Brassói Lapok, 1922. április (28. évfolyam, 75-99. szám)
1922-04-01 / 75. szám
ÁJM szerb-magyar határmenlállapitás. Szerda ujabb igénye. — Quentin Ivantic szízasos nyilatkozata. „ ' J Szabadka, márc. 24. ,(A Br. L. munkatársától.) A szerb hatóságok lázas munkával fogtak hozzá a magyar-szerb határkiigazítás előkészitéséhez, amelynek ügyében az utolsó negyvennyolc óra két eseményt is hozott. A szabadkai főmérnöki hivatal elvégezte a határkijelöléssel kapcsolatos és a város területére vonatkozó technikai munkálatokat és a főispánhoz továbbította a kész terveket, amelyek kiindulópontja az, hogy csatolják Szerbiához Szabadka területének azt a részét is, amelyet Pécs és Baja kiürítésekor adtak vissza Magyarországnak. A szerb kormány a valójában alaptalan érvek egész sorozatával igyekszik a legújabb igényét támogatni, de azért kevés kilátása lehet arra, hogy kívánsága teljesedésbe megy. " A határmegállapítás ügyében Dobanovacski Pál szabadkai főispán ezt a nyilatkozatot tette: — A legutóbb Csolak Antics Boskó ezredes, aki szerb részről tagja a határmegállapító bizottságnak, Marmignac ezredessel, a jugoszláv-magyar határmegállapító bizottság francia tagjával tárgyalt Belgrádban a határ megállapítása ügyében. A tőlük nyert információk mint a bizottság március végéig elvégzi az észak-regőczei vonalat. Ezután a bizottság Szegeden folytatja munkáját és kijelöli a jugoszláv-magyar határvonalat egyrészről Romániáig, másrészről pedig Szabadija fölött Regőczéig. — Azokat a közbiztonsági tenyésztő instrukciókat, amelyeket a határ megállapítással kapcsolatban a kormánytól kaptam, már nyilvánosságra hoztam. Természetesen megnyilvánulások, tüntetések semmilyen irányban sem lehetségesek. Szabadkát nem érintheti a határmegállapító bizottság munkája, amely pontos előírások szerint folyik le. Bármilyen területi változtatás csak úgy lehetséges, ha a bizottság tagjai egyhangúlag hozzák meg az arra vonatkozó határozatot. Ha a határozat nem egyhangú, a legfelsőbb tanács, illetve annak közvetésével a Népszövetség dönt. Alkalmam volt Quentin francia századossal, a határmegállapító bizottság egyik tagjával beszélni, aki a megállapítás technikai végrehajtására nézve is következő felvilágosítást adta: — Tudvalevő, hogy a Versailles- és trianoni békeszerződésnek a határmegállapításra vonatkozó intézkedései nem azonosak, hanem lényegesen eltérők. Míg a versaillesi békeszerződés alapján működő bizottságok szigorúan kötelesek magukat tartani a békeszerződésben meghúzott határvonalhoz, amelytől csak olyan lényegtelen eltéréseket eszközölhetnek, amelyeket geográfiai szempontok vagy szükségességek írnak elő, addig a trianoni békeszerződés alapján dolgozó bizottságoknak más a munkakörük. A bizottságok a békeszerződésben meghúzott vonal követésével csak ott állapítják meg a végleges határt, ahol sem Magyarország, sem Szerbia nem emel ellenvetést, hogy a trianoni vonal meghúzásánál tévedés vagy igazságtalanság történt. A bizottság azonban nem változtathatja meg a békeszerződés által aláírt határt, hanem ha az SHS állam vagy Magyarország ellenvetést tesz, hogy tévedés vagy igazságtalanság történt, akkor a bizottság szabályszerű eljárást folytat le, hogy az ellenvetésben felhozott adatok mennyiben felelnek meg a valóságnak és erről jelentést tesz a felsőbb tanácsnak amely a Népszövetség közbenjöttével döntést provokál. Nekünk, antanttiszteknek, akik a határmegállapítás munkáját intézzük, pontos és a legkisebb részletekre is kiterjedő utasításaink vannak, amelyeknek lelkiismeretes végrehajtása sok időt és fáradságot igényel. Hogy az öszszes