Brassói Lapok, 1930. február (36. évfolyam, 26-48. szám)

1930-02-19 / 40. szám

lei dijailmkkai s tavaszi szezonra! általános szezon-divatlapok: La Jolie Parisienne (ingyen szabásmintával) L. 45 Splendid „ 1­0 Stella „ 100 La Mode de Paris (ingyen szabásmintával) „ 100 Saison Parisienne „ HO Paris Succes „ Ho Smart „ 140 Juns „145 Elite „ 145 Revue Parisienne „ 155 Grand Revue des Modes „ 155 Star „ 160 Kabát- és kosztümlapok: Manteaux et Costumes Lel 110 Star. Album Special de Manteáux .. 145 Confection Juns Costumes Monteaux Le Tailleur Pratique Le Tailleur de Lux Monteaux d’Efé Le Tailleur Moderne Gvermek divatlapok: Nos Eulants Silhonttes Euíenfines Star L'Eufant L'Eufant L'Eufant Elegante Jeunesse Parisienne Revue de Chapeux Kalap-dfvatlap: Lei 145 „ 200 _ 240 » 275 „ 260 „ 200 Lei 55 - 90 - 100 „ 110 - 120 „ 200 Lei 160 Lei 145 „ 240 Fehérnemű-lapuk: Lingerie Juno Lingerie Elegante A tavaszi divatot hozzák már az alábbi havi­divatlapok februári számai: Die Schöne Wienerin (német, ingyen szabásm.-val) Record (német, ingyen szabásmintával) A legújabb divat (magyar. .. Divat-Record Párisi Divat (magyar folyóirat, felöleli a divaton kívül a háztartás számos ágát. Ingyen heti­­munkaivel.) Egy-egy szám éra 40 lej, postán 45 lej. ajánlva 50 lej, utánvét 56 lej. Postai megrendeléseket azonnal elintéz a Brassói lapon­ MiLitovasKrfóliga Postaköltség a péive ele/.efe­. beküldése esetén 10 lej, utánvéttel 20 lej. (A havi divatlapokn­ál .. föntebb megjelölt árak mérvadók.) mxtmm 10 Kacsó Sándor* —* Nekem is kell a jobb élet, azért mondom, ho­gy jól meg kell gondolni a dolog. Tudok Ta­tamit, amit ti nem tudtok, na. — Mit tudsz? Ne titkolózz! Közöttünk nem szabad titkolózni! — Hallgassátok ide, hogy tudjatok ti is, ügyvéddel beszéltem, aki gazda a háznál A házbér miatt mentem nála, mondtam, várjon, mert béremelés lesz, akkor tudsz fizetni „De ha nem lesz?" —mondta ő. — De lesz, mond­tam én, mert sztrájkolunk. „Ti csak sztrájkol­jatok, mondta ismét ő, — mert most van válla­­latnál változás. Román urak kerülnek igazga­tóságba, akik jobbak lesznek. Gondoljatok jól, mit csináltok. Ha sztrájkoltok, elrontjátok a dolgot, nem jönnek román urak. Legyetek türe­lemmel, minden jó lesz, na. Leül s farkasszemet néz a többi­ekkel. Pilla­natig csend van, mert a lefojtott düh s a meg­bán­tottság rágja az embereket. A darabos sző­ke szólal m­eg először. — Én nem vagyok magyar. Apám lengyel, anyám cseh. Még­sem mondom, hogy a magya­rok rosszabbak, mint a románok. Sztojkát m­eg­­maszlagolták. Nincs magyar gyáros, nincs ro­mán gyáros, mert az mind egyforma. Csak rossz gyáros van. A román gyáros is profitot keres a magyar is. Kiken keresi? A munkáso­kon keresi. Vas Bali is közbeszól. — Elvtársak! Közöttünk nem szabad n­emze­­tiségi kérdésnek lennie. Mi munkások mind egyformák vagyunk. A burzsujok is mind egy­formák, mert gazdagok s nekünk ellenségeink. Sztojka elvtársnak hazugságot beszéltek, meg­próbálták elcsavarni a fejt. Az az ügyvéd a tőkések bérence. Rajtunk nem segít semmi, csak magunk segíthetünk magunkon, ha kiharcol­juk a jogainkat — Tudom, kiről van szó, — vegyül