Borsodi Szövetkezeti Élet, 1984 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1984-01-01 / 1. szám
1984. JANUÁR ÖUrtbULb . ..«.it CLC I3 A fogyasztási szövetkezetek munkaprogramja írta: Szunyogh János, a MESZOE elnöke A megye fogyasztási szövetkezetei (áfeszek, takarék- és lakásszövetkezetek) középtávú tervidőszaki tevékenységét az elmúlt év szeptemberében értékelte a MESZÖV elnöksége, majd a december 16-án megtartott küldöttközgyűlés szintén behatóan elemezte a megye fogyasztási szövetkezeti mozgalmának tevékenységét és kijelölte, meghatározta az 1934. évi főbb feladatokat. Az értékelésekből világosan látszik, hogy szövetkezeteink VI. ötéves tervüket — időarányosan — és 1983. évi főbb •célkitűzéseiket az áruellátás, -termeltetés, lakossági pénzügyi szolgáltatás, lakáskarbantartás területén összességében teljesítették. — bár az elmúlt években több olyan központi intézkedésre került sor, amelyek szigorították a működés feltételrendszerét és mérséklőleg hatottak a gazdasági növekedésre. Mindezeket a körülményeket figyelembe véve szövetkezeteink megfelelő alappal rendelkeznek ahhoz, hogy 1984. évben is a saját maguk által kitűzött, valamint a lakosság, tagság és a társadalmi-gazdasági irányító szervek által velük szemben támasztott követelményeknek eleget tudjanak tenni. Az áfészek 1984. évi legfontosabb feladata, hogy termeltető- és áruellátó tevékenységükkel hozzájáruljanak a lakosság életkörülményeinek szintentartásához, s társadalmi közérzetének javításához. Mindezeket a korábbi évekétől feszesebb és szigorúbb közgazdasági környezetben kell teljesíteniük úgy, hogy közben gazdasági eredményeik lehetőleg ne romoljanak. Tovább kell javítani a vásárlási körülményeket, törekedni a kulturáltabb kiszolgálásra, biztosítani, hogy a lakosság szükségletének kielégítése legalább az elmúlt évi szinten maradjon. Már most látható, hogy szövetkezeteink számottevő fejlesztést, hálózatbővítést — a pénzügyi források szűkössége miatt — nem tudnak végrehajtani, ezért előtérbe kell helyezni a rekonstrukciót, az egységek állagának szintentartását. Fontos, hogy a folyamatban levő beruházások határidőre, a takarékosság messzemenő figyelembevételével készüljenek el. A megemelkedett utazási költségek a vidéken élő lakosságot áru iránti igényének helyben történő kielégítésére ösztönzi. Szövetkezeteinknek ehhez alkalmazkodni kell úgy, hogy a falusi települések boltjaiban bővítsék a választékot, profilrendezést hajtsanak végre, s gondoskodjanak az ehhez szükséges pénzügyi források megteremtéséről, illetve átcsoportosításáról. A lakosság és a szövetkezet tagjainak áruvásárlási és szolgáltatási igényeit azok jövedelmi viszonyainak megfelelően a rendelkezésre álló eszközökkel, s a lehetséges áruválaszték biztosításával ki kell elégíteni. Szövetkezeteinkre fontos feladat hárul a vidéki lakosság áruellátásban. Megyénk jellemzően aprófalvas, s az itt élők ellátásáról szinte kizárólag a szövetkezetek gondoskodnak, hozzájárulva ezzel a kistelepülések népességmegtartó képességének javításához. A vendéglátóiparban a nyersanyagár-emelkedés kihat a fogyasztói árakra is. Ez a tény szövetkezeteinket arra kell, hogy késztesse, hogy az eddiginél nagyobb arányban biztosítsák egységeikben az olcsóbb ételek választékát, s gondoskodjanak a higiéniai követelményeknek megfelelő kulturált kiszolgálásról. Szövetkezeteink még korántsem használták ki az egymással és más gazdálkodószervekkel történő együttműködésben rejlő lehetőségeket. Az árukínálat bővítése, valamint gazdaságossági szempontból egyaránt indokolt, hogy növeljék közvetlen beszerzéseiket és a két nagykereskedelmi jogosultsággal rendelkező szövetkezet (Mezőkövesd és Unió), valamint a SKÁLA—SZÖVKER nagykereskedelmi tevékenységére fokozottabban támaszkodjanak. Ugyancsak az áruválaszték bővítését szolgálja a kishatármenti és áruházi cserében rejlő árualap-növelési lehetőség fokozottabb kihasználása. Tisztában