Brassói Lapok, 1925. január (31. évfolyam, 1-25. szám)
1925-01-25 / 20. szám
16. oldal- 26. szám. VASÁRNAP 6C3Sl9&7®a9aKea96«ea9eS9e6^^ Walter Gyula : Kalóz vagy dala Portyázni, mint szabad kalóz, a tengeren, nem volna rossz. Gyűjteni, mik most nincsenek, halomba mind a kincseket Megállítani a megrakott gőgös, pompás kalmárhajót Egyet kettőt és tizet is. Lenni a rontó nemezis ! S mondani zordúl: ki ellenáll, sorsa a hűsmarkú halál Ha szép lány, bor akad elém, prédálni őket kedv-henyén. Bosszulni mind, mit nem adott a sors, mámort kincs-garmadot Szabad vizen szabad kalóz ki rontásként átviharoz. Átviharoz a tengeren szolgáljon szolgámul nekem. — S ha majd egy erősebb akad, tápláljam én a halakat (Kolozsvár.) Csathó Kálmán: Lábnyomok a hóban Óva intem önöket, mélyen tisztelt hölgyeim és uraim, hogy hitelt adjanak a rágalomnak, amely azt állítja, hogy a Csokonai Lillája Lévai Istvánná korában kárpótolta volna a költőt azért, amit Vajda Jalis korában vétett ellene. Ez a dolog most már teljesen tisztázva van : az irodalomtörténet kiderítette, hogy Csokonai Komáromban tartózkodott ugyan egy pár hétig ezernyolcszázkettő farsangján, de Lillával ezalatt csak egy ellen egyszer találkozott. Ennek a találkozónak az emlékét őrzi „A szépség ereje a bajnoki szíven” egy példánya allt egybe a költő sajátkezűlét írt pár ajánlásait Lillának. Minthogy ilyen írott bizonyíték nincsen több találkozásról, az Irodalomtörténet szerint világos, hogy többször nem is találkoztak Az irodalomtörténetnek elvégre is joga van hozzá, hogy abból az elvből induljon ki, hogy ahol irodalom nem történt, ott nem történt semmi, és irodalom ennél az ajánlásnál több valóban nem történt ebben az időben Csokonai és Lillája között Az irodalomtörténet szerint Csokonai január legelején érkezett Komáromba és március huszadikán tért onnan vissza Pestre, majd haza Debrecenbe. Ezalatt megalkudott A tavasz című Kielst fordításának kiadására Weinmüller Bálint tipográfusnak az özvegyével, irt egy pártfogást kérő instanciás levelet gróf Széchenyi Ferencnek, kapott tőle választ, irt neki ujból, majd irt a grófnénak is. Ennyi irodalom történt Csokonaival két és fél hónap alatt Komáromban. . Hogy más egyéb történt-e, azt irodalomtörténet nem kutatja, s ha irodalomtörténetire válnék, valószínűleg én sem kutatnám, minthogy azonban nekem ez a mesterség jutott részül, hogy hézagos adatok között is megtaláltam a kapcsolatot és irodalmat próbáljak csinálni abból, ami az irodalmon kívül történt, alaposan utána jártam a dolognak és sikerült kiderítenem, hogy mivel is töltötte hát az időt tíz hétig Csokonai Vitéz Mihály azonkívül, hogy egy pár levelet kapott és irt és megalkudott a könyvnyomdáiéval. Mert pletyka, amint említettem, volt már erről és ennek mibenlétét próbáltam kideríteni, aminek során meggyőződtem róla, hogy mégis az irodalomtörténetnek van igaza és most már hónál is tisztábban ragyog előttem úgy a Lilla, mint a Csokonai Vitéz erkölcse. Az egész pletykát Édes Istvánná találta ki és terjesztette. A gyanú bolháját is ő eresz- ttette a város fülébe, aljas merénylete azonban megtört a rágalmazottak ártatlanságán, továbbá a Vajdáné, a Lilla anyja és Bédi Jánosné, nemes Fábián Juliánná, a kitűnő költőnő és főkötő varrónő, egyébbként városi szenátor és csizmadia mester felesége erélyén és buzgóságán. Lévai asszonyom erényét ők mosták tisztára a gyanú szennyétől, mire azután azontúl a gonoszlelkű rágalmazótól, Édesnétől fordult el minden tisztességes ember, amit meg is érdemelt. Hiszen valójában ő rontotta el a költőnek