bele az ügyvéd is. — Ismerem jól azt az ügyvédet ígé­retet kapott, hogy ő lesz a vállalat ügyésze. A barna újra felvetette villogó szemét. . — Magyar ügyvéd elárvereztetett, román el­­engedte a házbéremet! — Pfuj! Megvesztegették! Áruló! Az indulatok felviharzanak. Béni látja, hogy nyomban kitálalja mindenek valódi érzéseit A barna felugrik s szeméből arcára parázslik a tű­z. — Az ügyvéd is mondta, áruló vagyok, ha veletek tartok. Hol vagyok akkor áruló? — Elárulod a munkás érdekeket! — Az ügyvéd azt mondta, román vagy, nem munkás vagy! — Nincs román munkás! Csak munkás van. — Ilogyne! Ti is mind magyarok vagytok. Itt is mind magyarok vagytok. A vezetők is mind magyarok! — Te is lehetnél vezető, de buta vagy. — Most megjött az eszem. — Áruló! Ki kell dobni! — Elvtársak! — próbál közbelépni Pali. — Ki kell dobni! Sérteget minket! — Nem kell kidobni. Megyek én magam aka­ratból. Van más munkáspárt is, ahol a vezetők románok. : . — Ezt is az ügyvéd mondta? — ő mondta! — Tisztába vagyunk veled! Áruló! A lehelletek forrón patakzanak s szinte per­zselik egymást kifakadt gyűlöletükkel. Vas Pali rémülten szökik közéjük. — Elvtársak! Ez nem méltó hozzánk! — Kitekerem a nyakadat, — vicsorog a sző­ke. — Eltaposlak, féreg! — acsarkodik vissza a barna. — Elvtársak, ha bolondságot csinálunk, nya­kunkra jön a szigu­ranca. Félelmetes varázsszót mondott Vas Pali, amitől egysz­ere a nyöldöklőkre szalad a mé­reg. A szemük kimeredt, amint lenyelték az in­dulatot. Gurzsinszky felemelte a karját, mint valami dorongot s az ajtóra mutatva szólott a barnához: — Eredj * árulj be! A barna visszafordult az ajtóból s a homloka büszkeségtől fényesedett: — Áruló nem vagyok! Kilépett s csendet hagyott maga után. Ké­­kü­lő szájjal neülték valamennyien a füstöt, akik ott maradtak. Valaki megjegyezte: — Hátha mégis elárul! —­­Nem lehetetlen. Már nem megbízható! — Keressünk más tanyát, itt ne gyülekez­zünk többet. — Nem is tanácsos! Vas Pali nem szólt semmit, amikor emberei gyorsan egymás után, sorban odalettek. Előre­­dülve ült a széken s pergett előtte a gondolat, mint az ördögmotolla: mi ütött ebbe a bolond­ba? Hiszen igazán semmi oka sincs arra, hogy egy ügyvéd biztatására tovább nyomorogjon s várja a jószerencsét. Csakugyan lelki ténye­zők is dolgoznak itt? Körülnézett s csak az ügyvédet s Bénit látta már az asztalnál. — Azért ne kacagj, Béni, mert ebből még nem mondhatsz ítéletet a magad javára. Ez a szerencsétlen még buta, befolyásolható ilyen ostobaságokkal, h­ogy te magyar vagy, te ro­mán vagy. Milliók állanak már készen, lelkileg is felvérezetten a nagy harcra, amelyik egy egy­ikó­ba tömöríti az emberiséget. Az egyfor­ma munka, az egyforma részesedés aklába. Béni nem kacagott. Olyan nagynak s félelmetesnek látta maga előtt a problémát, mint soha. Lám, még itt is, ezek között is, ugy­anaz a betegség pusztít! Fáradtan, tompa hangon felelt: — Látod, hogy a ti törekvésetek is csak rész­letmegoldás. Sőt, nem is megoldás. Uj harc, amelyben ismét kiélesednek a régi fegyverek. Bejött a pincérleány s kezdte elszedni az asztalról az üvegeket. Az ügyvéd ránevetett s ahogy a közelébe ért, az ölébe vonta. A leány kacagva csapat az illetlen helyen matarászó kézre s közben Palira lesett, aknek lassan vörösleni kezdett a homloka. Parlagi ügyvéd egyre merészebben a vörös haj ten­gerbe furta az orrát s a leány fülébe sugdosott. — Lili! — recsegett a Pali hangja. — Gyere ide.