Brassói Lapok, 1923. június (29. évfolyam, 120-144. szám)

1923-06-10 / 127. szám

fi­ beá fél Görögország sietteti a békét Megszakítás veszélye fenyegeti a konferenciát — A Brassói Lapok eredeti távirata. — LAUSANNE, junius 8. Angol for­­rorsfolói koztak, hogy Venizelosz ma lé­­péseket tett Rumbold, Pel­lé és Mon­­­tagu megbízottaknál, hogy siettessék a konferencia befejezését, mely mun­kálataiban nem halad előre. Egyben hozzájárulásukat kérte a görög-török kö­zönibéke megkötésére. Amikor mindenki békét akar... LAUSANNE, június 8. Az a hír, hogy a nagy­­beteg lausannei békeér­te­­­kezlet újból a megszakítás lehetőségével fenyeget, minden delegációban izgalmat keltett. A szövetséges fiatalmnak képvise­lői szerint a konferencia megszakítá­sát minden áron el kell kerülni, mert az nagy mértékben késleltetné a béke aláírását és szítaná a bizonytalanságot a keleti helyzetben. Ugyanezt a nézetet vallják a török békedelegátusok is. Cáfolják a török-görög különbéke hírét LAUSANNE,, június 8. Azt a hírt, hogy Görögország a Törökországgal való különb­éke érdekében lépéseket tett illetékes helyen a leghatározottab­­­ban megcáfolják. Venizelosz a Fellé tá­bornokkal való megbeszélések során csak a helyzetről akart tájékozódni és csak annyit közölt vele, hogy Görögor­szág a konferencia újbóli elnapolása, vagy a tárgyalások túlhosszúsága esetén maga kel érdekei védelmére mert nem várhat végtelenségig a háborús állapot megszüntetésára Ezek­ a kijelentések adtak alapot a francia-angol lapoknak arra, hogy görög­ Lexök különb­ékéről ír­janak. Csicserin erélyes jegyzéke az angol kormányhoz •LONDON, junius fcs. A még mindig Londonban időző Krasszin kövzet átadta lord Curzon külügyminiszternek az orosz szovjet kormány jegyzékét, amely, a londoni kormány által legutóbb kifogásolt szovjet­propaganda kérdésével foglalkozik. Ebben a jegyzékben Csicserin külügyi népbiztos határozott hangon visszautasította az afga­nisztáni szovjet megbízott visszahívására szóló angol felhívást. Másrészt kifogásolta Csicserin az ázsiai orosz határnál állomá­sozó angol megbízottak szovjetellenes ma­gatartását. A jegyzék a vitás kérdések elsi­mítására közvetlen angol-orosz tanácsko­zásokat javasol. Mértékadó angol politikai körök meg­állapították, hogy a jegyzék erélyes és ki­hívó hangneme a kedvező oroszországi ter­méskilátásokkal áll összefüggésben. a­amat őrülete A legolcsóbb grenaáluunha 700­0 korona Budapesten (Jk Brassói Lapok budapesti szerkesztőségétől. — BUDAPEST, június 7. Egy jókeresetű ügyvéd — kevesen dicsekedhetnek most az­zal, hogy keresetükből meg tudnak élni, — a következő siralmas, de minden egyes ada­tában hiteles beszámolással kedveskedik nekem. — Feleségem­ immár ötvenedszer elpa­naszolta, hogy nincs mit fölvennie. Ha ré­gebben mondottak ilyesmit asszonyok, jót kacagott az ember és rámutatott őnagysá­­ga túlzsúfolt toalettszekrényére. Ha azon­ban mostanság halljuk azt, hogy nőnknek nincs ruhája, a legeslegtöbbször igazat kell adnunk neki, mert az a százszorosan átala­kított, kiforgatott, beforgatott valami, ami rajta van, igazán csak a legnagyobb jóin­dulatú elnézés mellett érdemli meg a ruha nevét. Éppen ezért fölhasználtam végre azt az alkalmat, amelyet egy kis lakás­ügynek szerencsés elintézése juttatott ne­kem, magamhoz vettem a hálás klienstől kapott százezer koronát és felszólítottam habozás nélkül engedelmeskedő felesége­met, Lövessen a nővérek belvárosi divat­szalonjába. Tudja, valamikor, jobb időkben ott dolgoztatott feleségem és most, amikor egynéhány sivár esztendő után ismét arra mertem gondolni, hogy kiöltöztetem az asz­szonyt, ez a régi kitűnő »konyha« jutott eszembe. — X. nővérek még emlékeztek a haj­dani jó kuncsaftra és nagyon udvaria­stul, igen előzékenyen fogadtak bennünket. Érdeklődtünk a legújabb divat iránt és túl a felvilágosítást