Brassói Lapok, 1971 (3. évfolyam, 9-53. szám)
1971-04-17 / 16. szám
BL __________--rdiTMtiX - hr Maria Banns EMLÉKEK Minden hihetetlennek tűnik. Az az undorító, nyálkás napnyugta a képen, a fogorvosi rendelő előszobájában, a koszos kanapéval szemben levő falon. A vérvörös napnyugta annak a szadizmusnak lehetett egy kifejezési formája, amellyel a fogorvos a pácienseit kezelte, „ötvenéves korára elöl kihull minden foga" - jelentette be a barátnőmnek derűsen, amelyet ő ugyanolyan derűsen fogadott, mert az „ötven év" olyan meszsze volt még, mint a másvilági élet vagy egy Mars-utazás. Minden hihetetlennek tűnik. A barátnőm — nevezzük R-nek, hogy könnyebben kezelhessük az egyes szám harmadik személyt, akit ma ugyanolyan tisztelettel üdvözölnek, mint a hanyatló generáció többi tagját — akkor még kislány volt. Hihetetlen az a nyugalom is, amellyel a sziréna gyászos hangját hallgatta. Még a bombaeső sem hatolhatott be lényének belsejébe. Egy gépezet sem jött működésbe, egy piros lámpa sem gyűlt ki benne, amely a pánikot jelezné. Szerves öntudatlanság. Egy fiatal anyaforma a halhatatlanság meghitt illúziójával. De borzasztóan félt a fájdalomtól, a fizikaitól. Az utolsó „lebukás" óta, amikor két elvtársát letartóztatták, veléig ható félelem fogta el : „S ha valamelyiküket megkínozzák ? És ha nem bírják ki, ha beszélni fognak és elárulnak ? És ha letartóztatnak, hogy viselkedek majd ? Ha kitépik a körmeimet ? És ha gyertyalánggal égetik a talpamat ? Kibírom ? Hallgatni fogok ? Igazi kommunistaként fogok viselkedni ?"I . Ilyen naiv és lényeges kérdések kísértették. A fogorvos közönséges kínzókamrája, a viaszos vászonnal burkolt, billenő székkel, sajátos szegfűszeg és szesz illatával, ismét felébresztette benne a rémképet. És miközben az orvos kapcsolóit, tűit, fúróit kezelte, az átváltás végbement. A lélektanász - tudott dolog — a páciens képzeletbeli szüleje, szeretője lesz. A biztos mozgású fogász keménykötésű és brutális, nevének teuton kicsengésével, tökéletes irkvizítorrá nőtt a barátnőm szemében. A fúrógép, a hihetetlen ütött-kopott, kis fordulatszámú fúrógép, beleengedte fullánkját a fogba, és az élő idegekbe, míg fiatal barátnőm, R., a fájdalomtól félájultan, eszelősen ismételte : „Ha most még csak el sem jajdulok, azt jelenti, hogy ki fogom bírni, ki fogom bírni. Egy nyögést sem fog hallani a számból a hóhér. Ha ez a fúrógép olyan borzalmas, milyenek lehetnek azok a kínok lenn, a sziguranca pincéjében ? Ezer fúrógép, ezer húsba meredő tű és ezer élő idegsejtszálat érint.. . Edzenem kell ... hogy hallgassak ... hogy még csak el se nyögjem magam". A fogorvos behajigálta a véres tamponokat a vederbe, R. megkönnyebbülten öblítette ki a száját, azzal a biztonsági tudattal, hogy ellen fog állni. Sok minden történt azóta. A kommunisták, akiket letartóztattak, nem árultak el senkit. R. nem bukott le, és nem volt alkalma próbára tenni azt a hősiességet, amelyet a fogorvosnál gyakorolt. Egyes jóslatok beteljesedtek, mások nem. Például nem hullottak ki elöl a fogai. Most is mosolyog, udvariasan, már sárguló fogaival, amikor az új generáció tagjai tiszteletadón üdvözlik. De azokat a fogait, amelyeket egészségeseknek hitt, elhullatta. A tömbház, ahol a rendelő volt, az előszoba