Brassói Lapok, 1922. július (28. évfolyam, 153-172. szám)

1922-07-09 / 153. szám

1922 fulfils 9. Olcsó sertéshús Brassóban, ötszáz marha is útban. [(Brassó, július 7.) Ennek­ az olcsó húsnak talán nem fajig­­a leve, de nagyon is problematikus a neve. Olcsó, ha tény­legi hozzájut az ember, de nagyon drá­ga, mihelyt csak kedvezményezettek és környékkel dolgozók juthatnak hozzá. "Ria, pénteken például már árulták­ az­ »ol­csó« húst, de a lakosság nagy tömege egyáltalán nem tudta, hogy mikor és hol. A polgármesteri hivatal ma közli a lapok útján, hogy a vagyonos osztály ne törje magát az olcsó hús után, engedje át a kisegzisztenciáknak. Ez nagyon szé­pen van mondva, de nagyon­ naivnak kell lennie a polgármester úrnak, ha azt hiszi, hogy e humánus tanácsnak foganatja lesz. Ha tényleg az az inten­ció, hogy a szegény emberek jussanak olcsó húshoz és hozzá is juthassanak, akkor csinálják­ úgy a dolgot, hogy ne csak az arra rászorult elemek vehessék igénybe a kivételes kedvezményt. A Brassói Lapok munka­társ­a­­ma egyébként érdeklődött az olcsói hús iránt és a következő felvilágosítást kap­ta: — Miniszteri rendelet van arról — még májusban bocsáttatott ki — hogy az élőállatok kivitelének­ engedélye ahoz van kötve, hogy az exportőröknek bizo­nyos kvótát sertésszállítmánynak egy­­harmadát marhának ötven százalékát a kereskedelmi miniszter által megjelölt helyekre, a belföldi fogyasztás céljaira kell átengedniük. Brassó is ezek közé a helyek közé van sorolva. Brassónak eddig 875 marhát és 1660 sertést utaltak ki. A város táviratilag kertel is e mennyi­ség szállítás,­, de idáig csak az első érkezett meg.­ Bauer Jenő küldött Ér­mihályfalváról 91 darab sertést. Most van küszöbön egy temesvári és egy nagyváradi szállítmány is. Ötszáz darab marha is van útban. * A marhahús kilóját a város ötszáz kilón alul 4 lejért, ötszázon felül 5 lej­­jért, a sertéshúst 80—150 kilósig 6, azon túl 7 lejért kapja és a mészárosoknak a közvágóhídon átadja. Ezidő szerint a sertéshús kilója tiz lej, de ez a költsé­gek szerint változhatok. _ A mészárosok sorban kapják az elárusítási megbízást városrészek szerint, s egy-egy városrész­ben két mészáros fogja kimérni, hogy ezzel a tolongást elkerüljék. A háborús felelősség kérdése a francia kamarában (Paris, jul. 7) A francia kamarában tegnap folytatták a háborús bűnösök fe­lelősségének megállapítását. Centurier képviselő ezek során azt kívánta leszö­gezni, hogy a­­háborút Németország el akarta és Franciaországot a németek rán­tották magukkal. Viviani, aki 1914-ben miniszterelnök volt, hosszabb beszédé­ben válaszolt Centurier szavaira. Hang­súlyozta, hogy Ausztria csak 14 nappal a szerajevói merénylet után küldött ulti­mátumot Szerbiának, vagyis abban az időpontban, amidőn már Németország készen volt a­­mozgósítással. Ausztria ek­kor meg is kezdette a hadműveleteket. Grey angol külügyminiszter ekkor tár­gyalásokat indítványozott a háború meg­akadályozására, azzal a feltétellel, hogy az osztrák hadsereg az előrenyomulást a sűrítéssel meg. Oroszország hozzá is já­rult a tárgyalások felvételéhez, am­ Ausz­tin elutasította az ajánlatot. Ekkor következett be, hogy Német­ország négy orosz hadtest mozgósításá­ra azzal válaszolt, hogy ultimátumot in­tétett Oroszországhoz, jóllehet Oroszor­szág csak azért mozgósított, mert nem volt hajlandós a­­mozgósított osztrák had­sereggel szemben védtelenül hagyni ha­tárait. Míg az osztrákok ugyanis július 30.