Brassói Lapok, 1922. december (28. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-08 / 280. szám

A it A : 2 - LEI. = AZ ELŐFIZETÉS AM HELYBEN Évente . . . . . . . 340 Lei Félévre.........................175 . Negyedévre......................90 . Hónapra...........................30 . Kézbesítési díj havonta . 6 . ____ AZ ELŐFIZETÉS ARA VIDÉKRE: Évente . . . . . . . 400 Lei Félévre.............................. 200 „ Negyedévre.............................100 „ Havonta...................................36 „ Bérmentve postán küldve------­SZERKESZTŐSÉG, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: BRASOV — BRASSÓ. KAPU­ UTCA 14-M SZÁM TELEFONSZÁMOK: SZERKESZTŐSÉG 177­ KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA 82. HIRDETÉSEK SZABOTT TARIFA SZERINT. KÜLFÖLDRE NEGYEDÉVRE: Csehszlovákia ... 25 c K. Jugoszlávia .... 50 din. Magyarország .... 1500 m. K. Egyéb kÜlföldi államokban 10 svájci frank, vagy ennek meg!, összeg. EGYES SZÁM KÜLFÖLDRE: Csehszlovákia .... 1­0 K. Jugoszlávia..................... 1­50 din. Magyarország .... 10 m. K. Ausztria........................ 1000 o. K. Németország .... 60 M. 1922. DEC. 8 PÉNTEK­­ITIKAI NAPILAP Felelősszerkesztd: KOCSIS BÉLA ÁRA: 2­0 LEI.­­ Romantikus feltevés, hogy népek és kormányok barátság és érzés által vezettetik magukat. Csak egy álmodó hiheti, hogy ami az egyesek érintkezésében érvényes, az a nemzetek kapcsolataiban is érvényes. Ez a kegyetlen és cinikus mondás egy nevezetes angol államférfiútól, Pal­­­merstontól való, akinek filozófiája az egész szigetország szellemét is kifejezi. Az angol kormány és nép addig állja az antant név alatt ismert hatalmi kap­csolatot, amíg azt érdeke diktálja, s­ mihelyt ez az érdek más összeköttetést fog javasolni, szakítani fog a megle­vő antanttal. S mivel Parmerston sze­rint népek és kormányok nemi érzés, nem barátság (hanem hideg számítás, önző érdek) által vezettetik magukat, nem kell okvetlenül feltennünk, hogy e történelmi tapasztalatokból leszűrő­­dött tanulság alól más kormányok és más népek, az angolnál érzékenyebbek, lelkesebbek és impresszionistábbak is, kivételt képeznének. Legfeljebb többinél kevésbbé átlátszó,­­ kevésbbé aktuális ennek az érdeknek a jelensége, de nogy meg­van, s hogy kritikus pillanatban nem tűr hallgatást és halogatást, azit f­i a lausannei konferencia hangja és hangu­lata bizonyítja a legjobban. Elsősorban feltűnő, hogy egy Musso­lini, aki még jóformán meg se melege­dett a miniszterelnöki székben, s a kül­ső politikában egészen jövevény, mi­cso­da epo­izmussal és türelmetlenséggel kö­vetelt Olaszország számára területi és anyagi előnyöket — a barátaitól. Az­tán az athéni kivégzések dolgában micso­da nagy különbség a tiltakozó­, majd megtorlást teljesítő Nagyritannia és a törököktől egy érdekfordulattal Görög­­­ország felé mosolygó Franciaország közt, melynek sajtója és kormánya men­tegetni és védelmezni próbálja a görög jusz­iimordot! Azt meg egy francia mondotta, hogy háromféle barátunk van: akik sze­retnek bennünket, akik nem törődnek velünk és akik gyűlölnek. Hát ha a Palmerston-féle aforizmá­ból annyi engedményt mégis tehetnénk, hogy valamiféle barátság — de min­denesetre érdekbarátság — mégis csak van népek és kormányok közt, akkor e másik mondás