a vérvörös naplementével, a rendelő a billenő székekkel egy halom törmelék lett a bombázások idején. Később a fogorvos meghalt rákban. A tömbházat újjáépítették. Számos korszerű fogorvosi rendelőben nagyfordulatszámú villanyfúrógépeket szereltek fel, amelyek megkönnyítik a fogorvos munkáját és enyhítik a páciens fájdalmát. Egy fiatal mesebeli madár sem ül a kínzószékben, ilyen hihetetlen gondolatoktól kísértve mesebeli madár agyában. De mindez létezett, bármilyen mesebelinek tűnik. Fordította : Soltész József . Emberek Bencsik János rajza A kortárs magyar szellemi élet nagy öregje, a kontinental és esszéíró, NÉMETH LÁSZLÓ, április 18-án tölti be 70. születés Személye és műve, negyvenöt év óta, elválaszthatatlanok elemi képletétől. Pályáját és alkotásait hangos sikerek, időleges kísérték. Erjesztő alkotó, a szó valóságom ...Acségi aki szépíróként és közíróként az elmúlt félszázad minden lényi kérdésében hallatta véleményét. Műve hazánkban is közismert. Az értelmiségi ember fe Bűn című regénye kötelező iskolai olvasmány. A már harminc is (Repulsie, 1968) lefordított s világsikert ért Iszony, a Hor kiadásban jelent meg (1967), s a mű alapján készült filmet is elmúlt évadban a romániai magyar színházak három Németh- sikerrel : a több vonatkozásban úttörő vállalkozásokra merészkesulat - több mint száz előadásban — a Papucshőst, a marosi Bolyait, a temesvári együttes a Villámfénynel. Hetvenedik születésnapján műveinek olvasói és nézői nő tisztelettel köszöntjük a 70 éves Németh Lászlót, jó egészséget két kívánva k is hatású regény, dráma napját. korunk Európájának szélbukások, állandó viták -i ' ' " ’ W^lbR Terv..—— a*** - -•» ges irodalmi és közügyi felességvállalásáról szóló velvre - köztük románra szánt sorozatban tömegtízezrek nézték meg. Az romát mutattak be nagy de sepsiszentgyörgyi távásárhelyi művészek A két évében is — megbecsülő s további munkás éve- Új enciklopédia felé Ma már félreérthetetlen bizonyossággal látjuk, hogy Németh László soha nem volt csak szépíró, s irányvételeiben legalább harminc esztendővel előre szaladt az időben, amikor — már TANÚ-korszakában — felismerte az egyoldalú humán tájékozódás veszélyét s az úgynevezett „két kultúra" szakadásában rejlő veszélyt. Ma, adatrobbanásos, információ-inflációs, a szakokat is végletekig szakdiszciplinásító korunkban is elképesztő, hogy Németh mekkora területeket járt be esszéiben, szó szerint értve : térben és időben. A Babits Mihály által, a harmincas évek elején még homlokráncoló gúnnyal felemlegetett enciklopédizmus — „mohó tudásból azonban frissen születik a szintézis" — az egymás mellé állított esszé és tanulmány kötetekben (A minőség forradalma I—VI, Sajkadi esték, A kísérletező ember, Kiadatlan tanulmányok I—II) pozitív igazolást nyert. Német Lászlóban a minden lényeges ismeret személyes megszerzésére irányuló törekvés nem rekedt el az önképzés szűkösségében. Mint a két háború közötti és utáni társadalom, tanítója figyelemre méltó értékű és minőségű feladat átgondolását vállalta. Egy elképzelés kidolgozását, mely lehetővé teszi a kortárs emberi műveltség minden alapvetőnek, nélkülözhetetlennek tételezett eleme egybemarkolását és továbbadását, rendszerezetten, összeolvasztottan,egyetlen