Borsszem Jankó, 1922 (55. évfolyam, 1-52. (2814-2866.) szám)
1922-01-01 / 1. (2814.) szám
1. szám BORSSZEM JANKÓ Rossz Konjunktúra Boldog újévi kívánság a politikusoknak Alulírott Szegény János vagyok, akiről a főváros közgyűlésén az egyik városatya azt mondotta, hogy nekem libacomb főj a fazekamban, fiát igen, erről lehet engem megismerni, különben éppen olyan jól szituált vagyok, mint a többi magamfajta milliárdos, de erről okvetlen meg tetszik ismerni engem, ha az ürömvölgy utca felé méltóztatik autóján száguldani, már messziről meg tetszik látni azt a nagy libacombot, ami egész kilátszik a kocsiútra. Hát így éldegélek én csak csendesen a munkából, hetenkint félrespórolok egykétszáz ezrecskét, amivel valutázgatok. Nemcsak a gyárban az olaj, de a fizetésemből is csurran is, cseppen is. Jut is, marad is, ki korán kel, aranyat lel, de nem mind arany, ami reggelenkint a járdán fénylik, szegény embert és szándékát gazdag ember nyúzza. Azt mondom én, kérem a lássan, hogy nehéz dolog a politika, azért nem sajnálom én az uraktól, akik sorsomat irányítják, az újévi jókívánságokat, mert tudom, hogy az urak nem olyan boldogok, mint én vagyok. Hát, kérem, én kívánom az uraknak mindazt a sok jót, amiben nekem már részem van. Ezt a kis egyszobás, de mindamellett pazar eredeti antik bútordarabokkal berendezett lakásomat, melyből az értéktelen újabb dolgokat már eladtam.- Az úgy boldogult nagyapám, III. Habakuk szerzeménye, a dívány II. Habakuké. A gyárban nagyon jó állásom van, a zúzóműhelyben, minden nap új örömet okoz nekem ez a hely. Örülök, hogy a szemem világa megvan még, mert bizony a szikrák ett nagyon könnyen kiégethetnek. Kívánom e jó állást is egynéhány politikus úrnak. Az "öltözékem is, ugyanilyet kívánok nekik, egy cseppet se rosszabbat, nem irigyleném tőlük. Szegény politikus urak, hiszen kell már nekik egy jobb ruha, teljesen le vannak már rongyolódva, míg én itt naponta más és más foltot rakok előkelő ruhámra, hogy lássák, milyen jól megy a munkásnak. No és ami a kosztot illeti, hát arról már volt szó, tíz olyan libacombot kívánok nekik, mint amilyent én szoktam naponta enni, azonkívül vasár- és ünnepnapokon azt a rossz böfföt is, ami nekem és b. családomnak jut. Majdnem megfeledkeztem arról, hogy nyolc gyermekem van, akiket szintén nekik is kívánok. A négy fiút úgy neveltessék külügyi követté, mint ahogy én azt teszem. Hátra maradna még a feleségem és annak kicsi tüdőbajocskája, amellyel minden évben Meránba vagy Kairóba kell őt küldenem. Beláthatják a kedves politikus urak, hogy ha már nagyszerű életemből minden kellemeset nekik is kívántam, ezt a kis bajt, ugyebár, nem tarthatom vissza magamnak, annál kevésbbé, mert magamnak is van egy kicsike már, de hát nem nagyon kellemetlen, mert egy évben nyolc hónapig alkalmam van szanatóriumban lustálkodni, amit hasonló módon kívánok nekik is. Egyébként kiváló tisztelettel maradtam szegény Szegény János. --------.-------- é-y Jókaiból „Dehogyis a Megváltóért haragszanak a keresztények a zsidókra, — hanem inkább a váltóért." — Egyetlen kötésem volt az utolsó két hónapban, azt is a Király utcai verekedésnél kaptam. 3. oldal