­ Veled külön beszélni valóm is van. A leány győztes mosollyal ugrott Tót. — Nini, hol kezdődik a magán tu­la­jdon, — gondolta Béni s az ügyvédet nézte, aki gunyo-Béni­ - *n bn-Nzervusz, a viszontlátásra. O'glozilo­b meglátogatlak! — biztatta a leány mellől rab­. Az ajtóban Parlagi ügyvéd is Bénihez csat­lakozot­tg ott, hiszen úgyis összetarto­zunk. Tanult ember mégiscsak tanult ember. Kezdem már rosszul érezni magamat e­z e­k korZ°— Miért tart velük, ha nem szereti őket? Az ügyvéd sunyin mosolygott: — Miért? Azért, mert szervezettek, barátom, szervezetek. Velük haladhat valamire az em­ber. Maga még nem tudja, milyen hatalmas erő a szerv­ezettség?! Hej­ga én egyszer ennek a tömegnek a tetejébe kerülhetnék. Béni hallgatott. Hallgatta ezt az embert, aki­vel szemben már az első pillanatban ellenszen­vet érzett s akinek a szavai mégis érdekeltek. Az ügyvéd szaporán beszélt a szervezettség ere­jéről... , így merültek bele az éjszakába. ÖTÖDIK FEJEZET Megjött az áldott március s­­ószagú remény­­lepedőt terített az emberek lelkére, öreg urak egyedül, feketébe hervadt asszo­nyok párosával keresték a napfényben fürdő uccasarkokat. Szivárványos szemmel néztek, hogy mennyit fogy naponta az irtszélekre gyűjtött s szennyébe roskadó hócsomó s ör­vendtek nagyon, ha a kanálisok lefolyóin bő­ségesen csurgott lefelé a futar­sodó tél. Valakinek, konok álmodozóban, kivirágzott a márciusi hangulat. Gerjedelmét nem tudta ma­gában tartani, hanem tovább adta. A hir út­jára indult s hét se telt bele, a párosával sé­tálgató, feketébe hervadt asszonyok és a süt­kérező közben egymásba botló öreg urak szin­te egymás szájáról csókolták le a borzongató újságot: — Hallottad már? A hónap végére bizonyo­san ! — Nem, már nem tudok hinni, — repesett a másik. — Most, most biztos. Hiszen nekem is feltűnt a dolog. Csak már én is olyan kételkedő va­gyok. Most azonban már más is mondja. Fü­­zessy professzor leánya már hetek óta járja a várost. Szervezi az ifjúságot, hogy készen le­gyünk mi is, ha jönnek ... — A professzor leánya? Akkor ez komoly dolog. Azt mondják, hogy a professzor állandó összeköttetést tart fenn .. a túlvalókkal. — Ez biztos, ez már nem is titok közöttünk. Március vége. Talán még hamarabb... Hajas! Hogy megváltozik a világ, ha egyszercsak itt lesznek! — Istenem! De vajon a külföld? — A külföld is tud róla s helyesli. Mit gon­dolsz? Csak úgy könnyelműen ők se mennének bele a dologba. — Azt mondod, hogy esetleg hamarabb is... Milyen szén volna, ha éppen tizenötödikén... — Látod, ez nem lehetetlen! Csakugyan. Most már szinte bizonyos, hogy tizenötödiké­n­ről van szó! : — Csak arról lehet. Nem is volna szabad máskor csinálni! Nyugat felé néztek s nagy hálaérzés borí­­t­totta el őket március iránt, amely nem hagyja­­ megcsalatkozni a benne bizakodókat. 4F (Folytatjuk) Február 19

Next