szakdiszciplína keretében. Ebben, a joggal rendkívülinek minősíthető kísérletben egy régi Németh László-i gondolat - az enciklopédizmus - ölt korszerű köntöst, s idomul az idő által ébresztett közérdekű szellemi elvárásokhoz. A Mester gondolatmenete ez : A modern társadalom gyors ütemű fejlődése folytán, termelési módjában létrejött nagyfokú módosulások figyelembevételével, tudományos emberanyag igényében a dolgozó tömegek úgymond „értelmiségivé" válása felé halad. Az egyetemes műveltség alapelemeinek elsajátítása - miként ezt sereg fejlett állam oktatási rendje is bizonyítja - döntő fontosságú közügy. Azonban - érvel Németh - a gyerekek és ifjak közép- és főiskolai oktatásán túl meg kell teremteni a felnőttek számára is a korszerű műveltség elemeinek elsajátítását, illetve az állandóan gyarapodó ismeretanyaggal való szüntelen lépéstartást, tekintetbe véve a tudományos elméletek és gyakorlat gyorsiramú elévülését. „Művelt embernek azt tartom - írja -, aki a történeti helyet, amelyen áll, megértette és problémáit az emberiség problémagörgetegének részeként tudja továbbvinni".Nos, pontosan ennek az elvnek gyakorlati megvalósítását szolgálná az a Németh-féle ,,új enciklopédia", mely egy egész nép számára készített eszményi tankönyvben jelentkezik. Mint látható, az író-gondolkodó alapállása - lényegét illetően - nem változott a TANÚ óta. Sőt mindaz, amit a folyóirat megszűnte után (a TANÚ utolsó, tizenhetedik száma 1937 tavaszán jelent meg) esszéíróként „termelt", lényegében egyszemélyes folyóiratában felvetett, megpendített, érintett gondolatok tovább mélyítése, fejlesztése, kidolgozása. Németh már kritikai szemléje első számában (1932 ősze) az eléje kerülő jelenségek felbontását, megmagyarázását, korvonzatainak értékelését ígérte, sőt az adható válaszok bizonyos kísérleti ellenőrzését is. Ebből az elképzelésből egy olyan műveltségeszme törzse hajtott ki, mely összetétele révén alkalmas arra, hogy feloldja a humán és természettudományos műveltségágak közti valós és áldilemmákat, s a két nagy vonulatot szervesültön össze is kapcsolja. Arra, hogy ezt a szintézist miként lehet végrehajtani, Németh művében nem kevesebb mint húsz nagy alapvetés igyekszik feleletet adni elméletileg és módszertanilag. Egyszerűsítve a modellt, ez egy kibővített tudomány-, technika-, civilizáció- s művelődéstörténeti összegzés lenne — mint történeti diszciplína —, mely főleg a gondolkodás és módszer (az analízis !) forradalmát is jelentő új kortól kezdve szálára fűzhetné az egymást nemcsak követő, hanem az egymással összefüggő felfedezéseket, felismeréseket, vektorokat mind a szaktudományok , mind a humán műveltségi ágak egész területén. Ez aomplex és kinagyított történeti alaptárgy nemcsak azokat az ösztönzéseket venné számba, melyeket a termelési tród változása, a technika és a szaktudomány a gyakorlati életnek adott, hanem - hatás és visszahatás egységben , felmérné az irodalomra, művészetekre és az egyetemes tudományos gondolkodásra gyakorolt hatásokat is. Ugyanakkor messzemenően kibontaná az ezek részéről jövő ipulzusokat, elvárásokat, az emberi erkölcsi létre gyakorolt bonyolultan jelentkező behatásokat és feltérképezné a történelem menetében és természetében bekövetkezett írindenkori