Brassói Lapok, 1930. február (36. évfolyam, 26-48. szám)
1930-02-19 / 40. szám
lei dijailmkkai s tavaszi szezonra! általános szezon-divatlapok: La Jolie Parisienne (ingyen szabásmintával) L. 45 Splendid „ 10 Stella „ 100 La Mode de Paris (ingyen szabásmintával) „ 100 Saison Parisienne „ HO Paris Succes „ Ho Smart „ 140 Juns „145 Elite „ 145 Revue Parisienne „ 155 Grand Revue des Modes „ 155 Star „ 160 Kabát- és kosztümlapok: Manteaux et Costumes Lel 110 Star. Album Special de Manteáux .. 145 Confection Juns Costumes Monteaux Le Tailleur Pratique Le Tailleur de Lux Monteaux d’Efé Le Tailleur Moderne Gvermek divatlapok: Nos Eulants Silhonttes Euíenfines Star L'Eufant L'Eufant L'Eufant Elegante Jeunesse Parisienne Revue de Chapeux Kalap-dfvatlap: Lei 145 „ 200 _ 240 » 275 „ 260 „ 200 Lei 55 - 90 - 100 „ 110 - 120 „ 200 Lei 160 Lei 145 „ 240 Fehérnemű-lapuk: Lingerie Juno Lingerie Elegante A tavaszi divatot hozzák már az alábbi havidivatlapok februári számai: Die Schöne Wienerin (német, ingyen szabásm.-val) Record (német, ingyen szabásmintával) A legújabb divat (magyar. .. Divat-Record Párisi Divat (magyar folyóirat, felöleli a divaton kívül a háztartás számos ágát. Ingyen hetimunkaivel.) Egy-egy szám éra 40 lej, postán 45 lej. ajánlva 50 lej, utánvét 56 lej. Postai megrendeléseket azonnal elintéz a Brassói lapon MiLitovasKrfóliga Postaköltség a péive ele/.efe. beküldése esetén 10 lej, utánvéttel 20 lej. (A havi divatlapoknál .. föntebb megjelölt árak mérvadók.) mxtmm 10 Kacsó Sándor* —* Nekem is kell a jobb élet, azért mondom, hogy jól meg kell gondolni a dolog. Tudok Tatamit, amit ti nem tudtok, na. — Mit tudsz? Ne titkolózz! Közöttünk nem szabad titkolózni! — Hallgassátok ide, hogy tudjatok ti is, ügyvéddel beszéltem, aki gazda a háznál A házbér miatt mentem nála, mondtam, várjon, mert béremelés lesz, akkor tudsz fizetni „De ha nem lesz?" —mondta ő. — De lesz, mondtam én, mert sztrájkolunk. „Ti csak sztrájkoljatok, mondta ismét ő, — mert most van vállalatnál változás. Román urak kerülnek igazgatóságba, akik jobbak lesznek. Gondoljatok jól, mit csináltok. Ha sztrájkoltok, elrontjátok a dolgot, nem jönnek román urak. Legyetek türelemmel, minden jó lesz, na. Leül s farkasszemet néz a többiekkel. Pillanatig csend van, mert a lefojtott düh s a megbántottság rágja az embereket. A darabos szőke szólal meg először. — Én nem vagyok magyar. Apám lengyel, anyám cseh. Mégsem mondom, hogy a magyarok rosszabbak, mint a románok. Sztojkát megmaszlagolták. Nincs magyar gyáros, nincs román gyáros, mert az mind egyforma. Csak rossz gyáros van. A román gyáros is profitot keres a magyar is. Kiken keresi? A munkásokon keresi. Vas Bali is közbeszól. — Elvtársak! Közöttünk nem szabad nemzetiségi kérdésnek lennie. Mi munkások mind egyformák vagyunk. A burzsujok is mind egyformák, mert gazdagok s nekünk ellenségeink. Sztojka elvtársnak hazugságot beszéltek, megpróbálták elcsavarni a fejt. Az az ügyvéd a tőkések bérence. Rajtunk nem segít semmi, csak magunk segíthetünk magunkon, ha kiharcoljuk a jogainkat — Tudom, kiről van szó, — vegyül