Brassói Lapok, 1923. április (29. évfolyam, 74-98. szám)

1923-04-02 / 75. szám

2* oldal 7a. ftáixi* BKÄ550I LÄIKÖK az érettségiző magyar ifjúság a pályaválasztásról. A brassói főgimnázium tanulóinak válasza a Brassói Lapok kérdéseire BRASSÓ, március 31. Az életbe, a sötétségbe, a bizonytalanságba készül az az ifjúság, amely a középiskola utolsó osztályát végzi. Mások az idők, mások az emberek ma és az ifjú apja, tanárja sem tud nyugodt lélekkel, tisztán látó szemmel arra az egyenes irányra rámutatni, amely a fiatalembert — legalább emberi számítás szerint — elvezetné a boldogulásához. A Brassói Lapok szerkesztősége ezért a legközvetlenebbül érdekelthez, magához a pályaválasztás előtt álló, érettségi vizsgára készülő fiatalsághoz fordult azzal a két kérdéssel: 1) Milyen pályát választ? 2) Miért lép éppen a választott pályára, milyennek látja a magyar ifjúság érvényesülésének lehetőségeit? Szemlér Ferenc, a brassói római katholikus főgimnázium igazgatója, lekötelező előzékenységgel segítette a szerkesztőséget abban, hogy a vezetése alatt levő iskola VIII. ás VII. osztályú tanulói megnyilatkozzanak a hozzájuk intézett kérdésekben. A válaszok kortörténeti értékű emberi dokumentumok, amelynek olvasásából sokkal jobban és meggyőzőbben tanulhatja meg mindenki, hogy mennyire változtak az idők és mennyire változtak az emberek. Húsvéti számunkban kezdjük meg a válaszok betűrendben történt közlését. Meggyőződésünk, hogy ennél érdekesebb és érdeklődésre méltóbb olvasmányt nem nyújthattunk volna olvasóinknak, mert a magyar ifjúság jövőjének kérdése ma a legnagyobb és legkomolyabb szenzáció. mában a magyaroknak a hivatalnopi vágya a fönnteppi okoknál fogva nehéz.Általában az a véleményem, hogy a magyar ifjúságnak leginkább praktikus pályán kell elhelyezkednie, mert ez manapság a legbiztosabb. Egy becsletes, képzett iparos bármely országban nyugodt megélhetést talál. Hls magyarok pedig leginkább praktikus pályán kell elhelyezkednünk, mert itt vagyunk leggyengébben képviselve. KUHARD TIBOR: Nem ijed meg a küzdelemtől. A mai rajongó világban a pályaválasztás kérdéséről nehéz dönteni. Ha az ember véleményeket kér és meghallgat a legkülönfélébb tanácsokat nyeri. Legtöbb ember manapság az ipari pályát dicséri, mert jelenleg az iparosoknak van a legkedvezőbb anyagi helyzete. Nem is beszélek a kereskedelmi pályáról, amelyet, úgy tüntetnek fel, mintha ezen a pályán minden ember meggazdagodna. Tagadni nem lehet, hogy a mai kor és a mai viszonyok rendkívül kedveznek az iparosoknak, de, hogy ez örökké fog-e tartani, abban kételkedtem, mert talán egyszer a szellemi munkásoknak is fel fog virradni a napjuk. Hogy az ipari pályán tényleg érvényesítheti mindenki a tehetséget, az kétségtelen, s hogy nagy jövője van, az is bizonyos. De ebből még nem következik az, hogy a más pályákon mint pl. az orvosi, mérnöki stb. éhen haljon az ember. Azt is mondják az emberek, hogy nagyon sokan vannak ezeken a pályákon, de ez nem baj, mivel az ügyes tehetség száz közül is kiválik s magára vonja a figyelmet. . Ezért, ha valaki tehetséget érez magában, hogy szellemi pályára menjen, ne hallgasson a különfélemondákra, hanem a kitűzött cél elérésére fordítsaminden erejét s ha kedvvel, és buzgalommal dolgozik, el is éri célját. Mert az illető pályához a tehetségen kívül kedv is kell s ha ez meg kivan, boldogul az illető a választott pályáján. Ez rendkívül fontos és komoly kérdés, amit minden ifjú tüzetesen meggondol, mivel ettől függ további életének minden boldogsága. NAGY ÖDÖN: Szegény ember legyen Iparos ! Milyen pályára készülök? Ezen a