Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
2 Elhunyt Gál Cifra János Gál Cifra János, a sátoraljaújhelyi Toldi Vasipari Szövetkezet elnöke január 8-án, 47 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt. Az élők sorából való váratlan távozása — a hozzátartozóknak okozott nagy fájdalom, s pótolhatatlan veszteség mellett — érzékenyen érinti a nagyobb családot, az ipari szövetkezeti mozgalmat is. A nincstelen parasztszülők gyermeke nagyon vonzódott a vasipari szakmákhoz. A gépipari technikum elvégzése után 1954 júliusában a DIGÉP-be került. Programozóként kezdte, volt utókalkulátor, majd önálló szerkesztő. 1963 április második felében kapcsolódott be — a kenézlői otthonához közelebb levő Sátoraljaújhelyen — a szövetkezeti mozgalomba. Itt is több beosztásban, utoljára gyártáselőkészítő csoportvezetőként dolgozott, s emellett a rá jellemző következetes szorgalommal tovább tanult. A Bánki Donáth Műszaki Főiskolán — levelezőként — szerezte meg az üzemmérnöki képesítést, s elvégezte a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet is. Gál Cifra Jánost 1979 novemberében választották meg a szövetkezet elnökévé. A tehetséges, politikailag képzett, átlagon felüli szakmai tudással rendelkező ember, a korábbiaktól is jobban hasznosította a nagyüzemi tapasztalatokat a szövetkezeti körülmények között. Vezetési módszereivel jó munkahelyi légkört alakított ki. A fegyelmezett, a jól szervezett munkában látta az előrehaladás forrásait, lehetőségeit. A munkában ő mutatott jó példát. A kommunista műszakokon például fizikai munkával vett részt. A már néhai elnök szerény, a kollektíva véleményére sokat adó, az új iránt fogékony ember volt. örök feladatának tekintette a termelékenység növelését, a dolgozók munkahelyi, anyagi körülményeinek javítását. Irányításával a szövetkezet kiegyensúlyozottan, stabilan dolgozott, gazdálkodott. A termelés dinamikusan, évente 5,6 százalékkal, s a nyereség az utolsó négy évben több mint 88 százalékkal növekedett. Gál Cifra János hajszolt korunk egyik betegségének, az infarktusnak áldozata lett. Bár a betegség, annak tünetei figyelmeztették, de a tőle megszokott törekvéssel igyekezett, akart dolgozni. A szövetkezet, a közösség érdekeiért fáradozott jóformán szívének utolsó dobbanásáig. Az újhelyi vasasok elnökét sokan szerették, tisztelték. A január 11-én, Kenézlőn tartott temetésén a község vezetői, lakosai, az újhelyi szövetkezet vezetői, dolgozói mellett részt vettek a KISZÖV és a megye sok szövetkezetének vezetői, képviselői is. Valamennyien szívükbe vésték: emlékedet sohase feledjük! Borsod gazdaságának helyzete és feladatai (Folytatás az 1. oldalról) nagyobb követelmények vállalása és a belső érdekeltségi rendszer korszerűsítése biztosíthatja csak a hatékonyság javítását. Ehhez az szükséges, hogy a vezetők legyenek bátrabbak és kezdeményezőbbek a teljesítmény szerinti differenciálás jobb érvényesítésében. Teremtsenek olyan feltételeket, melyek lehetővé teszik, hogy a feladatok végrehajtása érdekében kiemelkedő munkát végző dolgozók megfelelő anyagi elismerésben részesüljenek. Mindenütt nagyobb figyelmet kell fordítani az emberi tényezőkre, az emberekkel való differenciált bánásmódra. Megyénk dolgozóinak többsége a VI. ötéves és az 1984. évi népgazdasági terv célkitűzéseit, ha nem is könnyen, de elérhetőnek, teljesíthetőnek tartja. Ehhez