Borsodi Szövetkezeti Élet, 1988 (13. évfolyam, 1-3. szám)

1988-03-01 / 1. szám

2 BORSODI SZÖVETKEZET­ EIET íz­ásiaiágazat kittele és kettese f folytatás az 1. oldalról) csak több, új vezető közös akarása mozdíthatja ki a gazdaságot a kátyúból. A koncepció a személyi felté­telek biztosításában is új, eredményesebb módszerek alkalmazását célozza meg. Ez egyes helyeken nagyon nehéz, sok konfliktussal já­ró feladata a pártszervezet­nek. A megyei végrehajtó bi­zottság ajánlására az utóbbi hónapokban a pártszerveze­tek tíz termelőszövetkezet­ben kezdeményeztek vezető­cserét. Az elmúlt év végén felgyorsított kádermunka eddigi tapasztalatai bizonyít­ják, hogy az emberek poli­tikai támogatásában, bizal­mában megtérül az­­ a fe­szültség, nyugtalanság, ame­lyet egy-egy személyi kérdés rendezésében a pártszerveze­teknek, testületnek és tiszt­ségviselőnek vállalnia kell. Ami a testület elé kerülő koncepcióban feladatként szerepel, azt senki a mező­­gazdasági, élelmiszeripari üzemeknek el nem rendel­heti. Ezek ajánlások, ame­lyekből mind­enkinek magá­nak kell eldönteni, hogy mit választ, mihez csatlakozik. Ahhoz viszont, hogy az aján­lás ne maradjon írott ma­rssá, nemcsak pénzügyi fel­tételek, hanem politikai biz­tosítékok is szükségesek. Két dolgot a megyei pártbizott­ság, illetve a helyi pártszer­vezetek hatáskörében kell tudnunk elrendezni. Az egyik, hogy mindenütt segít­sük elő a megértést, a be­fogadást, a nyitást az új gondolatokra. A másik pe­dig, hogy a megyei tanács apparátusa a koncepciót — elfogadása után —, a gya­korlati cselekvést vezérlő, az időközben megjelenő új dol­gokkal állandóan gazdagodó programmá fogalmazza, amely alapja lesz folyama­tos, szervező, koordináló, el­lenőrző munkájának, s amely biztosítja, hogy az a szelle­mi élénkülés — amelyet e koncepció kiváltott —, tet­tekké, cselekvéssé formálód­jon. A megyei pb titkára e gondolatok jegyében ajánlot­ta a testület figyelmébe az előterjesztést és a határozati javaslatot. ■ Előtérben az érdekeltség, a vállalkozás Szűcs Erika szóbeli előter­jesztéséhez csatlakozott Pál József, a megyei tanács me­zőgazdasági és élelmezésügyi osztályának vezetője. Ő is aláhúzta: Az átértékelést el­sősorban az ágazatban be­­következett súlyos működé­si gondok kényszerítették ki. A feladatot rendkívül nehéz­zé teszi az a körülmény, hogy olyan viszonyok között kell gazdálkodnunk, amikor a saját lehetőségeink mini­málisra szűkültek, és gond­jaink megoldásához egyre kevesebb külső segítségre számíthatunk. A gazdasági differenciálódás következté­ben az üzemek helyzete — különösen gazdasági egyen­súlyukat tekintve — igen el­térő. Nem lehet tehát olyan koncepciót megfogalmazni, amely minden mezőgazdasá­gi nagyüzemre receptként alkalmazható. Munkánk során törekedni kellett arra, hogy valamen­­­nyi olyan lehetőségünket vizsgáljuk meg és dolgozzuk fel, amelyek adottságainkból következnek, nem tartalmaz­nak irreális anyagi feltétele­zéseket, és abban minden üzem megtalálhassa a saját viszonyainak megfelelő meg­oldást. A koncepció mielőb­bi kialakítását, az üzemek kritikus helyzetének bekö­vetkezése sürgette. Az el­lentmondások olyan erővel kerültek felszínre, hogy azo­kat a hagyományos módon már nem lehetett kezelni. A két szövetkezet felszámolása 10—15 üzemnél annak kö­­­zelsége a megelőzés és a „hogyan tovább” mielőbbi megfogalmazását indokolta. Tapasztalataink, a kialakult és várható helyzet megerő­sített bennünket, hogy új­szerű — az érdekeltséget és a vállalkozást messzemenő­en figyelembe vevő — meg­oldásokkal lehet csak meg­találni a kivezető utat. Elképzeléseink kontrolljá­val nem rendelkeztünk, azért kezdeményeztünk ta­pasztalatcseréket és főható­sági egyeztetéseket. Előzete­sen véleményt cseréltünk a megyei politikai, társadalmi és érdekképviseleti szervek­kel is. Törekvéseinket a me­gyében 1987 novemberében megtartott, kihelyezett mi­niszteri értekezlet minősítet­te, elképzeléseinkkel