munkálatokat elintézhessük, ahhoz még évek kellenek. Kirándulás a szőlőbe. — A Srácnál Lapok eredeti tárcája. — Irta: SZOMAHIZY ISTVÁN. Egy kis fiú ült mellettem a második padban, szőke, anyás, kékszemü, — gyámoltalan kis úri palánta, aki sokat hiányzott, vért köpött, halálra ijedt, ha felelni kihívták, de hozzám betegesen ragaszkodott s megígérte, hogy halála után ad nekem valami jelt a másvilágról, ahova a tavasz okvetlenül elviszi. A nagy, durva gyerektől félt, de a italál közelsége nem ijesztette meg, bár minden oka meg volt rá, hogy szeresse az életet. Gyönyörű kis házban laktak a folyó mellett vagyonos édesapja nyugdijat kapott a püspöktől, testvérnénje a legszeb leány volt a városban s családi életüket a veszekedő házastársak mintaképül állították egymás elé. Az öreg ember még mindig Grzuskánakszólitotta a feleségét, az asszony — ha hideg téli napok jöttek — anyai gyöngécsompggel pólyázgatta be az ő. nyakát s a Felnőtt leány délelőttöként oly büszkén karolt bele a piaci korzón az édesapjába, mintha egy középkorú lovag karján sétálna. A pletykás óvárosban, ahol mindig családi viszályok hire kóválygott a levegőiben, ahol házibarátok huszonöt éven át kvatikáztak esténként szeretőik urával, a h iikás férjek, könynyeímű .ASi£zon,ypk, Skiacur lányok közt ez volt trán az egyetlen családi, melyben a jó laténia örömét találhatta. Egyszer, sakkozás közben, mikor a Jó meleg Szobáiban az ozsonnával végeztünk, Viktorka leütötte az egyik bástyámat, aztán szomorúan így szólt hozzám: — Azt hiszem, hogy apuska megőrült! — Az édesapjád? — kérdeztem megrémülve. Vktorka bátyadtan ejtette le karacsiscált, és vizeskék gyermekszeme belebámult a levegőbe. — Megőrült, bizonyosan megőrült, mert másképp nem lehetne megérteni.- Ő volt eddig a legjobb ember az egész világon, sohasem hallottuk egy hangzos szavát, reggelig az ágyunk mellett ült, ha mandulagyulladásunk volt s könnyes lett a szeme, ha látta, hogy az ajándékokkal örömet okoz nekünk. A koldusnak is bankót adott, — anyuska, akinek keményebb a szíve, akárhányszor tréfában megklorholta érte. Más emberek a kaszinóban kártyáznak, ő hivatal után mindig haza sietett, sia anyuska néha szórakozni küldte, szelíden megrázta a szép, komoly kuruc fejét is boldbg örömmel odaszoritott bennünket a szivéhez. Így volt mindig, mióta az esízemet tudom, és most pár nét óta.... Viktorka Szeméből egy könnycsepp hullott a fekete királyné fejére. — És kelesz? — kérdeztem, meghatva. — Most ki van cserélve mintha egy másik ember lelke laknék benne. Nem halljuk többé egy jó szavát, Erzsikét, akit eddig úgy kényeztetett, mint valami kisbabát, ok nélkül leszidja, anyuskával úgy kiáltoz, mint egy részeg kocsis, s akárhányszor csak éjfél után jön haza a kaszinóból. Nem az én szelíd, szomorú édesapám többi, hanem valami félelmes idegen, akitől mindnyájan félünk odahaza. Máskor felragyogott a szemünk, amikor a hivatalból hazavártuk, most valamenynyien összerezzenünk, ha az ablaki alatt a lépéseit meghalljuk. Nem tudtam megvigasztalni kis barátomat, kit részvéttel a szívemre öleltem, aztán gondolkodva mentem hazafelé, és magam is azt hittem, hogy Cserházy bácsi megbolondult. Mi ülhetett hozzá hatvanéves korában? Otthon elmeséltem a dolgot szüleimnek, akik szintén csodálkozva rázták a fejüket, de az édesanyám utóbb mégis talált valami magyarázatot az öregember viselkedésére. — Azt hiszem, hogy a betegség teszi idegessé, hiszen a doktor említette,hogy szívbaja van. Nem ő lett rossz ember, csak a szegény, megviselt idegei lettek rosszabbakká.... Két-három nappal később egyedül csatangoltam a mialmok