kaptuk, hogy most­, nyár elején a gyengéden áttetsző krep-zsorzsett-­ ruhák a legdivatosabbak. Ez ellen nem is volt kifogásunk, de annál több azt ellen,­­ hogy az ilyfajta tarka-toalettnek az ára számunkra igen magasan, háromszázezer koronánál kezdődik. A szalon egyik tulaj­­donosnője azzal próbált megvigasztalni bennünket, hogy a krep-marokén-ruha még drágább, mert négyszázezeren alul nem kapható, sőt vannak váci-uccai szalo­­nok, ahol legalább hatszázezer koronát kér­nek el érte, sőt ez csak a legalsó határ, mert hiszen, ha a díszítés igen finom, föl­­megy az ilyen toalett ára egymillió koro­náig is.­­ A krep-zsorzsettnek egyéb változatai sem pályáznak szerénységre. A valamivel nehezebb anyagú krep-romain­ért sem kér­nek kevesebbet háromszázötvenezernél, a selymesfényű és most nagyon kedvelt krep­lissée-ruha ára pedig, ha alacsony, akkor is eléri a négyszázezer koronát. Mindezek a ruhák azonban olyan áttetszőé**,, hogy magukban természetesen nem viselhetők. Kombinézon való alája, amely akkor is harmincezer korona, ha a legrosszabb anyagból, japán selyemből készült, hatvan­ezer pedig, ha krepdesinből csináltatják, a­melynek méterje tudvalévően húszezer ko­rona. A ruha fölé pedig, nemde, vala­micske díszítés is kívánkozik, amely, fájda­lom, olcsónak szintén álom, mondható, mert hiszen például egy öv-díszszalag, ha nagyon­­kevésbe kerül, hat-nyolcezer körö­mi. — Bevallom, én ezek után megdöb­benve néztem feleségem­, ő pedig nem ke­vesebb ijedelemmel viszonozta rémült pa­lantásomat. Majd­, anélkül hogy összebe­széltünk volna egymással, szinte egyszerre vetettük fel azt a kérdést, várjon, tekin­tettel megszabott büdzsénkre, nincs-e va­lamivel olcsóbb ruha is a világon. X. nővé­rek kissé sajnálkozva állapították meg, hogy valamivel, de csak valamivel olcsóbb Vati. Nyári mosószerű szövetből készült, ezüstös hímzésű esti ruhák például »már« kétszázezer koronáért is kaphatók. A régi jó foulard selyem pedig utóvégre semmi­vel se rosszabb és nem kevésbbé tetszetős, mint a krep-marokén, az örvendetes kü­lönbség azonban az, hogy a foulard-ruh­a mindössze potom száznyolcvanezer koroná­ba kerül. Ha meg netalán még ezt is so­­kallanók,, talán dzsempest ajánlhatnának nekünk. Igaz, hogy jóformán mindenki hordja már manapság, ami kétségtelenül levon értékéből, viszont »nevetségesen«, igazán »nevetségesen« olcsó. Most, ugy­e­bár, százhúszezer korona manap egyáltalá­ban nem pénz. — Szégyenkezve vallottam be a kedves nővéreknek, hogy én egy olyan ósdi bar­bár vagyok, akinél százhúszezer korona mindig számbaveendő összeg. E vallomásra mintegy válaszul azt a tanácsot kaptam, hogy talán őnagysága beérné grenadin-ru­­hával. Ezt úgyszólván ingyen adják. Kell hozzá mindössze két méter grenadim,, ez pedig nem több ötvenezer koronánál, a hozzávaló és a varrás sem több harminc­­negyvenezer koronánál, úgy, hogy az egész el sem éri a százezer koronát. — Kérdőn néztem foto­végemre, ő üzem* * hím nem mutatott lelkesedést a groundin­­ruhn iránt. Rendelés helyett elköszöntünk és Kálvária-járásunkat folytatva, betértünk egy Gizella-téri szalonba. Vigasztalót ott sem hallottunk. Megmutattak egy szövetet, amelynek métere harmincötezer korona, a krepdesin-bélégé pedig méterenkint tizen­nyolc-húszezer korona, az egész szövetkosz­tüm ára tehát­­ több mint háromszázezer korona. Ez pedig, kérem a lássan, csak nem sok akkor, amikor Ugyanezért a kosz­tümért B-né, a legismertebb pesti szalon­­tulajdonosné legalább félmillió koronát kér el, de talán már többet is, mert ennél a hölgynél az árak jóformám naponkint emelkednek, tekintet nélkül a zürichi kur­zusra. — A szalontulajdon­osnő látta elké­pedésünket és mentegetőzni kezdett. Elő­adta, hogy egy női szabómunkásnak jelen­leg négyszázhuszonhárom korona a mun­kabérre, önálló munkás négy-öt napig dol­gozik egy kosztümön, egy kézi