Borsszem Jankó, 1899 (32. évfolyam, 1-53. (1621-1673.) szám)

1899-11-26 / 48. (1668) szám

b­ii О R­S­S­Z­E­M­I­A­N­К­V. November 26. 1899. Főtiszt. Heb Menákem Cziczaszbeiszer szörnyű átkozódásai. — О Petőfi arcság regényitül о czimje lógja о tied nyokodba! — Kíméletesen értesítsék tíze­det ! — Kopjál te csők­ed kis orrt. .. de о klinikán ! — Éljél te о jég hátán тек ! — Ongk­os flajstromt ároljál te a sebesölt búrok kürte! — Saksopán az udvari ebéde­ken lokjál te jó! — Lokjál te­­ Csetinjébe és adják fül , te számadra 10,000 flo­­rínos köldeméngyel! A „Borsszem Jankó“ tárczája. Interparlamentális csevegés. Hol is hattam el a mútkor ? Bergembül üzentem, akit a koma mindétig Bergernek mond, mer’ hogy mindég a Berger Móriczra gondol, akit zenebona­­lábú zsidónak hittak Halason, am még élt szegény; mer’ ha jaz a­z utczán ment, hát egy­maga van port vert fő jabba a homokba, mint ha ötven kö­vér gőböjt hajtottak vóna jazra a kupeczok. A­z egész magyar kompánijá­­ból csak kettőnknek vót bátor­ságunk erre gyülni Krisztijánijából. A Zóváry Feri sógornak is lett vóna kedve velünk gyürni, hogy meg­­nézze jaz heringhalászatot, mer’­hogy a kis fő-főrészvé­­nyes annál a balatonyi halikra-csirádztató részvénytár­saságnál, akinek a­l elnöke ja Purgly Sándor rokony, aki most ma még a palityi tóból is mind elvinné ja hala­kat, ha ja Vermes koma engenné. Mondtam is a rokony­­nak, hogy nem ponty, kárász, süllő meg fogas kék a Balatonyba, hanem czethal meg czápa, aki jartat a fene sok zsidókot mögönné, aki jött Sió-, vagy zsidó­ fokon szokott lubiczkóni. Csakhogy ne­­annak a bibliai czethalnak a fajtájából szőrözzenek, aki a Jónást el­­nyete, mer’ hogy az a Jónást is kiköpte. Nem gyütt el a Zóváry, mer’ hogy attól a fiók-kolerátul, akibe jó tengeri betegség ejtette, nagyon lepusztul, igy osztán csak a komával igértette meg, hogy Vestfjordból küdgjön neki­­egy tengeri pöndör­hálót, akivel a heringeket fogdossák a norvé­­gusok. Aszongya ja koma, hogy jó lett vóna ha velünk gyün a Zóváry, mer’ hogy pözös ember, a z osztály­­lutrin hóptreffert csinyát. — Dan disznóba­j is csak kormánypárti­­ember lehet! D­e különben is megmondtam ma magának a Benke Gyula sógornak, hogy nem tiszta sor az a­z egész osztály-sorsjáték, mer’ aztal hirdetik, hogy minden második sorsjegynek nyerni kő, ami hazugság, mer’ énnekem is mindég két sorsjegyem vót, oszt’ edgyik sé gyütt ki. Aszongya ja koma, hogy a tüvéjét sé húzták ki, pedig neki jó Farkas Menyhért igen jó ösmerősse vót. Hanem a komát máj’ meghuzkodták a norvé­­gusok. Hát ahogy ma emlitettem is, a koma meglehetős kótyalogossan ment haza fele a krisztijánijai utosó öszöm-iszomra, osztán mindenkibe belekötött. Má poli­­czájét akartak kajakáni, de jén csitítottam üket. Éppen akko gyütt oda két öreg úr, akikrül úgy láttam, mintha ösmertek vóna valahonnad. A zédgyik oda fordul a Ferkó komáha, bemu­tatkozik, hogy:­ű az Ibsen. — Mit akar ez az zipsze? kajátja hozzám a koma, aki hátat fordított nekik. A norvégusok erre közrekapták a komát, akire ma egy-kettő a kézit rá is emete. Kajátok a komának, hogy az a­z öreg ur a Zibzeny, a hirös szindarab­ író. Meg is hallotta­­a koma, mer ammint egy nor­­végus hozzá­­akart ütni a halpikkely-kaparóval, hát elrajátotta magát a koma, hogy aszongya: »Azt a szent antiját a Jón Gábrijel Borkmán apátoknak!« — amire a norvégusok mingyá hátrább átak. Megösmerkedtünk osztán velük. A zédgyik csak­ugyan a Zibzeny vót, a másik meg a Borjucsernye Borjuzon, vagy efféle. Aszongya ja koma, hogy ha már' kijózanodik, akko megtanija a nevét. Mondok a komának, hogy úgy nézzen ennek a z embernek a szemibe, hogy az még a Zoszkártul se fél. — Melyik tű? A Zivánka Oszkártú? kérdi ja koma, mer’, aszongya, assé fél ám. — Őszi ja fene! mondok, a svéd kirátul, a Zoszkárhú! Mer’, mondok, a Borjuzon vót az, aki mike 1892-be a radikálisok a király jelenléteibe tün­tettek, tartotta jó beszédét a norvégusok érdekibe, de MEGHÍVÓ. A t. kir. magy. tud. Akadémia nyelvelési szakosztálya az eperjesi Petőfi-emlék körül véres verekedéssel egybe­kötött ,,barát­­ságos szókötési tornát rendez, melyre czimedet és b. nyelv-csa­ládját tisztelettel meghívják Simányi Zsigmond Tóth Béla főrendező ellen-rendező .Meleg fogadtatás­ és hideg borogatásról gondoskodva van.

Next