-án rendelték el a mozgósítást, az oro­szok csak júl. 31-én mozgósítottak. Viviani egyébként kijelentette, hogy Franciaország részéről teljes felelőssé­get vállal a háború elején történt esemé ■vy­ekért, mire a többség lelkesen megél­­­erezte. 3 A székelyedi atrisitáscső a megtorlás utján. Csikvacsárcsi bizalmas pünkösdje. — Ki!i­ngaták a megkínzott falubelieket. (Brassó, jul. 7) A Brassói Lapok jun. 22-iki számában irtuk meg egy kicsi szé­kely község borzimai éjszakáját. A pünkösdi ünnepeinek áhítatában nyu­galomra tért lakóságra törtek rá a fegy­veres csendőrök , dühöngő vadságuk­ban végigverték az utcára kicsalt legé­nyeket azért, Jaer délután kedélyes tárra vigalmat tartottal A mulatság vereke­dés nélkül, vér alkül­­múlt el a fiatal­ság ünnepelve mulatott, a csendőrség azonban elvakultágában gondoskodott róla, hogy megszütségtelenítse ő-; emlé­kezetessé tegye a székelyek csöndes s­zó­­rakozását. A csikvacsáros tömegfoúzás ügyé­­nek megvizsgálása Vailoianu belügymi­niszter figyelmébe ajánlottuk, a minisz­ter el is rendelte úg­ennek, mint a lé­nyéé­ és lövétei csekélyebb jelentőségű eseteknek a megriagálását. A vizsgála­tot Vararu dr. államtitkár foganatositot­ta s a vizsgálatnál­­a belügyminiszter egyenes felszólításra megjelent a Bras­sói Lapok egyik m munkatársa, Póka De­zső is. Kiküldött kllégánk a vizsgálat lefolyásáról az aláb­iakban számol be: Kocsis Csikvacsárcsi felé. Szép, napfényes délután kocsizunk ki Csikvacsárcsiba. Pál Gábor dr. a Ma­gyar Szövetség ősimegyei tagozatának elnöke lóháton siet előre, hogy a bántal­mazottakat és a kinukat összeszedje. Cloaje vármegyei prefektus homokfutó­jára kerülök. A pr­ektus jobbjára­­ültet s gyors ütemben handunk V­a­r a r­u­di vezérigazgató és a csendőrfőhadnagy kocsija után. Péter és Pál na­ja van, az emberek kint ülnek a házak eőtt, s tisztelettelje­sen, felállással kösöntenek. Itt-ott gyer­mekek szaladnak a kocsink­ felé s el­nyújtott hangon üdvözölnek: — Dicsértessék k­­i Jézus Krisztus A prefektus mosolyogva mondja rá a xmindöröldvé-áméírt, mialatt meg­jegyzem, meglátszik! hogy Csikország­­ban vagyunk. . Cioaj­e prefert igen jól be­széli a magyar nyelvt, s hamarosan dis­kurzusba merülünk. M­indjárt azon kez­di, hogy a leghatár­o­sabban elitéli a megyéjében történt visszaéléseket s egy­re hangoztatja, hogy véget kíván vetni a »disznóságoknak.