bele az ügyvéd is. — Ismerem jól azt az ügyvédet ígéretet kapott, hogy ő lesz a vállalat ügyésze. A barna újra felvetette villogó szemét. . — Magyar ügyvéd elárvereztetett, román elengedte a házbéremet! — Pfuj! Megvesztegették! Áruló! Az indulatok felviharzanak. Béni látja, hogy nyomban kitálalja mindenek valódi érzéseit A barna felugrik s szeméből arcára parázslik a tűz. — Az ügyvéd is mondta, áruló vagyok, ha veletek tartok. Hol vagyok akkor áruló? — Elárulod a munkás érdekeket! — Az ügyvéd azt mondta, román vagy, nem munkás vagy! — Nincs román munkás! Csak munkás van. — Ilogyne! Ti is mind magyarok vagytok. Itt is mind magyarok vagytok. A vezetők is mind magyarok! — Te is lehetnél vezető, de buta vagy. — Most megjött az eszem. — Áruló! Ki kell dobni! — Elvtársak! — próbál közbelépni Pali. — Ki kell dobni! Sérteget minket! — Nem kell kidobni. Megyek én magam akaratból. Van más munkáspárt is, ahol a vezetők románok. : . — Ezt is az ügyvéd mondta? — ő mondta! — Tisztába vagyunk veled! Áruló! A lehelletek forrón patakzanak s szinte perzselik egymást kifakadt gyűlöletükkel. Vas Pali rémülten szökik közéjük. — Elvtársak! Ez nem méltó hozzánk! — Kitekerem a nyakadat, — vicsorog a szőke. — Eltaposlak, féreg! — acsarkodik vissza a barna. — Elvtársak, ha bolondságot csinálunk, nyakunkra jön a sziguranca. Félelmetes varázsszót mondott Vas Pali, amitől egyszere a nyöldöklőkre szalad a méreg. A szemük kimeredt, amint lenyelték az indulatot. Gurzsinszky felemelte a karját, mint valami dorongot s az ajtóra mutatva szólott a barnához: — Eredj * árulj be! A barna visszafordult az ajtóból s a homloka büszkeségtől fényesedett: — Áruló nem vagyok! Kilépett s csendet hagyott maga után. Kékülő szájjal neülték valamennyien a füstöt, akik ott maradtak. Valaki megjegyezte: — Hátha mégis elárul! —Nem lehetetlen. Már nem megbízható! — Keressünk más tanyát, itt ne gyülekezzünk többet. — Nem is tanácsos! Vas Pali nem szólt semmit, amikor emberei gyorsan egymás után, sorban odalettek. Előredülve ült a széken s pergett előtte a gondolat, mint az ördögmotolla: mi ütött ebbe a bolondba? Hiszen igazán semmi oka sincs arra, hogy egy ügyvéd biztatására tovább nyomorogjon s várja a jószerencsét. Csakugyan lelki tényezők is dolgoznak itt? Körülnézett s csak az ügyvédet s Bénit látta már az asztalnál. — Azért ne kacagj, Béni, mert ebből még nem mondhatsz ítéletet a magad javára. Ez a szerencsétlen még buta, befolyásolható ilyen ostobaságokkal, hogy te magyar vagy, te román vagy. Milliók állanak már készen, lelkileg is felvérezetten a nagy harcra, amelyik egy egyikóba tömöríti az emberiséget. Az egyforma munka, az egyforma részesedés aklába. Béni nem kacagott. Olyan nagynak s félelmetesnek látta maga előtt a problémát, mint soha. Lám, még itt is, ezek között is, ugyanaz a betegség pusztít! Fáradtan, tompa hangon felelt: — Látod, hogy a ti törekvésetek is csak részletmegoldás. Sőt, nem is megoldás. Uj harc, amelyben ismét kiélesednek a régi fegyverek. Bejött a pincérleány s kezdte elszedni az asztalról az üvegeket. Az ügyvéd ránevetett s ahogy