Brassói Lapok, 1938. június (44. évfolyam, 123-145. szám)
1938-06-19 / 136. szám
14 olda■" INt SZABÓ DEZSŐ történelmi példabeszéde a kígyóról és a nyálról Az idő kísérteties következetességgel Szabó Dezsőnek készül igazat adni: a növekvő német hatalom árnyékában kérdésessé válik a magyar önállóság. Szabó Dezső e napokban levelet intézett a vezető magyar körökhöz s ebben a levélben történelmi példabeszédet mond a német nácikígyóról s a magyar nyulacskáról. A találó példabeszédnél többet nem is kell mondania . . . aggodalmait eléggé részletezte ostorozó politikai vitacikkeiben, amelyek annak idején négy ország magyar ifjúságában is visszhangra találtak. Ma már a költői hasonlat jelbeszédén a tények viharzó valósága dübörög által. Miniszterelnök Úr! Irtózatos döbbenet: a halál dermesztő döbbenete fogta el a magyar lelket s ha nem tudjuk visszaadni nekik az élet hitét, itt nem lesz építés, megújhodás, nem lesz jövő. Rendőrrel, ügyésszel, az életösztön sikoltásainak, a lelkiismeret szavának bírói elfojtásával nem lehet életet, lelket, hitet adni egy nemzetnek. Ráér néha a moziba járni, Elnök Úr? Látta, hogyan etetik házinyullal a vele barátságos viszonyban álló óriáskígyót? A szegény nyulacska a napfényben, rágcsálva az édes jó zöld füvet, nyugodtan éli a maga életét s hogy biztosabban érezze eetjogát. Olaszország garantált szövetségesének érzi magát és azon gondolkozik, hogy olasz szék fűből egy szép csokrot fog tenni a Dollinss sírjára a legközelebbi halottak napján. És akkor közelébe bocsátják a vele barátságos viszonyban levő óriáskígyót. A nyulacska csak él tovább, örül a szelíd napnak s zengő üdvözlő táviratot fogalmaz magában Mussolinihoz. Akkor megpillantja a vele barátságos viszonyban álló kígyót. És már mozdulatlanná dermedt, már a menekülés gondolatát sem tudja megteremni , élete. Vagy talán az Öröm paralizálta? Talán azt hiszi, hogy a kígyó nem is kígyó, hanem asszimilált nyúl, jobb nyúl nála, az eredetileg nyúlnak szült nyúlnál? Talán azt hiszi, hogy a kígyó szövetségedként jön feléje, hogy együtt kaparjanak ki a tűzből valami jó gesztenyét? Talán az a meggyőződése, hogy a kis nyúl csak az együttműködésben az óriáskígyóval biztosíthatja életét. Vagy talán úgy látja, hogy a nyúl múlt folyamán úgy elkeveredett a kígyófajjal, hogy már nincs nyúl, nincs ő sem és így semmit sem fal fel az, aki őt felfalja, az pedig igazán nem baj, még csak nem is bibi, legalább végleges rendet fog teremteni a nyúlviszonyokban. Az óriáskígyó pedig jön, jön mind közelebb. A nyúl pedig nem mozdul, nem sikolt, nem kér segítséget, akarata minden rendőrével elfojtja riadt életösztöneit, nehogy megsértse a vele barátságos viszonyban lévő óriáskígyót. És már tűnik el a feltázott szájban és már ott vonaglik a szörnyeteg testben és már nem vonaglik. Még utolsó gondolata sem lehetett, mellyel köszönetet táviratozott volna Mussolininek, hogy nemes szövetségével garantálta önálló fennállását. Miniszterelnök Úr! Arról mi nem tudunk semmit tenni, hogy az óriáskígyó ne legyen óriáskígyó. De akaratunkkal, okos és elszánt bátorságunkkal olyan öntudatot, egy nagyarányú, széles ölelésű kulturális, szociális és gazdasági politikával olyan életet és élethitet adhatunk a Nemzetnek, hogy semmi veszély előtt sem fog nyulállapotba kerülni. Miniszterelnök Úr! A magyar parasztság százezrei nincstelenül, földtelenül, jövőtlenül irtózatos sorsban senyvednek. Az a magyar parasztság, amelynek anynyit ígértünk, mikor tagja alá ment a német hatalmi álomért három világrész csatatereire. A hazai németparasztságot egy külföldi hatalom anyagi és szellemi ereje, a Aföldi hatalomhoz jutott testvérei s a magyar katolikus Egyház germán fejedelmei segíthetik mind több földhöz, mind több iskolához, fejlődési lehetőséghez, mind több honfoglaláshoz. De mi nem ■neriink döntő arányú védő telepítésekkel És nagyszabású földbirtokreformmal jövőt biztosítani a magyarságnak a minden magyar erő legfőbb biztosítékában: a magyar parasztban. Érettségünk, megaláztatásunk odáig ment, hogy egy volt miniszter majdnem kérkedve jelentette ki, hogy mi a földreformnál nem csinálunk .