Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)

1984-01-01 / 1. szám

2 Elhunyt Gál Cifra János Gál Cifra János, a sátor­aljaújhelyi Toldi Vasipari Szövetkezet elnöke január 8-án, 47 éves korában tra­gikus hirtelenséggel el­hunyt. Az élők sorából való váratlan távozása — a hoz­zátartozóknak okozott nagy fájdalom, s pótolhatatlan veszteség mellett — érzé­kenyen érinti a nagyobb családot, az ipari szövetke­zeti mozgalmat is. A nincstelen parasztszü­lők gyermeke nagyon von­zódott a vasipari szakmák­hoz. A gépipari technikum elvégzése után 1954 júliu­sában a DIGÉP-be került. Programozóként kezdte, volt utókalkulátor, majd önálló szerkesztő. 1963 április második fe­lében kapcsolódott be — a kenézlői otthonához köze­lebb levő Sátoraljaújhelyen — a szövetkezeti mozga­lomba. Itt is több beosztás­ban, utoljára gyártáselőké­­szítő csoportvezetőként dol­gozott, s emellett a rá jel­lemző következetes szorga­lommal tovább tanult. A Bánki Donáth Műszaki Fő­iskolán — levelezőként — szerezte meg az üzemmér­nöki képesítést, s elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet is. Gál Cifra Jánost 1979 no­vemberében választották meg a szövetkezet elnöké­vé. A tehetséges, politikai­lag képzett, átlagon felüli szakmai tudással rendelke­ző ember, a korábbiaktól is jobban hasznosította a nagyüzemi tapasztalatokat a szövetkezeti körülmények között. Vezetési módszerei­vel jó munkahelyi légkört alakított ki. A fegyelme­zett, a jól szervezett mun­kában látta az előrehaladás forrásait, lehetőségeit. A munkában ő mutatott jó példát. A kommunista mű­szakokon például fizikai munkával vett részt. A már néhai elnök sze­rény, a kollektíva vélemé­nyére sokat adó, az új iránt fogékony ember volt. örök feladatának tekintette a termelékenység növelését, a dolgozók munkahelyi, anya­gi körülményeinek javítá­sát. Irányításával a szövet­kezet kiegyensúlyozottan, stabilan dolgozott, gazdál­kodott. A termelés dina­mikusan, évente 5,6 szá­zalékkal, s a nyereség az utolsó négy évben több mint 88 százalékkal növekedett. Gál Cifra János hajszolt korunk egyik betegségének, az infarktusnak áldozata lett. Bár a betegség, annak tünetei figyelmeztették, de a tőle megszokott törekvés­sel igyekezett, akart dol­gozni. A szövetkezet, a kö­zösség érdekeiért fárado­zott jóformán szívének utolsó dobbanásáig. Az újhelyi vasasok elnö­két sokan szerették, tisztel­ték. A január 11-én, Ke­­nézlőn tartott temetésén a község vezetői, lakosai, az­ újhelyi szövetkezet vezetői, dolgozói mellett részt vet­tek a KISZÖV és a megye sok szövetkezetének veze­tői, képviselői is. Vala­mennyien szívükbe vésték: emlékedet sohase feledjük! Borsod gazdaságának helyzete és feladatai (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb követelmények vál­lalása és a belső érdekeltsé­gi ren­dszer korszerűsítése biztosíthatja csak a haté­konyság javítását. Ehhez az szükséges, hogy a vezetők legyenek bátrabbak és kez­deményezőbbek a teljesít­mény szerinti differenciálás jobb érvényesítésében. Te­remtsenek­ olyan feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy a feladatok végrehaj­tása érdekében kiemelkedő munkát végző dolgozók meg­­felelő anyagi elismerésben részesüljenek. Mindenütt na­gyobb figyelmet kell fordí­tani az emberi tényezőkre, az emberekkel való differen­ciált bánásmódra. Megyénk dolgozóinak többsége a VI. ötéves és az 1984. évi nép­­gazdasági terv célkitűzéseit, ha nem is könnyen, de