« M­egjegyzi, hogy ép­pen a csendőrségi arocitások megaka­dályozása céljából redelte el a m­egyé­ben a vasárnapi kocsmazárást. Ren­det és békét kíván tremteni Csikban s e célból nagy ujj táskát tervez. Egyelő­re intézkedéseket tetz, hogy a faluk­ban a lakosság szórmoztatása céljából tánchelyiség­eket építenek, rövidesen pedig gondja lesz ara is, hogy olvasó helyiségeket is felálljanak. Abban lát­ja a bajok okát, hogy a néppel nem tö­rődik senki, s teljesen magára van ha­gyatva. A helyszínen. Gyorsan múlik az idő, jobbra már eltűnik szemeink elit a csiksomlyói kéttornyú templom, Csíkrákoson is át haladunikt, még egy képég és Vacsárcsi­ban vagyunk. Vacsárcsí kicsi, igényte­len szegényes külsejk­ község. Ahogy bet­érünk a fő útról, gy az esőtől fel­ázott mellékutcában állapodunk meg. Már összegyűlve várak a bántalmazot­tak, hozzátartozóik, ajtanak és a csend­­őrség emberei, élüket, a dicstelen hít­névre szert tett Giraiza őrmesterrel. A tömeg kalapot mer, a csendőrök lábhoz tartott fegyverei, feszes állás­ban üdvözölnek. Bemegyü­nk a düledező elhanyagolt viskóba, amely a község tu­lajdona, s arról nevez­­el, hogy egyik hátulsó szobájában trtotta a község ifjúsága azt a bált, amiből a felháborí­tó eset kifejlődött. Az első szobában fgjuk a vizsgála­tot lefolytatni. Egy fe­telen asztal, két lóca s az asztalfőn egy viharvert bőr fo­tel minden berendezés A fotel Vara­ru dr. vezérigatogatónak szól, de ő mo­solyogva utasítja vissza s felajánlja ne­kem. Természetesen nem­ fogadom el s magam is letelepszem , államtitkár mellé. P­áil Gábor dr. ezalatt az ajtó előtt felsorakoztatja azokat, akiknek kihall­gatását szükségesnek tartja. Egy kis jegyzőkönyvet a kezében, szaladgál ki és be, mialatt nyomatékosan figyelmez­teti az embereket, hogy csak semmi fé­lelem ! Erre úgy látszik szükség is van, mert egyesek aggodalmasan húzódnak félre s úgy szemlélik a szintén kihallga­tásra rendelt dacoskodó csendőröket. Most a csendőrfőhadnagy is helyet foglal s a két csendőrőrmestert maga mellé állítja. Pá­l Gábor dr. a szoba kö­zepén áll, mellettem C­z­i­k­ó bankhiva­talnok, a tolmácsom foglal helyet. V­a­­r­ar­­u dr. int s erre beszélitják a község biráját. Azok a m­­agán jegyzőkönyvek. Mielőtt a kihallgatások lefolytatá­sára térnék át meg kell említenem, a Csikvacsárcsiba való kiszállás előzmé­nyeit. Vararu dr. vezérigazgató meg Cupsa rendőrprefektus ügyének meg­vizsgálása közben jelentést tétetett ma­gának a csikvacsárcsi visszaélésekről. A csendőrszakasz főhadnagyi rangban levő parancsnokát rendelte e célból a Csíkszeredái vármegyeházára, ahol a főhadnagy felolvasta azokat a jegyző­könyveket, amelyeket az esetről felvett. Ezekben a jegyzőkönyvekben azonban nem volt meg a legfontosabb, az, hogy kinek a hibájából történtek azok az atrocitások, amelyeket annak idején a Brassói Lapok megírt. Varary dr. szemmel láthatólag hitt is a jegyzőköny­­veknek, azonban Pál Gábor dr. a jegy­zőkönyvek állításával szemben az aláb­bi hiteles adatok alapján ismertette a csikvacsárcsi visszaéléseket: Ho­gyan történt az atrocitás? Június 4-én délutáni Csikvacsárcsi község ifjúsága bált rendezett. Javában folyt a mulatság, amidőn megjelent a helyszínen Gróza őrmester s felszó­lította a táncotokat, hogy oszoljanak szét. A mulatság egyik rendezőjét, P­é­­ter Józsefet pedig magához hivatta