azonban annak a hatalmas tartaléknak a feltárására is szükség van, amely a személyes felelősségérzetben rejlik. A megyei pártbizottság ülése: a gazdálkodás eredményeiről és feladatairól szóló jelentések, s az azok felett kibontakozott gazdag vita jó alapot szolgáltattak a mezőgazdasági és ipari szövetkezetek évzáró közgyűléseihez is. Bekecsen ülésezett a TESZÖV elnöksége A TESZÖV elnöksége — figyelembe véve a tagszövetkezetek korábbi javaslatát — január 13-án a bekecsi Hegyalja Tsz-ben ülésezett. Szaniszló Sándornak, a megyei szövetség elnökének elnökletével megtárgyalta az állattenyésztés és a gyepgazdálkodás helyzetéről, valamint a szövetség ellenőrzési irodájának 1983. évi munkájáról és az 1984. évi vizsgálatainak alapelveiről előterjesztett jelentéseket, — majd az elnökség véleményezési jogkörébe tartozó ügyekben döntött. A tanácskozáson részt vettek és felszólaltak a napirenden szereplő témákban érdekelt felügyeleti szervek képviselői, és meghívott szakemberek is, akik a tanácskozás befejeztével az elnökség tagjaival együtt tapasztalatcsere -jellegű üzemlátogatáson vettek részt. Az állattenyésztés fejlesztésével és a szövetkezeti vagyon fokozottabb védelmével kapcsolatos kérdésekkel lapunk 3. és 6. oldalán részletesebben is foglalkozunk. 1984. JANUAR BORSOD? SZÖVETKEZETI ESET 1984-ben mire összpontosítsák figyelmüket mezőgazdasági és ipari szövetkezeteink? Szttnssló Sándor, a TESZÖV elnökei — Amikor az idei legfontosabb tennivalóinkat áttekintjük, abból kell kiindulnunk, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye mezőgazdasága része az ország mezőgazdaságának. Mégpedig — a termelőszövetkezetek számát, szántóterületét, eszközállományát, termelési kapacitását, éves termelési értékének nagyságrendjét, a szövetkezetek tagjainak, dolgozóinak létszámát, a falvak, sőt a városok életében játszott szerepét is tekintve —, nem is elhanyagolható része. Így, azok a népgazdasági igények, amelyeket a Központi Bizottság decemberi határozata és az idei tervtörvény megfogalmazott, ránk, a Borsod megyei termelőszövetkezetekre is értelemszerűen vonatkoznak. Egyértelmű tehát, hogy — szövetkezeteink objektív adottságait, jelenlegi helyzetét és lehetőségeit, s természetesen érdekeit is figyelembe véve — részt kell vállalnunk a gabona- és húsprogram megvalósításából. Ezt végre kell hajtanunk akkor is, ha tudjuk, hogy az új pénzügyi szabályozók az ipari és szolgáltató tevékenység eredményeiből többet vonnak el, mint korábban, s emellett a fejlesztési lehetőségeink is szűkebbek lesznek. (Már jelenleg is igen szűkösek.) — Arra vonatkozóan, hogy szövetkezeteink miként segítsék ki a népgazdasági igényeket, a „szigorúbb” feltételek közt is miként tudjanak „talpon maradni” és hatékonyabban, eredményesebben gazdálkodni r- általános „recept” nincs. Ezt minden gazdaságnak a saját helyzete és lehetőségei legjobb ismeretében kell gondosan mérlegelnie és eldöntenie. Megnyugtatónak látszik, hogy szövetkezeteink többsége az idei tervek kidolgozására, a termelési szerkezet kialakítására és a termés őszi megalapozása során figyelembe vette a népgazdaság igényeit, a központi és a megyei útmutatásokat. — Az idei tervek, célkitűzések megvalósításához én — mint gyakorló tizelőjük is —, a legnagyobb tartalékot az emberi tényezőkben, a szakemberek, a szakmunkásgárda szakmai hozzáértésében, felkészültségében