Gulyás Sándor - Zsoldos Ferenc (szerk.): Botanikai Közlemények, 80. kötet (1993)
1993 / 1. szám - SCHMIDT ANTAL: Dr. Uherkovich Gábor 80 éves
háború alatt az állomás épülete és berendezése teljesen megsemmisült. UHERKOVICH GÁBOR azonban ezekkel a bajai dunai vizsgálatokkal jegyezte el magát végleg a folyók biológiai, elsősorban algológiai kutatásával. 1948-ban Pécsre került, ahol az ott létrejött pécsi Tanárképző Főiskola egyik alapítójaként a Növénytani Tanszéket vezette. Ugyancsak az ő nevéhez fűződik a főiskolai botanikuskert létrehozása, és később sokat fáradozott annak bővítésén is. Ebben az időszakban kezdte el a Scenedesmus zöldalga nemzetség intenzív kutatását. 1957-ben „ellenforradalmárként" el kellett hagynia főiskolai tanszékét és akadémiai kutatóként a szegedi József Attila Tudományegyetemen működő Tiszakutató Állomásra került. Itteni kutatásai kiterjedtek a folyó egész hazai mederszakaszának algológiai vizsgálatára. Emellett hidrobiológiai speciális kollégiumot tartott a hallgatóknak. Publikált eredményei nyomán 1963-tól számos és újból is megismételt meghívásokat kapott külföldi egyetemekre, előadások tartására és kutatóintézeti munkára. 1963—1975 között Finnország (Helsinki, Tvärminne, Joensuu) és Svédország (Uppsala, Lund, Anebhoda), 1963—1978 között Németország (Plön, Helgoland, Greifswald, Stechlinsee, Hiddensee), 1968-ban Lengyelország (kutatás a Visztula egész hosszában), 1973-ban Hollandia (Groningen), 1975-ben Jugoszlávia (Palicsi tó), 1960—1988 között több ízben is a szülőföld, a mostani Szlovákia. Tiszakutató tevékenységét, amikor a kutatások súlypontja a folyó középső szakaszára tevődött át, Szolnokon folytatta. 1970—1971 között munkájához a szolnoki Damjanich János Múzeum adott otthont. Itt jelent meg a Tisza lebegő paránynövényei c. nagy átfogó Tisza-monográfiája. 1972-től 1978-ban történt nyugállományba kerüléséig a Pécsi Orvostudományi Egyetemhez tartozó kutatólaboratóriumban, saját lakásában dolgozhatott. Utána pedig még évekig tudományos tanácsadó a Pécsi Vízmű laboratóriumánál valamint a Balatonkutatásnál. UHERKOVICH GÁBORt tudományos tevékenysége nemzetközileg is ismert és elismert kutatóvá tette. Munkásságának eredményei főleg négy területen jelentkeztek: 1. A Scenedesmus nemzetség kutatása. A hazai kutatási eredményeket összefoglaló és rendszerező monográfia (Die Scenedesmus- Arten Ungars, 1966) az MTA kiadványaként jelent meg német nyelven. Kibővített változatának kézirata 1992-ben készült el és korlátozott példányszámban sokszorosítva került a szakemberek kezébe. 2. Folyóvízi kutatások. A skála rendkívül széles, hiszen a hazai nagy folyók kutatására éppúgy kiterjedt, mint a kisebb vízfolyásokra, továbbá a Visztulára, valamint Albánia, Skandinávia, Szlovákia és Amazónia folyóira is. 3. Alig, vagy egyáltalán nem ismert hidrobiotopok kutatása. Ilyen jellegű vizsgálatokat végzett a Balatonon (élőbevonatok, üledékfelszín), dunántúli tőzegmohás vizeken, természetvédemi területek kisebb vizein, Duna—Tisza közi szikes vizeken. 4. Taxonómiai kutatások. A minden alga-divíziót átfogó kutatásai során több száz a hazai flórára, vagy a tudományra nézve új taxon regisztrálása, leírása mellett lényeges kiegészítő adatokkal szolgált az édesvizekben ritka vörösmoszatok ismeretéhez (Thorea ramosissima, Bangia atropurpurea). UHERKOVICH GÁBOR munkamódszerére a legáltalánosabban az volt jellemző, hogy a természet megfigyelésén alapuló vizsgálatokat végzett, természetben gyűjtött anyagot dolgozott fel. Az eredmények kiértékelését mindig széles körű összefüggések (meteorológiai, hidrológiai tényezők, a víz kémiai és fizikai paraméterei, antropogén hatások stb.) alapján végezte el. Terepgyűjtéseit esetenként egészítette laboratóriumi kísérletekkel (pl. egyes rendszertani kérdések tisztázása a Scenedesmus fajok vizsgálatánál). UHERKOVICH GÁBOR tudományos eredményeit az 1960-as években szinte jobban