és egy ujj­­varró munkás pedig három-négy napig. Tessék kiszámítani, hogy ez mennyit tesz ki. Hát kiszámítottam és arra az ered­ményre jutottam, hogy a szalonok még emellett a munkabér mellett sem mennek tönkre, sőt a »fazonon« vagy a » tűzésen«, amelyet a vevőnek felszámítanak, leg­alább ötven—hatvanezer koronát keresnek külön. — Talán fölösleges elmondanom, hogy végül mit sem vásároltam nőmnek. Elha­tároztuk, hogy mégis csak visszatérünk a groundin-ruhához, de ezt se csináltatjuk m­eg belvárosi szalonban. Megvesszük öt­venezerért a grenadint és húszezerért meg­­varratjuk Róza nénivel, régi jó varrónőnk­kel, így még a százezer koronából is meg­marad annyi, hogy 3z kiló zsír telik be­lőle..... mA^Gt­i:A$m Felolvasták a kamarában az ülésszakot berekesztő királyi kéziratot Elfogadta a kamara a tisztviselői pragmatikát A Brassói Lapok bukaresti tudósítójától. — BUKAREST, június 8. Elnök: Orleanu a miniszterek közül pedig Bratianu Vinti­­la, Constantinescu, Sassu, Cozma és Flo­­rescu vannak jelen. Florian képviselő indítványt terjeszt a kamara elé, hogy jegyzőkönyvileg örökít­­­sék meg Jaques Elia emlékét, aki a román kultúra fejlesztésére annyit áldozott: Anghelescu miniszter elismeri Jaques Elia érdemeit és csatlakozik Florian in­dítványához. Jacobescu képviselő kérdést intéz a közoktatásügyi miniszterhez, hogy meny­nyiben használták fel azt az összeget, ame­lyet Bolnavu Vasilie adományozott egy di­ákotthon felállításának céljaira. " Anghelescu miniszter: A­. diákotthon részére találtunk a város központjában a i Strada Amsemn egy házat, amely­őt két millió lejért megvásároltunk s a közeljövő­ben meg is kezdjük annak célravezető át­alakítását. Dán Szevér újból interpellációt terjeszt be a letartóztatott fogarasi prefektus, Po­­povics Lázár ügyében, s újból hangsúlyoz­za a­ letartóztatás igazságtalanságát. Az in­terpellációt, amelynek folyamán a minisz­­tter és Lupu dr. között élénk szócsata fej­lődött ki,­­ alig tudja Dan Szever elmon­dani, mert a többségi állandó zúgással és ellentmondással kiséri szavait. Az inter­pellációnak Florescu igazságügyminiszter erélyes kijelentése vet véget, amelyben hangsúlyozta, hogy m­eg van győződve Po­­povici vétkességéről, s így őt nem veheti pártfogásába. Mária Gyula emelkedik még­­ez ügyben szólásra. Popovicit azért védtük mert a mi emberünk. Én ismerem őt, törvénytiszteleti, becsületes ember, s felelős-BRASILC, junius 8. Még ezelőtt ti­zennyolc esztendővel történt, hogy"Bar­­ca-Ujfalu község a magyar kincstártól annak rendje és múltja szerin­t s­­minden törvényesség szem­meltartásával meg­vásárlós­­a a Szunyogszék és Barcaujfalu községek közlö­tt elterülő, mintegy 617 h­oldnyi erdőt. Az eladást a­­mag­yar par­lament tizenhét éveel ezelőtt jóváhagyta és Barcaujfalu község az erdőt birtoká­ba vette. A birtokbaadáshoz a szomszé­­d­os Szunyogszék községet is meghív­ták, s a birtokbavételt jóváhagyólag, tu­domásul is vette. A barca-ujfalusiak a 120.000 koro­ ségem teljes tudatában jelentem ki, hogy szabadlábra helyezése esetén nem fog szö­kést megkísérelni. Utána Moldovan képviselő a besszará­­biai középiskolák ügyében interpellál. An­ghelescu válasza után Orleanu elnök kije­lenti, hogy Puscariu Sextil képviselőtől indítvány érkezett, amelyben azt javasolja, hogy, a kamara könyvtárában 2 példányban álló könyvek egyik példányát bocsássák a kolozsvári egyetemi könyvtár rendelke­zésére. A javaslat szavazás alá bocsátja, s a kamara megszavazza. Ezután áttér a kamara a tisztviselői pragmatika javaslatának tárgyalására, a­melynek egyetlen szónoka a mai ülésen Ja­­cubescu, aki a javaslat ellen beszél s felol­vassa a­ parasztpártnak a javaslat ellen hozott deklarációját. Jacubescu beszéde után szavazás alá bocsátják a javaslatot, a­melyet a kamara száz szavazattal négy el­lenében minden módosítás nélkül