Brassói Lapok, 1922. október (28. évfolyam, 223-248. szám)

1922-10-01 / 223. szám

1922 október . Kötelesség és áldozatkészség. (Csikszentmárton, szeptember 27.) A már-már válságos helyzetbe jutott romániai magyar felekezeti közoktatás ügye köti le a fajáért aggódók gondolatát. Az államitól való megkülönböztetésért felekezetinek szoktuk megjelölni, ide valójában a magyar közoktatás ügyét értjük alatta. Köteteket tennének ki azok az iskolaszéki jegyzőkönyvek, melyek a felekezeti, illetve magyar iskolákat minden vonalon ért súlyos sérelmeket tartalmazzák s melyek feljajdulásainknak írott bizonyítékai, vagy azon egyházhivatali felterjesztések a kormányokhoz, melyek nem a méltányosságban, hanem az igazság súlyos megsértésében lelik forrásukat Tudjuk, hogy a méltányosság értékes valami, de nem jogalap, — ellenben ily alap a törvény s az abban lefektetett igazság. A magyar felekezeti iskola ügye pedig Románia tételes törvényeiben, a békeszerződésben, a nemzetiségi kisebbségek védelmét biztosító külön egyezményben és a hires gyulafehérvári határozatban nyert biztosítást. Az iskolaügy terénért állandó és fokozatos sérelmek a mi jogainknak s igy igazságunknak megsértései s midőn orvoslást keresünk, a méltányosságot, melyet hasztalan keresnénk, nem állítjuk oda alapul.Ma iskolahelyiségek vétetnek el, sulyos sérelmével a magánjogi viszonynak, mint épen Csikvármegyében a felekezeti magyar iskolák és a községek, mint évszázadok óta az iskolákat fenntartó patrónusok közti magán jogviszonyok semmibe vevésével adatnak ki rendeletek, melyekkel évszázadokba viszszanyuló jogviszonyt és ezredéves kultúrát igyekeznek tönkretenni. A holnap már az agrártörvény még tendenciózusabb végrehajtásával az egyház és iskolák ingatlan javai vétetnek el, miután a kényszerbérletekkel már jól előre megkényszergették,e hogy a kulturáját fenntartó faj utolsó anyagi eszközétől is elessék. De nem is holnap már, miután tényekről beszélhetünk, előttünk fatvan a kisajátítás rideg számadatai. A magyar közoktatás ügyet ért sérelmekről sok szó fog esni még és éppen abból a szempontból is, melyre az elvakultságból űzött állami közoktatásügyi politika mamég éppen elfogultsága miatt nem tud gondolni. Romániának kultúráját károsan érinti minden nyomás, mely bármely kultúrintézménye ellen intéztetik. A felekezeti iskolák elleni minden hatósági akció a visszafejlődés biztos előidézője. A súlyos helyzetben, melybe a magyar faj önhibáján kívül jutott, önmaga megoldást keresett. Az út meg van jelölve, melyen fajunknak haladnia kell. A romániai magyar egyházak főhatóságai egyetértő elhatározással híveik áldozatkészségéhez fordulnak a magyar iskola, a magyar kultúrák megmentése végett. Szeptember 17-én pár ezer szószékről hangzott el a lelkes felhívás kultúránk védelmében. Kötelesség teljesítés és áldozatkészség. Ebből a két szempontból tekintsük az önadóztatást etnikai tartalommal töltsük ki e szót s nem fogjuk tehernek tekinteni azt, ami valójában sémi teher csekélysége miatt. Önkéntelenül emlékünkbe kell jussanak itt a fajszeretet lángjától hevült Kölcseynek Parainesissében irt sorai: »Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek s megtagadásávalönhasznunknak.