és felelősségérzetében rejlő lehetőségek jobb kihasználásában látom. Ezeket a lehetőségeket — tapasztalataim szerint — a szövetkezeti demokrácia fórumrendszerének felhasználásával és az érdekeltségi viszonyok fejlesztésével, a vezetés és a végrehajtás egységének erősítésével lehet a leghatékonyabban kihasználni. De nem feledkezhetünk meg a szocialista brigádmozgalomban rejlő nagy lehetőségekről, e mozgalom új feltételrendszeréről sem, amely egyre inkább célrendszer, érdekeltségi rendszer is. Miként a párt- és KISZ-szervezetek segítségét, tagjaik élen járó, példamutató szerepét sem nélkülözhetjük a nehezebb feladatok megoldása során. — Nagyon fontos, hogy szövetkezeteink csakis reális célokat tűzzenek maguk elé — sehol se vállalkozzanak az erejüket, lehetőségeiket, a tényleges erőforrásaikat meghaladó feladatokra, az alaptevékenységüket kiegészítő ágazatokban sem. Célszerű viszont mindenütt nagyobb figyelmet fordítani a szövetkezet pénzgazdálkodására, a pénzügyi szabályozók szigorú követelményeinek betartására. Nemkülönben az ésszerű anyag- és energiatakarékosságra, s az élő munkával való hatékonyabb gazdálkodásra is. —rigyelnünk kell a szövetkezeti mozgalomban, a mozgalom egész kapcsolatrendszerében és az egyes szövetkezetekben is bőven fellelhető emberi értékek megőrzésére; a korrekt együttműködésre partnereinkkel, az állami vállalatokkal és más szövetkezetekkel — mindenkivel, aki célkitűzéseink megvalósításában tevékenységüket segíti, vagy segítheti. Természetesen a kölcsönös érdekek figyelembevételével és tiszteletben tartásával. Arra kell törekednünk, hogy a tisztességes, becsületes munka és magatartás mindenütt fokozottabb megbecsülést nyerjen. — A TESZÖV elnöksége és megyei küldöttközgyűlése — mint ismeretes —, decemberben már áttekintette és értékelte a szövetkezetek elmúlt évi gazdálkodásának főbb tendenciáit és várható eredményeit. Részletesebben elemezte a kiegészítő tevékenység tapasztalatait. Szem előtt tartva a népgazdasági igényeket és az új szabályozó rendszer várható hatásait, ajánlást adott a tagszövetkezetek ez évi munkájához. A közeli szárszámadó és tervtárgyaló közgyűléseken, küldöttgyűléseken minden szövetkezet vezetősége és tagsága konkrétabban is „szembesítheti” önmagát az elmúlt évi eredményeivel. Ennek tükrében alaposabban szemügyre veheti, felmérheti a szövetkezet jelenlegi helyzetét és lehetőségeit Ezeket egybevet, zetét és lehetőségeit Ezeket egybevetheti a népgazdasági igényekkel, a gazdasági, pénzügyi szabályozók ösztönző vagy fékező hatásaival — s mindezek, gondos mérlegelése alapján dönthet is a szövetkezet ez évi munkaprogramjairól. — Most, az év elején tehát az a szemléletbeli „alapállás” tűnik reálisnak, amely tudomásul veszi, hogy 1984-ben a korábbinál nehezebb körülmények között —, de nem elérhetetlen célerv megvalósításáért kell munkálkodnunk. Az alapvető cél a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítása, fizetőképességének megőrzése. Minden más célunk realitásának ez a feltétele. E cél elérése tehát messzemenő szövetkezeti érdek, sőt személyes érdekünk is, amelynek megvalósításához mindannyiunknak hozzá kell járulni — mondta a TESZÖV elnöke. kolláth — A világgazdaság tartósan recessziós állapotát és hazánk jelenlegi gazdasági helyzetét figyelembe véve mindenekelőtt a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítását, az