Brassói Lapok, 1923. június (29. évfolyam, 120-144. szám)
1923-06-10 / 127. szám
Főszerkesztő: SZELE BÉLA dr. POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: KOCSIS BÉLA Bukarestben 25? LEI 127. SZÁM BRAȘOV-BRASSÓ, 1923. junius 10. (Vasárnap) XXIX. ÉVFOLYAM. ÁRA: 2 LEI Bukarestben 2*52 LEI AZ ELŐFIZETÉS ARA HELYBEN : Évente 840 lei Félévre 175 , Negyedévre 90 „ Havonta Bf) „ Kézbesítési díj havonta :. . „ AZ ELŐFIZETÉS Ard VIDÉKRE: évente 400 lej Félévre 200 ,, Negyedévre 100 ,, Havonta 36 ,, Bérmentve postán küldve SZERKESZTŐSÉG!, KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA: BRASOV—BRASSÓ, KAPU-UCCA 194 -56. SZÁM. TELEFONSZÁMOK ! SZERKESZTŐSÉG 177. KIADÓHIVATAL ÉS NYOMDA 82. SZ. Hirdetéseket a kiadóhivatalon kívül minden nagyobb bérés külföldi hirdető Iroda eredeti díjszabás szerint vesz fel. ] ELŐFIZETÉSI Árak KÜLFÖLDRE ! Negyedévre . . . .200 lei Félévre . . 400 lei A porlódíjak emelése esetére az előfizetési díj emelésének jogát — fenntartjuk magunknak — EGYES SZÁM KÜLFÖLDRE: Csehazlovákia 1 c K .Jugoszlávia 8 din. Magyarorország . vlVm.K. Ausztria . . . 2006 o. K. Németország 50 M. , ÁRA: 2 LEI Újabb rejtély, aminek a nyiltját toteg kell keresni, a Vajda Sándor magatartása a nemzeti kisebbségek ügyében. A nemzeti pártotok ez az előkelő és hangadó korifeusa, aki a magyar parlamentből Gyulafehérváron át abukaresti miniszteri székbe került, s legújabban az intranteigens ellenzékiség keserűs kényesét, teszi, egyik rébuszt a másik után adja fel önmagáról. Pár hónappal ezelőtt azzal a különös felfogásával lepte meg, sőt döbbentette meg a magyarságot ,s talánjóhiszemű és elvhű párthíveit is, hogy az alba Iuliai határozatot ki kell majd kapcsolni ,a kormányrajutás feltétlen feltételei közül, mintha az nem mindenekelőtt megvalósítandó reális és kötelezőprogram lenne, hanem csak egy hangulatkeltésre szánt cirkuszi produkció. Most pedig abban a nyilatkozatában, melyet Kolozsvárt, Scotus Viktor árnyékában, a népi szabadságért harcoló akital szellemének villámaival dacolva, a vassói Lapok munkatársának tett, a nemzeti kisebbségek panaszait, sérelmeit srófolta le olyan alacsony méretig, mintha ezeket nyégátságos észresérti volna szabad méltatni. Vajda-Voivodi Sándor, akinek, mint orvosnak a politikában is helyes diagnózist kellene csinálnia, egyszerűen azt állapítja meg, hogy »ez ,idő szerint a kisebbségeknek nincs okuk , panaszra, mert a románság helyzetét tekintve, könnyek vigasztalhatják magukat a közös balsors jegyében.« Ahol a valóságot, a durva tényeket,a vaktól is látottakat, a Costa Finiuk, a Scotus Viatorok, a nagy demokrata román lapok által nap napután méltatlankodással ostorozott magyarellenes jogtalanságokat , olyan semmibe veszi, hogy azok a pártpolitika kavarodásaiban és botrányaiban) egészen lényegtel értekké válnak, az vagy elvesztette a politikai érzékét, vagy a jóhiszeműségét teszi kétség tárgyává. Miképen mondhatja egy. Vajda Sáneller, hogy a magyarságnak sincs oka panaszra, mikor ezernyivel több, baja, szégyene, szenvedése, szomorúsága van), mint az erdélyi és bánáti románoknak volt a magyar uralom alatt? Vagy nem ismeri a speciálisan amagyarságra utazó politikai, gazdasági és kulturális barbárságok eseteit? Neidistatort a magyar nyelv joga ellen száz még száz alakban megnyilvánuló, tilalmiait s a bontón nyelvnek olyan vállalkozásokban való kényszerű alkalmazását, aminő ellen Vajdának és társainak a magyar parlamentben soha, de soha nem volt okuk, alkalmuk panaszkodni? Van egy általános politikai nyomás és pártönkény, a kormányzat részéről, amely, kiterjed mágiára az erdélyi románságra is, mint a Tisza és Bárffy féle rendszer terrorja a meg nete alkuvó magyarokkal szemben, de ez, ha jogtalan is, ha íméltatlan is, ha kultúra és nemzetellenes is, Tatom olvaszthatja föl magába egy olyan irányzatntok a jellegét, mely egy egész fajnak törvényekben, nemzetközi kötésekben, írott és természetes jogokban gyökeredző szabad polgári és nemzeti exisztenciáját támadja meg. , Nekünk nem lehet vigaszos a megnyugvás, ha a kormány a nemzeti párt híveit is üldözi, mert ezeknek legalább megvan a megnyugvásuk, hogy egy erős párt szárnyai alá húzódhatnak, s bízhatnak egy, közeli kibontakozás sikerében, de a magára hagyott vérig sebzett, magatehetetlen magyarság, mikénen sertlget sorsán, kihez forduljak, mitől reméljen kedvezőbb változást, kivált ha egy Vajda is azt mondja róla, hogy »nincs oka pariaszra.