változásokat is, mint következményeket , mint okikat. Ez a roppant munka- és gondolkodásigényű, jellegében szintetizáló és komplex mű egységesítetten nem készült és nem is készülhetett el. Pontosabban csak egyes nagy fejezetei körvonalazódtak, részben vázlatosan, részben véglegesebbnek tűnő alakzatokban. Azonban, Németh László teljes esszétermését figyelembe véve (nem feledve a részválaszokra gyakorlandó esetleges időkorrekciókat sem) fellelhető egy ilyen enciklopédikus , műveltségtörténeti alapvetés teljes tervrajza, a döntő kérdések csomópont-dinamikájához kapcsolva. Ily módon rajzolódik ki Németh művében az az enciklopédia, mely elsősorban nem ismerethalmaz, hanem világkép-nyersanyag, s mely az elmúlt századok és a jelenkor tudományának, humán műveltségének minőségi, gondolkodást meghatározó elemeit emeli és menti át a mai tudatokba, egy történeti kép dialektikus ok-okozat összefüggéseinek kinagyításaként, megőrizietve az egyes szakdiszciplínák viszonylagos elhatároltságát és függetlenségét is. És ez a lehetőség a holnap pedagágiájának egyik irányvételévé is válhat. Veress Dániel CH.'* THÁLIA ÖNKÉNTESEI Bár kigyúltak már a rivaldafények, amelyekben a hazai drámairodalom és hivatásos színtársulataink méretkeznek meg, a színházkedvelők figyelme Thália önkéntesei - a műkedvelő színjátszócsoportok - felé is irányul. A műkedvelő színjátszás fejlődésének mércéje, a Caragiale-fesztivál döntő szakaszába érkezett. A műkedvelő színjátszás fejlődését nem kell különösebben szemléltetnünk, bizonygatnunk. Ezért találjuk dicséretesnek a rendezők szándékát, hogy a műkedvelő színjátszók döntője számára több közönséget, fokozottabb érdeklődést biztosítsanak. Ez a cél költöztette el a fesztivál döntőjét Bukarest világot jelentő deszkáiról tucatnyi olyan városba, ahol egy műkedvelő színházi előadást sem tekintenek hétköznapi eseménynek. Predeálon - az országos döntő egyik székhelyén - mégis csalódás érte őket, mert az eseményt nem előzte meg elégséges ... hírverés. Alkalmasint ez volt a predeáli szakasz egyetlen szépséghibája. A döntő predeáli szakaszára minősült műkedvelő együttesek - szinte kivétel nélkül - arról győzték meg a közönséget és zsűrit, hogy elkötelezett-komolyan hódolnak a színjátszásnak, és minden tehetségüket, képességüket felragyogtatták, csakhogy műkedvelő voltukat... feledtessék. A Paul Everac drámaíró elnökletével dolgozó zsűri még nem hirdetett eredményt. Dolgozó zsűri, mert — amíg az eredményhirdetésig elérkezhetne — gondos, felelősségteljes figyelemmel kell végigkísérnie a tizenkét központban felvonuló műkedvelő színjátszók produkcióit. Ha eredményről még nem számolhatunk be, megjegyezhetjük azzal a meggyőződéssel, nem jut a zsűri „fülébe" —, hogy a szebeni kultúrház lonesco-ősbemutatója. A lecke, a predeáli szakasz csúcsteljesítményei közé tartozik, akárcsak a medgyesi népszínház előadása (Iosif Naghiu : Távollét), a brassói Kultúrpalota román színjátszóinak előadása (D.R. Popescu : A lehetetlen szerelem nyara) vagy a szecselevárosi magyar műkedvelők Tanítónője. A predeáli szakasz, amely a pártévforduló ünnepélyes hangulatában, az esemény jegyében zajlott, a pártvezette nép szépséggazdagságának újabb önkifejezője volt. K. Hegyi Károly Alakzatok Gheorghe