Brassói Lapok, 1927. szeptember (33. évfolyam, 196-220. szám)

1927-09-28 / 218. szám

1927. szeptember 28. BRASSÓI LAPOK 3. oldal, 218. szím­. Csíkszer­ed­a nagy vasárnnppja Szeptember 25-én vasárnap reggel hét­­óra körül már megindul a mozgalom a csíksomlyói kegytemplom felé. A szekerek, kocsik, autótaxik fölverve Csíkszereda fő­utcájának portengerét, a mind ugyanazon irányban haladó embertömeggel mintha egy végeláthatatlan nagy népvándorlás jelenetét tárnák elénk. Felhőtlen az ég. Az őszi verőfény szo­katlanul enyhe. Az útszéli fa harmatos. Szebb őszi napot el sem lehet képzelni. Fél órai gyaloglás után végre kiérünk a ké­tgrnyű régi templomhoz, melynek nagy felén hullámzik a nép. A hatalmas udvar hátsó részében már felállították azt a podo­­mjurn°t, melyen a nagygyűlés alkalmával a püspökök, az egyházi és világi vezérférfiak valamint a sajtó munkásai foglalnak he­­lyet kilenc óráig a templom úgy megtelt hí­vekkel, hogy betérő képessége több ezer fő­re menő tömegnek már nem adhatott helyet. Harangzúgás. Az orgona megszólal. Pi­ros galléros minisztránsok mögött, hosszú, kék dolmányos gyertyavivő diákok, fehér karinges papság, lila galléros kanonokok, aki­ket Pacha Ágoston püspök és Mayer Antal püspöki kormányzó követ. Az oltártól meg­indulva kettős sorban a megérkező Maj­­láth Gusztáv Károly gróf püspök elé vonul­nak a templom kapujáig. Aztán a menet ismét az előbbi sorrendben tér vissza az oltárhoz, de most már Majláth püspök van a menet legvégén, s apostoli áldását adja a templom két oldalán letérdelő népsokaság­nak. Kezdetét veszi a vasárnapi istentisztelet. Felzúg az ének a székely nén törhetetlen hitével. Nők, férfiak hangja összecsendülve lebegi, hullámozza körül a hét oltárt és szűz Máriának ősi szobrát, mely a főoltár fö­lött áll. Szent­mise után Irsik Lajos jezsuita atya mondott magas szárnyalásu beszédet, mire következett Majláth püspök pápai áldá­sának kiosztása. Ezzel az istentisztelet befe­jezést nyert. A róm. kath. nagygyűlés 11 órakor a közönség­ a templomból ki­vonult a térre, hogy a nagygyűlés szónokait meghallgassa. Többek becsülése szerint a megjelentek száma mintegy tízezer ember lehetett. Az emelvényen leterített asztal mellé el­helyezkedett a három püspök. Kívülük tőlünk jobbra és balra ülnek Karácsonyi János nagyváradi címzetes püspök, Zomora Dániel gyulafehérvári nagyprépost, Kovács Gyula kanonok Szatmár megye képviseletében. Balázs András prelaţi­o­­­n­ok. Profán Leo­­nárd Ferencrendi szerzetes. Szilágyi M. Dó­zsa premontrei kanonok. Görög Joachim ör­­ményszertartásu kanonok, a világiak közül Betegh Miklós az országos Népszövetség el­nöke. Gyárfás Elemér dr. szenátor (Dicső­­szentmárton,) Szoboszlay László képviselő (Nyárádszereda). báró Szentkereszthy Béla, Hinléder Béla­­fr. (Székelyudvarhely). In­­czédy Joksmann Ödön dr. (Kolozsvár) a Ma­gyar Párt alelnöke, valamint Fejér Sándor volt alispán, a Csíkszeredai népszövetség el­nöke. Gróf Majláth Gusztáv Károly megnyitja a gyűlést. Azért imádkoztam ma az oltár­nál — jelentette ki a püspök megnyitó be­szédében — hogy a mai nap mindnyájunk ré­szére a kegyelem és vigasztalás napja le­gyen, mely jó emléket hagyjon lelkünkben, s megerősödve a testvéri szeretetben világi és egyházi kötelességeinknek könnyebben megfelelhessünk. Mielőtt a szót átadnám az előadó uraknak, nagyon kegyeletes köteles­ségnek kell eleget tennem. Mióta Ferdinánd király meghalt, nem volt alkalmam híveikmi­­nek ilyen nagyszámú közönsége előtt meg­jelenni. Ez az ünnepély alkalmas arra, hogy megemlékezzünk elhunyt királyunkról, aki mint­hű katholikus, mélységes áhítattal ra­gaszkodott egyházához. Kérjük az Istent, hogy adjon neki örök nyugalmat, s lelje meg földi szenvedéseinek mennyei koronáját. Egy­úttal éltetjük a kis Mihály királyt, s kérjük a Mindenhatót, hogy őfelségét mindig jó tanácsosok vegyék körül, hogy legyen majd megértő szive az ő népeihez, s kövesse min­denben nagyapja példáját. (Éljenzés.) Ezután hálás