kérdésein magam is sokat töprengtem, de még sajttot magammnak sem tudtam határozott választ adni erre nézve. Nem azért, miivel nem éreznék vonzalmat valamilyen pálya iránt, főleg azon okiból, hogy ésa is egyike vagyok azoknak, akiknél az anyagi lehetőség szűken van meg. Nagyotn sokat gondolkoztam azon, hogy mi is lehetnék matúra után. (Így gondolkoztam!: Illetőleg, csak okoskodtam, hogy vagy tanulok tovább, vagy pedig tisztviselő leszek, ha sze nem téren akarok maradni. De az előbbihez nincsen meg az anyagi lehetőségem, az utóbbi pedig amellett, hogy csekély jövedelmet nyújt, nem is nevezhető pályának, mert az ember minden pillanatban ki van téve annak az eshetőségnek, hogy elbocsátják minden igyekezete ellenére. Nem marad tehát más fiotra, mint az iparos vagy kereskedő pálya. Ezekhez azonban speciális érzék és tehetség kell. Akinek ez meg van, kitűnően érvényesül e pályákon, de mindenki nem rendelkezik e tulajdonságokkal. Ezeknek tehát nem marad más hátra, mint érettségivel a kezükben küzdeni a létért és a megélhetésért, ami ma a legtöbb szellemi képességgel rendelkező embernek a sorsa az új államalakulat következtében. NEUMANN LAJOS: Nincs pénzem, tehát kereskedő leszek. Az 1914-ik évben még senkii sem gondolta, hogy a bekövetkezett világháború olyan nehéz időket von maga után. A létért való küzdelemnek ilyen kilengéseit el se tudta volna senki képjelül löistosnak Ülssd exisstenciák dőltek romba és helyükbe kerültek ugyancsak bizonytalanok. Különösképen a középosztály helyiésze vált kétségbeejtővé. Tisztviselők, tanárok, orvosok és a szolid kereskedők nagy része bizony szánalomraméltó helyzetbe került. Annak ellenére, hogy országunk győző állam, a nagyvállalatok és pénzemberek valutaspekulációi folytán, pénzének értéke egyre csökken. A nemi állami középiskola is igen szomorú képet mutat. Azért is, mert nem nyújthat olyan kedvezményeket a szegénysorsú tanulóknak, imánt ezelőtt és önmagát is alig tudja fönntartani. Az érettségizendő tanulók sorsa sem volt soha ilyen kétségbeejtő. A háború előtti években nem is gondoltak arra, hogy valamikor a pályaválasztás ilyen gondokat fog okozni. Míg ezelőtt az érettségizett ifjak túlnyomó része főiskolákra készült, addig most mondhatni, alig van olyan, kinek anyagi helyzete megengedné, hogy tovább tanuljon. A főiskolai tanulmányok sem kecsegtetnek olyan haszonnal, hogy azért érdemesnek látszanék azt a sok időt és költséget megreszkírozni. Akinek szülei olyan anyagi helyzetben vannak, hogy nem játszik szerepet az a költség, azoknál más, de ilyenek kevesen vannak. Azonkívül főiskolai tanulmányok meg vannak nehezítve a numerus clausussal is s kiket ez érint, azok más országok iskoláira vannak utalva, hol talán még több anyagi áldozatba kerül a továbbtanulás, úgy, hogy az a mai visz© nyok mellett lehetetlennek látszik. Az ipari pályák elérése sokkal kevesebb anyagi áldozatba kerül és talán a mai viszonyokra megfelelőbbnek látszik. A technika fejlődése nem látszik arányban állani a munkásbőséggel, vagyis az ipari munkásoknak nagyobb terük van. Ilyen formán áll a kereskedelmi pályákon is, melyek szintén inkább megfelelőknek látszanak, mint a tudományos pályák. Én, ami engem illet, szintén kereskedelmi pályát szándékozom választani, mert úgy gondolom, hogy így vehetem le leghamarább azt a gondot szüleim válláról, mely őket már 8 évóta nyomja. ORBÁN ISTVÁN: Vegyünk példát a szászokról. Minden ember arra törekszik, hogy magának megfelelő és kielégítő helyzetet teremtsen. Ez természetes dolog., Mindenki olyan pályát választ magának, amelyen érvényesülni tud. A békevilágban, az