alapján azt is hamaro­san meg lehetne állapítani, hogy egy­­egy ország vagy kormányzat barátai kö­zül kik azok, akik szeretik egymást, a­­kik nem törődnek egymással, vagy gyűlö­­lik egymást. Ez a munka azonban messze vezetne ,és merész kombinációkra adna alkalmat amitől illik tartózkodni. Elég újságot ol­­­vasni, elég nemzetközi nyilatkozatokat hallani, elég a diplomaták versengését a saját érvényesülésükért szemlélni, elég látni, mint éri kudarc az egyiket, mivel a másik, a­­barátja cserbenhagyta, s mint vet gáncsot az egyik a másiknak, mivel magára nézve veszedelmesnek ta­lálja a barátja lépését A lausannei konferencia tükör, a tavelyben ezt a baráti összeköttetést és szolidaritást a maga na­tura Medikus va­lójában láthatjuk, minden erőltetettségé­vel, álszenteskedésével, ravaszságával és rabulisztikájával. Még a török és orosz sem őszinte egymás irányában; őket, is inkább az érdek terelte egy vágányba, mint az érzés, meg a barátság, mely Pál­merston szerint népeket és kormányo­kat nem dirigál. Minden att­ól függ, hogy az érdek barátsága milyen mértékben válik a ba­rátság érdekévé, s hogy azok­ a barátok is, akik gyűlölik egymást, meddig őriz­hetik meg letüntetten sut tut ellentétet, indulatot Bonar Law már kötve van az angol munkáspárt békeakaratától. Po­incaré állása pedig megrendült, mi­vel a brit politika (s talán az olasz is) csu­(Lausanne, dec. 6.) Tegnap hajszá­lon múlt, hogy a konferencia fel nem borult. Az olasz, francia és amerikai delegátusok magatartása feltűnői. Ezt úgy magyarázzák, hogy a hatalmak ak­kor exponálják magukat, ha közvetítés­re lesz szükség, ami szerintük feltét­lenül bekövetkezik. A mezopotámiai küldöttség, melyet az angolok repülőgépen Londonon ké­rész­erü­l hoztak Lausanneba, ismétl basa­­ellensúlyozására követelni fogja, hogy mondják ki Mezopotámia függetlensé­gét. Kiéleződött az angol-olasz viszály. (Lausanne, december 6.) A konferen­cián az angol-olasz viszály kiéleződött A törökök kijelentették, hogy a Darda­nellákon a maguk kedve szerint akar­nak berendezkedni, az angolok viszont a Dardanellák semlegessége nélkül nem­ tárgyalnak. Állítólag, Izmed és Curson között titokban egyezkedési tárgyalások folynak. Cáfolják Curson elutazását. (Lausanne, december 6.) Az angol delegáció cáfolja a Curson elutazásáról szóló híreket. A delegáció szerint Cur­son a jövő vasárnap egy napra Párisba utazik, azután visszatér Lausanneba. Az antanthatalmak között levő el­lentét csak félreértés következménye, mert egyedül Cursohnak van teljes fel­hatalmazása, míg Barrare dai Garroni fontosabb ügyekben kormányuktól uta­sítást tartoznak kérni. A szövetségesek egységes álláspontot foglalnak el a tengerszorosok kérdésében. (Lausanne, december 6.) A szövetsé­ges szakértők befejezték a tengerszoro­sok kérdésére vonatkozó egységes terv­kidolgozását, melyet az illetékes bizott­ság elé terjesztettek. Az olaszok a terve­zethez szintén hozzájárultak, tehát a szövetségesek e kérdésben egységes ál­láspontot foglalnak el. A tengerszorosok ügyének holnapi tárgyalásán az oroszok és a törökök is megjelennek. A tengerszorosok kérdésének terve­zete részletesen még nem ismeretes A szövetségesek megmaradnak eddigi ál­láspontjuk emellett és követelik a hadi és kereskedelmi hajóknak a tengerszoroso­kon