körül, mikor az országúton Csertáty bácsi cézárját megpillantottam. Maga hajtotta a lovat a szőlőhegyek felé, de mikor engem meglátott knagyot rántott a fürge kis kanca istrángján Belgrád, márc. 25. (A Br. L. munkatársától ) Az S. H. Sí állam fővárosában, Belgrádban két száműzött letűnt nagyság ütötte fel sátorát. Az egyik Károlyi Mihály, a szerencsétlen Csillagzatú és rövid életű magyar köztársaság kétbalkezes volt elnöke, a másik az utolsó orosz ellenforradalom elnöke, Wrangel tábornok. Károlyi csendesen, visszavonultan él és kerül minden feltűnést. Lakásában viszszavonultan tárgyal politikai barátaival és zajtalanul szövögeti azokat a szálakat, melyek segélyével régi hatalmának visszaszerzését reméli. Közbe-közbe felkeres egy-egy jugoszláv politikust, hogy volt hazája ellen egy-egy aknát elhelyezzen, de egyébként nagyon csöndes alak, kiről vajmi keveset beszélnék. Annál többet beszéltet magáról a volt orosz generális, ki folytonos kardcsörtetésével és utazgatásaival már-már valóságos operett-figurává nőtte ki magát Wrangelről egy lap a következő jellemző rajzot közli: Hogy mit csinál Vranigel, azt nem lehet egész pontosan megállapítani. Csak annyit lehet látni, hogy utazik ide-oda. Karlócáról Beogradba, Beogradból Pancsevóra, vissza Beogradba, s vissza Karlócára. Az orosz ellenforradalom vezére szeretné azt a látszatot kelteni, hogy ő nem közönséges polgár, hanem katonai — Mit csinálsz itt? — kérdezte barátságosan. — Liviustól tanulott a memoritert, Cserháty bácsi. — Hagyd fiacskám, egy székündával több vagy kevesebb, még nemi a világ! Tudod, mit? Kapaszkodj föl mellém a bakra, s kiviszlek magammal a szőlőbe. Másfél óra múlva Itthon leszünk, a Liviusod bizonyosan nem szökik meg előled. Annyi szilvást szedhetsz, hogy valamenynyi zslebed megtöltheted vele.... Kedvesen ,jólelkűen reámhunyorított. — én nyomát sem láttam rajta az idegenségnek, amiről édesanyáim beszélt. A bakon kezembe adta a gyeplőt, hogy én Hajtsak, elmesélte a tréfáikat, amiket kecskeméti diáki korában miveit, régi, latinterseket szavalt, egy bordást is elénekelt, aminek állítólag Csokonai Vitéz Mihály volt a Szerzője. Mikor a szőlőbe értünk, fürgéin leugrott a kocsiról, besietett a présházba, hogy a dolgot elvégezze, szivarral kínálta meg a vincellért, s cukorkát adott a maszatos gyerekeknek.Én addig megtömtem zsebeimet szilvával, titokban elszívtam egy cigarettát, s a szőlőhegyről lenéztem a völgyben kuporgó városkára, melynek házai pirosak voltak az alkonyati fényességtől. Bíborban és aranyban fürdő tündérváros volt ez, mely fölött óriási titokzatos felhőgályák úsztak. — Mellétünk kis fiam — mondottaCserháty bácsi, aki ezalatt minden fölösleges holmi lát azét,osztogatta. snam urai Magyarország ügye. Tizennyolc nyugatmagyarországi község visszacsatolását javasolja a határkiigazító bizottság. — Az osztrákok rémlátása. — A magyar kormány nem kért Nyugatmagyarországon határkiigazitást. Jelölteket állít a régi kisgazdapárt. Illenjelölt nélkül lép fel Batthyányi Szentesen. — Budapest új főpolgármestere. A kormány jegyzéke az állatjóvátétel elengedéséért. Sopron, márc. 30 (Saj .tud.) A nyugatmagyarországi határmegállapitó bizottság tizennyolc község visszacsatolását javasolta. A Somogy, Brenberg, és Nagynarda közötti végleges határról a Népszövetség fog dönteni. Az osztrákok rémlátása a legutóbbi határincidens óta annyira fokozódott hogy minden egyszerű munkásban felfegyverzett katonát látnak. A savanyúkút kormányzótanács elhatározta, hogy Eszterházy herceg ellen büntető eljárást indít, ellenzéki pártjainak vezetői a Kossuth-körben