el­érhetőnek, teljesíthetőnek tartja. Ehhez azonban annak a hatalmas tartaléknak a fel­tárására is szükség van, amely a személyes felelős­ségérzetben rejlik. A megyei pártbizottság ülése: a gazdálkodás ered­ményeiről és feladatairól szóló jelentések, s az azok felett kibontakozott gazdag vita jó alapot szolgáltattak a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek évzáró köz­gyűléseihez is. Bekecsen ülésezett a TESZÖ­V elnöksége A TESZÖV elnöksége — figyelembe véve a tagszövet­kezetek korábbi javaslatát — január 13-án a bekecsi Hegy­alja Tsz-ben ülésezett. Sza­­niszló Sándornak, a megyei szövetség elnökének elnökle­tével megtárgyalta az állat­­tenyésztés és a gyepgazdál­kodás helyzetéről, valamint a szövetség ellenőrzési iro­dájának 1983. évi munkájá­ról és az 1984. évi­ vizsgála­tainak alapelveiről előter­jesztett jelentéseket, — majd az elnökség véleményezési jogkörébe tartozó ügyekben döntött. A tanácskozáson részt vet­tek és felszólaltak a napi­renden szereplő témákban érdekelt felügyeleti szervek képviselői, és meghívott szak­emberek is, akik a tanács­kozás befejeztével az elnök­ség tagjaival együtt tapasz­talatcsere -jellegű üzemláto­gatáson vettek részt. Az állattenyésztés fejlesz­tésével és a szövetkezeti va­gyon fokozottabb védelmé­vel kapcsolatos kérdésekkel lapunk 3. és 6. oldalán rész­letesebben is foglalkozunk. 1984. JANUAR BORSOD? SZÖVETKEZETI ESET 1984-ben mire összpontosítsák figyelmüket mezőgazdasági és ipari szövetkezeteink? Szttn­ssló Sándor, a TESZÖV elnökei — Amikor az idei legfontosabb ten­nivalóinkat áttekintjük, abból kell ki­indulnunk, hogy Borsod-Abaúj-Zemp­­lén megye mezőgazdasága része az or­szág mezőgazdaságának. Mégpedig — a termelőszövetkezetek számát, szántó­területét, eszközállományát, termelési kapacitását, éves termelési értékének nagyságrendjét, a szövetkezetek tagjai­nak, dolgozóinak létszámát,­ a falvak, sőt a városok életében játszott szere­pét is tekintve —, nem is elhanyagol­ható része. Így, azok a népgazdasági igények, amelyeket a Központi Bizott­ság decemberi határozata és az idei tervtörvény megfogalmazott, ránk, a Borsod megyei termelőszövetkezetekre is értelemszerűen vonatkoznak. Egyér­telmű tehát, hogy — szövetkezeteink objektív adottságait, jelenlegi helyze­tét és lehetőségeit, s természetesen ér­dekeit is figyelembe véve — részt kell vállalnunk a gabona- és húsprogram megvalósításából. Ezt végre kell hajta­nunk akkor is, ha tudjuk, hogy az új pénzügyi szabályozók az ipari és szol­gáltató tevékenység eredményeiből töb­bet vonnak el, mint korábban, s emel­lett a fejlesztési lehetőségeink is szű­­kebbek lesznek. (Már jelenleg is igen szűkösek.) — Arra vonatkozóan, hogy szövetke­zeteink miként segítsék ki a népgazda­sági igényeket, a „szigorúbb” feltételek közt is miként tudjanak „talpon ma­radni” és hatékonyabban, eredménye­sebben gazdálkodni­­ r- általános „re­cept” nincs. Ezt minden gazdaságnak a saját helyzete és lehetőségei legjobb ismeretében kell gondosan mérlegelnie és eldöntenie. Megnyugtatónak látszik, hogy szövet­kezeteink többsége az idei tervek ki­dolgozására, a termelési szerkezet kiala­kítására és a termés őszi megalapozá­sa során figyelembe vette a népgazdaság igényeit, a központi és a megyei útmu­tatásokat. — Az idei tervek, célkitűzések meg­valósításához én — mint gyakorló tiz­el­őjük is —, a legnagyobb tartalékot az emberi tényezőkben, a szakemberek, a szakmunkásgárda szakmai