Brassói Lapok, 1925. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
y* *■ v „ . - » 1 évfolyam, szám (Jiévi SSáifl« ^ra 5 tej. Bukarestben 6 lej. 1925 január 1 csütörtök MMtRBSCTflSEO. rOAnCHTVATAK, 1MTOMDX PRASS*. KAPIr-UCCA 0SKG. SJSJLft* ELŐFIZETÉSI DIJAK : Brassóbanegy hóra 70 lej negyedévre 190, félévre 360, egy ívre 680 és 10 lej kéxkesitési díj. Vidékre pattal küldéssel 80, 220, 00 és 800 lej Külföldre negyedévre 370, félévre 720, égési évre 1400 lej .■ s au a nmmmmm ■ a %a Ok TElBFOlfSSXHOK: SIBHOSSÍÍÖSEfl »V4a f ifi...Hl 077 SEA.MKI»"6mVX*M sa és 677 SZÁM FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBU- crrre RADOR BUKAREST, Strada Bertheet No. 1... vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóba küldendők vagy bármelyik bizományosunk alján is feladhatók Uj esztendő — régi küzdelmek Irta: SZELE BÉLA dr. Az idő nagy országátán újabb határkőhöz értünk. "Megállunk e határkőnél, hogy visszatekintsünk a megtett útra és erőt gyűjtsünk az előttünk álló, de még az ismeretlenség és bizonytalanság kövébe burkolt új útra. Románia magyarságának nem sok jót juttatott az elmúlt esztendő. Az a sok jóakarat, nemes törekvés, becsületes igyekezet, mely a magyarság minden rétegében egyaránt megnyilatkozott, és mely részt kért magának az ország belső építőmunkájából, s mindezek ellenértékéül csupán a törvényben biztosított kisebbségi jogok érvényesülését kívánta, mind kárba veszett, mert az illetékes tényezők kóros elfogultságának és indokolatlan gyanakvásának kínai falába ütközött és az önző pártérdek molochjának esett áldozatául. Hiábavalónak bizonyult a magyarság minden nekilendülése és akarása a belső testvéri kapcsolat kiépítésére; meddő maradt a magyarság imnden törvényes fellépése, mely.» jogegyen_ 'HSwcg juayewrlLIV,. vzingufLiftUP" ta: a sérelmek egész özöne zúdult a magyar kisebbség fejére. Egyházaink, iskoláink, kultúránk, gazdasági és egyéni érdekeink teste sok sebből vérzik. Ott van a gyógyítószer a nemzetközi szerződésekben és az új alkotmánytörvényben, de nincs kéz, mely ezt testvéri szeretettel, felebaráti jólelkűséggel és az ország igazi üdvét kereső megértéssel sietne a tátongó sebekre illeszteni. Pedig azok, akik ezekért a szomorú lényekért a felelősséget hordozzák, végzetes játékot űznek, mert az által, hogy az állam legnagyobb és kétségtelenül jelentős értéket képviselő népkisebbségiét az elégedetlenség, a keserűség és szenvedések nirvánájába taszítják, magának az országnak legfontosabb életérdekeit teszik könnyelműen kockára. Az igazi demokrácia és jogegyenlőség minden államban parancsolóan követeli meg a polgárok egyenjogúságát Csak az az ország boldog, mely ennek a követelménynek nemcsak papíron, hanem az élet valóságában is eleget tesz. C Csak az az állam fejlődhetik, izmosodhatok és kifelé is csak az az ország emelkedhetek, amelyiknek testvéri egyetértésben, megértésben és egyenlőségben egy DcTlenT. elégedett népe dolgozik a beton és krüssó erőforrások állandósításán. Románia kormányférfiai könnyelműen átsiklottak az elmúlt esztendőiben is e nagy és megdönthetetlen igazság fölött Nem tudták megérteni, vagy nem akarták belátni,, hogy gyűlölködő megkülönböztetéssel és a hatalom nyers erejével csak rombolni lehet, de építeni nem. Nem akartak, vagy nem voltak képesek felemelkedni arra az erkölcsi és állambölcseleti magaslatra, melyről az ország minden polgárát egyenlőnek látja az igazságot kereső és akaró szem, s amely egyedül biztosíthatja egy ország helyes és jó kormányzatának alapfeltételeit és a magyarság megadással törte sorsát Ha felemelt szava süket fülekre talált; ha igazsága előtt becsukódtak a kormányzat kapuit; ha sérelmeiből kiszakadó jaja visszhang nélkül veszett bele a meenem ár Lés pusztájába, keserűséggel és kiábrándulással telt el szive, de nem vesztette el hitét, reményét és életkedvét. Ennek az erős hitnek, ennek a biztató reménynek és ennek a lüktető életkedvnek sugárkévése világít bele az új esztendő bizonytalanságának gomolygó ködébe. Románia magyarsága a sok mél tarttalanság, sérelem és szenvedés tüzében megacélozottanlép az új" esztendő tövisesnek ígérkező útjára és erős eltökéléssel, szent elhatározással", meg nem ingatható bátorsággal fog tovább küzdeni jogaiért, igazságáért. Hiszi, hogy jönnie kell egy