emberek legtöbben nagyon rosszul gondolkoztak. Nagyrésze úgy vélekedett, a hivatalnoki pálya a legmegfelelőbb pálya meg pedig azért, miivel ez biztosítja az arisztokráciához való felemelkedést, a vagyont, hírnevet, dicsőséget. A legszegényebb szülők is arra törekedtek, hogy gyermekük tar legyen. Szóval akkor se volt divat a mesterség, ipar, kereskedő stb.. nem volt semmi. Most beteg nem így van. Most már az ipar minden faja kereseti foglalkozási ág. Most már észretértek az emberek. Igaz, hogy egy kicsit késő, de még mindig jóvá lehet tenni az elmulasztottat. Most megfordítva áll a helyzet. Ami meg nemrég uralkodott, az most háttérbe szorul. Azonban, hogy miképpen lehessen a kérdést teljesen megoldani, ezen néhány sorban igyekszem elmondani. Az iskolát végzett ifjak menjenek a maguk hajlamának megfelelő pályára. Mindenki, ahová a szíve vonzza. Ne erőszakolja senki mágiát olyan pályára, melyet nemi szeret, mert életét tönkreteheti. Tanuljanak nyelveket, ez a legfőbb dolog, nyelvismeret által mindenüvé eljuthat az ember. Aki tovább tanul lelkiismeretesen , és jól végezte kötelességét, mely hivatva neki jövendő, pályáját megmutatni. Külföldön rakódjék meg tudománnyal, tehetségének megfelelőleg képezze jól ki magát. Legyenek jó orvosok, ügyvédek, tanárok, s miután magukat jól kiképezték, jöjjenek vissza és itt érvényesítsék tudásukat. Azután nem szükséges mindenkinek ily magas pályákat választani, hanem ha wdowny tíedv® tovább tanulni, legyen jó iparos, vagy kereskedő. Az érettségivel bird ifjak menjenek az iparnak nagyon sok ága velut A VIIL osztály tanulói így válaszoltak: DIETRICH VILMOS: Zeneművász lesz. Pályaválasztás elől állok. Jövő pályámul a zeneművészetet választottam. Eszerint nem tudok világosan feleletet adni arra a kérdésre, hogy fogok elhelyezkedni. Mivel a művészet — internationális — nemzetközi, pályámnak első fele bolyongás, vándorlás tesz s kivált mint előadóművész nem maradhatok csak hazámban. Azért azt hiszem, ennek ellenére is tudok hazámnak szolgálni, mert külföldön is azt kérdezik elsősorban, melyik hazának fia? Pályám második felét azt hiszem, itthon fogom tölteni, mikor visszavonulva az előadóművészeitől, inkább tanítással fogok foglalkozni. A pályaválasztás előtt álló ifjúnak két pontot kell tartania szem előtt: 1) hogy jövő pályája saját boldogulására, 2) hogy hazája felvirágozására szolgáljon. A világháború folyamán egy új hazának, Nagyromániának lettünk honpolgáraivá. A román népet azért már régebb ismertük, mivel részben közöttünk is éltek s részben szomszédok voltunk, állandóan érintkeztünk velük. Most első kötelességnek tartom, hogy tanulja meg mindenki hazája nyelvét. Nemcsak közhivatalban, hanem más magánfoglalkozásnál is ez az első feltétel. . ti Becsületes munkával, szorgalommal kell megszereznünk az új hazában azt, hogy megbecsüljenek, sokra tartsanak. Az uj viszonyokban is dolgozni kell, ép úgy, mint végéig sőt kettőzött erővel, hogy lássák honpolgártársaink, bennünk is Van akaraterő, szorgalom és üteg tudjuk becsülni uj hazánkat s tudunk érdekében munkálkodói. Azt hiszem, aki hasonlóan gondolkozik, annak nem lesz nehéz az uj helyzetbe beleélnie magát. GRIFFEL FERENC: Az orvos az internacionális, ifjúgyerek-ember vagyok, ki csak majd most kerül ki az élet vadul hullámzó forgatagába. Eddig csak passzív szemlélője voltam annak az életnek, melynek a mindennapi kenyérért, a lét fenntartásáért való küzdelme, az anyagiasság csúf bélyegét süti az Ur alkotta gyönyörű természetre. Most eljött az ai£ idő, amikor a passzív szemlélő is aktív, cselekvő személlyé lesz, részt s helyet követelve magának az emberi világ nagy khaoszában. »Na most légy okos Domokos!