kell lennünk azzal, hogy egyre fokozottabb mértékben a hazai árualapokra kell támaszkodnunk, s ez megköveteli a gazdasági kapcsolat- és információs rendszer fejlesztését, a piac orientáltság erősítését. Fontos feladat a szakcsoportok, valamint a háztáji és kisegítő gazdaságok termelőtevékenységének segítése. Innen származik az exportárualapon túlmenően a szövetkezetek árualapjának egy része is. E területen lényeges, hogy olyan körülményeket teremtsünk, amelyyeik a termelés, s ez árai a felvásárlás folyamatosságát hivatottak szolgálni. Ez megkívánja, hogy a tagság és lakosság termeltetési tevékenységét szaporító- és tenyészanyag, szerszámok, kisgépek, műtrágyák, növényvédő szerek megfelelő kínálatának biztosításával elősegítsük. A közgazdasági szabályozórendszer egyes elemei 1984. január 1-től történő változtatása új, rugalmas alkalmazkodást és egy sor intézkedés megtételét követeli szövetkezeteinktől, amely garanciát nyújt arra, hogy gazdasági eredményeiket szinten tartsák. A bérjárulék növekedése az élőmunkával való takarékosabb gazdálkodásra kell hogy késztessen. Az élőmunka jelentős drágulása következtében sürgős feladat a létszám, a termelékenység felülvizsgálata, összefüggésben a belső érdekeltségi rendszer fejlesztésével. Bár a szabályozás szigorító és elvonó jellege fokozódott, azt is meg kell állapítanunk, hogy ugyanakkor ezzel együtt nőtt a gazdálkodószervek önállósága. Elég csak utalni a nyereségtartalék képzésének lehetőségére, melyet a szövetkezetek az érdekeltségi alapok kiegészítésére korlátozás nélkül, bármikor igénybe vehetnek. Az önállóság növekedése viszont következetes és perspektivikus szemléletű személyzeti és kádermunkát feltételez. A mind bonyolultabbá váló, s egymással szoros egységet alkotó feltételrendszer változásának nyomon követése, a szabályozók hatásmechanizmusának felmérése, a tervtől való eltérések okainak feltárása, a szükséges beavatkozások — döntések — megtétele sokoldalúan felkészült, megfelelő szemlélettel bíró vezetőket és munkatársakat követel. Az emberi tényezők szerepe a gazdasági hatékonyság növelésében egyre nagyobb súllyal bír, s ez meghatározólag kell hogy hasson a szövetkezetek, s megyei szövetségünk személyzeti és kádermunkájára is. Itt jegyzem meg, hogy a megyei szövetség korszerűsítette ügyintéző szervezetét, melynek során a szövetséget az a cél vezérelte, hogy a szervezet jobban alkalmazkodjon a megváltozott körülményekhez, s a munka végzésének tartalmi színvonala emelkedjen. Szövetkezeti mozgalmunk fontos ágazatát képviselik a takarékszövetkezetek. Tagságuk létszáma mintegy 122 ezer fő, megközelíti az áfészek taglétszámát (130 ezer fő). Az elmúlt években a takarékszövetkezetek tevékenységi köre és gazdasági eredményeik számottevően fejlődtek, gazdálkodásukban megvalósult az úgynevezett vállalati jellegű érdekeltség, méretüknél fogva rugalmasak, a szoros tagsági kapcsolat, s a választott testületek hatékony működése nyomon követhető a szövetkezetek tevékenységében. 1984- ben legfontosabb feladatuk, hogy aktív betétgyűjtő tevékenységükkel, saját erejük növelése révén kielégítsék a lakosság — a társadalmi célokkal összhangban álló — hitel iránti keresletét. Kölcsönzési tevékenységükkel pedig közvetve hozzájáruljanak tagjaik életkörülményeinek szintentartásához, illetve javításához. Szövetkezeteink egyre több célra nyújthatnak hitelt. Az új hitelfajtáknak tevékenységükbe való beillesztése szakszerű, kulturált, a banki ügyintézésre alkalmas színvonalú munkát követel. Ebből adódóan fontos feladatuk a mintegy 250 dolgozójuk állandó képzése, illetve továbbképzése. Az egyéb pénzügyi szolgáltató tevékenységük évről évre újabb szolgáltatások végzésével színeződik. E szolgáltatások fejlesztésérek több irányú célja van; egyrészt tagsági igényeket elégítenek ki, másrészt kapcsolatot teremtenek ezeken keresztül a betétszervezéshez, nem utolsósorban javítják az élőmunka-kihasználtságot és ebből a szövetkezetnek gazdasági eredménye is származik. Tevékenységüket korábban kizárólag községekben fejtették ki, jelenleg már lehetőségük van városokban is létrehozni új kirendeltségeket, illetve betétgyűjtő pénztárakat. 