ország fizetőképességének megőrzését kell elősegítenünk. Természetesen olyan mértékben, amilyen nagyságrendben ez megyénk 37 ipari szövetkezetétől reálisan elvárható. Erre köteleznek bennünket a Központi Bizottság decemberi útmutatásai, az 1984. évi népgazdasági terv előirányzatai, az OKISZ irányelvei és a megyei pártbizottság legutóbbi határozatai, de erre ösztönzik szövetkezeteinket az elmúlt évinél szigorúbb gazdasági, pénzügyi szabályozók is, hisz nyilvánvaló, hogy egész szabályozó rendszerünk végső soron a gazdasági egyensúly javítására, fizetőképességünk és ezzel az eddig elért vívmányaink megőrzésére irányul. Beleértve az élet- és munkakörülményeinket, szociális és kulturális vívmányainkat is. Ha más oldalról — az érdekviszonyokat rangsorolva — közelítünk is e legfontosabb feladatunkhoz, látnunk kell, hogy a népgazdaságiegyensúly javulásától, az ország fizetőképességétől függ minden más célkitűzésünk megvalósíthatóságának realitása, a szövetkezeti és egyéni érdekek érvényesülése is. Ezért szövetkezeteinknek jól felfogott érdekeikből eredően is mindent el kell követniük a saját, gazdasági pozícióik javítása, megszilárdítása, erősítése érdekében. Más szavakkal szólva, ez minden szövetkezetünktől körültekintőbb, jobban szervezett, jó minőségű és hatékonyabb munkát, hatékonyabb gazdálkodást kíván. Közelebbről ez — többek között — céltudatosabb és következetesebb irányító munkát, megfontolt, de határozott vezetést, szélesebb körű, folyamatos piackutatást, a változó igényekre való érzékenyebb, gyorsabb reagálást, alapos közgazdasági, pénzügyi elemző munkát, reális tervezést, jobb üzem- és munkaszervezést, ésszerű takarékosságot, s a meglevő eszközök jobb kihasználását igényli. Ezek mindig is alapvető feltételei és követelményei voltak az eredményes gazdálkodásnak, amelyben az utóbbi években megkülönböztetett figyelmet kapott a szövetkezet export-import tevékenysége, devizagazdálkodása. Különösen azokban a szövetkezetekben, amelyeknek egész évi tevékenységében és eredményében meghatározó szerepet játszik az export-import mérleg, beleértve a tőkés bérmunka eredményét is. Sándor, a KISZÖV Tekintettel a népgazdaság igényeire, elsősorban a tőkés export és bérmunka fokozását szorgalmaztuk, csaknem „mindenáron”, vagyis a nyereségszint rovására is. Emellett természetesen megfelelő hangsúlyt kapott a rubelelszámolású exportvállalásaink, kötelezettségeink korrekt teljesítése is. Az export-import tevékenységre, a devizagazdálkodás javítására 1984-ben — éppen a gazdasági egyensúly javítása érdekében — változatlanul nagy, ha lehet, az eddigieknél is nagyobb figyelmet kell fordítanunk. Azzal a hangsúlyváltással, hogy nem mindenáron! Csak ott és annyiban, ahol és amennyiben az nyereséges. Emellett változatlanul fontos feladat az import mérséklése, azoknak hazai anyagokkal való „kiváltása”, helyettesítése, s a munkaigényes exporttermékeink arányának növelése. Mindezekre a gazdasági szabályozók is ösztönzik a szövetkezeteket, miként más exportáló gazdasági egységeket is. — Ahhoz, hogy exportterveink megvalósuljanak, jobban „oda kell figyelnünk” a fizetőképes piac igényeire, s ehhez igazodva kell gyorsabban, rugalmasabban javítanunk a termékszerkezetet és termékeink korszerűségét is. — A külkereskedelmi igények jobb kielégítése, s a szállítási határidők pontosabb betartása mellett nem