« Erénynek tekintsük a magyar kulturáért hozandó áldozatkészségünket s bár kötelességet teljesíteni ép elgy nemes cselekedet, — de etnikai tartalommal teltebb lesz áldozatkészségünk, ha önként jön az , ha a kötelességteljesídés kényszer érzete hiányozni fog. Dr. Nagy Jenő. Zsák Zsineg HAVAS DEZSŐ ifik. m Tlmlfoara. HOfllSfVfl len előtt fogadtak volt; e városnak lakósi, midőn ia feljebb megírt mód szerint csudálatosan az Isten a pogányoktól megszabadította, magusitatni készek teszünk, az időtájban, melyen az Isten e városnak lakó sin kegyelmesen szabaditását véghez vitte, úgy mint István király napja előtt való vasárnapi. Mi is azon a napon kicsinytől fogva nagyiglan könyörgéssel, böjtöléssel, alázatos magunk viselésével az Isten haragját engesztelni és olyan csudálatos szabadítását hálaadással emlékezetben hagyni es nem mulatjuk. Melyet is, hogy az Isten nevében elkövethessünk, tartozzanak az egyházi szolgák meghirdetni annak előtte egy héttel. 11,1. Tagadhatatlan dolog: e város lakosainak sok szép, öltözeteket, selyem és drága pompás ruházatjukat, az aszszonyembereknek buja fátyolokat, vékony drága patyolatokat, arannyas ezüsttel varrott főkröt,ősiüiket, ingeket az Isten az ellenséggel levonatta, sokakat mezítelenségre, paraszt és koldus ruhára juttatott Melylyel megbizonyitotta az igaz Isten, hogy nem tetszett őfelségének e város lakósinak pompás, cifra, drága öltözetek; méltó, hogy poenitentia tartásunknak valóságát az olyan öltözetek lehagyásával is bizonyítsuk meg. Ne legyen köztünk se nemes, se nemtelen, aki ennek utána olyan cifra, pompás öltözetével az Istennek haragját újólag városunk ellen felgerjessze. Ha ki vakmerőképpen e fogadástétel ellen viseli magát nem gondolván Istennek rajtunk általment szomorú itéletével, nemcsak az egyháziszolgák tartozzanak közönséges helyen meginteni, megdorgálván az Isten beszédéből, hanem az ecclesiasticurst' consistoriumnak is cenzúrájába incurráljor. IV. , Azt is fogadjuk, hogy mind magunkból, feleségeinkből, gyermekeinkből, sőt egész házainkból, hanem városunkból is minden bűnöket irtogatni el nem mulatjuk; nevezetesen a káromkodókat gyilkosokat, paráznákat lopókat és egyéb cégéres bűnben leledzőket nem erszényekre büntetjük, hanem érdemek szerint a kegyességnek gyakorlására pedig mindeneknek jó példát adni igyekezünk. V. Isten előtt égre kiáltó bűnn a szegényeknek megnyomornitásalja pegjet mód nélklül munkálódik a rend nélkül való uzsora, tizenhárom pénzt és mégtöbbet is venni száz pénzre, annak is az uzsoráját a summa pénzből kivenni. A keresztyén országokban pedig teljességgel hallatlan dolog uzsorák uzsoráját venni; mindenütt megelégesznek száz pénzre tíz pénzt venni, legfeljebb sok országokban, városokban, tartozályokban alább is. Kívánja tőlünk a mi Istenünk, hogy többé igy ne rontsuk keresztyén felebarátunkat, mert igaz poenitentia tartásunk a mi szegény, szülkölködő atyánkfiainak nem megrontásokat, hanem építéseket kívánja az Isten beszéde szerint A fenn megírt dolgoknak megtartására ígérem és kötelezem magamat bona fide et nonstientiist: Bajtsi András miniszter ecclesiae etc. Kolozsvári István professzor, Pápai Páriz Ferenc coll. professora, Bajtsi Sámuel ok. tanítója, Johannes Cramerus pastor Aug. Enyed (szász pap), Stephanes Pataki senior. Aláírta ezen kívül még nyolc diák, mint »cívis Collegii« és 48 polgár. Kötelezték magokat és suscribáltatták neveiket e következő istenfélő aszszonyi állatok is: Kun Éva néhai T. püspök Tofeus Mihály özvegye s még kívüle negyvenhárom asszony, kik közül harmincegy volt özvegy. Ezek az özvegyek férjeikét legnagyobb részben fa márciusi harcokban veszítették el. 1707-ben újabb csapás érte a Bethlen-kollégiumot, ahol Már akkor malmával, náddal fedett épületrészekben ugyan, de a munka mégis megkezdődött volt. Rablásból élő labancz csapatok, mindenféle más rabló népséggel ismét megtámadták a Még Mindig csak romjaiban szenvedő várost