egyet­értett. Az ezt követően meg­fogalmazott koncepció szé­leskörűen megvitatásra ke­rült. A szintetizált vélemé­nyek a kialakított koncepci­ót megerősítették, illetve gazdagították. Ezt az előter­jesztést tárgyalhatták meg a megyei párt és a tanács vég­rehajtó bizottságai. A koncepció törekvéseink szerint nyitott, számol a kap­csolódó területek megújulási készségével, a kölcsönös ér­dekeken alapuló együttgon­dolkodással, a társadalmi problémák megoldásában az ágazat szerepével, s a me­netközbeni esetleges változ­tatások szükségességével is. Végrehajtása széles körű összefogást és cselekvési egy­séget igényel. Emellett szük­ség van a kormányzati szer­vek differenciált támogatásá­ul, prioritások biztosítására. Pál József szóbeli kiegé­szítője után a vitában első­ként Szabó Pál, az Edelény Városi Pártbizottság első tit­kára kért szót. Üdvözölte, hogy a koncepció elkészíté­sét széles körű tájékozódás, sok eszmecsere előzte meg. Fontos, hogy reális értéke­léssel zárjuk le a múltat, te­remtsünk szellemi egységet — mondotta. Szerinte a ki­alakult helyzetért a megyei pártbizottságot is terheli fe­lelősség. „Asszisztáltunk a kényelmességhez, koordiná­latlan, szétfolyó lett a mun­ka.” Vitatkozott azzal a szemlélettel, hogy „inkább dolgozzunk alacsonyabb ha­tékonysággal, de mindenki­nek jusson munka a falu­ban.” Azaz: meg kell szaba­dítani a tsz-eket a teljes foglalkoztatottság kényszeré­nek görcsétől. Ehhez viszont több munkahelykínálatra van szükség, kivált az el­maradott térségekben. Hartman Bálint, a Mező­­gazdasági Szövetkezetek Me­gyei Szövetségének titkára egyetértett a koncepcióval. Hangsúlyozta, a jövő formá­lása érdekében kell keres­ni a gazdálkodás hatékony formáit, de ez útkeresés közben ne a cégtáblák át­festése legyen a lényeges, hanem a meglevő termelő­­szövetkezetek gazdálkodásá­nak érdemi, tartalmi módo­sítása. A Teszö­v elnökségé­nek véleménye szerint a mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásának eredménye­sebbé tétele, a fizetőképes­ség megtartása, a stabilitás növelése, a szövetkezet kere­tein belül, a tulajdonviszo­nyok lényeges változtatása nélkül, de nagyobb mozgási szabadsággal megvalósítható. Ennek biztosítása érdekében eredményérdekeltségű egy­ségeket kell kialakítani, és növelni a tagok, dolgozók vállalkozókészségét. A múlt tapasztalatait értékelve ki­tűnik, ma az a korszerű szövetkezési forma, amely a legfőbb célok megvalósítását, teljes körű biztosítását leg­inkább lehetővé teszi, vagy­is eredményesen gazdálko­dik. Makó József, a Mezőkö­vesd Városi Pártbizottság első titkára a belső érde­keltségi rendszer fejlesztésé­nek eddigi tapasztalatairól és további lehetőségeiről szólt. A közös gazdaság és a vállalkozók, a termelők és a felvásárlók közötti bizalom fontosságát hangsúlyozta. Részletezte, hogy Kövesd vonzáskörzetében mennyi formája és alfaja alakult ki a belső érdekeltségi rend­szernek. Ezek sokszínűsége javára válik mind a közös gazdaságnak, mind az egyé­neknek. Skapinyecz Gyula, sátoral­jaújhelyi első titkár szerint fejlődésünk fontos tényező­je az agrárpotenciál megőr­zése. A megyei és a helyi törekvésekben nemcsak elvi, hanem­ gyakorlati támogatást is kért az országos szervek­től. Bírálta, hogy egy-egy átrendeződés jogi tortúrája igen hosszúra nyúlik. Ele­mezte a kádermunka felada­tait. Erősíteni kell a szövet­kezeti tagok, a testületek szerepét a vezetők kiválasz­tásában és minősítésében. Erősebb tulajdonosi szemlé­letre lenne szükség a testü­letekben — mondotta töb­bek között. Molnár László, ózdi első titkár térsége szövetkezetei­nek munkáját minősítette. Időben ismertük-e fel, hogy radikálisabb lépésekre van szükség? — tette fel a kér­dést. A válasz: nem, vagy nem akartuk tudomásul ven­ni a gon­dokat Állami segít­séggel átmenetileg rendeztük a problémákat, de valójában csak prolongáltuk azokat. A termelői szféra mellett nem alakult ki a feldolgozás, il­letve a termelés