hozzáértésé­ben, felkészültségében és felelősségér­zetében rejlő lehetőségek jobb kihasz­nálásában látom. Ezeket a lehetősége­ket — tapasztalataim szerint — a szö­vetkezeti demokrácia fórumrendszeré­nek felhasználásával és az érdekeltségi viszonyok fejlesztésével, a vezetés és a végrehajtás egységének erősítésével le­het a leghatékonyabban kihasználni. De nem feledkezhetünk meg a szocia­lista brigádmozgalomban rejlő nagy lehetőségekről, e mozgalom új feltétel­­rendszeréről sem, amely egyre inkább célrendszer, érdekeltségi rendszer is. Miként a párt- és KISZ-szervezetek se­gítségét, tagjaik élen járó, példamutató szerepét sem nélkülözhetjük a nehe­zebb feladatok megoldása során. — Nagyon fontos, hogy szövetkezete­ink csakis reális célokat tűzzenek ma­guk elé — sehol se vállalkozzanak az erejüket, lehetőségeiket, a tényleges erőforrásaikat meghaladó feladatokra, az alaptevékenységüket kiegészítő ága­zatokban sem. Célszerű viszont min­denütt nagyobb figyelmet fordítani a szövetkezet pénzgazdálkodására, a pénzügyi szabályozók szigorú követel­ményeinek betartására. Nemkülönben az ésszerű anyag- és energiatakarékos­ságra, s az élő munkával való hatéko­nyabb gazdálkodásra is. —r­igyelnünk kell a szövetkezeti mozgalomban, a mozgalom egész kap­csolatrendszerében és az egyes szövet­kezetekben is bőven fellelhető emberi értékek megőrzésére; a korrekt együtt­működésre partnereinkkel, az állami vállalatokkal és más szövetkezetekkel — mindenkivel, aki célkitűzéseink meg­valósításában tevékenységüket segíti, vagy segítheti. Természetesen a kölcsö­nös érdekek figyelembevételével és tisz­teletben tartásával. Arra kell töreked­nünk, hogy a tisztességes, becsületes munka és magatartás mindenütt foko­zottabb megbecsülést nyerjen. — A TESZÖV elnöksége és megyei küldöttközgyűlése — mint ismeretes —, decemberben már áttekintette és érté­kelte a szövetkezetek elmúlt évi gaz­dálkodásának főbb tendenciáit és vár­ható eredményeit. Részletesebben ele­mezte a kiegészítő tevékenység tapasz­talatait. Szem előtt tartva a népgazda­sági igényeket és az új szabályozó rend­szer várható hatásait, ajánlást adott a tagszövetkezetek ez évi munkájához. A közeli szárszámadó és tervtárgyaló köz­gyűléseken, küldöttgyűléseken minden szövetkezet vezetősége és tagsága konk­rétabban is „szembesítheti” önmagát az elmúlt évi eredményeivel. Ennek tük­rében alaposabban szemügyre veheti, felmérheti a szövetkezet jelenlegi hely­zetét és lehetőségeit Ezeket egybevet­, zetét és lehetőségeit Ezeket egybe­vet­heti a népgazdasági igényekkel, a gaz­dasági, pénzügyi szabályozók ösztönző vagy fékező hatásaival — s mindezek, gondos mérlegelése alapján dönthet is a szövetkezet ez évi munkaprogramjai­ról. — Most, az év elején tehát az a szem­léletbeli „alapállás” tűnik reálisnak, amely tudomásul veszi, hogy 1984-ben a korábbinál nehezebb körülmények­ között —, de nem elérhetetlen célerv megvalósításáért kell munkálkodnunk. Az alapvető cél a népgazdaság egyen­súlyi helyzetének javítása, fizetőképes­ségének megőrzése. Minden más célunk realitásának ez a feltétele. E cél eléré­se tehát messzemenő szövetkezeti ér­dek, sőt személyes érdekünk is, amely­nek megvalósításához mindannyiunk­nak hozzá kell járulni — mondta a TESZÖV elnöke. k­olláth — A világgazdaság tartósan reces­­­sziós állapotát és hazánk jelenlegi gaz­dasági helyzetét figyelembe véve min­denek­előtt a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az