Brassói Lapok, 1928. május (34. évfolyam, 100-120. szám)

EK® '­9. Tóni írta: Molnár Ferenc Reklámról van szó. Jó reklámról és rossz reklámról. Drága reklámról és olcsó reklám­ról. Kivörösödve kezdte mondatát egy keres­kedő: — Amerikában ... — Nem, szóltam közbe — ne is folytassa. A legjobb reklámötletet Európában láttam. Fájdalom, a kitalálójának csak a keresztne­vét tudom: Tóninak hívták. A háborít előtt működött, azon a nyaralótelepen, ahol egy­szer a családommal nyaraltam. Akkor meg rongyos cipője, volt, de mivel a génié lángja lobogott benne, biztosra veszem, hogy most másnak hívják és valami világhírű­ vállalat élén áll. Tóni karrierje úgy kezdődött, hogy mikor egyszer este hazamentem, vacsorára nyúl volt és egy üveg francia pezsgő állt az asztalon. Feleségem elmondta, hogy a minap egy ember jelent meg nála (ez volt Tóni) és hozott két üveg Mummpezsgőt, és egy nyulat. A két üvegért és a nyúlért öt békekoronát kért. Feleségem rögtön megvett tőle mindent. Azt a csekély skrupulust, ami egy jó házi­asszony Kikében a túlolcsó élelmiszerekkel szemben feltámadt, Tóni azzal a kijelentéssel oszlatta el, hogy a nyulat egy barátja lőtte, a pezsgőhöz pedig árverésen jutott. A nyulat megettük, a pezsgőt megittuk, mind a kettő pompás volt. Egy hét múlva megint megjelent nálunk Tóni. Egy üveg Pomméryt hozott, egy üveg francia likőrt és egy fácánt. Az egész ismét öt koronába került. Feleségem, finom érzésű nő lévén, csak igen halvány célzást tett arra, hogy­ lopott dolgok szoktak ilyen olcsók lenni, de Tóni ismét megnyugtatta: a fácánt a barátja lőtte és az italok egy tönkrement cse­megeüzlet elárverezett raktárából valók. Nincs kifejezés arra, hogy egy szenvedélye­sen jó háziasszony lelkiismeretét mily kivi­­­nya ilyen esetekben megnyugtatni. Megettük a fácánt, megittuk a pezsgőt, elkezdtük a li­kőrt, minden elsőrangú volt. A következő hé­ten ismét eljött hozzánk Tódi, de nem hozott semmit. Csak éppen bejött köszönni. Kapott a feleségemtől egy darab vajaskenyeret és egy szivart, aztán elment. Két hétig nem lát­ták. Egyszer hazajövök este és látom, hogy tíz üveg francia pezsgő áll az előszobában. Kitaláltam, hogy végre megint itt volt Tóni. „Igen", — mondja a feleségem, — „ma már nagyobb stílben dolgozott“. És megtudom a következőket: Tóni izgatottan jelent meg reg­gel és közölte, hogy az elárverezett raktárból nem kevesebb, mint száz üveg francia Mumm­­pezsgő kapható. Ez már egy kicsit drágább lesz, mert egy üveg ára három korona. (En­nek a bolti ára akkor tizenegy korona volt.) A feleségem hamar állítson össze az ismerő­seiből egy társaságot, és vegyék meg a száz üveget, mert holnap már nem lesz kapható. A feleségem összehívta a szomszédokat, kö­rülbelül tizenöt család állt össze és megvet­ték a pezsgőt, így jutottunk mi tíz üveghez. • Tóni átvette a háromszáz koronát, leszállítot­ta a száz üveget, diszkréciót kért és eltávo­zott. Néhány nap múlva vendégeink voltak és felbontottunk egy üveg pezsgőt. Gyanúm már akkor kezdődött, mikor a dugó nem pukkant. Az üvegben közönséges, halványsárgára fes­­tett víz volt. Ugyanez volt a többi kilenc üveg­ben és a szomszédok közt felosztott többi ki­lencven üvegben is. A csomagolás, a vignetta, a dugó, minden rendben volt. Senki nem mert egy hangos szót szólni Tóni ellen. Abban az időben tizenöt férj mondta tizenöt feleségnek: „Úgy kell neked“. Az én feleségem napokig sírt, miközben ezt hajtogatta: „Már nem is a pénz fáj, hanem az, hogy anyi családot tet­tem szerencsétlenné!