köszönetet mond két püs­pöktársának, akik a szomszéd egyházmegyék­ből a kongresszusra fáradtak, s testvéri sze­retettel csatlakoztak hozzánk, hogy ezzel is kimutassák azt az egységet, mely erőnknek egyik alapja. Köszöni a kormánynak, hogy képviselőjében elküldte a nagygyűlésre dr. Puch­san Zeno miniszteri tanácsost, aki a kongresszus lefolyásából megállapíthatja, hogy amikor a katholikus egyház saját erői­nek megszilárdításán dolgozik, akkor egy­­egyszersmind az ország konszolidációja ér­dekében is sokat tesz. Ezután meleg szere­tettel üdvözli a megjelenteket. Házasságot kötöttem Erdélylyel! Ekkor váratlanul feláll Fejér Sándor, s mint a Csíkszeredai kath. Népszövetség el­nöke Majláth püspököt 63 éves születésnapja alkalmából üdvözli. — Harminc év óta kö­zöttünk él — mondta Fejér, — s jóságos atyai odaadással a hitmélyités terén elévül­hetetlen érdemeket szerzett. Szomorúan ol­vastuk egyik-másik napilapból, hogy esetleg elveszítjük főpásztorunkat, akit állítólag a magyarországi hercegprímási székbe kandi­dáltak volna, d­e nemsokára örömmel vet­tük tudomásul kegyelmes atyánknak azt a kijelentését, amelyet Duca miniszternek tett a napokban hogy: Erdélyben maradok, mert házasságot kötöttem Erdéllyel. (Szűnni nem akaró éljenzés!) Csajláth püspök Pacha Ágost dr. és Puclisan Zeno dr. felé halkan, kissé cso­dálkozva jegyzi meg: Én erről senkinek sem szóltam, csakis Ducának, a hir mégis elterjedt. Puchisan Zeno dr.: A Brassói Lapok hoz­ta legelőször!) Fejér: Fogadjuk meg mi is, hogy tánto­­ríthatatlanul kitartunk főpásztorunk mellett gyermeki ragaszkodással vesszük körül fenn­költ személyét, aki megtanított minket arra, hogy: Istenben a szeretet, és szeretetben az egység. (Lelkes taps és éljen!) Ezután a kedves jelenet után következett Pacha Ágoston és Mayer Antal püspöki kor­mányzó beszámolója a hitbuzgalma, illetve a szociális szakosztály tegnap délutáni gyű­lésének eredményéről. A nagygyűlés a be­jelentéseket helyesléssel tudomásul veszi. Balázs András kolozsvári prelátus ka­nonok. A Krisztus király ünnepe hangsú­lyozza, hogy azok az országok erősek, ahol Jézus a király. Most a hitvallás életét éljük, semlegesek, gyávák nem lehetünk. Vagy élünk, vagy gyáván elpusztulunk. Minden egyesületnek, ha van lelke, a legsivárabb időben is talpra áll. Ezért nem s Pilátusokat, hanem a gerinces embereket kell terem­teni. Nevelt fái lelkünkei szilárdnak, azután egy­ségben összefogva egyesületeink is olyan erősek lesznek, hogy a pokol kapui sem vesznek rajta erőt. Dr. Balázs Endre státusreferens szin­tén abból indul ki, hogy izmos karú, edzett lelkű férfiakra van szükség. Kemény mun­kával kell a rögöt felszántanunk, hogy meg­­küzdhessünk az élet sok bajával. Nagyon jól tudom­, hogy a szószék, a szentmise erőt ad nekünk, mert ezek a katholikus hitélet for­rásai. Anae ne­m elég templomba járnunk. Társadalmi egyleti életre is szükség van. Szükség van arra, hogy a katholikus egy­leti élet minden térre ki­terjedjen, termé­szetesen azért szoros összefüggésben álljon hitünkkel. A községekben alakuljanak meg a gazdakörök, olvasókörök, stb., de mididen egyesület be­nső kapcsolatban álljon az egyházzal. A modern katholikus egyletek, mélyebben foglalkozzanak gazdasági kérdé­sekkel. Az ilyen szövetkezeti életet a világi híveknek apostoloskodása kell, hogy meg­teremtse. " A róm. kath. autonomia védelme Majláth püspök reflektálva dr. Balázs András beszédére, különösen arra figyelmez­tet, hogy mi­jidenid tisztelje a római katho­­likus egyház autonómiáját, védje azt m­eg úgy a községekben, valamint a városokban. Ajánlja püspöktársainak is, hogy egyház­megyéikben léptessék be azt az autonómiát, m­ely az erdélyi püspökséget századok óta munkaképesebbé tette.. Ami leomlott, azt újra kell építeni Tréfán Leonárdt: Építenünk kell. Ami leomlott, azt kell újra felépíteni. Egy er­délyi szellemi vezér ezelőtt jó néhány, évvel szomorúan beállított hozzám, s a következő­ket mondta: — Minden összeomlott. Nem­ hittetml volna, hogy’ ezt megérjük. A szabadkőmű­vességnek ezt a szimbólumát s itt átadta nekem­ ezt a kalapácsot (felmutatja) önnek adom. Tegye el emlékül! Nelml talentünk vele semmire! S én akkor azt feleltem­ neki: Kalapács­csal nem­ lehet építeni, csak egyedül a ke­reszt jegyében. Nekünk, erdélyi katholikus m­agyaroknak közünk van a m­agyar faj sze­rencsétlen sorsához. De éppen ezért ízes gyü­mölcsöket kell termesztenünk itt, nehogy a fa az evangélium szerint tűzre vettessék. Sokat kell építenünk, de sokat kell rom­bolnunk is. Krisztus keresztjével kell meg­mentenünk a székely leányok export becsü­letét, s földig le kell rombolnunk becsületük mészárszékét. Gyergyó egyes falvaiban már üresek a bölcsek. Ez az új helyzet már import Párisból, amelyet Krisztus kereszt­jével kell megváltoztatnunk. A Szivek har­cát s egyéb ponyva férc-holmikat, amelyek Irtózatos népromboló munkát végeznek, ves­sétek tűzbe. A millenisták, adventisták erköl­csi felfogásait ne engedjétek telketekhez fér­kőzni, még akkor sem, ha dollár ígérgeté­sekkel kecsegtetnek. Nemi mi szítjuk a gyű­löletet, hanemi ők, akik minket ok nélkül támadnak. Az egykedvűségnek, a közömbösségnek vége, ha dolgozni akarunk­. A romlott ér­telmiség nyomában erkölcsileg sülyedt nép következik. Ezért hinnünk és dolgoznunk kell! Nem száz százalékos dicsekvéssel, hanem száz százalékos fegyelmezettséggel és köte­lezettséggel. Mindezek mellett hű katonái maradunk az apostoli szentszéknek, amely­től elszakítani senki sem tud. Különböző újsághírek bizalmatlanságot akartak szítani a romániai magyar katholikusság és a szent­szék között, de e törekvéseik eredményte­lenek maradtak. Ezért kéri, hogy a nagy­gyűlés a következő határozati javaslatot fo­gadja el, s küldje el a pápa őszentségének. Erdély katholikus népe állást foglal az autonómia ügyében Az erdélyi, váradi, szatmári­ és temesvári latin-katholikus püspöki megyék hiveinek 1927 szept. 25-én Csiksomlyók­, a Kereszté­nyek Segítségének szentélyénél tartott nagy­gyűlése rendületlen ragaszkodását fejezi ki ősi kath. szent hitéhez és fiúi hódolatát s gyermeki bizalmát az Egyház látható feje. Szentséges atyánk, Krisztus helytartója iránt. E püspöki megyék minden hű gyermeke határozottan és öntudatosan visszautasítja azokat a törekvéseket és kísérleteket melyek a küszöbön álló konkordátumra vonatkozó hamis és elferdített híresztelésekkel népünk lelkébe aggodalmakat s bizalmatlanságot ön­teni s híveinket a kath. Egyház s az Apostoli Szentszék iránti törhetetlen ragaszkodásban megingatni igyekeznek. * A nagygyűlés szilárdan bizik abban, hogy az Apostoli Szentszék, mely a földkerekség katholikusainak érdekeit egyaránt szivén vi­seli, nem fog a román állammal olyan egyez­ményt kötni, mely évszázados jogaink és ősi egyházi innté­zményeink sérelmére válna. Teljességgel kizártnak ítéli a nagygyű­lés, hogy az Apostoli Szentszék, mely az ösz­­szes államokban annyit tesz és áldoz a kath. iskolák érdekében, elfogadhatna olyan kon­kordátumot, mely hitvallásos oktatásunk és ősi kath. iskoláink legcsekélyebb sérelmére lehetne, hanem ellenkezőleg igyekezni fog ezeknek jogait körülbástyázni s fejlődésüket biztosítani. Meg van győződve róla a nagygyűlés, hogy az Apostoli szentszék nem járulhat hozzá olyan intézkedésekhez, melyek az őseink alapítványaiból származó kath. va­gyont elvonná rendeltetési céljától s kiven­né azon egyházi szervek és testületek keze­lése alól, melyek arra az alapítók szándéka, a kánonjog s az évszáz­ad­ős gyakorlat sze­rint hivatva vannak. De minthogy a nagygyűlés tudja azt is, hogy a jó anya meghallgatja szerető gyer­mekének kérő szavait, fiúi bizalommal kéri. Hü katholikusok és hü magyarok vagyunk ! Gyárfás Elemér dr.: Szükséges a m­ai nagy lelki ünnepség alkalmával megjelöl­nünk határozott álláspontunkat azokra a ki­jelentésekre nézve, amelyekkel minket állan­dóan súlyosan érintenek. Mi igenis hü katholikusok va­gyunk, egyszersmind hü magyarok.

Next