ország fizető­­képességének megőrzését kell elősegí­tenünk. Természetesen olyan mérték­ben, amilyen nagyságrendben ez me­gyénk 37 ipari szövetkezetétől reáli­san elvárható. Erre köteleznek ben­nünket a Központi Bizottság decem­beri útmutatásai, az 1984. évi népgaz­dasági terv előirányzatai, az OKISZ irányelvei és a megyei pártbizottság legutóbbi határozatai, de erre ösztön­zik szövetkezeteinket az elmúlt évinél szigorúbb gazdasági, pénzügyi szabá­lyozók is, hisz nyilvánvaló, hogy egész szabályozó rendszerünk végső soron a gazdasági egyensúly javítására, fizető­­képességünk és ezzel az eddig elért vívmányaink megőrzésére irányul. Be­leértve az élet- és munkakörülménye­inket, szociális és kulturális vívmá­nyainkat is. Ha más oldalról — az érdekviszo­nyokat rangsorolva — közelítünk is e legfontosabb feladatunkhoz, látnunk kell, hogy a népgazdasági­­egyensúly javulásától, az ország fizetőképességé­től függ minden más célkitűzésünk megvalósíthatóságának realitása, a szö­vetkezeti és egyéni érdekek érvénye­sülése is. Ezért szövetkezeteinknek jól felfogott érdekeikből eredően is min­dent el kell követniük a saját, gazda­sági pozícióik javítása, megszilárdítása, erősítése érdekében. Más szavakkal szólva, ez minden szövetkezetünktől körültekintőbb, jobban szervezett, jó minőségű és hatékonyabb munkát, ha­tékonyabb gazdálkodást kíván. Közelebbről ez — többek között — céltudatosabb és következetesebb irá­nyító munkát, megfontolt, de határo­zott vezetést, szélesebb körű, folyama­tos piackutatást, a változó igényekre való érzékenyebb, gyorsabb reagálást, alapos közgazdasági, pénzügyi elemző munkát, reális tervezést, jobb üzem- és munkaszervezést, ésszerű takarékossá­got, s a meglevő eszközök jobb kihasz­nálását igényli.­­ Ezek mindig is alapvető feltételei és követelményei voltak az eredményes gazdálkodásnak, amelyben az utóbbi években megkülönböztetett figyelmet kapott a szövetkezet export-import tevékenysége, devizagazdálkodása. Kü­lönösen azokban a szövetkezetekben, amelyeknek egész évi tevékenységében és eredményében meghatározó szerepet játszik az export-import mérleg, bele­értve a tőkés bérmunka eredményét is. Sándor, a KISZÖV Tekintettel a népgazdaság igényeire, elsősorban a tőkés export és bérmun­ka fokozását szorgalmaztuk, csaknem „mindenáron”, vagyis a nyereségszint rovására is. Emellett természetesen megfelelő hangsúlyt kapott a rubel­­elszámolású exportvállalásaink, kötele­zettségeink korrekt teljesítése is. Az export-import tevékenységre, a devizagazdálkodás javítására 1984-ben — éppen a gazdasági egyensúly javí­tása érdekében — változatlanul nagy, ha lehet, az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet kell fordítanunk. Azzal a hang­súlyváltással, hogy nem mindenáron! Csak ott és annyiban, ahol és amen­­­nyiben az nyereséges. Emellett válto­zatlanul fontos feladat az import mér­séklése, azoknak hazai anyagokkal való „kiváltása”, helyettesítése, s a munka­­igényes exporttermékeink arányának növelése. Mindezekre a gazdasági sza­bályozók is ösztönzik a szövetkezete­ket, miként más exportáló gazdasági egységeket is. — Ahhoz, hogy exportterveink meg­valósuljanak, jobban „oda kell figyel­nünk” a fizetőképes piac igényeire, s ehhez igazodva kell gyorsabban, ru­galmasabban javítanunk a termékszer­kezetet és termékeink korszerűségét is. — A külkereskedelmi igények jobb kielégítése, s a szállítási határidők pon­tosabb betartása mellett nem