Borsszem Jankó, 1892 (25. évfolyam, 1-52. (1251-1302.) szám)

1892-01-03 / 1. (1251.) szám

Január 3. 1892. BORSSZEM JANKÓ: Téli választás. Zord, csikorgó tél közepén Mikoron a hó lesz nagy, Eredj, válassz magyar népem Parlamentet, — majd ha fagy. Rád appellál­om a kormány : Szavazz (s otthon ne maradj), l's bizalmai ilyenformán Neki — éppen majd ha fagy. Vagy, ha Szapáryt bemártod S már Apponyi hive vagy : E gróf mellett siss nagy pártot S buktass kormányt majd, ha fagy. Sőt ha tetszik tán Irányi S hideg­en Ugrón se hagy : Tessék ő értük kiállni, Gyöpre magyar! — majd, ha fagy. Ámde azt tanácslom végül — S megfogadd, vagy veszve vagy : Küdm­án, lábzsák s bunda nélkül Te ne válassz — majd, ha fagy. S ködmön-, lábzsák- s bunda-kontód’ Nyújtsd be — légyen bármi nagy — Jelöltednek, aki bont­ott Kortes-zászlót — majd, ha fagy. 3 Apró sprek. X Személyi hírek. Linder György nemzeti párti kerület-szemlész és hangulat-szimatolnok, utazási végkimerü­lésben és influenzában szenved. — Parittya-Csejkó András választási előrelátó és általános zaj-gerjesztő, a mucsai vásárra utazott, hol a nemzeti párti választók behordására három tar­­gonczát vásárolt. — Károlyi Gábor gróf fehérvári arczkép­­leleplezési agitátor és arcz­ mim-elnök, ma adta közzé parla­menti sikereit tárgyaló hat kötetes művét. A nagy gonddal szerkesztett oknyomozó munkából kitűnik, hogy ő Péchy Ta­mást egyszer sem, míg Péch­y Tamás őt 45,620-szor utasította rendre. — De Gall-Krauss báró, állítólagos angol lord, ma Csutakra érkezett, hogy ott nemzeti független és 48-as prog­rammal lépjen föl. Programmbeszédjében a lord úr arra hivat­kozott, hogy annak idején ő akadályozta meg a lánczhíd felrobbantását. — Kerge-Bee­gh János fő­akci­őr, ma adta be lemondását, hogy a jövő választáson föllépjen. Kerge őszinte hive Apponyinak. * • * * -V A hírlapok versenye egyre fokozódik. Valóság­gal túlliczitálják egymást. Az egyik baraczk lekvárt és spárgát használ mézes madzagul; a másik ígér főnye­reményt ; a harmadik körutazási jegyet s. i. t. Ilyen ígéretek mellett a közönség még esetleg nyerhet, de a hírlapok bizony isten bele veszítenek a pénzben is. * * * •+■ Prófétai ihlet sugallta a mentőknek azt a mondatot, melyet minden helyre kifüggesztettek: Mind­nyájunkat érhet baleset! Ez a baleset először is a mentőket érte: a részvétlenség sivár homok tengeré­nek telhetetlen örvényiben hajótörést szenvedett a mindnyájunkat érhető baleset ellen halálmegvetéssel küzdő jobb sorsra érdemes elszánt csapat. Még van idő! Mentsük meg a mentőket! * * * * A Rémi-perból kivilágosodott, hogy a József­városban sok a lobbanékony elem. Rendén való is. Ahol uralkodik Hűvös és Havas, miért ne pattogna ott, ami heves ?* * * ks: Szegény Caprivi! Dicsőséginek már a végét járja. Ki hitte volna, hogy már annyira van! Oda a kanczellárság! Már megkapta a grófi, méltóságot. Nemsokára jön a herczegi rang. Azután harmadik csengetés: Mehett penzióba. * * *­­ Furcsa, hogy ebben a csatakos időben ver föl annyi port az uszály.* * *­­ Logika. Egy párt eddig mérsékelt volt s most, a­mióta nem mérsékli magát, azt hiszi, hogy ő nemzeti. * * * tt Még Horovicznak sem adták ki a nagy arany érdempénzt. A bírálók azt mondták: nem leltek rá elég érdemes művészt. Ilyen férfiakat aztán érdemes volna lekapni, ha nem is ecsettel, de legalább a nyelével. * * * Sport. A szent-izsák-kerekegyház-malomszalóki­­Paktum* lovaregylet ma tartotta próba­jelölt-versenyét, amelyen csakis az ellenzéki intelligenczia vett részt. Sztólit, aki kormány­párti jelöltet akart nevezni, özv. Kuczoráné szorgalmazására a pályáról kiutasították. Nevezve voltak: Hólyag-Esztegár András (nemzeti párti); Hadógh-Düry József (48-as párti) ; Vöröshegyi Árpád (nem bánja, akármilyen párti); Tojáss Dániel (titkos antiszemita­ párti); Jércze-Kotló Ferencz (nő­­emanczipácziós párti); Heveny­e-Nyiszegh István (szűzdohány párti) ; Kullancs-Deér Gyula (»Alienor« párti) és ifj.Tüdő Zsiga (vályogvető párti). A jelöltek, kivétel nélkül, nemzeti színű kokárdával ékesített vasárnapi díszben jelentek meg. A verseny kezdete előtt Buczaháti-Tarjagoss Illés gyújtó beszédet tar­tott, amelyben utalva Muszkaország elkeseredett hangulatára, arra kérte a jelölteket, hogy első gondjuk Lengyelország föl­szabadítása legyen. »Könnyező szemekkel mondom — folytatta beszédjét a szónok — hogy a jelöltséget, bátor azzal tegnap megkínáltak, nem fogadhatom el, mert Baross Gábornak hatá­rozottan megígértem, hogy amíg ő áll a kereskedelmi tárcza élén, addig én a kormány, ellen nem agitálok !« Az éljenria­­­dalom elhangzása után megkezdődött a verseny. Elsőnek Hólyag-Esztegár András lépett a verseny­szószékre , de ő csak annyit ígért, hogy a hazát fölszabadítja a muszka járom alól. Vöröshegyi Árpád, a második versenyző, már azt is kilátásba helyezte, hogy az édes­apja birtokát, annak idején, szétosztja a választó­polgárok közt. Most ifj. Tüdő Zsiga lépett a szószékre. Minden szavát frenetikus tapssal fogadták.­­ Ígért, a legtöbbet, ígérhetett is, mert ő nem retten vissza semmitől. Eskü alatt kötelezte magát arra, hogy a jövő hét egyik éjszakáján meg­szerzi a grófi kastélyból a két ezüst gyertyatartót özv. Kuczo­ráné számára; Tarjagoss Illésnek a színhelyen átadta azt a tajték pipát, amelyet a főszolgabiró a múlt évben négy csend­őrrel kerestetett; a Sási gouvernantejának visszaadta a karika­gyűrűt, melyet a művelt kisasszony szerelmi zálogot a segéd­jegyzőtől kapott. Az intelligenczia zajos lelkesedéssel jelölte ifj. Tüdőt a képviselőségre. A többieket pedig vissza­lépésre­­ kényszerítette. Ifj. Tüdő megválasztatása több mint bizonyos.

Next