Brassói Lapok, 1922. július (28. évfolyam, 153-172. szám)
1922-07-09 / 153. szám
1922 fulfils 9. Olcsó sertéshús Brassóban, ötszáz marha is útban. [(Brassó, július 7.) Ennek az olcsó húsnak talán nem fajiga leve, de nagyon is problematikus a neve. Olcsó, ha ténylegi hozzájut az ember, de nagyon drága, mihelyt csak kedvezményezettek és környékkel dolgozók juthatnak hozzá. "Ria, pénteken például már árulták az »olcsó« húst, de a lakosság nagy tömege egyáltalán nem tudta, hogy mikor és hol. A polgármesteri hivatal ma közli a lapok útján, hogy a vagyonos osztály ne törje magát az olcsó hús után, engedje át a kisegzisztenciáknak. Ez nagyon szépen van mondva, de nagyon naivnak kell lennie a polgármester úrnak, ha azt hiszi, hogy e humánus tanácsnak foganatja lesz. Ha tényleg az az intenció, hogy a szegény emberek jussanak olcsó húshoz és hozzá is juthassanak, akkor csinálják úgy a dolgot, hogy ne csak az arra rászorult elemek vehessék igénybe a kivételes kedvezményt. A Brassói Lapok munkatársama egyébként érdeklődött az olcsói hús iránt és a következő felvilágosítást kapta: — Miniszteri rendelet van arról — még májusban bocsáttatott ki — hogy az élőállatok kivitelének engedélye ahoz van kötve, hogy az exportőröknek bizonyos kvótát sertésszállítmánynak egyharmadát marhának ötven százalékát a kereskedelmi miniszter által megjelölt helyekre, a belföldi fogyasztás céljaira kell átengedniük. Brassó is ezek közé a helyek közé van sorolva. Brassónak eddig 875 marhát és 1660 sertést utaltak ki. A város táviratilag kertel is e mennyiség szállítás,, de idáig csak az első érkezett meg. Bauer Jenő küldött Érmihályfalváról 91 darab sertést. Most van küszöbön egy temesvári és egy nagyváradi szállítmány is. Ötszáz darab marha is van útban. * A marhahús kilóját a város ötszáz kilón alul 4 lejért, ötszázon felül 5 lejjért, a sertéshúst 80—150 kilósig 6, azon túl 7 lejért kapja és a mészárosoknak a közvágóhídon átadja. Ezidő szerint a sertéshús kilója tiz lej, de ez a költségek szerint változhatok. _ A mészárosok sorban kapják az elárusítási megbízást városrészek szerint, s egy-egy városrészben két mészáros fogja kimérni, hogy ezzel a tolongást elkerüljék. A háborús felelősség kérdése a francia kamarában (Paris, jul. 7) A francia kamarában tegnap folytatták a háborús bűnösök felelősségének megállapítását. Centurier képviselő ezek során azt kívánta leszögezni, hogy aháborút Németország el akarta és Franciaországot a németek rántották magukkal. Viviani, aki 1914-ben miniszterelnök volt, hosszabb beszédében válaszolt Centurier szavaira. Hangsúlyozta, hogy Ausztria csak 14 nappal a szerajevói merénylet után küldött ultimátumot Szerbiának, vagyis abban az időpontban, amidőn már Németország készen volt amozgósítással. Ausztria ekkor meg is kezdette a hadműveleteket. Grey angol külügyminiszter ekkor tárgyalásokat indítványozott a háború megakadályozására, azzal a feltétellel, hogy az osztrák hadsereg az előrenyomulást a sűrítéssel meg. Oroszország hozzá is járult a tárgyalások felvételéhez, am Ausztin elutasította az ajánlatot. Ekkor következett be, hogy Németország négy orosz hadtest mozgósítására azzal válaszolt, hogy ultimátumot intétett Oroszországhoz, jóllehet Oroszország csak azért mozgósított, mert nem volt hajlandós amozgósított osztrák hadsereggel szemben védtelenül hagyni határait. Míg az osztrákok ugyanis július 30.-án rendelték el a mozgósítást, az oroszok csak júl. 31-én mozgósítottak. Viviani egyébként kijelentette, hogy Franciaország részéről teljes felelősséget vállal a háború elején történt esemé ■vyekért, mire a többség lelkesen megélerezte. 