a közelébe ért, az ölébe vonta. A leány kacagva csapat az illetlen helyen matarászó kézre s közben Palira lesett, aknek lassan vörösleni kezdett a homloka. Parlagi ügyvéd egyre merészebben a vörös haj tengerbe furta az orrát s a leány fülébe sugdosott. — Lili! — recsegett a Pali hangja. — Gyere ide. Veled külön beszélni valóm is van. A leány győztes mosollyal ugrott Tót. — Nini, hol kezdődik a magán tulajdon, — gondolta Béni s az ügyvédet nézte, aki gunyo-Béni - *n bn-Nzervusz, a viszontlátásra. O'glozilob meglátogatlak! — biztatta a leány mellől rab. Az ajtóban Parlagi ügyvéd is Bénihez csatlakozottg ott, hiszen úgyis összetartozunk. Tanult ember mégiscsak tanult ember. Kezdem már rosszul érezni magamat ez ek korZ°— Miért tart velük, ha nem szereti őket? Az ügyvéd sunyin mosolygott: — Miért? Azért, mert szervezettek, barátom, szervezetek. Velük haladhat valamire az ember. Maga még nem tudja, milyen hatalmas erő a szervezettség?! Hejga én egyszer ennek a tömegnek a tetejébe kerülhetnék. Béni hallgatott. Hallgatta ezt az embert, akivel szemben már az első pillanatban ellenszenvet érzett s akinek a szavai mégis érdekeltek. Az ügyvéd szaporán beszélt a szervezettség erejéről... , így merültek bele az éjszakába. ÖTÖDIK FEJEZET Megjött az áldott március sószagú reménylepedőt terített az emberek lelkére, öreg urak egyedül, feketébe hervadt asszonyok párosával keresték a napfényben fürdő uccasarkokat. Szivárványos szemmel néztek, hogy mennyit fogy naponta az irtszélekre gyűjtött s szennyébe roskadó hócsomó s örvendtek nagyon, ha a kanálisok lefolyóin bőségesen csurgott lefelé a futarsodó tél. Valakinek, konok álmodozóban, kivirágzott a márciusi hangulat. Gerjedelmét nem tudta magában tartani, hanem tovább adta. A hir útjára indult s hét se telt bele, a párosával sétálgató, feketébe hervadt asszonyok és a sütkérező közben egymásba botló öreg urak szinte egymás szájáról csókolták le a borzongató újságot: — Hallottad már? A hónap végére bizonyosan ! — Nem, már nem tudok hinni, — repesett a másik. — Most, most biztos. Hiszen nekem is feltűnt a dolog. Csak már én is olyan kételkedő vagyok. Most azonban már más is mondja. Füzessy professzor leánya már hetek óta járja a várost. Szervezi az ifjúságot, hogy készen legyünk mi is, ha jönnek ... — A professzor leánya? Akkor ez komoly dolog. Azt mondják, hogy a professzor állandó összeköttetést tart fenn .. a túlvalókkal. — Ez biztos, ez már nem is titok közöttünk. Március vége. Talán még hamarabb... Hajas! Hogy megváltozik a világ, ha egyszercsak itt lesznek! — Istenem! De vajon a külföld? — A külföld is tud róla s helyesli. Mit gondolsz? Csak úgy könnyelműen ők se mennének bele a dologba. — Azt mondod, hogy esetleg hamarabb is... Milyen szén volna, ha éppen tizenötödikén... — Látod, ez nem lehetetlen! Csakugyan. Most már szinte bizonyos, hogy tizenötödikénről van szó! : — Csak arról lehet. Nem is volna szabad máskor csinálni! Nyugat felé néztek s nagy hálaérzés boríttotta el őket március iránt, amely nem hagyja megcsalatkozni a benne bizakodókat. 4F (Folytatjuk) Február 19