1984- ben, s az azt követő években komoly felmérésnek és mérlegelésnek kell megelőznie a városokra történő tevékenység kiterjesztését. A működési terület növekedésének együtt kell járnia gazdasági erejük további fokozásával, ezzel is elősegítve kölcsönzési tevékenységük bővítését. A lakásszövetkezetek jelentős társadalmi-gazdasági szervei a népgazdaságnak. Működésükben egyre fontosabb feladat a takarékosabb gazdálkodásra való törekvés, összhangban a munka minőségének javításával. A belső tartalékaik feltárása a jövőben még inkább sürgetővé válik, ha figyelembe vesszük, hogy egyrészt az üzemeltetési költségek, másrészt a lakásépítkezésekhez szükséges anyagok árai emelkedtek. A lakásberuházások szakszerű előkészítése a szövetkezetek tagjainak jogos igénye A félkész lakások iránti igény növekedése olyan irodák létrehozását teszi szükségessé, amelyeknek tevékenységi köre kiterjedne a lakásépítések műszaki előkészítésére, a kivitelezés megszervezésére, az OTP-vel történő hitelszerződések megkötésére, az építéssel kapcsolatos számviteli munkák végzésére. Az ehhez szükséges tárgyi feltételek biztosításában a helyi tanácsok segítségére is számítunk. A lakáshelyzet javítása a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket igényel, s ebből a lakásszöveteknek is aktívan ki kell venni részüket. Jelenleg 50 lakásfenntartó szövetkezet kezelésében több mint 18 ezer lakás van, melyekben mintegy 80 ezer állampolgár lakik, így a gazdasági jelentőségén túlmenően politikai szempontból is indokolt minden érintett szövetkezet részéről egy olyan program összeállítása, amely a feladatok meghatározásával — sürgősségi sorrend alapján — biztosítja a lakásállomány megfelelő szintű fenntartását. A megyében 9 lakásszövetkezetnél karbantartó társulás működik, melyek mintegy 70 millió Ft teljesítményértéket produkálnak egy év alatt. Ezek a karbantartó szervezetek összehangolt program esetén a szövetkezeti lakásállománynak mintegy felét lennének képesek megfelelő műszaki állagban tartani. Fogyasztási szövetkezeti mozgalmunkban 1984-ben is kiemelt feladatként kell kezelni a tagsági kapcsolatok ápolását. A tervek végrehajtása során nem nélkülözhetjük tagjaink személyes és anyagi közreműködését. A tagság anyagi közreműködésének feltételrendszere kedvezően változott, javultak a részjegyek, célrészjegyek után a tagokat megillető osztalék-, illetve részesedéskondíciók. Fontos feladat, hogy szövetkezeteink éljenek a korábbitól kedvezőbb lehetőséggel, mert ez mindkét fél számára kölcsönösen előnyös; saját döntési hatáskörükben alkalmazzanak változatos módszereket. A célrészjegy-kibocsátás egyaránt irányuljon az ellátási, szolgáltatási tevékenység feltételeinek javítására, valamint a jövedelmező tevékenység fejlesztésére. A szövetkezeteknek a soron következő küldöttgyűlésükön már dönteniük kell a részjegy után járó osztalék, valamint a célrészjegy utáni részesedés új mértékéről. Célszerű lenne, ha szövetkezeteink a lekötési időt rugalmasan értelmeznék és a kifizethető összegek alapjául a maximális mértékeket állapítanák meg. Jelenleg a maximális mértékek: részjegy utáni osztalék 9 százalék, célrészjegy utáni részesedés, döntéstől függően 1«, illetve 12 százalék. Szövetségünk meggyőződése, hogy szövetkezeteink és tagjaik széles körben fognak élni az említett lehetőségekkel, mozgósítva ezzel a tagsági pénzeszközöket társadalmi és gazdasági céljaink megvalósításához. Az 1984. évi feladatok végrehajtása megfeszített, felelősségteljes kezdeményező munkát követel szövetkezeteink valamennyi dolgozójától. Meggyőződésünk, hogy szövetkezeteink együttműködve a tagsággal, a párt-, a társadalmi és az állami szervekkel, az 1984. évi