uj politikai irányzatnak, mely szakít az eddigi hibák bűnös rendszerével és testvéri kezet nyújt az állanpolgáraivá lett és dolgozni akaró és dolgozni tudó magyaroknak. Reméli hogy feroyog a megér*és barmi*, mely kizibortárjának termékányitő sugaraival befogja aranyozni az országnak azon polgárait is, akiket a liberális éra második, sőt harmadik és negyedik osztályú polgárokká alacsonyított. Bízik abban, hogy az ország alaptörvényeiben gyökerező jogai valósággá kristályosodnak, és megleli honját e hazában. E hit, e remény és bizalom az uj esztendő régi kényelmeire sedhetetlenül vértezi fel magyar népünket, de csak abban az esetben, ha belső megértés, belső összetartás és belső egység kapcsai fűzik egybe ez ország minden rendű és rangu magyarját. Mi azok a jogok, mit törvények biztosítanak, de a vaktiki ristizneni, nem öltenek . Románia magyarjainak csak egyetlen törekvőprintve a jogoknak diadalt. tűng ez a diadal reánk tuti áldott fényét, addig magyar között nem szabad, hogy S árkokat vonjon sem személyi, st nézeti felfogásbeli különbség. "Az ner nem válogathat a táplálékbi" , a jól!kott engedheti meg mvo a t, hogy finyáskodva turkáljon a helyek között. Amíg a magyarság jogiin teljes égésye nem lépett, addig nem zsörgléksködhetik sem internacionális mól ,tsrmékkel, sem divatos irányzatok erőszakolásával, hanem kezét kézbe téve, vállat vállhoz illesztve kell, hogy elő ne törjön azon az utón, mely a jog, törvény és igazság érvényesüléséhez vezet. A megértés és belátó kora, a jogok érvényesülésének ideje esik" az egységes magyar fallang előtt tárja fel kapuit. Amíg a hatalom urai azt észlelik és azt tapasztalják, hogy a magyarság táborában bomlasztó elemek tobzódnak, flung a törvényben biztosított jogaink érvényesülését, elgáncsolni igyekvő irányzat hamis jelszavak köpenyébe burkolt mételyhántőket plántálhat soraink közé, addig nem lehet szó igazságunk győzelméről. Pedig ezt nemcsak aem érdekeink követelik, hanem megkívánja az állam üdve és boldogságuk, mert az igazság pilléreire épült állam dacolhat csak a belső és külső viharok minden megpróbáltatásával. Románia magyarjainak mzért meg kell érteniök egymást és le kell rombolniok minden mesterséges és mesterkélt válaszfalat, mely a nemzeti és faji együviétartozás érzésének és egyesítő szent hevületének útját állja, mert, ha valaha igaz volt, hogy egységben az erő, úgy esz most és reánk vonatkoztatva valóban húsunkbamaró könyörtelen igazság. Az uj esztendő a régi küzdelmek folytatására hív. Legyünk készek és legyünk egységesek erre a nagy és szent küzdelemre, melynek előbb-utóbb meg kell hoznia törvényekkel körülbástyázott igazságaink feltétlen diadalát Mai számunk 16 oldal „Magyarország ismét a Nyugat bástyája lesz!“ PARIS. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Paul Guiton terjedelmes cikket írt a magyarok helyzetéről és ebben olyan dolgokat állapít meg, amelyek a francia közvélemény átformálódására mutatnak. Elmondja, hogy a békekötések ellenkezőjét csinálták annak, amit elérni akartak. Lehetővé tették a germán és szláv néptömb társulását. Magyarország feldarabolását semmi sem igazolja. Franciaországnak ebből a széttagolásból semmi haszna nincs. Nem akadályozza meg, hogy Csehszlovákia tovább is veszedelemben legyen elsősorban "Németország felől. Lengyelországék legyen a német birodalom és Oroszország között, Románia Oroszországnak és Bulgáriának állandó fenyegetését érezze, Szerbiát a macedón tűzfészek és a "horvát izgatás egyidőben nyugtalanítja, Ausztria lassanként veszendőbe menjen és Olaszország bizonytalannak lássa magát e forrongó világ szomszédságában. A veszély bizonyos, épniben igen szép szónoklatok hangzottak el, de ha felvetették volna a kérdést, mi történik, ha a szovjetnek egy szép napon eszébe jut Besszarábiát kiragadni Románia kezéből, bizonyos, hogy a válasszal nagyon zavarbajöttek volna. Ha ez csakugyan megtörténnék, Európa egész déli része lángba borulna, mielőtt még a nagyhatalmaknak idejük volna még a kisujjukat is megmozdítani. És akkor sajnálják majd, hogy nem hagytak ellentálló erőt a Duna mentén. Hősi korában Magyarország megmentette Európát a török áradattól. Ma sem ért véget az a szerepe, hogy a Nyugatnak őrszeme és kulturvégvára legyen kelet felé. A le Zürichben zárlatkor 2.65