elfogad. Ezután néhány kisebb törvényjavasla­tot fogad el még a kamara a többek között azt, amely a prahovai-bukaresti villamos­­műnek nyújtandó negyvenmilliónyi hitel­ről szól. Végül Bratianu Jones felolvassa a je­lenlegi ülésszakot bezáró királyi kéziratot. A kéziratban a király külön-külön kiemeli az ülésszakon hozott törvények jelentősé­gét, szól az alkotmánytörvényről, a költ­ségvetésről, az uzsoratörvényről, a tiszt­viselők pragmatikájáról s köszönetet mond a törvényhozásnak, hogy munkás­ságával eredményesen szolgálta az ország elhaladását. Az ülés ezután este nyolc órakor véget ért, más vételárat törlesztgtettek, s eddig több miint 100 ezer arany­koronát le is fizettek. Az Imperium átvétele után természetesen a román kincstár javára fizették a részleteket. A dolgos és igyek­vő karcaujfalusi nép az elhanyagolt er­dőt rendibe hozta, azt szépen kiisiszo­logatta és onnan fuvaroztak tűzifát ma­guknak. A község magyar és román föld­művesnépe soha sem gondolt arra, hogy még­ oly idő is jöhet majjdl, a­mikor a nehéz aranyakkal, sok-sok ceremóniával megyei és parlamenti jóváhagyásokkal megvett erdőt még el is vehetik tőlük. De ime ez is eljött. Történt ugyanis liberális képviselő-választás idején, hogy Szunyogszék község román szava­zataira nagy szükség volt, s ezért meg­ígérte a leendő »d­eputát«, hogy ne fél­jetek szunyogszékiek, tudom, hogy fáj a fogatok a barcaujfalusiak erdejére, nos majd meg fogjátok kapni, csak­ azután szavazat legyen ám... A sárkányt kisajátítási bizott­ság ugyanis teljesen lehetetlen és tarthatatlan indokolással odaítélte a barca-ujfalusiak jogos tulajdon erdejét a szunyogszékieknek. S amit senki nem­ hitt, azi a napoki­ban mégis bekövetkezett. Ez a bizottság nagy kegyesen ki­mondta azt is, hogy minden hóldért­ másfél holdat fognak majd kapni az ujj­fal­usiak. S hogy mi­kor és kitől, arról egy kicsit elfelej­tettek intéződni) Sőt még, kártalanítás is kilátásba van helyezve és pedig a barca-ujfalusiak minden egyes hold gyönyörű csere-erd­őért 125 lejt is kaphatnak, vagyis mást szóval egy holdbnói 10,000 lejt érő erdőért egy mázsa aprított tűzifát. A barca-ujfalusiak minden tőlük tel­hető módon tiltakoztak a jogtalan ki­sajátítás ellen. A legutolsó­­ tárgyalásra már ügyvédjüket sem­ vihették­ m­aguk­kal, mert felsőbb hatóság úgy intézkedett, hogy az agrártörvény oly tiszta és világos, hogy annak alkalma­zásához ügyvéd nem kell. Világosság okáért álljon itten, hogy minden »füst«, az­az házhely utáni öt holdnyi erdő illetné meg a Barca-Ujfalu községet, vagyis háromszáz füst után 1500 hold. Ugyan a sárkány­­határozat is kimondja, hogy ennyi erdeje Barca- Uj­falunak nincs és soha ez életben nem volt, bánén, hát úgy okoskodik a hatá­rozat, hogy viszont Szunyogszék község­nek nincsen­­ elég legelője, tehát egyszer­­űen odaítéli a Barcaújfalusiak erdejét Szunyogiszéknek »legelő« céljára, mert e célra át lehet alakítani.. Álljon itt jellemzésül, hogy a »sze­gény« szunyogszékieknek jelenleg csak 6000 holdnyi erdejük van, s még az is­mertetett határozat szerint is több mint amennyi az agrár­törvény szerint őket megillethetné. Joggal kérdezhetjük ak­kor, hogy miiért épen Barca-Ujfalu er­dejét kellett elvenni? Hiszen ez a köz­ség oly szegény, oly agyagos, s ross­zi szántóföldjei vannak, hogy a lakoss­ág tetemes része a­gyagedények készítésé­vel tengeti életét. Mint értesülünk a Barcaújfalusiak nem hagyják a maguk igazát, s felebb­ed­ezésükben kimutatták, hogy a tiszta és világos agrártörvény mellé m­ég ügy­véd sem ártott volna. Reméljük, hogy a fogaras várm­e­gyei feleb­bezési hatóság a Barcaujfalu­siak felebbezését a törvény alkalmazá­sával tisztán és világosan fogja alkal­mazni is. Elvették a barca­uj­falusiak hatszáztizenhét hold erdejét Még egy kis „agrár-reform­“ — A Brassói Lapok tudósítójától.. — ! rfi SSi üftfe ifi.

Next