« Hát igenis, van okunk panaszra, soe külön panaszra, s azzal az eggyel több panaszra is,hogy ott, ahonnan égő tiltakozásnak, lázongó haragotak kellene tombolnia a magyarságot ért bániaknak és ártalmak miatt, ahol a történelem, beszédes tanulságai véres komolysággal parancsolják a múltban felpantoszott PARIS, június 8. Politikai körökben az a vélemény, hogy a francia-belga minisztertanács és az ott folytatott tárgyalások egyáltalán nem jelentenek haladást a jóvátételi kérdésben s nem lehet még számot sem vetni azzal a lehetőséggel, hogy a még mai napig is uralkodó feszültség csak részben is enyhüljön. Egész határozottsággal beszélik, hogy ismét Poincaré negatív várakozása álláspontja fog felülkerekedni. Poincarénak sikerült meggyőznie Jaspart hogy nincs ellenére, ha az angol és olasz kormánnyal fog tárgyalásokat kezdeni a jóvátételi kérdésben, de viszont ismerje meg az angol véleményt, vájjon hozzájárul-e két hatalom jóvátételi előfeltételeihez, melyeket annak idején Brüsszelben leszögeztek. Az a tény, hogy Poincaré oly messzemenő előzékenységet tanúsított a belga miniszterek kívánságai iránt, még korántsem jelenti a francia álláspont feladását. Franciaország szeretné helyreállítani a régi jó viszonyt, melyet Angliával és Olaszországgal tartott, de ragaszkodik ahhoz, hogy a britt kormány tegye magáévá azt a feltételt, hogy a szövetségesek addig nem tárgyalnak a jóvátételről Németországgal, amíg le nem mond a passzív rezisztenciáról s nem ismeri el a ruhrmegszállás jogosságát, elnyomó rendszer elleni való kíméletlen, az egész világ figyelmét felkeltő harcot, ahol egy olbajuliai határozatot ünnepélyesen, hitvallásszerűen és a szeri igazságosság látszatával hoztak, most már csak asaját szőkébb körük számára Van bántódás, hév, akarat, elszántság!. Vajdia legújabb nyilatkozata mélységes csalódás a magyarságra, melynek »nincs oka pamaszra«. Nagyon valószínűtlennek tartják, hogy akár Anglia, akár Olaszország hozzájárulnának ezekhez az elvekhez, de ebben az esetben Franciaország tovább fog haladni a megkezdett uton, mert nem bíznak abban, hogy hamarosan létrejöjjön a szövetségközi jóvátételi konferencia, de még arra sem számít Franciaország, hogy a négy szövetséges állam együttes jegyzékben válaszoljon a mostani német javaslatra. Degoutte tábornok fogja megtörni a német ellenállást BRÜSSZEL, június 8. A francia-belga tárgyalások folyamán azt ahatározatot hozták, hogy Degoutte tábornok, valamint több francia és belga főmegbízott fogja megállapítani azokat a feltételeket, melyeknek alapján befejezendőnek fogják tekinthetni a német ellenállást. Az alapfeltételek keresztülviteléhez szükséges azonban Anglia és Olaszország hozzájárulása, hogy ezáltal a szövetségközi front újból egységessé váljék. Egyben közölte Degoutte tábornok, hogy a szabotázs egyre csökken, a szén és koksz szállítása egyre normálisabb mederben folyik s a német lakosság már újra igénybe veszi a német vasutakat. A francia és belga csapa' tok az eddigi kényszerállapotokat azzal fokozzák, hogy közigazgatásukat újabb bánya és iparművekre terjesztik ki. A belga király Anglia kóserű működését óhajtja PARIS, június 8. La Matin Brüsszelbe küldött munkatársa hosszasan is arról az eseményről, hogy a belga király kihallgatáson fogadta Poincarét. A kihallgatás folyamán szó esett a német jóvátételi jegyzékről