« Helyet s részt követelek magam intaki az életben, s bizony magam sem tudom, hogy mily életpályát töltsek be. Ezt senki sem vetheti szememre, hisz ily fura világot még Ádám apánk sem élt. Olyan a világ mint egy részeg ember, kinek a súlypontja, hol itt, hol ott van. Akik ma az elsők, meg lehet hogy holnap mint az utolsók. Ily körülmények között aztán bizony az ember kénytelen ideális világából felszállni e sáros földiekére, s oly életpálya után tekinteni, mely egyrészt nem kényszerit egész mivoltomból kivetkőzni, másrészt pedig nemi szolgáltat ki a sors szeszélyes játékának, ily teletpálya saerlata miatt olvoat, mely a mai társadalmi viszonyok s politikai áramlatok között is, épen internacionális volta folytán megtalálja létalapjai. FISCHER ZOLTÁN: Faiparosnak készül. A mai lét alapja a pénz. Anyagias időket élünk és mindenekelőtt az önfenntartásra kell gondolnunk. Szüleinkről le kell vennünk minél hamarább az előző nyolc év taníttatásának a terhét. Most pedig, midőn bennünket sok minden körülmény akadályoz (különösen pedig az anyagiak) a tovább tanulásban nem a leghelyesebb-e, ha állást keresünk magunknak, hogy ezáltal rövid idő múlva a magunk lábán állhassunk. Hiszen mindnyájunknak az önállóság az eszménye, melyet igy érhetünk el legrövidebb idő alatt. Természetesen hajlamunknak szavára hallgatunk, életünk ama sorsdöntő lépésénél, midőn kiválasztjuk azt az utat, pályát, melyen boldogulni regtélünk."féllyképen abban a szakban, melyben tevékenységünket kifejtjük, könnyebben haladhatunk előre, majd fokról-fokra emelkedve, az önállósításhoz érünk. Hazánkban az ipar előtt nagy és fényes jövő áll. Tehát leghelyesebben akkor választunk, ha ipari pályára lépünk. Ezzel hazánknak is szolgálatot teszünk és a magunk számára is legbiztosabban szerezhetünk megfelelő anyagi képességet a megélhetésre. De az élet nehéz küzdelmei között (ma különösen) nem fogunk megfeledkezni az önképzésről sem, tanulni fogunk, hogy általános műveltségünket minél kiterjedtebbé tegyük és ennélfogva a társaságokban is 'iititferelö helyes jogi,újunk el tu, inj.-nt 'avb etve, k molya tmgi ioui k óv föl- 1. i .mdekunkát i.-v n ö üt, i. •k/da. ’• k méltó . ■■ tü .. .. g,:ii.részéről faipar v leszek. Nem k leskülő ! HÁZY LÁSZLÓ: Belép az apja üzletébe. A pályaválasztástól függ egész életünk boldog vagy boldogtalansága, sőt az erdélyi magyarságnak a jövője. Sokan csak az anyagi jólétet tartják a fő céljuknak. Nem szabad ily önzően gondolkodnunk. Tekintettel kell lennünk tehetségeinkre. Sokan irtóznak a gyakorlati pályáktól, én pedig épen ebben látom az erdélyi magyarság boldogulását, gazdagodását. Láthatjuk városunkban ama hatalmas szász kereskedői és ipari cégeket, amelyek világosan bizonyítják, hogy mily üdvös dolog, ha a fiú átveszi atyja üzletét. Ugyanis az apa nevezetessé teszi a nevét és ha az ifjú ezt átveszi, már kész üzlethez, biztos megélhetéshez jut, boldogulása biztos. Szándékom a kereskedelmi akadémiát elvégezni és visszatérve atyáim üzletét átvenni és ezáltal is az erdélyi magyarság javát szolgálni. KRAMPEL ELEMÉR: A magyar ifjú legyen Iparos! Elérkeztünk középiskolai tanulmányaink végére Előttünk áll a nehéz kérdés, mit kezdek, mi tezek ? Eddig is nehéz volt a pályaválasztás, most hétszeresen olyan nehéz. Itt’Romániában különösen nehéz ez nekünk, magyar középiskolát végzetteknek, akiknek legnagyobb része nem beszéli a román nyelvet, 57 magam részéről leginkább fémipari pályára szeretnék lépni. Tűért ma, itt Tiomé- 1923. április 2.