Brassói Lapok, 1925. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-01 / 1. szám
2. oldal. 1. Siam. BIUSSAI LAPOK Franciaország az angol-amerikai tőke karmaiban Meg kell-e fizetni a háborús adósságot ? — Franciaország is kérni fogja Romániától tartozását. PAR.S. (A Brassói Lapok tudósítójától) Franciaországnak a háború folyamán állandó belső és kilső kölcsönöhöz kellett folyamodnia s igy nagyon eladósodott. Több mint 600 millió fonttal tartozik Angliának, több mint négy milliárd dolárral az Egyesült Államoknak. S ez az adósság még folyton nő. Alig egy hónapja, hogy a Morgan-háztól újabb 100 millió dollárt kapott, belső kölcsön útján pedig négy millió frankot. Most e kölcsönök sikere után kormánykörökben sem titkolják, hogy Franciaország jövője forgott kockán s ha nem kapja meg e kölcsönöket, megkezdődött volna az infáció, vagy devizák hiányában a legfontosabb élelmiszerek behozatalának megszüntetése. Gondolhat-e ilyen helyzetben Franciaország arra, hogy háborús adósságait fizesse? A francia miniszterelnök ígérgetései dacára az adósságok kérdése, melynek megoldása Franciaországra a német jóvátételnél is fontosabb mindmáig ott lógott a levegőben. Annyi történt csupán, hogy két évvel ezelőtt egy francia pénzügyi megbízott ment ki Washingtonba, hogy az amerikai kölcsön bizottságot Franciaország pénzügyi helyzetéről állandóan tájékoztassa. Amerika és Anglia követelik az adósságokat Az angolszászok nem feledkeztek meg adósaikról. Az Egyesült Államok elnöke, mint az angol miniszterelnök, mind a legélesebb hangon szólítják fel a franciákat az adósságok rendezésére. Anglia, — tudvalevőleg maga is az Egyesült Államok adósa — 1922 óta a Baldwin-féle megegyezés alapján törleszti tartozását. Az angol kormány nyíltan megvallotta álláspontját: Anglia nem lehet az egyedüli fizető, s a maga részéről neki is fizetésre kell felszólítania adósait. A harciasabb angol újságok nemfizetés, vagy vonakodás esetén gazdasági szankciókat követelnek: 26% vámot francia árucikkekre, vagy az angol iparcikkek szabad bevitelét Franciaországba, ami a francia ipar letörését jelentené, szankciókat, akárcsak a legyőzött Németország ellen. Az angolok a kölcsönösszeg redukciója nélkül csak abba az engedménybe hajlandók belemenni, hogy Franciaország a német fizetésekkel párhuzamosan törlesztesse adósságát. Meg kell-e fizetni a háborús adósságot ? Franciaország ma már nem bújhatik ki a követelések elől és tárgyalásokba kellett kezdenie. Daeschnert új washingtoni meghatalmazottját bízta meg, hogy az összeg lehető redukcióját, hosszú moratóriumot és alacsony kamatlábat érjen el. Ugyanakkor nem győzi eléggé hangoztatni, beszédekben és újságcikkekben, hogy ez a háborús adósság nem hasonlítható semmiféle üzleti jellegű adóssághoz. „A háború francia földön folyt. Egy nemzet sem hozott a szövetségesek közül ilyen véráldozatot, a kölcsönzött összeg nagy részén Amerikában muníciót vásárolt, Franciaország maga is kölcsönzött szegényebb szövetségeseinek, akiktől még semmi törlesztést nem kapott.“ Íme a francia felfogás. Történelmi példákat is idéznek, Jefferson memorandumát — a fiatal amerikai köztársaság államtitkáráét, aki 1792-ben a legkülönbözőbb érvekkel tagadta meg az Angliától kapott kölcsön kifizetését. — La Fayette Franciaországa — Írják — 750 millió aranyfrankot költött a fiatal Egyesült Államokra, amit soha meg nem kapott. Ez ma száz milliárd dollár lenne. Amerika 15 milliárdot költött a háborúban, 4 milliárddal Franciaország tartozik neki, ez még mindig csak 19 milliárd dollár. Tehát még Amerikának kellene 81 milliárd dollárt fizetnie. Ez csak humor, de az már komoly mérlegelés tárgya, hogy Franciaország nyújtson be egy ellenszámlát. Lefaivre nagykövet az eszme szóvivője szakértőkkel akarja felbecsültenni, hogy mennyit fizessenek az angolszászok a francia csataterek „használatáért“, ahol saját érdekükből küzdhettek a közös ellenség ellen. Amerika „kedvező“ feltételei. Amerika ezen érvekkel szemben tudni sem akar az adósság elengedéséről. Ám engedményeket tesz és „kedvező“ feltételeket szab, melyekre a „New-York Herald“ nem hiszi, hogy felborítanák Franciaország büdzséjét Ezek szerint elengednék a 4 milliárd 30%-át, tíz évi moratóriumot adnának, 2% lenne az évi törlesztés és egyszázalék a kamat Ez kedvező feltételnek látszik. Ám Franciaorságnak még így is évenként több mint másfélmilliárd frankot kellene fizetnie s évtizedekig az amerikai tőke béklyójában maradnia. Anglia harca Amerikával a prioritásért. Az angolok a legnagyobb ingerültséggel fogadják a washingtoni tárgyalások hírét. Ennek két oka van. Először nem tetszik nekik, hogy Franciaország Amerkának akar előbb fizetni. Churchill egy alsóházi interpellációra kijelentette, hogy európai adósaiknak, ha Amerikának fizetnek, ugyanakkor Angliának is fizetniök kell. A másik dolog, amit az angolok irigykedve néznek, hogy Franciaország kedvezőbb feltételeket kap Washingtonban, mint