Brassói Lapok, 1925. január (31. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

y* *■ v „ . - » 1 évfolyam,­­ szám (Jiévi SSáifl« ^ra 5 tej. Bukarestben 6 lej. 1925 január 1 csütörtök MMtRBSCTflSEO. rOAnCHTVATAK, 1MTOMDX PRASS*. KAPIr-UCCA 0­S­KG. SJSJLft* ELŐFIZETÉSI DIJAK : Brassóban­­egy hóra 70 lej negyedévre 190, félévre 360, egy ívre 680 és 10 lej kéxkesitési díj.­­ Vidékre pattal küldéssel 80, 220, 00 és 800 lej Külföldre negyedévre 370, félévre 720, égési évre 1400 lej .■ s au a nmmmmm ■ a %a Ok TElBFOlfSSXHOK: SIBHOSSÍÍÖSEfl »V4a f ifi...Hl 077 SEA.M­­­KI»"6mVX*M sa és 677 SZÁM FŐSZERKESZTŐ SZELE BÉLA dr. HIRDETÉSEKET Brassó kivételével kizárólag a PUBU- crrre RADOR BUKAREST, Strada Berthe­et No. 1... vagy annak fiókjai vesznek fel. APRÓHIRDETÉSEK közvetlenül a kiadóba küldendők vagy bármelyik bizományosunk alján is feladhatók Uj esztendő — régi küzdelmek Irta: SZELE BÉLA dr. Az idő nagy országátán újabb határ­kőhöz értünk. "Megállunk e határkőnél, hogy visszatekintsünk a megtett útra és erőt gyűjtsünk az előttünk álló, de még az ismeretlenség és bizonytalanság kö­vébe burkolt új útra. Románia magyarságának nem sok jót juttatott az elmúlt esztendő. Az a sok jóakarat, nemes törekvés, becsületes igyekezet, mely a magyarság minden ré­­­­tegében egyaránt megnyilatkozott, és mely részt kért magának az ország belső építőmunkájá­ból, s mindezek ellenérté­kéül csupán a törvényben biztosított ki­sebbségi jogok érvényesülését kívánta, mind kárba veszett, mert az illetékes té­nyezők kóros elfogultságának és indoko­latlan gyanakvásának kínai falába ütkö­zött és az önző pártérdek molochjának esett áldozatául. Hiábavalónak bizonyult a magyarság minden nekilendülése és akarása a belső testvéri kapcsolat kiépíté­sére; meddő maradt a magyarság imn­­­­den törvényes fellépése, mely.» jogegyen­­_ 'HSwcg juayewrlLIV,. vzingufLiftUP" ta: a sérelmek egész özöne zúdult a ma­gyar kisebbség fejére. Egyházaink, is­koláink, kultúránk, gazdasági és egyéni érdekeink teste sok sebből vérzik. Ott van a gyógyítószer a nemzetközi szerző­désekben és az új alkotmány­törvén­yben, de nincs kéz, mely ezt testvéri szeretettel, felebaráti j­ólelkűséggel és az ország igazi üdvét kereső megértéssel sietne a tátongó sebekre illeszteni. Pedig azok, akik ezek­ért a szomorú lényekért a felelősséget hordozzák, végzetes játékot űznek, mert az által, hogy az állam legnagyobb és kétségtelenül jelentős értéket képviselő népkisebbségiét az elégedetlenség, a ke­serűség és szenvedések nirvánájába ta­szítják, magának az országnak legfonto­sabb életérdekeit teszik könnyelműen kockára. Az igazi demokrácia és jogegyenlő­ség minden államban parancsolóan kö­veteli meg a polgárok egyenjogúságát Csak az az ország boldog, mely ennek a követelménynek nemcsak papíron, ha­nem az élet valóságában is eleget tesz. C Csak az az állam fejlődhetik, izmosod­hatok és kifelé is csak az az ország emelkedhetek, amelyiknek testvéri egyet­értésben, megértésben és egyenlőségben egy DcTlenT­. elégedett népe dolgozik a beton és krüssó erőforrások állandósításán. Románia kormányférfiai könnyel­műen átsiklottak az elmúlt esztendőiben is e nagy és megdönthetetlen igazság fö­lött Nem tudták megérteni, vagy nem akarták belátni,, hogy gyűlölködő meg­különböztetéssel és a hatalom nyers ere­jével csak rombolni lehet, de építeni nem. Nem akartak, vagy nem voltak képesek felemelkedni arra az erkölcsi és állam­­bölcseleti magaslatra, melyről az ország minden polgárát egyenlőnek látja az igazságot kereső és akaró szem, s amely egyedül biztosíthatja egy ország helyes és jó kormányzatának alapfeltételeit és a magyarság megadással törte sorsát Ha felemelt szava süket fülekre talált; ha igazsága előtt becsukódtak a kormányzat kapuit; ha sérelmeiből kisza­ka­dó jaj­­a visszhang nélkül veszett bele a m­eenem ár Lés pusztájába, keserűséggel és kiábrándulással telt el szive, de nem vesztette el hitét, reményét és életkedvét. Ennek az erős hitnek, ennek a biztató reménynek és ennek a lüktető életkedv­nek sugárkévése világít bele az új esz­tendő bizonytalanságának gomolygó kö­débe. Románia magyarsága a sok mél tart­tal­anság, sérelem és szenvedés tüzében megacélozottan­­lép az új" esztendő tö­visesnek ígérkező útjára és erős eltökél­­éssel, szent elhatározással", meg nem in­gatható bátorsággal fog tovább küzdeni jogaiért, igazságáért. Hiszi, hogy