Balla Antal: Budapest szerepe Magyarország történetében (Budapesti Statisztikai Közlemények 77/2)
VI. Buda és Pest szerepe a szabadságharc alatt
99 néhány paraszt és papképviselő kivételével, a képviselők legnagyobb részben a történelmi középnemesség soraiból kerültek ki. Elnökké a nagyműveltségű Pázmándy Dénest, a szabadelvű mozgalom egyik vezérét választották meg. Ami ezután történt, nem tartozik szorosan Budapest történetéhez, mert ez már az ország története. De Budapest a nagy eseményeknek tanúja és polgársága, mint eddig, ezentúl is legalább lélekben mindenütt ott van és részt vesz az eseményekben. Július 11-én mondotta el Kossuth Lajos korszakos nagy beszédét a véderő költségeinek megajánlásáról. A nemzetiségek lázongása, főleg a szerbek előretörése délen, a reakciós és nagynémet irány felülkerekedése Bécsben, mind nagy hatásokat keltenek Pesten és Budán. Mindenki érezte a fővárosban, hogy az országot belekényszerítik az önvédelmi harcba. Arról volt szó, hogy a fenyegető reakció előtt megadja magát az ország s a horvát meg a rác martalócokat beengedik a fővárosba, vagy pedig a nemzet ellenáll. A kiegyezési mű, amely március végén jött létre és a dinasztiával való békés együttműködés lehetősége megbukott. István nádor, a királyi helytartó, gyenge egyéniségnek bizonyult; történelmi hivatás várt volna rá, ugyanaz a hivatás, melyet testvére, József nádor olyan egyszerűen töltött be vagy félszázadon keresztül, de ilyen hivatás betöltésére gyenge volt. István főherceg király lehetett volna és talán ezzel megmenti a nemzeti ügyet. Ő azonban félve a reá háramló felelősségnek rettentő súlyától, Bécsbe menekült és szeptember 25-én a nádorságról leköszönt. A nádor menekülése után a forradalom heve tetőfokra hágott Pesten, s a forradalmi hangulat egy szomorú emlékű eseményben robbant ki. Magyarország fővezérévé gróf Lamberg Ferencet nevezték ki, aki hadsereg nélkül, egyedül indult meg Pestre. Jellasich csapatai ekkor már átkeltek a Dráván, de Lamberg tábornok nem azonosította magát Jellasich törekvéseivel, mert aligha mert volna egyedül, katonaság nélkül megindulni Pestre. A feldühödött nép azonban a jóhiszemű tábornokon töltötte ki bosszúját. Szeptember 28-án, amikor épen átmenőben volt Majláth György országbíróhoz, a felizgatott tömeg a Duna hajóhídján megrohanta és megölte. Lamberg mindig jó magyarnak vallotta magát s közvetíteni akart a nemzet és a dinasztia között, hogy mentse meg, ami menthető. Ha a feldühödött nép bosszújának áldozatul nem esik, talán sok minden máskép történt volna. Lamberget a magyar politikai körök, is tisztességes, jellemes és jószándékú embernek ismerték. Az országgyűlés a gyilkosságot a legélesebben elítélte és a kormány elrendelte a tettesek legszigorúbb megbüntetését. A kocka most már el volt vetve. Jellasich megindult Pest felé s a kormány elhatározta, hogy minden rendelkezésre álló eszközzel megvédi a fővárost. A város maga is készült a védelemre s kétségtelen, hogy polgársága a nemzet önvédelmi harcából derekasan kivette a részét. Ha Jellasich betör a fővárosba s azt el tudja