való szabad áthajózását. A részlet kérdésekben a szövetségesek módosítás­ra is hajlandók, mert így lehetővé válik­ a tárgyalás a törökökkel. Csicserin bizottságot alakít a tengerszorosok ügyének rendezésére. (Lausanne, december 6.) Csicserin a lapok tudósítói előtt kijelentette, hogy a tengerszorosok kérdésének rendezésé­re egy bizottság megalakítását tervezi. "Műszaki, nemzetközi, vagy albizottság kiküldéséről van szó, melyet felhatalma­zásokkal ruházzanak fel és amelynek a feladatok végrehajtására rendőri kar­hatalmat bo­csátanak rendelkezésére. Válasz Csicserin jegyzékére. (Lausanne, december 6.) A szövetsé­gégek megállapodtak Csicserin kijelen­t a barátságból nem akar tüskén-bokron keresztül utána nyargalni. A lausannei konferencia a hatalmak érdekbarátságának legerősebb próbája. résére adandó válaszjegyzék szövegére nézve, melyben tiltakoznak a rá, ellen, hogy Csicserin a konferencián bármi­lyen kérdést felvessen, amely nem tarto­zik a tengerszorosok kérdéséhez. Garro­ni kijelentette, hogy a kormánytól ka­pott utasítás után aláírhatja a jegyzése­ket. * A konferenciát erősen foglalkoztat­ja az olaszok magatartása is. Aggódnak amiatt, hogy az oroszok megbízo­ttja Olaszországban Mussolinivel tárgyal. Olasz-orosz kereskedelmi szerződés van készülőben. (Páris, december 6.) Mussolini és Kraszin tegnapi tanácskozásáról a Pe­tit Párisien római tudósítója a követke­zőket jelenti: Közel egy óráig francia nyelven tárgyaltak, mert Kraszin nem beszéli az olasz nyelvet. Megállapodtak­­abban, hogy Olaszország politikai kép­viselőket küld Moszkvába s elhatároz­ták, hogy egy orosz-olasz bizottságot ala­kítanak, m­ely előkészíti a gazdasági és kereskedelmi szerződést. Románia álláspontja és első sikere.­ ­ (Bukarest, december 6.) Lausanne­­ból jelentik: Duca román külügyminisz­ternek a tengerszorosok ügyében kikül­dött bizottság előtt tartott expozéja lé­nyeges részében a következőket, tartal­mazta: Románia álláspontja szerint a Fe­kete-tengert semmi esetre sem szabad elzárni. Románia megérti Törökország­­nak azon indokait, melyek alapján a ten­ger szórá­sokra vonatkozólag szuverenitá­sának elismerését követeli. Ezeket az indokokat azonban összhangba kell hoz­ni a többi államok érdekeivel. Mi len­ne például a Duna nemzetközivé tételé­ből, ha a Fekete-tengert el lehetne zár­ni? Románia a tengerszorosok teljes sza­badságát és a kereskedelmi hajók telje­sen szabad közlekedését követeli, úgy szintén a szomszédos területek katonai leszerelését. Románia evégből azt java­solja, hogy a tengerszorosok ügyének­ szabályozása és a határozatok végrehaj­tására vonatkozólag konvenció köttes­sék. (Bukarest, december 6.­ Lausanne­ból jelentik. A konferencia december 4-i­ki délutáni ülésén Románia és Szov­­jetoroszország először kerültek szemtől­­szembe. Homlokegyenest ellenkező álláspon­tot foglaltak el. A legkimondottabb ellenfelek Duca és Csicserin voltak, s az ő vitájuk alatt a többiek mind úgy tettek, mintha csak másodsorban érdekeltek volnának. Meg a törökök is passzíve viselkedtek, és az­­ oroszoknak engedték át a szót Az ülés megnyitása előtt a román és szövetséges delegátusok között hosszas értekezés folyt. Ezen az I. értekezleten Franciaország nevében Weygand tábor­­­­nok és Lacaze, Anglia­­részéről Stuart