Borsodi Szemle, 1958 (2. évfolyam, 1-2. szám)
1958 / 2. szám - Kuchta Gyula: A jávorkúti víznyelőbarlang felfedezése
A jávorkúti víznyelőbarlang felfedezése KUCHTA GYULA Ebben az írásban bemutatjuk olvasóinknak, hogyan történt a jávorkúti víznyelőbarlang felfedezése, valamint első bejárása. A barlangot a Magyar Hidrológiai Társaság miskolci osztályának zsombolykutatói bontották ki 1953. év őszén. A legérdekesebb bükki barlangok egyike, jelenleg feltárt hossza meghaladja az 500 métert, pontos és részletes felmérése, az igen nagy bejárási nehézségek miatt — amint az az alábbi leírásból is kitűnik — még nem készülhetett el. Szépsége, tudományos érdekessége, cseppkőgazdagsága miatt a mintegy 280 bükki barlang között az első helyek egyikét foglalja el. A karsztvízkutatás szempontjából igen jelentős tény, hogy a kutatók első ízben hatoltak le a Bükk-hegységben a karsztvízszintig, amely ebben az esetben a sebessodrú, ismeretlen helyről érkező és a feltevések szerint a Garadna forrásban ismét előtörő vízfolyás volt. Akik rendszeresen járják a Bükköt, ■£*- azoknak bizonyára feltűnt már, hogy milyen rövidek ott a patakok. Alig néhányszáz méteres folyás után hiába keressük a patak vizét, eltűnt szemünk elől. Dehát hová tűnt? Egy magyarázat lehetséges csak: útját a föld alatt folytatja. Itt persze már csak igen nehezen követhetjük a kis eret vagy a zúgó áradatot, a szépen kanyargó vak völgy végén, rendszerint a sziklafal aljában vagy egy kicsiny horpadás törmelékes, sziklás fenekén fut el szemünk elől. Segítségül hívunk most néhány barlangkutatót, akik már oly sok szép barlangot tártak fel, ők kibontják a vizet elnyelő nyílást, hogy ember által is járható legyen. A fáradságot nem ismerő barlangkutató a legváltozatosabb testhelyzetekben — gyakran kötéllel a derekán, meg fejjel lefelé — beékelődött köveCseppkő képződmények a jávorkúti víznyelőbarlangbanket emel ki, aztán csákányoz, követ tör, s íme, a megfeszített munka eredménye mutatkozik: szabad az út! Még egy próba: neki az elgátolt patak vizét, hadd mossa ki a sarat, no meglássuk, vajon a beépített dúcok állják-e a vadul örvénylő, kavargó víztömeg ostromló árját. Nos, hát induljunk el kutatóinkkal lefelé! A bejáratot többtonnányi tömbök szegélyezik, odább a kanyargós, alacsony vízjárat falát ugyancsak ezek alkotják. Nem is kell 10 métert kúsznunk, máris tágul a dugóhúzószerűen körbefutó, egymás alá haladó járat. Aztán lassan magunk mögött hagyjuk