feledkez­hetünk meg a belső piac szükségletei­ről sem. Bizonyos termékekből a belső igények bővülésére is számíthatunk a minden területen szűkölő importkere­tek miatt. A lakossági ellátás kívánt szintjének biztosítása és választékának bővítése éppúgy, mint a lakossági szol­gáltatások körének bővítése és színvo­nalának emelése — a szövetkezetek profiljának megfelelően egyik állandó és fontos feladatunk. — Tudjuk, hogy a korszerűbb ter­mékszerkezet kialakítását, a külső és belső piac igényeinek jobb kielégítését és a lakossági szolgáltatások színvona­lának növelését több szövetkezetünk­ben létszámgondok, a 40 órás munka­hétre való áttérés gondjai és a mű­szaki fejlesztés, az új beruházások szű­kös lehetőségei is megnehezítik, sőt az árak jelenlegi megtartó ereje miatt szá­molniuk kell a létszám további csök­kenő tendenciájával is. Mindezek elle­nére arra kérjük szövetkezeteinket hogy feladataikat elsősorban a meglé­vő eszközeik jobb kihasználásával többek között ésszerűbb üzem- és munkaszervezéssel, fegyelmezett, jó mi­nőségű hatékonyabb munkával, a meg­levő munkaerő ésszerűbb foglalkoztató­ elnöke­ fóval, a rendelkezésre álló munkaidő­­alap teljesebb kihasználásával, min­den téren szigorúbb takarékossággal, a költségtényezők lehetséges csökkentésé­vel oldják meg. — Megyénk ipari szövetkezeteinek­­, helyzetét, elmúlt évi gazdálkodásuk, várható eredményeit és gondjait de­cember végén átfogóan értékelte a me­gyei küldöttközgyűlés. A Központi Bi­zottság határozata és az OKISZ irány­elvei alapján útmutatást adott a to­vábbi munkához, közte a szövetkezetek mérlegzáró­ és ez évi terveiket jóvá­hagyó közgyűlések előkészítéséhez. Ezt követően a szövetkezetek elnökeivel külön is tárgyaltunk a legfontosabb feladatainkról: a gazdálkodás segítésé­vel, a kooperáció bővítésével, az esz­közök jobb kihasználásának módjával, az új szervezeti formák (a kisvállal­kozások, kisszövetkezetek) működésé­vel, a társadalmi szervezetek munká­jában és a szövetkezeti demokrácia­ erősítésében rejlő lehetőségek jobb ki­­­­­használásával kapcsolatos feladataink­ról. Felhívtuk a figyelmet az augusz­tusban esedékes 10. miskolci ipari ki­állítás és vásár előkészítésével kapcso­latos feladatokra is, tekintettel arra, hogy ez a korábbiaknál is nagyobb méretű, jubileumi kiállítás lesz. — Tennivaló tehát bőven van és lesz 1984-ben. A velünk szemben támasz­tott igényeknek eleget tenni csakis szé­les körű összefogással, nagyobb kez­deményező készséggel és erőfeszítések­kel, az elvtársi és kollegális kapcsola­tok erősítésével lehetséges. És természe­tesen rendszeresebb, szélesebb körű, fo­lyamatos információcserével a megyei szövetség és tagszövetkezeteink között, amelynek célja végül is az érdekképvi­selet erősítése. — A megyei szövetség apparátusa — a küldöttközgyűlés útmutatásainak meg­felelően — maga is javítani akarja ér­dekképviseleti tevékenységét Az osz­tályok és irodák munkájának jobb egy­behangolásával, a helyszínen is több és konkrétabb segítséget kíván nyújtani elsősorban a nehezebb körülmények között levő, de minden arra igényt­ tar­tó tagszövetkezetünk számára. Segíte­ni kívánjuk a szövetkezetek gondokat feltáró, kezdeményező elemző, a prob­­lémák megoldására irányuló minden tevékenységét . Meggyőződésem, hogy a céltudatos munkával, közös erőfeszítésekkel az idei, sok tekintetben nehezebb felada­tok is megoldhatók — mondta befeje­zésül a megyei KISZÖV elnöke. Csépányi Lajos 4

Next