a Lillával való dolgát is annak idején, felhíva a Vajdáék figyelmét a Mihály és a leányuk közt szövődő szerelemre, csak azért, hogy Bédinét, aki ezt a dolgot pártolta, háttérbe szoríthassa és megvádolhassa. A faluban minden ilyen gonoszságot azért cselekedett hogy Bédinét kissebbítse, mert féltette tőle az urát és mert irigy volt rá egyébként is. Vajdáék meg is hidegedtek akkoriban Bédrliánt és leányukat elvonván az ő befolyása alól, elrágalmazták előtte Mihályt és nagy hirtelen hozzáadtak a már nem egészen ifjú, de annál jobb módú Lévai Istvánhoz. Harmadik évfordulója közeledett mannak az esetnek, mikor Csokonai, aki akkor a Balaton környékére bujdosott csalódásával és a tihanyi Echónak panaszolta el magányos áva szíve jajjait, egyszerre csak váratlanul ismét felbukkant Komáromban. Elsőnek Ferberné asszonyom látta meg a Kajtár uccán, éppen amikor behajtott szekerévé, a Lakyék udvarára. Futott is a jó Tercsi asszony a hirrel tüstént Szarkánéhoz, elujságolván azt utközben fűnek, fának, úgy hogy mire a Lakyné asszonyom átszalasztotta a hetest az urához, a szolgabirói hivatalba, tudtul adandó a Mihály megérkezését, Laky uram már akkor értesülve volt arról pontosan, pedig a sem késlelkedett és nem is laktak messze a várege házától. A költő .megérkezésének hire nagyon különböző érzelmeket keltett városszerte. A férjik mulatós része örült, mert a Mihály társasága vidám estekre nyitott kilátást, de tudós professzorok a kollégiumban gyanakodva fogadták, mert féltették a rossz példától a tanítványaikat. Az asszonyok nagy többsége attól ijedt meg, hogy Mihály korteskedésre fogja csábítani férjüket, voltak azonban, akik ezzel nem gondoltak és csak az járt eszükben, hogy milyen pompás mulattató az a ragyásképű fiatalember mindennemű társaságban és milyen vidámmá tudja tenni a társalgást mindenféle disznótorokon, névnapokon és keresztelői lakomákon. Ebből is kitetszik, hogy csupán világi vonatkozásában ítélték meg Mihályt és nem volt senki, aki Mihálynak a költészetével is törődött volna, ha csak az egyetlen Bédi aszszonyom, ki azonban nem annyira a Mihály, mint inkább a saját verseire gondolt, hogy az Újabban gyártottakat majd felfogja Csokonainak olvasni. Sokan voltak azonban, akitenek a költőről azonnal Lévai Istvánná jutott az eszükbe és délután már azzal édesitgették egymás kávéját, hogy találgatták: fel fogja-e keresni Csokonai Lévaiékat Almáson, avagy nem. — No bizony ! — szólott Szarkáné aszszonyom — már hogy mehetne oda hozzájuk. Lévai uram talán be sem eresztené, vagy ha igen, éppen csak azért, hogy ne az utcán üsse agyon, amiért a felesége után mer járni. ... Ferberné nevetett. — Ugyan már! — mondta. — Minek bántaná Csokonai Lévai uram, mikor egész Komárom megyében ő az egyetlen, aki azt sem tudja hogy az ő felesége volt ama Liba, akit ez a vagabundus poéta szemérmetlen dalaival kipellengérezett? Hiszen talán el se vette volna ! . Édesné a fejét rázta. — Tudja azt Lévai uram igen jól ! Sőt azt is, hogy„ Juli odaígérte már a kezét Csokonainak. Ő maga mondta el nekem még vőlegény korában. Ez igaz is volt annyi módosítással, hogy az utolsó mondatnak a valósághoz híven így kellett volna hangzani: — ha magam mondtam el neki vőlegény korában ! Szarkáné diadallal fordult Ferdéméhez. — Na látod ! Mondtam ugye, hogy nem mehet oda! Mire ismét Édesné vette fel a szót ilyenformán : — Jaj, édes lelkem ! Minek is menne oda! Majd talál arra Juli alkalmat, hogy bejöjjön Almásról; fogadom a Bédiné noseája ott van már nála azóta valamely főkötővel, amelybe titkos kis levelet varrt