•Politikát. Ez a gyönyörű mondat azt jelenti, hogy a magyar parasztra hazájában, melynek mindent ő adott, az Atya- Isten sincs tekintettel. ÉS ezt büntetlenül lehet kijelenteni. És mindez a dezertálás egy velünk barátságban álló nemzet megemésztő barátságáért van. Izérd Oszkár : A főidőn ma, tudjátok, mi hiányzik, hogy megálljon a véres áradás itt? Nem nagy hűhó, megváltó ttt találmány s nem cselvetés, nem kávéházi márvány, csak az a szó, mit megfontolva mondnak, minden színével telítve a gondnak, csak az a szó, mit vállalni is merve a térbe ver az ember tiszta terve, csak az a szó: a férfiszó! Higyyétek el, erőt ad minden szépség , s van-e szebb, mint a tudatos tekintet, mely úgy csillog a sors rengetegében, mint Hófehérke hófehér kezében a liszt, amit az úton szertehintett, hogy ráleljen, ki nagyon vagy feléje: a szépséget az ember hogy elérje, kösse az is, mit nagyon halkan vállal s ha más nem, szálljon szembe a halállal csak az a szó: a férfiszó! Hol bujdosik*? A szabad lendülettől durva kibúvók emért torlaszolják? Hisz nélküle csak zsákfutás ez itten, bukdácsolás a tréfának vett hitben, mit megtapsolnak kimenőző szolgák! Hol bujdosik a szó, a prédikáló, mely kőkemény és nemcsak ravasz báló, a szó, mely formátlan, nem hig kecsesség, mely nem sikert de lelkeket keres még. ó, hol a szó, a férfiszó? Ha vakmerőség kellene csak hozzá, tudom, akadna száz szónok rá menten, de áhítat kell, bölcs, komoly és tiszta, melyre magát nyugodtan reábizta a sors; mély áhítat, szent hit a szenten, bizonyságérzés arról, hogy a létnek a címere: fehér palástban lépnek a zöld mezőn emelt, de fáradt fővel bús férfiak s a bíbor nap most jő fel s jelük a szó: a férfiszó! Mert sok a szólam, ám szó egy se hajlik s az áradás csak nő, sötét az éjjel, oly jó volna kitárhatni a mellet s a megváltó, áhított ige mellett zsolozsmás harcot kezdeni a méllyel! Oly jó volna furcsa, nehéz szivünkbe, amelybe annyi szűz álmot szövünk be, beépíteni naiv, egyszerű kézzel a címert, melyről győzhetetlen néz fel a szó, a szó, a szürke, szent és sohsem változó: a férfiszó! ■■■■■■BMMHHMHMIRHBHaaBHHHNF FERFISZÓ ff. .. Mai pesti kávéház Írta: Bibó Lajos A pesti kávéház nem szórakozóhely. A pesti kávéház intézmény. Ugyanilyen közérdekű és általános hasznú alapítás a pesti vendéglő is. Egyik sem merőben öncélú vállalkozás tehát, viszont ez a természetes és alig észrevehető mellékzönge egyáltalában nem érinti a tisztes ipar nemes és feddhetetlen szándékait. Mindebből önként következik, hogy kávéházaink és éttermeink sem fáradságot, sem pénzáldozatot nem igyekeznek megtakarítani abban a tekintetben, hogy tökéletes kiszolgálással kedveskedjenek vendégeiknek. Ez a felfogás hozta létre annak idején a külön habot és az egységes étrendet és a kezdet eredménye és sikere bátorította fel a kávéházi és vendéglői üzemek tulajdonosait arra, hogy az utolsó tizenöt esztendő alatt nap mint nap újabb korszerű újítással előzékenykedjenek a közönségnek. A külön habot és teli tálat követte a kávéházi énekes, meg a telítetlen asztal. Kávéházaink kabarévá, éttermeink fapados sörözőkké alakultak. Ez a két új találmány is osztatlan tetszést aratott. De mert a fejlődés éppen azért fejlődés, mert nem képes veszteg maradni, nem tud egy helyben megállani természete