“ Ezzel ellentétben ne­kem a pénz fájt, mert én nem sajnálom az olyan családokat, amelyek lopott pezsgőt akarnak venni olcsón és ehelyett becsületes úton szerzett halványsárga vizet kapnak drá­gán. És szememben Tóni etikai magaslatra emelkedett, mert most már biztos volt, hogy az igazi pezsgőket nem lopta, hanem drága pénzen vette az üzletben, reklámcélokból veszteséggel adta el és végül reánk sózta sa­ját gyártmányát, aminek csak egy hibája A bőrkiütések A Kadum-kenőcs a szökéseket szárítja és eltün­teti, egészséges, sima kört csinál Fenséges minden viszketegség és horgyuladás ellen. Sok szenvedést elkerülünk idejében használva a Kadum-kenőcsöt egzema, szökések, orbáncz, ru­h, kiütések horzsolá­sok, hemoroidok, var, sümöcs ellen, volt, hogy egy kissé drága volt. Ezért nem múlik el csodálatom Tóni iránt és ezért nem irigylem tőle azt a nagy pozíciót, amelynek ma bizonyára örvend, sem a négy berlini bér­házát, a villáját és jachtját a Riviérán, a nagy amerikai túrakocsiját, és a két kis városi au­láját, a folyószámláit Svájcban, Londonban és Newyorkban, sem a kezdődő véredényelme­­szesedését, amelyet ilyen kéjelgő életmód mellett valószínűleg már konstatáltak nála. TTVTvTvVVvTTFWTVVTTWTVVWvVWVWVVVVWVWVWTVwTTVTVTVWTTVVWTTVTV ..__* —_____*_____RK. Intimus negyedórácska az aradi megyei prefektus szárnysegédével Hogyan készül egy községi tanács feloszlatása — Vulpe főnök úr, a szárnysegéd nyilatkozik — közbe elővezetési parancsot adnak ki ellene — Gheorghescu megyei prefektus purifikál a „megbízhatatlan“ községi tanácsokban Arad. (A brassói Lapok tudósítójától.) Az öreg szolga beszél:­­— Nem kérem, a prefektus ur még nincs itten, de talán Vulpe főnök ur. .. . Már nyílik is az ajtó, és a világ legszere­­tetreméltóbb modorával fogad minket Vulpe ur, a főnök. Felteszi az obligát „mivel szol­gálhatok" kérdést és mi lelkünk őszinteségé­vel kérdezzük: — Tényleg megtörténjek a városban be­szélt rendkívüli szabályok foganatosítása? A főnök úr nevet. Hová gondolunk mi? Rendkí­vüli szabályok? Naivitás nem tudni, hogy ez a nemzeti parasztpárt ócska trükkje. — Tudják kérem, azt hirdetik, hogy Arad­ról háromezer ember megy Alba Juliára. Én mondom — antre nous — még száz sem megy a valóságban. A paraszt unja őket, tizenöt lej­ért kínálják a röpcédulákat. Hallott már ilyet? Unják őket. A bukaresti út és egyebek. Irigy­­jék el nekem.... Meg vagyunk hatva. Vulpe úr olyan su­­limus, hogy tehetetlen nem hinni neki. El­mondja az éjszakai gyűléseket, amiket Papp C. István porhintésül rendez. Hadd higyyék, hogy csak éjszaka jöhetnek össze. A főnök úr még mindig mosolyog: — Más egyébben szolgálhatok? — Mi van a szombathelyi községi tanács­osai — bátorkodunk a második kérdéssel — úgy tudjuk.. V7V0TTT7T7T77VT7770­7T777V7V777777T7TV7V777777777777777777777777777777 Szépség-fiatalság titka DSH30B2EB£a0aBaSSa®|8ftS›föla ■aB 2717 az arcbőr helyes ápolása. Ez pedig csak (kizárólagosan* a világhirű M­ária SsqpBC |||»@^|í«-me,ét’heí®s,-Száraz és zsiros krém­ 99 u 18 lej. Postán is megrendelhető!150 lejnél portó- - , , »BflaMSHBB Suesm­entes szétküldés. Minenütt kapható. Főlerakat: i/SáSZaf"gyOgySZ gfiaF, Tg.-ICUrSS. ára 35 tej Puder 20 és 35, szappan — Eb, lári-fári, — argumentál a prefek­tus úr helytartója. — Nem tudnak önök sem­mit. Szabálytalanságok történtek és punktum. — De mi úgy tudjuk, hogy itt fegyver­­baráti bel­villongásokról van szó. A lupisták­­kal való szakítás eredményének mondják a szombathelyi községi tanács feloszlatását — Igen a lupisták. — Széles és gúnyos mosoly vonul el a főnök arcán — a lupisták. A Páncotcanak és társaik. Akik kommunisták voltak, majd mérsékelt szocialisták, s ma bur­­zsujuk. Jól néznénk ki velük. Megbízhatatla­nokká váltak és ezért oszlattuk fel a szom­bathelyi községi tanácsot. Egyébként mind­járt átmegyünk a referenshez. Az ügy referense kikeresi az aktákat, s kiderülnek a lupista