tábornok és Rose tengernagy, Olaszor­szág részéről Arlotta tengernagy, Romá­nia részéről pedig Diamandi volt jelen,­­ Diamandi elő terjesztették Románia­­ speciális kívánságait s azokat összhang­ba kellett hozni a szövetségesek igényei­vel, melyek különösen a hajózás sza­badságára vonatkoztak. Románia Diamandi útján ugyanezt kívánta, továbbá követelte, hogy a Fe­ketengert a repülés és tengerészet te­kintetében szereljék le. A szövetségesek úgy találták, hogy­­ez a kívánság igen sok nehézségbe üt­közik, de Diamandinak sikerült őket meggyőznie, hogy ezek az intézkedé­sek feltétlenül szükségesek. Ily módon, habár a szövetségesek­ két ízben is felhívták a román küldött­séget, hogy vonja vissza indítványát, végül mégis magukévá tették és támogat­ni fogják a konferencián. Benes a besszarábiai kérdésről. (Paris, december 6.) Francia körök­ben úgy vélekednek, hogy Benes a kis­­antantnak Lausanneban uj irányt adott mely Oroszországgal nem áll ellensé­ges magatartásban. Előterjesztette a megoldást, mely szerint a kisantant ál­lamai el kell ismerjék Romániának a besszarábiai jogait, viszont Oroszország­­nak joga van a besszarábiai kikötőket használni. Oroszország a Feketetenger ura akar lenni. (London, december 6.) A Daily News Csicserin lausannei szerepléséről kije­lentette, hogy Csicserin miliően elvét megtagadta a katonai leszerelés ellenzé­sével; továbbá olyan megoldást kíván, amellyel Oroszország a Fekete-tenger versenytárs nélküli ura és a többi parti államok dominálója lenne és Romániára hagyta azon rendszabály javaslását, a­melyért eddig az oroszok harcoltak: a Fekete-tenger sem­l­egesí­tését. Bulgária a Feketetenger demobilizálását javasolja. (Lausanne, december 6.) A tegnapi ülésen Stambulinszky Bulgária nevében a Fekete-tenger demilitarizálását javasol­ta. Kívánta, hogy a szorosokat nemzet­közi bizottság által ellenőrizzék, mely­ben Bulgária is legyen képviselve. A szo­rosok a kereskedelmi hajóknak úgy bé­kében, mint háború esetén nyitva állja­nak. A tengerszorosok kérdésének meg­vitatását meg kellett szakítani, mert a török követeléseket nem tartották elég szabatosnak. A törökök az oroszok hűbéresei. (London, december 6.) A Daily News a lausannei értekezlettel foglalkozva le­szögezi, hogy Izmed basát nem tudták rábeszélni arra, hogy a török álláspon­tot kifejtse és csak annyit mondott, hogy legjobban tetszik neki az oroszok javas­lata.­­ A lap kifejti, hogy a törökök sokat vesztettek presztízsükből, amióta orosz hűbéresekként léptek fel. Or­­zország tíz nappal előbb a Feketetenger semle­gesítését kérte, ma pedig ragaszkodik az erődítésekhez és hadiflottához, mely­lyel akár Romániát, akár Konstantiná­polyt megtámadhatja. Az angolok és franciák megegyeztek. (Lausanne, december 6.) Garx-d’ Ró­mából utasításokat kért mivel az ango­lok és franciák között már teljes a meg­egyezés. A szentszék a törökországi keresztényekért (Lausanne, december 6.) A pápai nuncius jegyzéket intézett a konferen­cia emlökéhez, amelyben arról panasz­kodik, hogy a szentszék Konstantinápoly­ból nyugtalanító híreket kap. Konstant*­ Újabb ellentétek a lausannei konferencián. Titkos tárgyalások Izmed és Curson között — A tengerszorosok tárgyalásán • megjelennek az oroszok. — A Brassói Lajok eredeti távirata. —

Next