3 A székelyedi atrisitáscső a megtorlás utján. Csikvacsárcsi bizalmas pünkösdje. — Ki!ingaták a megkínzott falubelieket. (Brassó, jul. 7) A Brassói Lapok jun. 22-iki számában irtuk meg egy kicsi székely község borzimai éjszakáját. A pünkösdi ünnepeinek áhítatában nyugalomra tért lakóságra törtek rá a fegyveres csendőrök , dühöngő vadságukban végigverték az utcára kicsalt legényeket azért, Jaer délután kedélyes tárra vigalmat tartottal A mulatság verekedés nélkül, vér alkülmúlt el a fiatalság ünnepelve mulatott, a csendőrség azonban elvakultágában gondoskodott róla, hogy megszütségtelenítse ő-; emlékezetessé tegye a székelyek csöndes szórakozását. A csikvacsáros tömegfoúzás ügyének megvizsgálása Vailoianu belügyminiszter figyelmébe ajánlottuk, a miniszter el is rendelte úgennek, mint a lényéé és lövétei csekélyebb jelentőségű eseteknek a megriagálását. A vizsgálatot Vararu dr. államtitkár foganatositotta s a vizsgálatnála belügyminiszter egyenes felszólításra megjelent a Brassói Lapok egyik m munkatársa, Póka Dezső is. Kiküldött kllégánk a vizsgálat lefolyásáról az alábiakban számol be: Kocsis Csikvacsárcsi felé. Szép, napfényes délután kocsizunk ki Csikvacsárcsiba. Pál Gábor dr. a Magyar Szövetség ősimegyei tagozatának elnöke lóháton siet előre, hogy a bántalmazottakat és a kinukat összeszedje. Cloaje vármegyei prefektus homokfutójára kerülök. A prektus jobbjáraültet s gyors ütemben handunk Var a rudi vezérigazgató és a csendőrfőhadnagy kocsija után. Péter és Pál naja van, az emberek kint ülnek a házak eőtt, s tiszteletteljesen, felállással kösöntenek. Itt-ott gyermekek szaladnak a kocsink felé s elnyújtott hangon üdvözölnek: — Dicsértessék ki Jézus Krisztus A prefektus mosolyogva mondja rá a xmindöröldvé-áméírt, mialatt megjegyzem, meglátszik! hogy Csikországban vagyunk. . Cioaje prefert igen jól beszéli a magyar nyelvt, s hamarosan diskurzusba merülünk. Mindjárt azon kezdi, hogy a leghatárosabban elitéli a megyéjében történt visszaéléseket s egyre hangoztatja, hogy véget kíván vetni a »disznóságoknak.« Megjegyzi, hogy éppen a csendőrségi arocitások megakadályozása céljából redelte el a megyében a vasárnapi kocsmazárást. Rendet és békét kíván tremteni Csikban s e célból nagy ujj táskát tervez. Egyelőre intézkedéseket tetz, hogy a falukban a lakosság szórmoztatása céljából tánchelyiségeket építenek, rövidesen pedig gondja lesz ara is, hogy olvasó helyiségeket is felálljanak. Abban látja a bajok okát, hogy a néppel nem törődik senki, s teljesen magára van hagyatva. A helyszínen. Gyorsan múlik az idő, jobbra már eltűnik szemeink elit a csiksomlyói kéttornyú templom, Csíkrákoson is át haladunikt, még egy képég és Vacsárcsiban vagyunk. Vacsárcsí kicsi, igénytelen szegényes külsejk község. Ahogy betérünk a fő útról, gy az esőtől felázott mellékutcában állapodunk meg. Már összegyűlve várak a bántalmazottak, hozzátartozóik, ajtanak és a csendőrség emberei, élüket, a dicstelen hítnévre szert tett Giraiza őrmesterrel. A tömeg kalapot mer, a csendőrök lábhoz tartott fegyverei, feszes állásban üdvözölnek. Bemegyünk a düledező elhanyagolt viskóba, amely a község tulajdona, s arról nevezel, hogy egyik hátulsó szobájában trtotta a község ifjúsága azt a bált, amiből a felháborító eset kifejlődött. Az első szobában fgjuk a vizsgálatot lefolytatni. Egy fetelen asztal, két lóca s az asztalfőn egy viharvert bőr fotel minden berendezés A fotel Vararu dr. vezérigatogatónak szól, de ő mosolyogva utasítja vissza s felajánlja nekem. Természetesen nem fogadom el s magam is letelepszem , államtitkár mellé. Páil Gábor dr. ezalatt az ajtó előtt felsorakoztatja azokat, akiknek kihallgatását szükségesnek tartja. Egy kis jegyzőkönyvet a kezében, szaladgál ki és be, mialatt nyomatékosan figyelmezteti az embereket, hogy csak semmi félelem ! Erre úgy látszik