő és a túlvilág felé irányították. Ez tetszetős is volt, és igazán nem kötelezett semmire. Könnyűszerrel hivatkozhattak mindkettőre. Buzgó szorgalommal ajánlhatták mindkettőt. A túlvilágról nem érkeztek megbízható és ellenőrizhető híradások, a jövőt pedig az idők végtelenjébe lehetett kitolni. Mi is mondogatjuk, hogy gyönyörű terveink valóraváltásában különösen érdekelt az ifjúság, de a mi felfogásunk és életünk bizonysága szerint a jövő, a kommunizmus — amely mind közelebb kerül hozzánk — az idősebbeké is, a jelenben pedig otthonosan mozoghat az ifjúság is. Ha a nemzedékeik összeütközésének, küzdelmének elmélete hamis és a mi szocialista rendünkben :a legkevésbé lehet jellemző — miért kell akkor foglalkozni vele? Azért, mert hatása, nyomai az embereik gondolkodásában fellelhetők. Idősebbeknél és fiataloknál egyaránt. Felllelhetőik az olyan sommás ítéletekben, amelyek szerint a mai fiatalok — önzők, léhák, tartalmatlanok, haneim éppen huligánok. Megtalálhatók az olyan hányaveti nézetekben, hogy a mai felnőttek nem értik meg a kor szavát, nem tudnak lépést tartani a fejlődéssel. Társadalmunk szép'!Tó erejét és mozgását persze csak befolyásolják és némileg veszélyeztetik is az ilyen nézetek, de merőben más tényezők határozzák meg. A különböző korosztályok harmóniája, együttes alkotó tevékenysége, teremtő szintézise egy új világ, a szocializmus építésében. S mint ahogy egy szépen zengő, gyönyörűen szóló zenekar hangzásaihozmás-más színnel járulnak hozzá az egyes hangszerek — képviselnek különfajta értékeket idősebbek és fiatalok. Az idősebbek — a mozgalom, az élet veteránjai tengernyi tapasztalatukat, múltbeli élményeik tanulságait és az idők hullámverésében kiérlelődött, higgadt bölcseségüket adják. A derékhad oroszlánrészt vállal a munkában és a vezetésben. Korszerű tanultsága, áldozatvállalása, szorgalma kilendítőkerék a fejlődésben. A fiatalok életeés alkotókedve, frissesége, rugalmassága és könnyedsége mind közelebb hozza a valaha délibábos álmoknak tűnt tervek megvalósítását. A nemzedékhatárok, amelyeket hamis próféták emelnek, homokfalak; gyorsan és mindig ellfújja őket a józanság és a tiszta látás szele. De szilárd vasbetonfal a fiatalokat és öregeket egyaránt nagyszerű célok elérésére mozgósító szocialista társadalmunk egységes akarata, amely egy örömökben, szépségekben gazdag új világ megteremtésére feszül.. SÁRKÖZI ANDOR ♦ A Miskolci Közlekedési Vállalat Autóbusz és Villamosüzem KISZ fiataljai gazdag,, tu%Ld&g df ívtt khxd^cLk Miskolc város utazó közönségének KISZ-Vezetoség