s Juli azóta épen úgy tudja, hogy Mihály megérkezett, akár jómagunk. — Ne mondd már! — szörnyüködött Ferberné. Főkötőben küldi neki a levelet? Édesné bólintott. — Abban hát ! De most az egyszer vigyázzon magára, mert ha észre veszek valamit, nem fogom kímélni sem őt, se Julit Olyan derék, becsületes, szép embert, mint Lévai uram, nem tehet egykönnyen nevetségessé tenni. A másik asszony, aki szintén erősen elhatározta, hogy résen lesz, Vajdáné volt, Julinak az anyja, ő azonban nem beszélt róla senkivel, még Vajda urammal se, mert mások előtt még a hűtlenség gondolatát sem engedte közeledni a leányához; elég baj volt neki, hogy ő maga gyanakodott. Hiábavaló volt azonban minden készülődés" egyelőre, mert eltelt egy hét is, anélkül, hogy akár Lévainé bejött volna a városba, akár Csokonai kiment volna belőle. Világos volt tehát, hogy nem találkoztak és a gyanakodók ébersége és érdeklődése lankadni sertett Mihálynak különben minden percéről tudtak. Az ő életében nem volt semmi rejtegetni való. Rendesen délig aludt, délután a Csóka nevű kávéházban ült, estefelé ellátogatott vagy Bédiékhez, vagy valamely más ismerős házhoz, este pedig, ha nem volt vacsorára hivatalos, vagy a janicsári pincében borozgatott késő éjfélig, vagy otthon dolgozott hajnalig mécsvilág mellett. Közben mindössze annyi történt, hogy Lévai uram bent járt az ipánál Komáromban és többféle csomagokat küldött haza a feleségének az igás szekérrel, amelyet főképen, egynémely, a gazdaságban szükséges bogná munkáklazaszállítása rendelt be Dunaalmásról Az igáskocsi sötét hajnalban indult el a Vajdáék udvaráról és Vajdáné csak később tudta meg, hogy a csomagok közt, amiket Lévai hazaküldött, egy új tökölő is volt Bédinétől. Haragudott is a vejére, hogy miért nem mutatta meg neki, mielőtt hazaküldte. De Lévai uram azzal vágta el a dolgot, hogy nem hogy megmutatni, de még megnézni sem jutott eszébe. Ebből azonban bajos lenne azt következtetni, hogy csakugyan levél lehetett a főkötőbe varrva, mert azt talán még Édesné se tételezte volna fel Bédinéről, hogy ilyen kényes híradás továbbítására éppen magát Lévai uramat merészelje felhasználni. Az történt azonban, hogy egy újabb hét is eltelvén, Komáromban járt hetivásáros emberek arról adtak hírt Lévaiéknak Dunaalmáson, hogy Vajdáné asszonyom nagyon átbüjt a minap, disznóöléskor és ágynak is esett. Két nap múlva felkelt ugyan, de még mindig fájlalja a hátát és nincs is valami jó szinten. No megijedt erre Juli, tüstént fogatott és hiába próbálta az ura vigasztalni, sírt keservesen és hallani sem akart róla, hogy haza se menjen az édesanyját ápolni. Lévai uram nem mehetett vele, mert nála épen akkor ütött be a birkaszaporiság, amit nem lehetett csak úgy a juhászok gondjaira bízni, így hát a felesége egyedül ment be a városba. Ezen sem ütközhetik meg azonban senki és bajos volna,épen abban keresni a hibát valakinél, hogy a beteg édesanyját megyen ápolni. Különösen, minthogy Vajdáné asszonyomat csakugyan igen köhögös, göthös állapotban találta és igen hasznos volt a jelenléte a háznál, több hízó várván még leölésre, aminek bizonyosan újabb megfázás lett volna a következménye, ha minden dolgot ő nem sietett volna elvégezni helyette. Terette ezt annál is inkább, mert ő már akkor túl volt a disznóölésen, míg Vajdáék hízói érthetetlen módon megkéstek abban az esztendőben. (Folyt, köv) Bit ASSAI LAPOM 1925. január 23. Allando raktár COLITIKISN TÁL, TRIUMPUS 5 s. Rokk írógépekben. Fizetési könnyítések. HAWS CLOOK 8 tta S S O ----- SEGESVÁR Fekete-ucca 10. £07. KuMér 1. sz.