Az olyan sokat szenvedett, s minden fegyvert nélkülöző ifjúság nem tud ellenállami s kénytelen menekülni a városból Ekkor, húzták meg magukat s tartózkodtak egy néhány hónapon keresztül a Székelykő barlangjaiban. A rablóhordák pedig amit még találtak a már ismét elhagyott kollégiumban, mindent elraboltak. Egyebek között most kapták meg a pincékben elrejtett könyvtár és oklevéltár legértékesebb részeit is, melyeket mind elégettek. A rendes élet csak 1709. februárban kezdődött meg újra, mikor isolozsvári István tanár mellé visszatértek a menekült tanárok közül Enyedi István, és Páriz Pápai Ferenc is, az ifjúság nem vándorló része szintén visszajött Alig tíz esztendő múlva, 1719-ben az óriási mértékben pusztító, pestis járvány miatt ismét kénytelen menekülni az ifjúság. Ez alkalommal Szigeti Gyula István tanár vezetése mellett 1719 július 5-én az ifjúság a kollégiumi felenyedi erdőségébe menekült a itt volttak 1720. február hó végéig, de nem is pusztult el közölök senki Csak ezek után a rettenetes szenvedések után kezdődött meg a Bethlenkollégiumra nézve az uj élet, amely nagyobb megrázkódtatások nélkül egészen 1848-ig tartott s amely időre esik az iskola legteljesebb virágzási kora is. Nem is zavarta ezt az időszakot semmi egyéb, mint a habsburgi politikának az a szerencsétlen törekvése, mikor Mária Terézia alatt az iskolát meg akarták fosztani birtokaitól, mint lételének legfőbb alapjaitól. )A nyugat©urópjai államoknak azonban különösen pedig Angliának és Hollandiának sikerült diplomáciai beavatkozással megfenteni az iskola egész vagyonát, s nyugat műveit népei nem engedték meg hogy a kultúrának ez az évszázados fészke anyagilag a folytonosan változó politikai hullámzásoknak Legyen ki tóvá. t . (Folytatjuk.) MNABBOI KAROK Egy brassói sziguranca-detektív kegyetlenkedése. A megkínzott arany kereskedő. (Brassó, szept. 29.). A sziguranca ügynökök kegyetlenkedéseiről már igen sokat írtunk. Sajnos, gyakori eset, amikor az egyes szigurancák leginkább felelőtlen elemtei súlyos visszaéléseket követtek el, sőt legtöbb esetben attól sem riadnak vissza, hogy a kezeik közé kerrült szerencsétlen áldozatok embertelen bántalmazása árán igyekezzenek maguknak imeg nem engedett anyagi hasznot szerezni, de az az eset, amely néhány nappal ezelőtt a brassói sziguranca pincebörtönében játszódott le, felülmúljamindazokat a rémes sziguranca kegyetlenkedéseket, amelyek elrettentő példaképen közszájon forognak. Talán felesleges hangsúlyozni, hogy ebben az esetben is a szigurancafőnök tudta nélkül követte el az illető ügynök kegyetlenkedéseit, sőt Teodorescu főnök volt az, aki ha későn is, de félig ameddig elégtételt szolgáltatott a megkínzott delikvensnek. A szombru eset a vasúti állomásnál kezdődött és a sziguranca pincéjében végződött. Úgy történt a dolog, hogy egy arab kereskedő üzleti ügyben jött Brassóba, és mikor dolgát elvégezte, ki ment az állomáshoz, aholy a vendéglőben várta a vonat indulását. A kereskedő közben megebédelt, majd fizetni akart, mikor Buretea Miklós sziguranca detektív hozzálépet, és igazolásra szólította fel. Az arab, aki franciául beszélt, nem értette a detektívet, azonban hallomásból már ismerte az itteni szokásokat és két darab százlejes bankjegyet nyújtott át Burellának. A detektív azonban látta, hogy a kereskedőnél néhány darab 500 lejes bankjegy is van, tehát nem elégedett meg a kétszáz lejjel, hanem többet követelt. A jámbor arab nem akarta magát kitenni a további zaklatásoknak, tég kétszáz lejt nyújtott át, azonban Buretea ragaszkodott a kitollndott összeghez. A