s a király ama óhajának adott kifejezést, hogy Anglia élénkebb részt vegyen a tárgyalásokban s egyáltalán az egész problematikus kérdés megoldásában. Poincaré őszintén kijelentette, hogy nagyon szívesen venné, ha Anglia is kivenné részét a jóvátételi munkából s egylábtúl az ő közreműködései megnyerhető volna. A szövetségesek össze fognak tartania jóvátételi kérdésben. Egyben magyarázatot adott a királynak arról, mi indította Franciaországot, hogy Belgiummal külön akciót kezdjen s miféle újabb rendszabályokat kívánnak foganatosítani, hogy Németországot kapitulációra kényszerítsék. Anglia még nem tárgyal a jóvátételről LONDON, június 8. A Havas-ügynökség jelentése szerint Baldwin egy interpellációra adott válaszában az alsóház mai ülésén kijelentette, hogy a kormány nemlépett összeköttetésbe Franciaországgal és Belgiummal a jóvátételi kérdés szabályozásának megvitatására nézve. Németország készül a jóvátételi konferencia összehívására BERLIN, junius 8. Rosenberg külügyminiszter a német memorandumról a sajtóképviselőknek a következőket mondotta: — A német közgazdaság mögöttünk áll s a parlamenti pártok hivatott vezérei szintén tudomásunkra adták, hogy mellettünk állnak. Tény azonban az, hogy okmányok váltásával a problémái megoldását nem hozzuk közelebb. Képzeljünk csak el két üzletembert, akiknek csak levelezés áll rendelkezésükre, mily nehezen értik meg egymást. Ezért kérjük egy konferenciának mielőbbi összehívását, amelyen megállapíthatjuk azt a legjobb utat, amelyen Németország teljesítheti a jóvátételt. Befejezésül azt mondta még: — Ne vegyék rossz néven, ha ez a lépés nem is visz bennünket közelebb a tárgyalóasztalhoz, a józan megoldás útján azonban egy lépéssel mégis előbbre jutottunk. jj sáá A berlini lapok helyeslik a német memorandumot BERLIN, junius 8. A Wolíf-ügynÖk ség jelenti: A német memorandumot az egész berlini sajtó helyesléssel fogadja. A lapok hangsúlyozzák, hogy a német kormány memorandumával megtett minden emberileg lehetőt. " Franciaország csak a német ellenállás feladása után tárgyal Angliát és Olaszországot hasonló magatartásra ösztönzi . A brüsszeli határozatok — A Brassói Lapok eredeti távirata. — Pherekyde távozik a szenátus elnöki székéből Dissescu lesz az utóda Bukaresti tudósítónk telefonjelentése BUKAREST, június 8. A Brassói Lapoktegnapi számában a szenátus ülésével kapcsolatban röviden beszámoltunk arról, hogy Pherekyde, a szenátus elnöke a (vp.it lehetséges állampolgárok javainak felszámolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása folyamán i'uiminm’s Uffszedett'tartottaeben .A szenátus elnökeinek ez a magatartása politikai körökben nagy felsültést, a kormánynál pedig nagy méltatlankodást és bosszankodást váltott ki. A pénzügyminiszter legbizakmatosabb hívei a mai, e napon hirtelen tanácskozást tartottak, amelyen alaposan megvitatták a szenátus tegnapi ülésén történteként, s aszenátus elnökének a pénzügyminiszter javaslatával szemben tanúsított magatartását s megállapodtak abban, hogy akciót indítanak Pherckydének a szenátus elnöki székéből való eltávolítása érdekében. S ty'dének tegnapi 'viselkedése'miatt egy percig sem szabad továbbra az elnöki székben megmaradnia, s to ár le is kellett volna vonnia állásfoglalásának következményeit. [ A liberális pártbon totár ki is szemelték Pherekyde utódját s a pártban szinte egyértelműleg, Dissesounak a szenátus elnöki állására való megválasztását pertraktálják. . Cíprisz szigete Görögországhoz akar csatlakozni ATHÉN, június 8. A cipruszi püspökök, polgármesterek, képviselők s a különböző egyesületek megbízottai az érsek elnöklésével tanácskozást tartottak, amelyen , kimondották, hogy Görögországhoz csatlakoznak. Ugyanakkor elhatározták,, hogy küldöttséget menesztenek Loudonba, mely a sziget kiadását fogja követelni és Venizeloszt fel fogja szólítani, hogy Cipraszsziget kívánságát Londonban támogassa.