feladataikat teljesítete tudtak. A juhtenyésztés teljesítéséről tanácskoztak és szakmai bemutatón vettek részt az elmúlt év őszén megyénk állattenyésztő szakemberei a geleji Dél-borsodi Halászati Termelőszövetkezetben. A bemutató egyik mozzanata: a vértelen csonkolás. Bemutatta Kovács Béla, az AGROCOOP szaktanácsadója. Fotó: F. t. Az állattenyésztés tartalékai megyénkben A VI. ötéves terv1 célkitűzései szerint a mezőgazdaság legfontosabb feladata: a gabona- és húsprogram teljesítése. Megyénk mezőgazdasági szövetkezeteinek többsége elmondhatja, hogy a gabonatermelés fokozásában már jelentős eredményeket ért el. Nem mondható ez el egyértelműen a húsprogramról, az állattenyésztés területéről. Fogalmazhatunk úgy is, hogy bár az utóbbi években jó néhány termelőszövetkezetünk ért el az állattenyésztésben számottevő eredményeket, nem lehetünk elégedettek, mert nagyok még az adósságaink a színvonal, a gazdaságosság és a termelés tekintetében is. Rendkívül nagyok még a „különbségek”, nagy a „szóródás”. Hogy miért? Erre igyekezett választ adni és az „adósságok” okát, de sokkal inkább a kivezető utat kereste, a tennivalókat próbálta összegezni a MÉSZÖV termelésfejlesztési és közgazdasági osztályának a mezőgazdasági szövetkezetek állattenyésztésének és gyepgazdálkodásának helyzetét elemző jelentése, amelyet legutóbbi ülésén vitatott meg a szövetség elnöksége. És tegyük hozzá, hogy az elnökség e napirend vitájára meghívta az állattenyésztésben élenjáró szövetkezetek vezető szakembereit, akik nagyon őszintén el is mondták véleményüket. • A megvitatott és a TESZÖV elnöksége által elfogadott jelentés rávilágított az állattenyésztés gondjaira, az adósságaiban, elmaradásban szerepet játszó „külső” tényezőkre, de őszintén rámutatott arra is, hogy az előbbrelépéshez elsősorban a „belső” okokat kell ostorozni és felszámolni. Mert megállapítható az, hogy a közgazdasági szabályozók változása negatívan érintette a megye állattenyésztését; tovább csökkent az állattenyésztés jövedelmezősége: a beruházási állami támogatásokcsökkenése következtében kevés új, korszerű férőhely épült, differenciáltan nőtt a korszerűtlen, nullára írt férőhelyeken tartott állatok 4 aároa, de ugyanakkor fel kell sorolni a „belső” okokat, a kellően ki nem használt lehetőségeket, a sokat emlegetett, de csak kevés gazdaságban mozgósított tartalékokat is . Ez utóbbiakról szólva — voltak, akik a vitában így summázták véleményüket: nagyon sok szövetkezetben nem is beszélhetünk állattenyésztésről, legfeljebb valamiféle kezdetleges állattartásról. A juhállomány fejlődött legintenzívebben megyénk szövetkezeteiben, s erről az ágazatról hangzott el az: ha sikerülne csupán egy minimális követelményszintet megteremteni, betartani, már az is rendkívül nagy változást eredményezne, s a juhászat sehol sem lenne ráfizetéses. Nem hagyhatunk említés nélkül még egy ilyen, „belső” dolgot: a gyepgazdálkodás rendkívül alacsony színvonalát. Megyénk termelőszövetkezetei 110 ezer hektár gyepterülettel rendelkeznek, s ezzel a megyék közötti sorrendben országosan az első helyen állnak. És mivel a jelentés megállapítja, hogy kisebb befektetéssel egyszerűbb és gazdaságosabb ma az évtizedek óta elhanyagolt gyepterületek termését 10 százalékkal emelni, mint a szántóföldi szálas takarmánynövények termését 1—2 százalékkal növelni. — ez azt is jelenti, hogy legjelentősebb kihasználatlan tartalékunk továbbra is a nagy kiterjedésű természetes gyepterületeinkben van. Mindezek figyelembevételével a szövetség elnöksége summázta a legsürgősebb, elodázhatatlan tennivalókat, s azokat ajánlás formájában eljuttatja megyénk valamennyi mezőgazdasági szövetkezetéhez. És mivel gazdaságaink legtöbbjében az állattenyésztés területén sokat kell tenni, ha teljesíteni akarják legfontosabb feladatuk „második” részét, a húsprogramot, ideje lenne az ajánlások eléggé „ismerős” és nem is túlságosan magas követelményszintjét betartson,