községi tanár bűnei. Hol­mi tenyész apaállat takarmány szabálytalan­ságok. Zabot vettek licitáció nélkül. No és is­merjük Gheorghesc­u megyei prefekt urat, mennyire vigyáz mások becsületére és köz­hivatali ténykedéseire. Úgy látszik, úgy gon­dolja, ha már ő ellene bűnügyi eljárás van, folyamatban, munkatársai és alantasai legye­nek fedhetetlenek. És ez nagyon helyes lehet. Csak az a kár, hogy a tupisták fegyverbarát­­sága alatt kevesebb szigorral, mondhatnám, teljes elnézéssel kezelték a község tanácsának ügyet. S csak mióta, — hogy Vulpe főnök­­öt idézzük: — liberális szempontból megbiz­­hatatlanok lettek Lupuék, azóta purifikálnak ellenük oly dühös szigorral. Merengésünkből Vulpe úr riasztott fel: — Láthatják, mennyire igazságosak va­gyunk. Én mint a liberális párt titkára, ha le akarok nyomni egy tanácsot, gyakran ke­resem fel Popescu referens urat. És bizony órákig kell kapacitálnom, amíg megfelelő okot találunk, mert a referens úr csak legálisan jár el. — Na nincs is olyan nagy baj, hisz pár óra után egy jólszuperáló tanácson lehet olyan :_'oui LAI OK 1928. m­ii.jus 2. A Romániai Gyáriparosok Szövetségének választmányi illése Temesváron „Az adóterhek, a vám és vasúti tarifák válságba kergették Erdély és a Bánság gyáriparát“ — Előkészítették az országos közgyűlést Temesvári szerkesztőségünk jelenti: A Romániai Gyáriparosok Szövetsége az orszá­gos közgyűlést előkészítő választmányi ülést szombaton este tartotta meg Temesvárott. A Regát és Erdély gyáriparának vezér­­férfiai pénteken este érkeztek meg a Bánság fővárosába. A pályaudvaron ünnepélyes fo­gadtatásban részesítették az érkezőket." Szom­baton délelőtt és délután a Gyapjúipar, a Turul, a Kalapgyár és több kisebb gy­ír tele­peit látogatták meg. Délután fél hét órakor nyitotta meg Busila Sándor szövetségi elnök az­ országos szövetség központi választmányi ülését. Az ülésen a harmincöt vendéggel együtt mintegy száz ember vett részt. Természete­sen igen sok temesvári gyáriparos. Busila köszönetet mondott Szana Zsigmond bank­igazgatónak a szívélyes vendéglátásért. A vendéglátó ünneplése után komor és komoly hangulat keletkezett mert Mircea mérnök az Ugir igazgatója olvasta föl jelentését, amely az ipar siralmas helyzetéről adott képet. Hangsúlyozta a jelentés, hogy a gyáripart válságba a szörnyű terhek, a vám és vasúti tarifa vette. adó­ker­ A jelentés nyomán megindult vitában Popescu Cesar hangsúlyozta, hogy „már foly­nak a tanulmányok““ a nemzeti ipart támo­gató­­ törvények megvalósítására.­­'­'Tr­rassóból Copony Traugott panaszolja, hogy Erdélyben még mindig rekvirálnak. A házbérek felemelése miatt — mondta Copony — a munkásság béremelést kér. Ezt el lehetne kerülni, — hangsúlyozta — az ú­j lakbérleti törvénnyel és pedig úgy, hogy ha a rekvirálást, amely csak­­ Erdélyben érvényes, megszüntetik s igy sok la­kás szabadulna föl. Busila elnök kijelenti, hogy küldöttséget menesztenek az iparügyi miniszterhez és ké­rik az új vasúti tarifák azonnali életbelép­tetését. Új iparpártoló törvény megalakítá­sát. Akciót a valuta stabilizálására. Marino bukaresti gyáros hangsúlyozza, hogy Erdély és Bánság és a Regát gyárosai ismerjék meg jól egymást, mert gyakran elő­fordult, hogy erdélyi gyár produkcióit kül­földinek tartják. Rácz dr.. Kolozsvárról a napirend során tiltakozik az ellen, hogy a gyárak 0,20 száza­lékot kell fizessenek a számlaérték után. Copony a súlyos adóterheket panaszolja, és rámutat arra, hogy Erdély a minta arra, miként nem szabad adót kivetni. Felszólaltak még Marcus Mihály dr. ara­di bankigazgató és újból Popescu Caesar. A gyűlés után a Ferdinánd szálló téli­kertjében bankett volt. 1­1. 777 VV 777 VTVV 777 TV 7VV 77 777 TV 7VT

Next