szükség is van, mert egyesek aggodalmasan húzódnak félre s úgy szemlélik a szintén kihallgatásra rendelt dacoskodó csendőröket. Most a csendőrfőhadnagy is helyet foglal s a két csendőrőrmestert maga mellé állítja. Pál Gábor dr. a szoba közepén áll, mellettem Czikó bankhivatalnok, a tolmácsom foglal helyet. Vararu dr. int s erre beszélitják a község biráját. Azok a magán jegyzőkönyvek. Mielőtt a kihallgatások lefolytatására térnék át meg kell említenem, a Csikvacsárcsiba való kiszállás előzményeit. Vararu dr. vezérigazgató meg Cupsa rendőrprefektus ügyének megvizsgálása közben jelentést tétetett magának a csikvacsárcsi visszaélésekről. A csendőrszakasz főhadnagyi rangban levő parancsnokát rendelte e célból a Csíkszeredái vármegyeházára, ahol a főhadnagy felolvasta azokat a jegyzőkönyveket, amelyeket az esetről felvett. Ezekben a jegyzőkönyvekben azonban nem volt meg a legfontosabb, az, hogy kinek a hibájából történtek azok az atrocitások, amelyeket annak idején a Brassói Lapok megírt. Varary dr. szemmel láthatólag hitt is a jegyzőkönyveknek, azonban Pál Gábor dr. a jegyzőkönyvek állításával szemben az alábbi hiteles adatok alapján ismertette a csikvacsárcsi visszaéléseket: Hogyan történt az atrocitás? Június 4-én délutáni Csikvacsárcsi község ifjúsága bált rendezett. Javában folyt a mulatság, amidőn megjelent a helyszínen Gróza őrmester s felszólította a táncotokat, hogy oszoljanak szét. A mulatság egyik rendezőjét, Péter Józsefet pedig magához hivatta s kijelentette neki, hogy miután a táncra nincs engedélyük, letartóztatja. (Ez egyszerű kihágás volna, Péter pedig nem akart megszökni. Szerk.) Péter vonakodott az őrmester parancsának eleget tenni s nem volt hajlandó az őrmesterrel a csendőrőrsre menni. Azzal érvelt, hogy nem követett el olyan nagy hibát, hogy ezért letartóztassák. Odóza ekkor eltávozott és este kilenc órakor több csendőrrel ismét megjelent a faluban. A táncnak már hét órakor vége volt, a fiatalság eloszlott. Groza ekkor az utcán sétáló fiatal legényeket összeszedte, csendőreivel közrefogta s ütlegeléssel arra kényszerített, hogy énekeljenek. A puskatusok erősein csattogtak a fiatalok fején, mellén, hátán és gyomrán s a legényeknek énekelniük kellett. Az énekszóra igen természetesen s ez is volt Grlozálnak a célja, mind több és több legény tódult ki az utcára, akiket a csendőrök összefogdostak, s azonnal, még az utcán alaposan összevertek. Eközben az egyik legény, aki a bálban sem volt jelen s egészen ártatlanul került csendőrkézre, az ütlegelések hatása alatt menekülni próbált, ám sikertelenül, mert az egyik csendőr utána lőtt és leterhelte. Már az egész falut összejárták a csendőrök, amidőn elhatározták, hogy beszüntetik a legények összefogdosását. A letartóztatottakat ekkor bekísérték, majd egytől-egyig ismét elverték mindeniket. Puskatussal, korbáccsal dolgoztak a csendőrök, mialatt a legények jajgatása betöltötte a házat. Mint a kozákok Szibériában.... Másnap reggel bekísérték a letartóztatottakat Madarasra. Itt kihallgatták, majd egy pár ember kivételével szabadon bocsátották őket. Ez azonban nem volt elég, mert június 11-én ismét kihallgatást rendeztek s a legényeket, hogy minél hamarább Madarason legyenek lovascsendőrök kísérték és vágtaiva maguk előtt hajtották őket. A lovascsendőrök a mintegy 3—4 kilométeres úton futva kergették maguk előtt az embereket, s aki nem szaladt elég gyorsan, annak lovukat nekihajtották és letaposással fenyegették. (A kozákok csináltak így a kezükbe került hadifoglyokkal. Szerk.) Páll Gábor dr. rövid mondatokban, minden színezés nélkül mondja el a fentieket. Figyelem Vararu dr. arcát. Az államtitkár egyre komolyabban tekint maga elé, látszik rajta, hogy nem ezt várta. Mikor a