s kijelentette neki, hogy miután a táncra nincs engedélyük, letartóztatja. (Ez egy­szerű kihágás volna, Péter pedig nem akart megszökni. Szerk.) Péter vona­kodott az őrmester parancsának eleget tenni s nem volt hajlandó az őrmester­rel a csendőrőrsre menni. Azzal érvelt, hogy nem követett el olyan nagy hibát, hogy ezért letartóztassák. Odóza ekkor eltávozott és este kilenc órakor több csendőrrel is­mét megjelent a faluban. A táncnak már hét órakor vége volt, a fiatalság eloszlott. Groza ekkor az utcán sétáló fiatal legényeket összeszedte, csendőrei­vel közrefogta s ütlegeléssel arra kény­szerített­, hogy énekeljenek. A puska­tusok erősein csattogtak a fiatalok fe­jén, mellén, hátán és gyomrán s a legé­nyeknek énekelniük kellett. Az énekszó­ra igen természetesen s ez is volt Grlo­­z­álnak a célja, mind több és több le­gény tódult ki az utcára, akiket a csend­őrök összefogdostak, s azonnal, még az utcán alaposan összevertek. Eközben az egyik legény, aki a bálban sem volt je­len s egészen ártatlanul került csendőr­kézre, az ütlegelések hatása alatt mene­külni próbált, ám sikertelenül, mert az egyik csendőr utána lőtt és leterhelte. Már az egész falut összejárták a csendőrök, amidőn elhatározták, hogy beszüntetik a legények összefogdosását. A letartóztatottakat ekkor bekísérték­, majd­ egytől-egyig ismét elverték minde­niket. Puskatussal, korbáccsal dolgoz­tak a csendőrök, mialatt a legények jaj­gatása betöltötte a házat. Mint a kozákok Szibériában.... Másnap reggel bekísérték a letar­tóztatottakat Madarasra. Itt kihallgat­ták, m­ajd egy pár ember kivételével szabadon bocsátották őket. Ez azonban nem volt elég­, mert június 11-én ismét kihallgatást rendeztek s a legényeket, hogy minél hamarább Madarason legye­nek lovascsendőrök kísérték és vágtai­va maguk előtt hajtották őket. A lovas­­csendőrök a mintegy 3—4 kilométeres úton futva kergették maguk előtt az em­bereket, s aki nem szaladt elég gyorsan, annak lovukat nekihajtották és letapo­sással fenyegették. (A kozákok csináltak így a kezükbe került hadifoglyokkal. Szerk.) Páll Gábor dr. rövid mondatokban, minden színezés nélkül mondja el a fentieket. Figyelem Vararu dr. arcát. Az államtitkár egyre komolyabban te­kint maga elé, látszik rajta, hogy nem ezt várta. Mikor a tolmács Pál Gábor dr. utolsó szavait is lefordítja, Vararu dr. felém fordul és ezeket mondja: — Úgy látom Szerkesztő úr, hogy súlyosabb az eset, mint ahogy gondol­tam. Ki fogunk menni Vacsárcsiba. Majd a csendőrfőhadnagy felé for­dul és kérdően tekint rá. A főhadnagy megérti a tekintetet és kijelenti, hogy a meglőtt legény ügyében felvett jegyző­könyvet elfeledte mellékelni, de mind­járt beterjeszt).. | I | !! | T fi i’M így jutottunk tehát Vacsárcsiba. A községi bírót, Kovács Lajost hallgat­ják ki legelőször. Kovács csak annyit mond, hogy a mulatság alkalmával a szomszéd faluban volt látogatóban s a bál megtartásáról csak akkor értesült, amidőn visszatért Vacsárcsiba. Engedé­lyük nem volt a táncotoknak, ám a tánc nem is tartott esti hét óránál tovább. Mit