szerint önmagában hordja a továbbiakat, kávésaink s vendéglőseink azzal a megható tapintattal, amellyel a tudománynak hódolnak, a maguk részéről is buzgó készséggel tettek hitet emellett a metafizikai igazság mellett. Elkészítették tehát az első rácsoskaput, kútgémet, galambdúcot és olyan árvaleányhajas, kulacsos, betyáros csárdákat rögtönöztek körutainkon, hogy látásukon önkéntelenül kibicsaklott az emberben a virtus és ki nyílt zsebében a fokos. Amit a szakma a saját áldozatkészségén és képességén termelhetett és szállíthatott, azt különböző tálalásban mind oda rakta már a vendég elé. Mit tehettek még érdekében? A legnagyobbat, a legszebbet és a legmegejtőbbet, amit agyvelő valaha is kieszelhetett. Utolsó,halálraszánt, hősi kirohanással levetkőztették tehát cigányainkat. A bandáról lehúzták a fekete kabátot, lehasították róla a keményített gallért és a habfehérre mosott inget és némi emlékezéssel a régi és nemes magyar öltözködésre, a kék huszárdolmányokra és meggyszii attilákra, ugyanakkor halvány eszmélettel a külföldi szállodaportásokra és cirkuszi oroszlánszeliditőkre, színes, zsinóros zubbonyt húztak a prímásokra, brácsásokra, cimbalmosokra és nagybőgősökre. Mire észrevettük magunkat, menazséria illat szálldosott és lengedezett a legtöbb kávéházban és étteremben: az oroszlánszelidítővé vadított banda kókadtan, kétségbeesve, zord utálattal ült a drapériával bevont emelvényen és rettenetes öltözékében, keserű dühvel reszelte a magyar nótát. Rendes, emberszabású cigányt talán már nem is lehet látni pesti kávéházban és étteremben. Ki találta ki ezt az ízléstelen, fertőző és közveszélyes őrültséget? öltöztessék sürgősen ismét ruhába a bandát és húzzák le róluk ezt a szégyenteljes mezt. Nünk mattunk Dunáján és személyi adatunkat halásszuk ki belőle. Pontos számadatokkal felelünk a legfurcsább kérdésekre is. Ismerek embereket, akik ötven év óta jegyzik bevételeiket és kiadásaikat. Belenéznek könyvecskéjükbe és rögtön megmondják neked, hogy harminckét év alatt mennyit költöttek színházra, könyvre, utazásra, hány kilométert tettek meg vasúton, hajón, hány városban fordultak meg, hány fogadóban szálltak meg. Vannak lelkiismeretes férfiak, akik szigorúan elkönyvelik szerelmi kalandjaikat is. Hiábavaló fáradozás! Mire a sok szám statisztikává terebélyesedik, az ember többé alig jut hozzá ahoz, hogy jóvátegye, amit vétett és helyrehozza, amit elmulasztott. A statisztika visszapillantás a múltra, de nem vezérfonál a jövő számára. És sok ember már csak azért sem változtatja meg megrögzött régi életmódját, hogy a róla szóló statisztikát ne kelljen abbahagynia. A magamfajta statisztikus számára, a statisztika nemcsak mulatság, a számokkal való labdázás öröme, összeadásban, kivonásban, szorzásban és osztásban való tobzódás, százalékszámítás, összegek útvesztőjében való céltalan, boldog, vagy megdöbbent tévelygés. Számomra a statisztika az álmodozás kimeríthetetlen kútja is. Ha arra gondolok, hogy negyven év alatt mindennap elszívtam állag tizenöt szivart és hogy ez a tíz szökőév tíz pótnapjával együtt körülbelül 220 225.000 szivarnak felel meg, fantáziám rögtön hozzácsapja azt is, hogy körülbelül negyvenöt—ötvenezer pengőt füstöltem el, ötvenezer pengő! Ha megvolna egy összegben, szép kis házat vehetnék rajta Budán, kis kert is volna hozzá, ülnék a verandán és elszívnék mindennap tizenöt szivart ... ha volna miből. Talán el kellene adnom a házat, hogy szivarra gyújt - z hassak, el is adnám könnyű szívvel, mert negyven év alatt jobban megszerettem a füstöt, mint a téglát. Én az ilyen statisztikai adatokban szeretek gyönyörködni. Egyszer kiszámítottam, hogy ha negyven esztendő alatt mindennap csak ötven sort írtam