Iliescu Călineşti faszobrai SZÍNHÁZI NAPOK Szerdán, április 14-én elkezdődtek a hazai drámaírás napjai, amelyek keretében a párt ötvenedik évfordulójának tiszteletére bemutatásra kerülnek a hazai színpadi irodalom legjelentősebb alkotásai. A színházi napok tulajdonképpen a hazai drámairodalmi seregszemle végső következtetéseit összegezik és ünnepi keretek közt nyújtanak áttekintést mindarról, ami ma nálunk jelentékeny és jellemző a színház, a színpadi irodalom világában. Rövid statisztikai jellegű áttekintéssel jellemezni lehet e művészeti, kulturális esemény jelentőségét : két héten át naponta az ország 25 színháza 29 előadás keretében 24 színpadi szerző 26 színművét mutatja be a bukaresti színpadokon. Hosszas értékelő folyamat eredményeként kerülnek a közönség elé ezek a színpadi művek : az ország különböző színházaiban bemutatott színdarabok közül a zsűrik kiválogatták azt, ami most e két hét alatt Bukarestben a hazai drámaírást képviseli, felrajzolva a mai romániai színház profilját, tematikájának és kifejező eszközeinek változatosságában, pártos eszmeiségének egységében. A színházi napokon ismert nevek mellett új, tehetséges színpadi szerzők neve is megjelenik a plakátokon. Mihai Davidoglu, Paul Everac, Mihnea Gheorghiu, Eugen Barbu, Horia Lovinescu, illetve T. Mazilu, D.R. Popescu, Paul Cornel Chitic, Andi Andrieş, M.Racoban - hogy csak néhányat említsünk a szerzők közül - művei már kivívták a színházkedvelő közönség és a szakemberek elismerését, örvendetes és érdekes az a tény, hogy egyes színdarabokat, amelyek ősbemutatója különleges eseményt jelentett, több színház is előad majd. Ilyen esemény lesz például D.R. Popescu Újévi macska című drámája, amelyet a fővárosi Nemzeti Színház, a brassói Drámai Színház és a kolozsvári Nemzeti Színház előadásában láthatunk ; ugyancsak két előadásban kerül színre az Idő és igazság című színmű (az AI. Davilla színház és a Teatrul Mic előadásában) stb. A hazai magyar drámaírást méltóan képviseli ez alkalommal Nagy István özönvíz előtt című drámája a marosvásárhelyi Állami Színház előadásában, Kányádi Sándor Ünnja című színműve, valamint Kocsis István Bolyaimonodrámája, a szatmári együttes előadásában és Hajdú Győző Hűség című színműve a temesváriak előadásában. A „színházi napok" rendkívüli esemény hazánk kulturális életében , értékében, jelentőségében méltó módon képviseli kultúránkat a pártévforduló ünnepének előestéjén. Lénárt Zsuzsa FÉLPERCES FŐ A NYILVÁNTARTÁS A professzor felemelte a műtőkést. Bizalmasan a betegre nézett, aki készen az operációra, alsó ajkát beharapva, félénken pislogott a villódzó késre ... — Na, csak nem fél ? — Dehogy ... — Azért mondom. Nincs mitől félnie. Maga a kétezer-négyszázkilencvennyolcadik ... vagy . . kilencedik ... várjon csak... (A beteg érzi a hideg vasat: hasító fájdalom !) — Ma milyen nap van ? — Ma izé ... szerda — Menjen már! A tegnap vasárnap volt. — Professzor úr jobb ... jobban tudja. — Szombaton vettem ki a kétezer-négyszázkilencedik vakbelet, maga a kétezer-ötszázadik. Stimmel .’ — A professzor úr számolja ? — Van otthon egy füzetem és minden . . — Jaj ! (A beteg érzi a hideg vasat: karcolás . .) — Jaj! Ez a ez a második vágás professzor úr ... Itt a jobbfejemen az .. .3 nem fájt annyira, mint az előbbi ott ott a balfejemen . kétezer-ötszázegy .. NOVELLÁK SÓSMAG Cirkusz. A sósmagárus — unott arcú aszszony — gépiesen hadarta : „Sósmag, sósmag...