és a keres­kedelem érdeke önnön ro­vására is elkülönül egymás­tól. A testület ülésén több or­szágos szerv is képviseltette magát. A MÉM-ből Redná­­gel Jenő miniszterhelyettes, a PM-ből pedig Kolarik Ist­ván miniszterhelyettes, az Országos Tervhivatalból Szerdahelyi Péter elnökhe­lyettes vett részt a pártbi­zottság ülésén. Nevükben Rednágel Jenő kért szót. Hangsúlyozta, hogy nemcsak a megye kiemelt gondja, ha­nem az egész ország agrár­­politikájának is kiemelt cél­ja az elmaradott térségek problémájának megoldása. Színvonalasnak, alaposnak, átgondoltnak minősítette a koncepciót, amely sokolda­lúan közelíti meg a kibon­­takozást. Ugyanakkor a problémák okainak még ala­posabb vizsgálatára hívta fel a figyelmet, mert ennek révén válik egyértelművé, miben kell változtatni. A megye mezőgazdaságának le­maradása a hatékonyság te­rén igen szembetűnő. Az egy főre jutó nyereség a megye szövetkezeteinek át­lagát véve, mindössze egy­ötöde az országos mutató­nak. A legjobbakhoz viszo­nyítva csak egytizede. Ha­sonló a helyzet az eszközki­használás terén is. Nézete szerint a foglalkoztatás gondjai súlyosabbak, mint ahogy azt az előterjesztés ér­zékelteti. Nálunk jóval töb­ben élnek a mezőgazdaság­ból, mint az ország más te­rületein. A feltételrendszer­ről, szólva, a miniszterhelyet­tes is osztotta azt a nézetet, miszerint nem elégséges a jó koncepció, pénzügyi támoga­tásra is szükség van. El­mondta: amíg az országban 25 százalékkal csökken a mezőgazdaság támogatása, a mi megyénkben ez megma­rad a tavalyi szinten. Az agrárkoncepció vitája Szűcs Erika zárszavával ért véget. A héten napokban majd a megyei tanács ülé­se tesz pontot a vitára, és a véleményezésekre. A me­gyei agrárágazati koncepció részletes ismertetésére a me­gyei tanács ülése után vis­­­sza­térünk. A megyei pártbizottság a továbbiakban meghallgatta Dudla József első titkár tá­jékoztatóját a Központi Bi­zottság 1988. március 33— 24-i üléséről. N. Z. Önköltség­csökkentés, hagyományos módszerrel Az anyagfelhasználás ha­tékonysága, a fajlagos fel­­használás csökkentése reális igény, mely akkor érhető el, ha az agrotechnikai eljárá­sokat mulasztás nélkül, idő­ben és jó minőségben elvé­gezzük. A kedvező őszi és téli időjárás eredményeként az őszi búza jól kelt és telelt, ennek következtében általá­ban átesett a bokrosodáson és jól fejlett. A felfagyás nem okoz kárt. Ilyen körül­mények között a hengerezés szükségtelen, de hibát kö­vetnénk el, ha a tavaszi ve­tésápolás elmaradna, vagy csak fejtrágyázásra és vegy­szeres gyomirtásra , nö­vényvédelemre korlátozódna. Az őszi búzaállomány fej­lettsége lehetővé teszi az itt-ott feledésbe merülő ag­rotechnikai eljárás alkalma­zását, a vetések magtakaró boronával történő ápolását. A megfelelő minőségben elvégzett munka porhanyítja a talaj felszínét, irtja a ke­lőtésben lévő gyomokat, le­vegőzteti a talaj felső réte­gét. Ennek következtében gyorsabb a talaj felmelege­dése, a nitrogén feltáródása, így a növények gyors fejlő­désnek indulhatnak, a meg­felelő tőszám esetén az ál­lomány zártsága is koráb­ban kialakul, az erőtelje­sebb gyomosodás nem tud bekövetkezni. A kedvező hatások összes­ségükben­­ költségmegtakarí­tást és terméstöbbletet ered­ményeznek. Az agrotechnikai beavat­kozást a gazdaságban fellel­hető — a lehető legkisebb taposást okozó — vonóerő­vel sor irányában célszerű végezni, így az esetleges kedvezőtlen hatás csökkent­hető. E művelet elvégzésé­nek költségvonzata hektá­ronként mintegy 70—80 Ft, mely az előzőekben felsorolt kedvező hatások következté­ben többszörösen megtérül. Fábián Gyuláné a Teszöv főmunkatársa 1088. MÁRCIUS Gazdasági reform - megújuló vezetés eftéz lenne ma egy mondatban megfogalmazni, mi szükséges ahhoz, hogy valaki sikeres vezető legyen. A szövetkezeti mozgalomban erőteljes hangsúlyt ad a vezetőkkel szembeni elvárásoknak a tagsági érdekeltség széleskörű és összetett jellege. Mindez kifejezésre jutott