volna, ami még egy lusta ember számára sem kínlódás, most már a 730.000-ik sornál tartanék és én is megirtam volna összes műveimet, egyelőre 120—125 kötetben, ugyanúgy, ahogy a többi rendes író. Szép lett volna! Még szebb, ha mindennap hatvan sort írok . . hetvenet . . . vagy mondjuk, százat, ami szintén nem boszorkányság ... Te is szeretsz szorozni, nemcsak én. Kérlek, számítsd ki te, hány kötettel gazdagítottam volna a magyar irodalmat. Szorgalmam révén ki tudja, ma már talán tagja volnék valamelyik irodalmi társaságnak is . . . no de a lustaságnak is meg is vannak a maga jámbor örömei. És még mindedig megírhatom azt a sokat, amit eddig nem ittam meg, csak azt a keveset nem írhatom meg többé, amit megírtam már. Azt mondod nekem: könnyelmű voltál, nem kellett volna naponta tizen® a szivart szívnod inkább le kellett volna írnod azt az ötven sort, akkor most ülhetnél 50.000 pengős budai házadban, összes műveid 125 kötetén. Lehet, hogy igazad van, nem vitatkozom veled. De akkor azon kellene törnöm fejemet, hogyan tegyek igazságos osztályt, hogyan osszam meg óriási vagyonomat örököseim között. Így legalább emiatt nem fáj a fejem. Nyugodtan lemásolhatom azt a klasszikus végrendeletet, a mellyel a középkor kóbor lantosa bucsúzott az élettől: — Pénzem nincs, adósságom van, a többi . STATISZTIKA Írta : Heltai Jenő Imádom a statisztikát, mert imádom a hiábavaló és fölösleges munkát, a játékot és a naplopást, ami szintén munka, néha nem is könnyű. Vagy inkább olyankor könnyű csak, amikor tilos. Amikor ráérek, nincs semmi örömöm a naplopásban. Hogy mégis legyen, azért vonzódok a statisztikához. Álmatlan éjszakáimat ütöm agyon vele, kora ifjúságom óta. Imádom azokat a szemléltető ábrákat, amelyekkel ügyes rajzolók megállapítják az élethez való viszonyunkat. Mindig örülök, amikor a hatalmas ökör, a termetes liszteszsák és az óriási cukorkocka tövében megpillantom a kis emberi alakot: azt a kis embert, aki ennyi, meg ennyi húst, lisztet és cukrot fogyaszt el az átlagos emberi élet ennyi meg ennyi esztendeje alatt. Tisztelettel nézek föl erre a kis emberre, akinek a kedvéért az egész nagy tudományt kitalálták. De ki okul a statisztikából*? Kinek van haszna a statisztikából? Egyetlenegy embernek: annak, aki hivatalból csinálja. Dupla haszna van belőle: mulat is vele, meg is fizetik érte. Ezzel különb a magamfajta vadstatisztikusnál, aki természetesen ráfizet a mulatságra: időt, világítást, papirost, tintát, tollat pazarol rá. De a mulatságnak a lényege éppen ez: rá kell fizetnünk, rá is fizetünk mindig, az teszi mulatságossá, az választja el az üzlettől. Az üzleten keresni is lehet, a mulatságra muszáj ráfizetni. Sokan vagyunk ilyen statisztikusok, akik mint vadevezősök, saját szakálunkra végigeve Homoródfürdő (jud. ODORHEIU m.) a gyógyfürdők nagy értékét egyesíti: 1. ENYHE ÉGHAJLAT 790 m. magas napos völgy; 2. IVÓKÚRÁK máj-, gyomor-, bél-, vesebántalmakra, vérszegénységre, belső mirigy-és idegzavarokra, RÁDIUMDUS GYÓGYFORRÁSAI RÉVÉN. („ROMÁNIAI JOACHIMSTHAL‘13 TERMÉSZETES HIDEG ÉS MELEG SZÉNSAVAS FÜRDŐK. Ugyanott Július 1-én nyílik meg Dr. Bakk Elek modern berendezésű városi villája ideggyógyászati rendeléssel és kezeléssel, a nyári hónapok alatt. A régi, híres Homoródfürdő renováltan és új villái sorával minden igényt kielégít. Felvilágosítás: Homoródfürdő igazgatósága, Odorheiu, vagy 41.445 telefon Bucuresti. 1938 június /9 KOLYNOSt Ezer és ezer fogorvos ez Infia pacienseinél a Kolynos fogkrémet fertőtleníti és tisztántartó tulajdonságainál fogva. Kolynos használata által úgy fogai, mint foghusa egészségeséi és ellenállóképesek tesznek. Tegye mosolyát Takarékoskodjál ragyogóvá Vegyen KOLYNOS által nagy tubus?