jönnie kell egy uj politikai irányzatnak, mely szakít az eddigi hibák bűnös rendszeré­vel és testvéri kezet nyújt az állan­­pol­gáraivá lett és dolgozni akaró és dolgozni tudó magyaroknak. Reméli hogy­ fe­ro­­yog a megér*és barmi*, mely k­izibor­­tárjának termékányitő sugaraival be­fogja aranyozni az országnak azon pol­gárait is, akiket a liberális éra második, sőt harmadik és negyedik osztályú pol­gárokká alacsonyított. Bízik abban, hogy az ország alaptörvényeiben gyökerező jogai valósággá kri­stályosodnak, és meg­leli honját e hazában. E hit, e rem­­ény és bizalom az uj esztendő régi kén­­yelmeire sedhetetlenül vértezi fel magyar népünket, de csak abban az esetben, ha belső megértés, belső összetartás és belső egység kapcsai fűzik egybe ez ország minden rendű és rangu magyarját. Mi azok a jogok, m­­i­­t törvények biztosítanak, de a vak­­­tiki ristizneni, nem öl­tenek . Románia magyarjai­nak c­­­sak egyetlen törekv­őprintve a jogoknak diadalt. tűn­g ez a diadal reánk tu­ti áldott fényét, ad­dig magy­a­r között nem sza­bad, hogy S árkokat vonjon sem személyi, st nézeti felfogásbeli kü­lönbség. "Az n­e­r nem válogathat a táplálékbi" , a jól!­kott enged­heti meg mvo a t, hogy finyáskodva turkáljon a he­lyek között. Amíg a magyarság jogiin teljes égésye nem lé­pett, addig nem zsö­rglé­ksködhetik sem internacionális mól ,t­s­rm­ékkel, sem divatos irányzatok erősz­akolásával, ha­nem kezét kézbe téve, vállat vállhoz il­lesztve kell, hogy e­lő ne törjön azon az utón, mely a jog, törvény és igazság érvé­­nyesüléséhez vezet. A megértés és belátó kora, a jogok érvényesülésének ideje esik" az egységes magyar fallang előtt tárja fel kapuit. Amíg a hatalom urai azt észlelik és azt tapasztalják, hogy a magyarság tábo­rában bomlasztó elemek tobzódnak, fl­ung a törvényben biztosított jogaink ér­vényesülését, elgáncsolni igyekvő irány­zat hamis jelszavak köpenyébe burkolt mételyhántőket plántálhat soraink közé, addig nem lehet szó igazságunk győzel­méről. Pedig ezt nemcsak a­em érdekeink­ követelik, hanem megkívánja az állam üd­ve és boldogságu­k, mert az igazság pilléreire épült állam dacolhat csak a belső és külső viharok minden meg­próbál­tatásával. Románia magyarjainak mzért meg kell érteniök egymást és le kell rombol­­niok minden mesterséges és mesterkélt válaszfalat, mely a nemzeti és faji együviétartozás érzésének és egyesítő szent hevületének útját állja, mert, ha valaha igaz volt, hogy egységben az erő, úgy esz most és reánk vonatkoztatva valóban húsunkbamaró könyörtelen igazság. Az uj esztendő a régi küzdelmek foly­tatására hív. Legyünk készek és legyünk egységesek erre a nagy és szent küzde­lemre, melynek előbb-utóbb meg kell hoznia törvényekkel körülbástyázott igaz­ságaink feltétlen diadalát Mai számunk 16 oldal „Magyarország ismét a Nyugat bástyája lesz!“ PARIS. (A Brassói Lapok tudósító­jától.) Paul Guiton terjedelmes cikket írt a magyarok helyzetéről és ebben olyan dolgokat állapít meg, amelyek a fran­cia közvélemény átformálódására mu­tatnak. Elmondja, hogy a békekötések ellenkezőjét csinálták annak, amit elérni akartak. Lehetővé tették a germán és szláv néptömb társulását. Magyarország feldarabolását semmi sem igazolja. Fran­ciaországnak ebből a széttagolásból sem­­mi haszna nincs. Nem akadályozza meg, h­ogy Csehszlovákia tovább is veszede­lemben legyen elsősorban "Németország felől. Lengyelország­ék legyen a német birodalom és Oroszország között, Romá­nia Oroszországnak és Bulgáriának ál­landó fenyegetését érezze, Szerbiát a ma­cedón tűzfészek és a "horvát izgatás egy­­időben nyugtalanítja, Ausztria lassanként veszendőbe menjen és Olaszország bi­zonytalannak lássa magát e forrongó vi­lág szomszédságában. A veszély bizonyos, épniben igen szép szónoklatok hangzot­tak el, de ha felvetették volna a kérdést, mi történik, ha a szovjetnek egy szép napon eszébe jut Besszarábiát kiragad­ni Románia kezéből, bizonyos, hogy a válasszal nagyon zavarba­­jöttek volna. Ha ez csakugyan megtörténnék, Európa egész déli része lángba borulna, mielőtt még a nagyhatalmaknak idejük volna még a kisujjukat is megmozdítani. És akkor sajnálják majd, hogy nem hagytak ellentálló erőt a Duna mentén. Hősi ko­rában Magyarország megmentette Euró­pát a török áradattól. Ma sem ért vé­get az a szerepe, hogy a Nyugatnak őr­szeme és kulturvégvára legyen kelet felé. A le­ Zürichben zárlatkor 2.65

Next