mond a mulatság rendezőj­­? Pál Gábor dr. most beszólitja a mu­latság egyik rendezőjét. Fiatal, alig 20 éves legény lép a szobába s esetlenül áll meg Vajva­ru dr. előtt. J­­n­ge­h Dánielnek hívják, s az esetről a követke­zőket mondja el: Péter Dénes a mulatság főren­dez­­e már napokkal azelőtt megfogadta a rákosi cigányokat, abban a hiszemben, hogy a pünkösdi toner megtartására megkapják­ az engedélyt. Minthogy a­zon­ban az engedélyt nem adták meg . (Még ilyen ártatlan szórakozástól is elütik őket Cloase­­r? Mi lesz akkor a tár­a­­helyiségekkel? Szerk.) a cigányoknak pedig már nem tudtak visszamondani elhatározták, hogy megtartják a mulat­ságot. Mintegy kétszázan gyűltek össze a község tulajdonában lévő bálterem­ben, köztük körülbelül száz leány és legény. Csendesen mulatgattak, mi­alatt mintegy harminc üveg sört fo­gyasztottak el. Javában folyt a tánc, a midőnt a bálteremi udvarán megjelent Grúza őrmester, aki Péter Dénest ma­gához hivatta s a táncengedély nélkül való rendezése miatt le akarta tartóztat­ni. Péter nem volt hajlandó az Ormes­ternek engedelmeskedni, amiből Péter és­ Gróza között szóváltás támadt. Gróza ekkor­ hirtelen eltűnt, a mulatság részt­vevői pedig hazamentek. Egyébről nem tud. ' ! J), I | 1 Egy megkínzott Szőts Antal kihallgatása következik utána. Szőcs szintén húsz év körüli­fiatalember, ő már a bántalmazottak között szerepel. Az esetről azt adja elő, hogy július 4-án este a vacsora után leánynézőbe indult, amidőn az ut­cán szembe találkozott az őrmesterrel. Az őrmester azzal a kérdéssel, hogy »ki ez a fickód« — neki ugrott) s kétszer arcull ütötte. Majd­ közre­­vétette a csend őreivel, mialatt fegyvertussal kezdették ütni, s úgy hasba rúgták, hogy egész este a hasát fogta. Dacára nagy fájdal­mainak­ éneklésre kényszeritették s köz­ben tovább ütlegelték. Később, amidőn a csendőrök már több legényt összefog­tak­ s azokkal is úgy bántak el miint Ve­le, bekísérték valamennyiüket- Ekkor to­vább folytatódott a bántalmazás. Egyi­ket a másik után verték össze a csend­őrök, hol­­puskatussal, hol korbáccsal ütlegelve a legényeket. Többnek lehúz­tatták a nadrágját s a meztelen testét ütötték.­­Reggel azután bekísérték az összes letartóztatottakat Madarasra, a­honnan a kihallgatás után hazabocsáj­tották.. Az eszméletét elvesztette. Most Fodor Lászlót szólítják­ elő. Azt mondja, hogy nemcsak nem volt a táncban, de arról nem is tudott. Az er­dőben volt dolga, s éppen akkor tért­be a faluba, amidőn a csendőrök a le­tartóztatott legényeket maguk előtt hajtva énekeltették.­­Nem kérdeztek tő­le semmit csak egyszerűen beerőszakol­ták a sorba és egyszerűen elkezd­ték ütlegelni. Puskatussal­­ agyba-főbe verték, úgy, hogy eszméletét is elvesz­tette’ 4­1 A harmadik megkifejzett Jakab Lajos szintén a havasról jött hazafelé semmit sem tudott a táncról, őt is elfogták puskatussal fejbe mell­be és hátba verték, majd bekísérték, s másnap a madarasi kihallgatás után szabadon­ bocsátották. Most egy pár idősebb embert ál­lít Vararu vezérigazgató elé Pál Gábor

Next