Anglia kapott. A Times, a Morning Post, a Daily Express mind egyenlő elbánást követelnek, vagy az angol törlesztési tervezet revízióját egy újabb konferencián. A Wall Street pénzemberei e támadásokra azt válaszolták, hogy Franciaország fizetőképessége nem hasonlítható Angliáéhoz. Franciaországnak roppant külföldi adósságán kívül, nagy belföldi adóssága is van, egy nagyobb megterhelés a frank gyors zuhanásával és az államháztartás bankrottjával járna. Sőt továbbmennek és azt követelik Angliától, hogy ő se szabjon súlyosabb feltételeket Franciaországnak, mint amelyek mellett ő törleszt Amerikának. Franciaország is fizetésre szólítja fel adósait. Franciaország ebben a szorongatott helyzetben, kénytelen a maga adósait is megmozgatni. Oroszország (a háború előtti), Jugoszlávia, Csehszlovákia, Ausztria, Románia és Lengyelország összesen 12 milliárd aranyfrankkal tartoznak neki. „Miért legyünk mi gavallérabbak adósainkkal szemben, mint hitelezőink velünk? Miért ne tegyük mi is magunkévá az angol kormány elvét, hogy csak olyan arányban fizetünk, amely arányban nekünk fizetnek?“ A szövetségközi adósságok kérdésében így Románia is közvetlenül érdekelve van, mert nem hogy kölcsönt nem kap, de háborús adósságait is törlesztenie kell. Franciaország azonban, bármily kedvező feltételeket szabjanak is hitelezői, évtizedekig az angol amerikai tőke játékszere lesz. Tiltakozik a kisantant Japán előnyben részesül a jóvátétel kérdésében a kisállamok felett . Miről tárgyal a párisi konferencia? LONDON. (A Brassói Lapok tudósítójától.) Január hatodikán kezdődik meg Parisban a szövetséges pénzügyminisztereknek tizennégy napig tartó konferenciája, amelynek tárgysorozatán a német jóvátételi fizetések feoszlásáról és a szövetségközi háborús tartozásokról fognak tárgyalni. A tanácskozásoknak különösen az a tény ad fontosságot, hogy az angol és amerikai igények akkorák, hogy erre a célra a német jóvátételi fizetéseknek kétötödét kell lekötni. A franciák ezért javasolni fogják a konferencián, hogy a befolyó összegeket az igényjogosult államok nemzet vagyona arányában osszák fel. Ezt a tervet természetesen az angol kormány hevesen ellenzi. Az Egyesült Államok a konferenciára csak megfigyelőt küld. A kisentánt országainak kormályait élénken foglalkoztatja a referencia kérdése, sőt Románia ébben tilt Parisban, s a jegyáték, hogy noha Japán a Ikén károsodott, a konferenciáé a többi nagyhatalmakhoz hason képviselve, míg a kisantánt csak szereplője a konkret. A Chicago Trisb . érint a kisánlánt jegyzékének . Konklúziója az, hogy ha a kisánlánt nem kap egyenrangú képviséket a konferencián a nagyhatalmakkal, teljesen távolmarad onnan. Mit kap Amerika a fóvétéből? Az adósságok rendezésének kérdését a francia kamarában a költésvetés vitájának folyamán is felvetették. Marin képviselő támadta a kormányt azért, hogy Amerika követeléseit a szövetségé' sokául és s ágoilól száik.'Az adósságok revízióját •• nemcsak a pénz, hanem a háborús áldozatok arányában is végre kell •hajtani. Az in crp U'c'en Chim n' J jvnzgy mini szt elb ''érdekes választ adott', amelyben kifejtette, hogy a szakértők szerint Amprovánnak a vprsaillesi szerződés értelmében nincs joga a jóvátételekből a többi államokkal azonos százalékot követelni, viszont az erkölcsi illendőség parancsolja az amerikai kívánságok teljesítését, mert hiszen Amerika volt az, . .mely csapatokat küldött a frontokra, s finanszírozta a világháború idején a szövetségeseket „Franciaország, értse meg, üzetnie Kelliu A washingtoni szenátusban — mint egy onnan érkezett távirat jelenti, — szintén most folyik a francia hadiadósságokról szóló vita. Ennek során Reed republikánus szenátor a következőket mondotta: — Franciaország értse meg: fizetnie kell! Kénytelen vagyok ezt kijelölnem, mivel a francia költségvetés nem irányozza elő az amerikai adósságok törlesztését. Véleményem szerint a francia pénzügyminiszter semmiféle adósságot sem szándékozik megfizetni, hiszem azonban, hogy ez a politika ellentétes a francia nép felfogásával. ideje, hogy Franciaországot felviágosítsák, mert a mostani irányzat még önzés szempontjából is hiba. Nem kifogásolható, ha Franciaország betörés eshetőségére számítva fegyverkezésre köllekezik. Ha a betörés azonban csakugyan mg történnék, Franciaországnak pénzre lesz szüksége, pedig akkor hitelt nem kap, ha most nem "teljesíti kötelezettségeit 1925. Január 1. A jövő féten küldik meg az anant jegyzékét Németorságnak PARIS. A Temps jelentése szerint a névkövetek jegyzéke, amelyet Németországnak küldenek, elkészült, s már el is juttatták azt az illetékes kormányokhoz megvizsgálás céljából. A Daily Telegraph szerint a jegyzéket a jövő hét vége felé küklik még Németországnak, s a francia kormánynagyon erőlködik, hogy abban a német részről történt flagráns mulasztás , bebizony itt aszék. Londonban azonban az ilyen megállapiás következményeit alaposan meg kell vizsgálni.