Borsszem Jankó, 1923 (56. évfolyam, 1-52. (2867-2918.) szám)
1923-06-10 / 23. (2889.) szám
2. oldal A hivatalnok úr Lyukas cipő, kopottas gúnya. Váll, mit lehúz a gondok súlya. Beesett arc és bágyadt szempár. Kérni még kér, de semmit sem vár. Ember, kit mindig arcul vernek, Míg otthon sír az asszony s gyermek. Pedig dolgoznak, mint a barmok. Ez ma az államhivatalnok. Könyv, ékszer, szőnyeg, trakk és csipke. Mindent Vagyonmentőbe vitt be. Pecsétgyűrű és aranyóra. Azt is beadta — német szóra. S ha végignéz a pár kopotton. Mi megmaradt, szól: — Édes otthon! Csak ne drágulna már a csarnok. Sóhajt az államhivatalnok. Hivatalába eljár szépen. Milliók sorsa van kezében. Milliárdos ügyeket intéz. De a zsebében soha sincs pénz. Autón, hintón jönnek elébe, Nagyurak kérkedöttek kegyébe. Olyan hatalmas, mint a zsarnok Ottan az államhivatalnok. S aztán, fáradtan hazatérve, Krumplicsuszpájzt eszik ebédre S megtörölve vonagló száját, így mondja el ebéd imáját: — Kit ételt, italt adtál — másnak. Tőled egy kegyet, kérek már csak. Éljen soká Kállay fényben. De a fizetéséből éljen! (fazis) --------- ----= Semmit. Mert amíg fölváltják, éppen a duplájába kerül. — Mondjon egy kerek számot. = Tíz és fél. — Miért fél? == Mert félek, hogy amire kimondom, tíz lesz Zürichben. — Ki a legjobb tanuló? = Bethlen. — Miért? = Mert nem bukik meg soha. — Ezzel szemben ön megbukott. Ismétlésre sem bocsátom. Mehet. (Kidobja.) DYMI Predesztináció — Ez a tömeggyilkos Tóth, ha arra adta volna magát, biztosan hamiskártyás lett volna. — Miért, te? — Mert biztosan cinkelt kártyákat használt volna... — Érthetően — Aztán a Grünbaum úr tudja, mit értett Bethlen az alatt, mikor Gömböséknek azt mondta, hogy tegyék rekonszideráció tárgyává állásfoglalásukat? — Hát az ugyanaz. János gazda, mint mikor a falusi tanácsban a biró beszél, aztán valaki nagyon berzenkedik ellene, míg végre az okosabbak rászólnak, hogy: „Ugyan, kussoljon mán kend!“ --------------- Tessék levizsgázni! — Kulturként Elnök. — Tekintettel arra, hogy ön elemi iskolai végzettséget nem igazolt, ezennel alkalmat adunk, hogy képességei felől meggyőzzön minket és a választói névjegyzékbe pótlólag fölvegyük ... Doktor. Igazán hálás vagyok. — Utasítom, hogy föladott kérdéseimre legjobb tudása szerint válaszoljon. — Igyekezni fogok. — Ki teremtette az embert? · Ez kideríthetetlen. Különösen abban az esetben, ha éjszaka teremtik az embert a nyakon. — Mi a mondat? = Ha valakiről vagy valamiről éppen az ellenkezőjét mondjuk annak, amit gondolunk, az a mondat. — Mondjon egy szenvedő igét. · Élek. — Tegye át cselekvő alakba. = Visszaélek. — Nevezzen meg egy alanyt. · Csekélységem. — Miféle alany ön? · Adóalany. — Ön vesz egy tojást 100 koronáért és eladja a duplájáért. Mennyit kap érte? · Hat hónapot. — Ha vásárol egy pár cipőt ötvenezer koronáért és fizet százezer koronással, mennyit kap vissza belőle? BORSSZEM JANKÓ Kedves Borsszem Jankó! A közalkalmazottak vasárnapi ülésén egy állami vasmunkás azt mondotta, hogy nem várnak sokáig, hanem oda ülnek, ahol legjobban fáj. Egy másik szónok szerint a mai nehéz viszonyok miatt a fejük fáj legjobban. Már most nem tudom, lehet-e ezt a két beszédet valamelyes kapcsolatba hozni? Csak tán nem egymást akarják ütni? Az istenért, ne! Én tudom, hogy nem jó. Rajtam már kipróbálták néhányszor az elmúlt években. Tisztelettel Kohn Mór. ---------------- Mindennek van határa Kedves Borsszem Jankó! Ahogy a villamosvasutak új tarifatervezetét olvastam, már-már öröm fogott el, hogy íme visszajön a régi jó világ, a szakaszhatárok kora. Korai örömömnek alaposan határát szabta az a sok szakaszhatár, amit egy-egy hosszabb vonalból csináltak. Hiszen ily módon határtalanul emelik a viteldíjakat! — eszméltem föl. Hát most tisztelettel kérdem, hogyha már a közlekedési bizottság a szakaszhatárok megállapításánál tart, lehet-e remélni, hogy a viteldíjak fölemelésének szakaszhatárához is el fog egyszer jutni? Tisztelettel egy egész határ utas. Tőzsdei töprengés — Várjon az Egyesült Cinkota-Rákosszentmihályi Konzervgyár részvényeit mikor vezetik be az értéktőzsdén? 23. szám