Borsodi Fiatal, 1977 (1-12. szám)

1977 / 1-2. szám

3 BORSODI FIATAL ’77 1—2. Öt táborhely — háromezer diák Jubileumi építőtáborok Nagy jelentőségű évforduló­hoz érkeztek hazánk ifjúkom­munistái: két évtizeddel eze­lőtt, 1957 tavaszán bontott zászlót a Magyar Kommunis­ta Ifjúsági Szövetség. A KISZ az eltelt húsz év alatt kiváló kommunistákat nevelt, tagjai­ra mindenkor számíthatott társadalmunk, pártunk, kor­mányunk. Egy másik jubileumhoz is elérkeztünk 1977-ben. Húsz esztendővel ezelőtt indultak az első önkéntes brigádok, az első nyári építőtáborok részt­vevői, a Hanság mocsarainak lecsapolására. S azóta minden év nyarán diákfiatalok tíz- és százezrei dolgoztak a KISZ Központi Bizottsága által szer­vezett központi építőtáborok­ban. A diákok húsz nyáron át végzett munkájának ösz­­szegét talán nem is lehetne forintokban kifejezni. A KISZ KB ott, azokon a területeken szervezte, s szervezi ma is a nyári táborokat, ahol a nép­gazdaságnak a legnagyobb szüksége van a fiatalok mun­kájára, cselekvő támogatásá­ra. 1977... A huszadik, jubile­umi építőtáborok június 19- én nyitják meg kapuikat. Borsod megye középiskolás diákjai az eltelt két évtized alatt szép eredményeket ér­tek el az építőtáborokban, több esetben is elnyerték a KISZ KB zászlóját. Az eddig végzett munka elismerését jelzi az a tény is, hogy a KISZ KB „felemelte” a ke­retszámokat. Így a korábbi évekhez viszonyítva mintegy ezerrel több diák vehet részt az idén az építőtáborokban. A fiúk — nyolcszázan — Békésen és Biatorbágyon dol­goznak majd. Ezúttal is a lá­nyoknak nyílik több munka­­lehetőség. Vaskút, a Bajai Ál­lami Gazdaság 880 lányt vár. Pécset 660-an, Kiskőrösön pe­dig 570-en vehetnek részt az építőtáborok munkájában. Felmerült egy új gondolat is. Mégpedig az, hogy lehető­vé teszik a nyolc általánost befejezett lányoknak is a tá­borozást, hiszen a nyári szü­net után már ők is középis­kolásoknak „számítanak”. Ezt egyébként az úttörőparlamen­ten is kérték a fiatalok. A KISZ Borsod megyei Bi­zottsága elkészítette a turnus­beosztásokat, s az iskolák is megkapták már a táborhe­lyekre vonatkozó útmutatáso­kat. A szervezők ezekben a hetekben láttak munkához. A jelentkezések után megkez­dik a brigádvezetők felkészí­tését, s a táborozással kap­csolatos tudnivalók ismerteté­sét. Az elmúlt évi építőtáborok­kal kapcsolatosan több észre­vétel is elhangzott a különfé­le fórumokon. Néhány mis­kolci középiskola diáklányai kifogásokat emeltek. Enged­tessék meg e sorok írójának, hogy saját tapasztalatairól is szóljon, hiszen lehetősége nyílt arra, hogy négy éven át figyelemmel kísérhette azokat a táborokat, ahol a Borsod megyei diákok dolgoztak. A „panaszok” egy része az elhelyezésről szól, önkéntele­nül is játszik az ember a szó­val : TÁBOR... Fák, erdők, patakok, sátrak, bográcsok jutnak az ember eszébe. Mert ugyebár, ez az igazi tábor. Húsz évvel ezelőtt a Hanság­ban a kimustrált katonai sá­torok és a fenyődeszkából ké­szült asztalok, lócák jelentet­ték az összkomfortot. Ezzel szemben ma?... Tég­lából épült, tágas pavilonok, tízágyas szobák (azért, hogy a brigádok együtt legyenek), paplanos ágyak, televízió, hi­deg-meleg víz, büfé, házi stú­dió, modern ebédlő... Mondjuk meg őszintén, ro­hanó világunkkal együtt el­­kényelmesedtek diákjaink! Ma már ettől is többre vágynak. Sok mindent lehetne sorolni. Többek között azt is, hogyan kell egy építőtáborban cél­szerűen öltözködni. A lányok többsége ugyanis olyan ruha­tárral érkezik, mintha lega­lábbis több hónapos útra in­dult volna, vagy esetleg di­vatbemutatóra. Tény, hogy kényelmetlen vi­selet a kiskunsági homokon a vastag talpú, magas sarkú fa­papucs, a körömcipő, vagy a földig érő szűk aljú ruha. A célszerű öltözködésre több al­kalommal is felhívták a tá­borba utazók figyelmét. Ed­dig mindhiába. Gazdaságaink, termelőszövetkezeteink pedig nem tartanak ott, s nem is célszerű, hogy aszfaltutakat építsenek a gyümölcsösökbe, vagy a szőlőkbe! Itt kell szólnunk a közép­iskolák pártösszekötő tanárai­nak a felelősségéről is. Igen kevesen veszik maguknak azt a fáradságot, hogy elutazza­nak oda, ahol esetenként több száz diákjuk is dolgozik. Azt talán nem is kell külön hangsúlyozni, hogy a szemé­lyes tapasztalatoknak milyen nagy a haszna. Tisztelet a ki­vételnek, de eddig igen kevés pártösszekötővel találkoztunk az építőtáborokban! Arra is volt példa, hogy a diákokkal nem közölték az utazási időpontokat, lehetősé­geket, s a lányok autóstoppal érkeztek a táborba... Úgy véljük, hogy a párt­összekötő tanároknak is na­gyobb felelősséget kell érez­niük a diákok iránt. Azzal, hogy megszervezik a brigá­dokat, megírják a jelentése­ket, még nem érhet véget a tevékenységük. Még akkor sem, ha nyári, tanítási szü­net van! * Minden, különösebb kom­mentár nélkül, vannak még tennivalók. Elsősorban a fel­készítésben, a helyes nevelés­ben, a tájékoztatásban, s az ellenőrzésekben. A nyári építő­táborok önkéntesek. A diá­kok önként, saját akaratuk­ból vállalják, hogy két hetet munkával töltsenek. Nem ar­ra kell törekni, hogy a meg­határozott létszámot „produ­kálják” az iskolák, hanem ar­ra, hogy az építőtáborba uta­zók kivétel nélkül vállalják az ottani körülményeket, a a munkát, a közösségi életet. Felföldi György Kisesztergák sora a DIGÉP tanműhelyében Fotó: K. Pál János

Next