hosszas alkudozásra figyelmes lett a vendéglős is, aki, — mikor meghallotta, hogy miről van szó, — kivette a detektiv kezéből a négy darab bankjegyet, visszaadta a kereskedőnek azzal, hogy a detektiv jogosulatlanul igazoltatta és nincs joga elvenni pénzét. Burella azonban nemi olyan jön, az egykönnyen hagyja magát és felszólította az áraibot, hogy kövessel a szigurancára. Vasárnap levéin a szigurancán nemi volt senki. Buretea tehát felhasználta ezt az alkalmat és az idegen kereskedőt levitte a sziguranca pincéjébe és elkezdte saját toódszerű vallatását. Javában folyt a kínzás, amikor Teodorescu sziguranca főnök fia udvarba lépett majd a pince irányából rettenetes jajgatás ütötte meg fülét. Rosszat sejtve a pincébe sietett, ahol az arabot vérében fetrengve találta és bal karján csontjáig terjedő seb volt. A seb. Melyet Buretia zsebkésével ejtett a szerencsétlen emberen, olyan nagy volt, hogy busa a ruhán át kilógott. Teodorescu főnök látva a rémies kegyetlenséget be akarta kötözni a kereskedő sebeit, azzonban az arab kijelentette, hogy nem engedi sebeit bekötözni, Így megy panaszt tenni a bukaresti francia konzulátusra. Közben, maga száguranca főnök kétszerért járt, Burella egy fadarabbal újra olyan hatalmas csapást mért a szerencsétlan uraiméra, hogy fia elvesztette eszméletét. Burettát a véresre vert ember önkívületi állapota sete gátolta volna abban meg, hogy vadállatias munkáját tovább folytassa, hát Teodorescu főnök letartóztatással nem fenyegeti meg, így az arabot felhozták a sziguranca pincéjéből, azonnal szabadlábra helyezték, Buretta ellen pedig megindították a vizsgálatot. Az arab kereskedőmigrastrilyző tagokkal indult az állomás fele, útközben mindenkinek elpanaszolta, hogy jóilyen tortúrán ment keresztül ég mindenütt, ahol elhaladt, osafa tokban lógó karjából a vér a járdán végigfolyt. * A póruljárt arab ír bukaresti francia követségen panaszt tett megkimontatásáért. Burellának azonban neje ez az első hőstette. A nagy reményekre jogosult Nick Karter egy kicsalásért és zsarolásért sémi ment a szomszédba, ha arról volt szó, hogy keresni lehet. Legutóbb azt a megbízást kapta, hogy egy magyar őrnagyot kisérjen a határra. A Megbízást Burella végre is hajtotta és máikor visszafelé jött, kiszállott Kolozsváron és az őrnagy családjához egy táviratot küldött, melyben az őrnagy nevében közölte, hogy ötszáz lejt adott kölcsön az őrnagynak és azt fizessék vissza. Brassóba érkezve Burella felkereste az őrnagy családját, megkérdezte, Megkapták-e a táviratot és nyugta ellenében fölvette a soha kölcsön nemiadott ebszáz lejt. Később természetesen kitűnt a stákli, Burellát följelentették, az ügyészség le is tartóztatta, azonban huszárni egy óra múlva szabadlábra helyezték. 223 SZM. gol.’ Csak azokat utasítják ki, akiknek nincs rendes foglalkozásuk. A Brassói Lapok bukaresti tudósítójának távirata. (Bukarest, szept. SSL) Illetékes helyen arról értesültem, hogy a hatóságok csak azokat az külföldieket utasítják fe, akiknek nincs rendes foglalkozásuk. A magyarokkal szemben semmiféle kivételes rendszabály nincs. Láttam st klutfesándék statisztikáját és Megállapíthattan, hogy sokkal több. Más nemzetiségű van köztük, mint magyar. A bukaresti rendőrség türelmes magatartást tanúsít és a némi kívánatos elemeknek is. Megkülönböztetés nélkül időt enged rá, hogy ügyeiket elintézzék. ( 1. — Angsal Szájci tankokat Londonból Jelentük: A hadügyminisztérium naftydhlb fta& mlu tankot Wödlelt ® tiadsenegnek. Az Uj ‘tankban 60 emlberpel Vas hielye M óránként 80 MJ&miSteir- BldbePE ggel halad.