tolmács Pál Gábor dr. utolsó szavait is lefordítja, Vararu dr. felém fordul és ezeket mondja: — Úgy látom Szerkesztő úr, hogy súlyosabb az eset, mint ahogy gondoltam. Ki fogunk menni Vacsárcsiba. Majd a csendőrfőhadnagy felé fordul és kérdően tekint rá. A főhadnagy megérti a tekintetet és kijelenti, hogy a meglőtt legény ügyében felvett jegyzőkönyvet elfeledte mellékelni, de mindjárt beterjeszt).. | I | !! | T fi i’M így jutottunk tehát Vacsárcsiba. A községi bírót, Kovács Lajost hallgatják ki legelőször. Kovács csak annyit mond, hogy a mulatság alkalmával a szomszéd faluban volt látogatóban s a bál megtartásáról csak akkor értesült, amidőn visszatért Vacsárcsiba. Engedélyük nem volt a táncotoknak, ám a tánc nem is tartott esti hét óránál tovább. Mit mond a mulatság rendezőj? Pál Gábor dr. most beszólitja a mulatság egyik rendezőjét. Fiatal, alig 20 éves legény lép a szobába s esetlenül áll meg Vajvaru dr. előtt. Jngeh Dánielnek hívják, s az esetről a következőket mondja el: Péter Dénes a mulatság főrendeze már napokkal azelőtt megfogadta a rákosi cigányokat, abban a hiszemben, hogy a pünkösdi toner megtartására megkapják az engedélyt. Minthogy azonban az engedélyt nem adták meg . (Még ilyen ártatlan szórakozástól is elütik őket Cloaser? Mi lesz akkor a tárahelyiségekkel? Szerk.) a cigányoknak pedig már nem tudtak visszamondani elhatározták, hogy megtartják a mulatságot. Mintegy kétszázan gyűltek össze a község tulajdonában lévő bálteremben, köztük körülbelül száz leány és legény. Csendesen mulatgattak, mialatt mintegy harminc üveg sört fogyasztottak el. Javában folyt a tánc, a midőnt a bálteremi udvarán megjelent Grúza őrmester, aki Péter Dénest magához hivatta s a táncengedély nélkül való rendezése miatt le akarta tartóztatni. Péter nem volt hajlandó az Ormesternek engedelmeskedni, amiből Péter és Gróza között szóváltás támadt. Gróza ekkor hirtelen eltűnt, a mulatság résztvevői pedig hazamentek. Egyébről nem tud. ' ! J), I | 1 Egy megkínzott Szőts Antal kihallgatása következik utána. Szőcs szintén húsz év körülifiatalember, ő már a bántalmazottak között szerepel. Az esetről azt adja elő, hogy július 4-án este a vacsora után leánynézőbe indult, amidőn az utcán szembe találkozott az őrmesterrel. Az őrmester azzal a kérdéssel, hogy »ki ez a fickód« — neki ugrott) s kétszer arcull ütötte. Majd közrevétette a csend őreivel, mialatt fegyvertussal kezdették ütni, s úgy hasba rúgták, hogy egész este a hasát fogta. Dacára nagy fájdalmainak éneklésre kényszeritették s közben tovább ütlegelték. Később, amidőn a csendőrök már több legényt összefogtak s azokkal is úgy bántak el miint Vele, bekísérték valamennyiüket- Ekkor tovább folytatódott a bántalmazás. Egyiket a másik után verték össze a csendőrök, holpuskatussal, hol korbáccsal ütlegelve a legényeket. Többnek lehúztatták a nadrágját s a meztelen testét ütötték.Reggel azután bekísérték az összes letartóztatottakat Madarasra, ahonnan a kihallgatás után hazabocsájtották.. Az eszméletét elvesztette. Most Fodor Lászlót szólítják elő. Azt mondja, hogy nemcsak nem volt a táncban, de arról nem is tudott. Az erdőben volt dolga, s éppen akkor tértbe a faluba, amidőn a csendőrök a letartóztatott legényeket maguk előtt hajtva énekeltették.Nem kérdeztek tőle semmit csak egyszerűen beerőszakolták a sorba és egyszerűen elkezdték ütlegelni. Puskatussal agyba-főbe verték, úgy, hogy eszméletét is elvesztette’ 41 A harmadik megkifejzett Jakab Lajos szintén a havasról jött hazafelé semmit sem tudott a táncról, őt is elfogták puskatussal fejbe mellbe és hátba verték, majd bekísérték, s másnap a madarasi kihallgatás után szabadon bocsátották. Most egy pár idősebb embert állít Vararu vezérigazgató elé Pál Gábor