tartott értekezletükön elhatározták, hogy Batthyányival szemben nem állítanak jelöltet. .Budapest, márc. 30 (Saj. tud.) Hírlik, hogy a főpolgármesteri széket Platthy Györgygyel akarják betöltetni. Budapest, márc. 30 (Saj. tud.) A magyar kormány újabb jegyzéket küldött Párisba, hogy a 28 ezer állat kiszolgáltatását engedjék el Magyarországnak. Illetékes helyen meg vannak róla győződve, hogy ha az antant reálisan mérlegeli a helyzetet, a hatás nem maradhat el. A kormány utalt arra is, hogy a román megszállás alkalmával 273 ezer vágómarhát szállítottak ki az országból. Bécs, márc. 30 (Saj. tud.) A magyar kormány a nyugati magyarországi határkiigazítás ügyében jegyzéket intézett a legfelsőbb tanácshoz. Az antant a kormány jegyzékére már megküldte válaszát, melyet Schober a parlament ma délutáni ülésén ismertet. Budapest, márc. 30 (Saj. tud.) Londonban az a hír terjedt el, hogy a nagykövetek értekezlete elutasította a magyar kormánynak a nyugatmagyarországi határkiigazításra vonatkozó kérését. A MTI. illetékes helyről arról értesül, hogy a hír a valóságnak már azért sem felel meg, mert a magyar kormány a nyugatmagyarországi határkiigazítás ügyében Angliához semmiféle kéréssel nem fordult. Budapest, márc. 30 (Saj. tud.) Zalaegerszegen a kisgazdapárt elhatározta, hogy olyan önálló jelölteket állít, akik a kisgazdapárt azon programját követik, amelyet Nagyatádi, Mayer János és néhai Rubinek Gyula állítottak fel. Budapest, márc. 30 (Saj. tud.) Szentes város összes Costa Foru a „decentralizációról“ „regionalizmusról“ és „Gyulafehérvárról“. Mi lappang a súlyos vádak mögött ? Bukarest, márc. 30. , (Saj. tud.) Costa Foru az Adeverulban cikket irt, melyből az alábbi érdekes részletet közöljük: Ha közülünk valaki e szavakat ejti ki »decentralizáció«, vagy »reorganalizmus«, a kormány emberei fölugrálnak, mintha kígyó marta volna őket, sőt, aki e szavakat kiejteni merészelte, az meg szartyó román« lenni és belépett az »árulók« sorába. S hogyne lenne így, mi korai kormány abszolút hatalmat gyakorol. Gyulafehérvárra menni, ez azt jelenti, hogy decentralizációt és regionalizmust az abszolutisztikus decentralizáció fölé helyezzük, hogy megőrizzünk egy autonómiát, mely mostanáig Erdélyben századok óta tényleg létezett. ficat Hogy megteremtsük a nemzeti egység fenntartásának lehetőségét, mely a szerzett tapasztalatok után a régi királyságbeli abszolutista és centralista ,rezsim alatt nem tartható fenn, úgy, hogy még azt is igazolná, ha az erdélyiek, besszarábiaiak, bukovinaiak nyíltan szeparatista törekvéseket táplálnának. De Gyulafehérvárra menni, ez félérzves példaadás is az ország többi részeinek; bűn az állam »állandó és legfelsőbb félidekei ellen«, felségsértés, nemzetsértés, hazaárulás, és sok egyéb még amit a választási visszaélések szerzői dühükben elmondanak róla; azon választások vezetői, melyek az egész román közvéleményt oly mélyen megbotránkoztatták és igazi európai botrányt okoztak. De mielőtt cikkemet befejezném, rá akarok mutatni még arra, hogy mit jelentenek e híres szavak : »a román állam állandó és felsőbb érdekei«. Vizsgálódni kell csupán és mindig azt fogjuk találni, hogy aki e szavakat a legsűrűbben alkalmazza, épen az szándékosan összetéveszti és állandóan az állam felső érdekeihez kapcsolja saját önző egyéni érdekeit. Íme, ez rejlik valóságban a »centralizáció, decentralizációs, regionalizmust Gyulafehérvár« szavak és e hangzatos, pompás kifejezés mögött: »a román állam állandó és felsőbb érdekei.« A bolygó Wranger Folyton utazik az orosz ellenforradalom vezére. — Egy éljen a karlócai állomáson.