feledkezhetünk meg a belső piac szükségleteiről sem. Bizonyos termékekből a belső igények bővülésére is számíthatunk a minden területen szűkölő importkeretek miatt. A lakossági ellátás kívánt szintjének biztosítása és választékának bővítése éppúgy, mint a lakossági szolgáltatások körének bővítése és színvonalának emelése — a szövetkezetek profiljának megfelelően egyik állandó és fontos feladatunk. — Tudjuk, hogy a korszerűbb termékszerkezet kialakítását, a külső és belső piac igényeinek jobb kielégítését és a lakossági szolgáltatások színvonalának növelését több szövetkezetünkben létszámgondok, a 40 órás munkahétre való áttérés gondjai és a műszaki fejlesztés, az új beruházások szűkös lehetőségei is megnehezítik, sőt az árak jelenlegi megtartó ereje miatt számolniuk kell a létszám további csökkenő tendenciájával is. Mindezek ellenére arra kérjük szövetkezeteinket hogy feladataikat elsősorban a meglévő eszközeik jobb kihasználásával többek között ésszerűbb üzem- és munkaszervezéssel, fegyelmezett, jó minőségű hatékonyabb munkával, a meglevő munkaerő ésszerűbb foglalkoztató elnöke fóval, a rendelkezésre álló munkaidőalap teljesebb kihasználásával, minden téren szigorúbb takarékossággal, a költségtényezők lehetséges csökkentésével oldják meg. — Megyénk ipari szövetkezeteinek, helyzetét, elmúlt évi gazdálkodásuk, várható eredményeit és gondjait december végén átfogóan értékelte a megyei küldöttközgyűlés. A Központi Bizottság határozata és az OKISZ irányelvei alapján útmutatást adott a további munkához, közte a szövetkezetek mérlegzáró és ez évi terveiket jóváhagyó közgyűlések előkészítéséhez. Ezt követően a szövetkezetek elnökeivel külön is tárgyaltunk a legfontosabb feladatainkról: a gazdálkodás segítésével, a kooperáció bővítésével, az eszközök jobb kihasználásának módjával, az új szervezeti formák (a kisvállalkozások, kisszövetkezetek) működésével, a társadalmi szervezetek munkájában és a szövetkezeti demokrácia erősítésében rejlő lehetőségek jobb kihasználásával kapcsolatos feladatainkról. Felhívtuk a figyelmet az augusztusban esedékes 10. miskolci ipari kiállítás és vásár előkészítésével kapcsolatos feladatokra is, tekintettel arra, hogy ez a korábbiaknál is nagyobb méretű, jubileumi kiállítás lesz. — Tennivaló tehát bőven van és lesz 1984-ben. A velünk szemben támasztott igényeknek eleget tenni csakis széles körű összefogással, nagyobb kezdeményező készséggel és erőfeszítésekkel, az elvtársi és kollegális kapcsolatok erősítésével lehetséges. És természetesen rendszeresebb, szélesebb körű, folyamatos információcserével a megyei szövetség és tagszövetkezeteink között, amelynek célja végül is az érdekképviselet erősítése. — A megyei szövetség apparátusa — a küldöttközgyűlés útmutatásainak megfelelően — maga is javítani akarja érdekképviseleti tevékenységét Az osztályok és irodák munkájának jobb egybehangolásával, a helyszínen is több és konkrétabb segítséget kíván nyújtani elsősorban a nehezebb körülmények között levő, de minden arra igényt tartó tagszövetkezetünk számára. Segíteni kívánjuk a szövetkezetek gondokat feltáró, kezdeményező elemző, a problémák megoldására irányuló minden tevékenységét . Meggyőződésem, hogy a céltudatos munkával, közös erőfeszítésekkel az idei, sok tekintetben nehezebb feladatok is megoldhatók — mondta befejezésül a megyei KISZÖV elnöke. Csépányi Lajos 4