“ Az artista felmászott a kötélhágcsón. Dobpergés: következik a szálló mortálé ! „Sósmag, sósmag...“ „Ejnye !“ „Sósmag...." „Csendet !“ „Sósmag ..“ „Csendet kérünk !" „Sósmag, sósmag..." „Felhívjuk a tisztelt közönség figyelmét, hogy az artistának csendre van szüksége!“ „Sósmag...“ „Rettenetes!“ „Az artista az életét kockáztatja /“ (Igaz, hogy biztosító öv van a derekán...) (Mag védőháló is van alatta . ..) „Sósmag . .“ „Ez pofátlanság !“ A páholyban ülök dühöngtek a legjobban , ők többet fizettek. Dobpergés. Az artista, ha nem ugrik, nem kapja meg a fellépti díjat. „Sósmag “ .A magárust nem érdekli a szalai mortálé. Nem ezért van itt „Sósmag . “ FÉLPERCES WESTERN (Filmforgatókönyv-vázlat) 1. A bandafőnökhöz belép a falába. Jelenti, hogy elrabolta a füleskancsót. — O.K. — mondja a főnök, és lenyom egy gombot. Két marcona alak jön be: lefogják a falábát, összekötözik. — Ez mi ? — nyögi a falába. — Horogra akadtál, spicli! — tüzeli a bandafőnök —, a falába én vagyok !■ — és felemeli jobb lábát, mutatva a szabályos bükkösönkét. A falábúnak tátva marad a szája... 2. Dohos, nedves pincében : a fogoly körmeit rágná, de nem tudja, mert keze hátra van kötözve. Igyekszik megvesztegetni az őrt : ígér neki egy toronyórát láncostól. — Ketyeg-e ? — kérdi a bandita, akinek csak két elemije van. És szakállas. — Nem — feleli a falábú. — Akkor tedd a füstre! — röhögi a bandita, és falábon rúgja a foglyot. — Ketyeg — mondja a fogoly némi szünet után A bandita kiköpi szája sarkából a bagót — Az más — mondja, és elvágja a falábú kötelékeit NOVELLÁK 4. /1 falába belép a bandafőnökhöz, és jelenti, hogy megvesztegette az őrt. — O.K. — mondja a főnök, és pisztolyához kap. Elkésett, mert a falábú pisztolya egy gondolattal hamarabb szólalt■ meg. Azt mondta : pukk ! 5. A bandafőnök vergődik. A földön. Saját vérével írja a falra : „Szervusz világ A kincs a diófa alatt van, a diófa pedig a. ..“ oldalt hajtja a fejét, jelzi : meghalt. A falába bólint. Lekaparja a falról a vérrel írt betűket , zsebkendőjébe bogozza, és elindul a seriffhez. 6. A kelelemis bandita magborotválkozik. Kipucolja a csizmáit. Lóra pattan. Vágtat, Vadul Lováról folyik a Láttok. :Fatornyostemplom előtt fékeznek, A bandita felnéz: a toronyórára. Éleset füttyint. ■leugrik a nyeregből, és rohan : rozoga, nyikorgó falépcsőket tapod. Melle fújtat, kinyújtja kezét : már kartávolságnyira van a toronyórától Recsegés-ropogd.: leszakad a korhadt falépcső. Zuhan a bandita. Alá. Elterül. Hang nélkül meghal A templom bejárata fölött arany betűs felirat : „Az isten nem ver bottal“. Véne Fülöp Miklós 3. Irodalom — művészet Holló Ernő A HAZÁNAK Hófuvásos telek. Asszony-ragyogású nyarak. Közben : Fogantató tavaszok. Ajándék-csorgató őszök. Ez a hazánk. Adjuk meg neki, adjuk meg, ami megilleti. Nem a derékhajtogató hízelgést, nem a nagy szavak zivatarát, nem a melldöngető öntudatot — adjuk meg az érett kor méltóságát, a hegytetők nyugalmát, a folyók biztosságát, azt adjuk köszöntésül a hazának. ___________________________________________ 16. SZÁM 6—7. oldal