Borsszem Jankó, 1922 (55. évfolyam, 1-52. (2814-2866.) szám)

1922-01-15 / 3. (2816.) szám

2. oldal BORSSZEM JANKÓ Az amerikai testvérekhez A bús magyar ködből, éccakák honából, Távol testvéreink, köszöntlek bennetek’! Szálljon e köszöntés túl az Óceánon, Ringassák felétek a nagy tengerek! Mostoha világból csak egy kézszorítás. Hisz egyebünk nincsen, ezt küldjük tehát. Érzitek-e benne szívünk lüktetését S halott életünknek fölbúgó dalát? Kivetett, megrugdalt bennünket a sorsunk, E földön számunkra virág nem terem. Egy falat kenyér is oly nehezen jut már, Inkább a szenvedés, száz meg száz verem. Édes gyermekei vagytok ti a földnek. Mi csak mostohái, nem ad semmi jót. Segítő kezetek áldott melegségét Köszönjük tinéktek, távol milliók! A meleg ruhából, mit testünkre adtok. Hatalmas vár épül, tornyos sziklavár. Csecsemők tejéből igék nagy folyója. Amely mély zúgással kiöntésre vár. Minden, minden be van írva a szívünkbe, Hogy mellénk álltatok, el nem hagytatok. Óceánon túli jó magyar testvérek, Mondják el ezt néktek a tengerhabok! Hajók árbocain lengetnénk felétek. Zúgatnánk kábelek szárnyaló szavát. De nincs erőnk hozzá, két kezünk lekötve, Nem hallik a hangunk ti hozzátok át. Anyához a lánya, a fiú atyjához Bújva e hidegben, ennyit üzenünk: Világ mostohái, köszönjük tinéktek. Hogy el nem hagytátok ínséges szivünk! millióért azt a Stefánia-úti villát. A szegény ember nyomorog? Hát én nem? Kénytelen vagyok én is összehúzódzkodni, ha a köszvény a lábaimba jön. Takarékoskodni, spórolni kell, én is spórolok most egy kis táncosnőre. Mit gondolnak a nyavalyás fogyasztók, nekem megvan a napi betevő millióm, amit a bankban elhelyezhetek? S különben már a példabeszéd is azt tartja, hogy szegény embert s szándékát gazdag ember nyúzza. Vak vezet Világtalan rikkancsot, mert a Világnak nincs kolportázsjoga. Tovább mentünk a kereskedőhöz. Az bőgve fogadott. Nem én vagyok az oka. () az oka. Ő kezdte. Nem mi kezdtük, ti kezdtétek. Ők kezdték. A nagy drágaság, minden túlmegy. A nyakkendő azért kétezer, mert abba már bele van kalkulálva a feleségem télibundája is. Az ing nem is oly drága, pár ezer ide vagy oda. Különben is, akinek nem inge, ne vegye magára. A keztyű azért oly drága, mert sok a lovagias ügy s a kihívás alkalmával sok keztyűre van szükség. A cipőpertli, mert sok ember fölköti magát rá és leszakad, minélfogva nagy a kereslet, fölmegy az ára. Ha fölmegy az ára, kicsi a kereslet; ha kicsi a kereslet muszáj emelni, mert nagy a drágaság és nekem is élni kell, tehát egy darabon kell behoznom, amit máskor tizen nyerek. — Igen ám, de így keletkezik a drágaság, ami alatt a szegény ember nyög. — Nyög? Tegyen a mellére priznicet. Különben is a szegény embernek van legkevesebb joga panaszkodni, mert számára nincs is drágaság, mert aki nem vesz meg semmit, annak semmi sem drága. Ha pedig neki semmi sem drága, akkor nem lévén drágaság, könnyen megveheti. — Az bizonyos, hogy megveheti. Kivárt most télen megveheti könnyen — az isten hidege. Carámy -------- — Somlyó Zoltán Ki az oka a drágaságnak? A fogyasztó panaszkodik. — A termelő még jobban. — A gyáros éhhalállal küzd. — A kereskedő nem az oka. — Nincs is tulajdonképpen drágaság. Megjelentünk