a Mészöv elnökségének legutóbbi ülésén, amikor a testület a szövetkezeteknél folyó személyzeti munka feladatait vitatta meg. A vezetők, a választott testületek elmúlt évi eredményes munkáját minősíti az a tény, hogy megyénk fogyasztási szövetkezetei mind ez ideig megfeleltek a folyamatosan szi­gorodó gazdasági környezet kihívásainak. A tagság sza­vakkal és tettekkel, anyagi hozzájárulásával is tanúsítja, hogy él a bizalma szövetkezete és annak vezetése iránt. To­vább növekedett a magasabb szakmai, politikai végzett­séggel rendelkező vezetők száma. Az áfész-elnökök sorá­ban nyolcan rendelkeznek felsőfokú állami iskolai végzett­séggel, a takarékszövetkezetek első számú vezetői közül öten, a lakásszövetetkezetek főállású elnökei közül pedig négyen rendelkeznek főiskolai, egyetemi diplomával. Nem volna helyes fetisizálni az iskolai végzettséget, de az sem képezheti igazán vita tárgyát, hogy az elmélyültebb ismeretek és műveltség megszerzését ma is elsősorban a szervezett oktatás alapozza meg. A követelmények ismeretében nem lehetünk elégedettek azzal, hogy az áfészeknél dolgozó kereskedelmi vezetők köréből csak hárman rendelkeznek szakirányú diplomával, avagy ilyen végzettsége a takarékszövetkezeti főkönyvelők egyikének sincs. Jogos az az igény, hogy a felgyorsult generációs válto­zásnak a kezetében azt is biztosítania kellene, hogy az utó­dok e tekintetben haladják meg az elődjüket. Ezt termé­szetesen a vezető utánpótlás tervszerű felkészítésével kell megalapozni. A korábbi tervidőszakban az utánpótlás tudatos felké­szítése képezte a személyzeti munkánk leggyengébb pont­ját. Ebben ma már tapasztalható a kedvező irányú elmoz­dulás. A további teendőt a kiváló és tehetséges, szakmun­kásképzőt, szakközépiskolát vagy főiskolát végzett fiatalok­kal való megkülönböztetett, személyre szóló foglalkozás je­lenti. Ehhez jobban tudatosulnia kell annak a követelménynek, hogy a személyzeti munka minden vezető fontos feladata. Természetesen a személyzeti apparátus ezirányú munká­jához is jobban meg kell teremteni a feltételeket. Az eddig megtett út, a szövetkezeti demokrácia fejlődése jó alapul szolgálhat a személyi feltételek megújulására. Jól bizonyítja ezt, hogy az erősödő gazdasági kényszerhatárok nyomán szemmel láthatóan oldódik a vezetők, a választott tisztségviselők szemléletében az idejétmúlt formákhoz, visszahúzó szokásokhoz való ragaszkodás. A további tennivalókra irányítja a figyelmet, hogy az új­szerű, alkotó jellegű megoldások kezdeményezésében, a szö­vetkezetek együttműködésében még nem történt széles kö­rű és átütő kibontakozás. Mindez csak részben magyaráz­ható azzal, hogy a szabályozó rendszer elemeinek kiszámít­hatatlan és gyakori változása nem kedvezett az előrelátó elemző munkának, tervszerűen építkező cselekvésnek. A reform szülte korszakos változások folyamatában a jö­vőben is csak a szemléletében, ismereteiben megújulni tu­dó testületek, vezetők felelhetnek meg. Ebben látja fontos­nak a megyei testület a szaktanácsaival, információadásai­val, megyei ösztöndíjalap létesítésével, oktatási bázis mű­ködtetésével módszereiben­­ tovább fejlődő érdekvédelmi munkát. . Szitka Miklós a Mészöv osztályvezetője N A palántából is pénzelnek... Néhol még mostanában kerülnek fólia alá a zöld­ségmagvak, ám egyes he­lyeken már szép palánták várják a kiültetést. A szir­mai zöld­ég már régen ki­vívta a hozzáértők elisme­rését. Szakértelemben, gya­korlatban nincs hiány, s a talaj is megfelel a zöldség­­termesztés követelményei­nek. A miskolciak a piacon juthatnak hozzá a szirmai palántához vagy a megter­melt zöldséghez, hisz a termelők maguk értékesítik árujukat. S nekik meg­éri ... Érdekes, hogy a szir­mai zöldségtermesztők kö­zül az áfésszel szinte senki nincs kapcsolatban. Vajon miért? Nem érné-e meg összefogni — mondjuk egy szakcsoportba — az egy helyen, egyfélét és jól vég­ző embereket?.. D. K. Fólia alatt hamarabb kel a mag

Next