a szegény, agyonsanyargatott, lesoványodott köztisztviselőnél. Éppen fogyasztókúrát tartott. Panaszkodni kezdett: — Kérem, nem lehet már megélni. Az embernek nincs meg a napi betevő pástétoma. A pezsgő ára folyton emelkedik. Az autóköltségek állandóan növekednek. Ha ez sokáig még így tart, kénytelen leszek eggyel kevesebb maitresse-t tartani. Képzelje, kérem, milyen nagy a drágaság: már ötven korona egy pár cipőfűző. Már cipőfűzővel sem tud az ember jóllakni. Ezután a termelő kisgazdát kerestük föl. Éppen a cipőpertlit vetette el a földjébe. Megkérdeztük, véleménye szerint, ki az oka a drágaságnak? — Éhem, ihüm. Nem mi vagyunk az okaji. Ők kezdték. Drágább lett a pipaszurkáló. Nagy pénzekért kapni csak kisüistön főtt gatyakofeot. A selemharisnya, amibe az annyukom a banknótákat tartja, tízszeresire ment föl. Én csak azamondó vagyok, hogy minden kendnek maga felé hajlik a keze. Nyomtatós újságírónak nem fogják be a száját, pedig de kéne, majd nem kotyognának ki mindent. Innen a gyároshoz mentünk, aki teljesen lesoványodva, szánalmas képet nyújtott. — Képzelje, — kezdte — egy évvel ezelőtt még kiskocsin kellett a pocakomat tolni. Most kénytelen voltam lefogyni, mert már a gutaütés kerülgetett. Az üzlet teljesen pang, nem keresünk semmit. Mi az a rongyos ötven korona egy cipőpertliért? Kivált ha a gyárosnak belőle csak negyvennyolc korona ötven jut. Meg kell halni éhen. Ma még nem volt egy meleg villa a hasamban, tudniillik nem tudtam megvenni öt Tűnődések Selffensteiner Snlnmontal ■Ó O Hasi Plattfusz elválta az iivé feleségitül. O Náthán Rimsenstein, akinek volta ed súnya, nyelves felesége, vigasztolt o Hasit, hód ídj meg adj. Mondta erre o Hasi: „Mengyivel más lett volna, ha én elvettem volna a tiéd feleségt!" — ,,Gatt behat! — felelt a Náthán — hód jotta neked iletesmi az eszedbe?" — „Mert attul elválni ed kész baldogság!" — Gírem-górem a mostandi képviselii oreságok, akik egyik pártból kilépnek, a másik pártba belépnek. Én oztol hiszek, hód sokan saksupán ezért lépnek bele valamelyik pártba, hod késübb érezzék a nőd balángságt, ami a kilépéssel jár együtt. O 0 Pérec Gámel sináltatott magaitok ed fáin ültüzetet. Omikor a szabó toposztolt, hód a Pérec hónapok ótán se nem űzett ruha árát, nad lurmentumot kapta. Erre rá a Pérec nyugodtan is szólt: „Nézze sak ide, majszter úr! Amikor én oztot az ültüzetet magánál megrendeltem, már akkor is az volta az én hitem, hód én oztot sohase nem fogok kifizetni. Hát sak nem gandalja, hód én rangyas néhányy ezer kúráimért megtagadok az én hitemet?!" — Etlen-betlen némelyik mostani patetikus oreságok. A nemzet tülháborodva van, hód semmit se nem síitáinak az igazi konszolidáción érdekibe. Mire ránk mondják: „Mink már akkor tudtunk, amikor bennünket megválasztották, hód a saját kis üdjeinket fogunk gondozni, nem pedig az ország dolgát. Ez volta a mi hitünk. Hát sak nem hiszik, kerd ezért a rangyos konszolidációinr megtagadjuk a mi hitünket!?" ---------------Bethlen noteszéből Hallgatni ezüst, rámhallgatni arany. 3. szám sínaranyat mindenkinél magasabb áron keres megvételre egységes párthoz politikus. Ugyanott fából vaskarikát és vasból színaranyat készítünk. Ajánlatokat „álkimista“ jeligére.